Bácsmegyei Napló, 1922. június (23. évfolyam, 149-176. szám)

1922-06-21 / 168. szám

6. oldal. tette, tönkretette, koldnskenyérre juttatta. Ha annakidején, 1918 novemberé­ben a magyar állami tisztviselők el­nökségének egy csoportja kereste vol­na fel Maniu Gyulát a Vadászkürfben, hogy interveniáljon az erdélyi magyar tisztviselők ügyében, amint azt Bári­­ffy grőí és társai tették az ezerholdak érdekében, fölösleges leírni, az akkori magyar közvélemény miképpen véle­kedett volna erről a lépésről, Ok már akkor eljártak, de a magyar tisztvise­lők kálváriáját nem siettek megaka­dályozni. Nekik akkor is csak az ezer­holdak fájnak, a magyar középosztály akkor sem érdekelte és ma sem ér­dekli őket...« KÖNYVEK 3 a a ISMÉT CSUDÁK (György Mátyás könyve) György Mátyás a Nyugat portájá­ról indult, a Nyugatban jelentek meg első komoly, művészi értéket jelentő versei, azok a versek, amelyeket később Lyghea címen könyvalakban bocsátott nyilvánosságra. Már a Nyu­gatban uj hangot ütött az akkor rö­­neszánszát élő impresszionista, a de­kadenciában klasszikus nívóra lármá­zott modern magyar irodalomban. György Mátyás már akkor túl volt n lartpourlartos művészet Sturm und Drang periódusán, túl volt a térdet­­hajtó, alázatos pacifizmuson, túl volt a Nyugat frissenszáradt tradícióin és valahogy közel érezte a változás szükségességét, amely a háboiu viha­raiban egyre aktuálisabb lett. Amikor a fiatalok — Kassákék — először léptek élre, ő ott volt velük, ott volt a Tett megalakításánál. A Tett-ben megjelent versei ut- és célkeresés, próbálkozás és igaz, őszinte vergődés volt az aktiv ember felé. DeaTett-et elhallgattatták: a fiatalok számára elveszett a tribün . . . Csak rövid ideig voltak azonban szótalanok. A Tett-et pár hétre rá a Ma váltotta — Hogyisne! i — Adjál!/ — Ha ideadod a ceruza-borotvát. — A...? — Igen! — Ari nem! — s Ödön lesujtottan el­hallgatott. A Józsi bátyja vigyorogva nézett a két kisfiúra éS'-nem szólt. Csak amikor leszálltak, vonogatott ki, ott a Baross-ut­­ca sarkán, négy szálat a csokrából s ve­hette oda Ödönnek: — Nesze, de csak azért, hogy azt ne mondhassa az apád, hogy elcsaltunk a Népligetbe hajóhintázni. Szervusz! — Szervusztok! — zengett föl Ödönből a nem várt szerencsén érzett öröm. Ment. Büszkén ment. Van hóvirág! A Mária Terézia-térről rácsendült Mar­git hangja: — Ödön! A kisfiú sietett s ahogy a pádhoz ért, amelyen egy magyar királyi folyamőrrel vihogott Margit, védőén, bocsánatkérően, diadallal tartotta maga elé a főzelékké puhult négy szál hóvirágot. — A Zugligetbe szedtem. Margit rácsodálkozott: — Ezt a vacakot? A folyamőr nadrágzsebébe nyúlt s egy ötvenkoronást vett elő: — Dobd el azt a szemetet, fiam s ve­gyél a Margit nagysádnak itt a sarkon egy csokrot. Ami marad, az a tiéd. Ödön kezéből kiesett a vacak, a biza­lom, a remény s ki tudja, talán az élet is jó időre: megfordult és ment. Ment haza, ahol a kelkáposztaszagu lépcsőházban nekidült a falnak és sirt, sirt mindaddig, mig a vicéék el nem kezd­tek körülcipekedni a házban a szemét­gyűjtő nagy; kosárra?. BACSMEGYEI NAPLÖ föl, ahonnét egyszer csak kikanyaro­dott György Mátyás. Kikanyarodott és egyedül maradt. Azóta pár esztendő múlott el. György Mátyás ez idő alatt nem lépett a nyilvánosság elé. „Ismét csudák“ című verseskönyve — amelyet Julius Fischer adott ki — az első jelentés, az első hir róla a Má-tól való levá­lása után. Három-négy év szaladt el azóta, a Ma már néhány fejlődési (vagy tisztulási) vonalat zárt le és a dadaizmuson keresztül utón van uj eredmények és művészi revelációk felé — György Mátyás uj elénkállása még mindig a régi. A „Lighea" és az „Ismét csudák“ között nem találjuk meg a három esztendőt: fejlődésére nem bizonyság uj könyve. Még min­dig ott van valahogy, ahol kikanyaro­dott a Má-ból. Három év után sem tudta kiverekedni magát abból a kö­dös és bizonytalan művészi atmosz­férából, amelyben megindulásakor ver­gődött föltétien kvalitásokkal. Sem uj eredményt, sem uj erőgyarapodást, sem uj célkitűzéseket nem ad ebben a könyvében. Csak trakikus művészi tépelődést mutatnak versei, ugyanúgy, mint 1916-ban, amikor még együtt volt fiatal költő társaival. Egy bizonyos azonban: amit György Mátyás eddig nem tudott megcsinálni, amiben eddig magarontással meg­feneklett, azt rövidesen megcsinálja, abból hamarosan ki fogja magát ve­rekedni. Tehetsége a garancia erre, a tehetsége, amely az „Ismét csudák“­­ban az egyedüli pozitívum. Az esőzés megjavította a terméskilátásokat A terménypiacon az árak az utóbbi időben lényeges ingadozásnak van­nak kitéve, ami több okra vezethető vissza. A februári nagy hausse-1 már­ciusban nagy baisse váltotta fel, ami­kor az árak csak két főcikkben: bú­zában és tengeriben 20—25 száza­lékkal estek. Négy hétig a termény­piac teljesen üzletiden volt, legalább is lényeges kötések nem történtek. Ez idő alatt a fogyasztó készletei a minimumra redukálódtak, tehát a szükségletet ismét fedeznie kellett. Erre kedvező időpontja is megvolt, mert az árak jelentékenyen estek, te­hát olcsón vásárolt. Időközben a ter­més a tavalyinál rosszabbnak mutat­kozott s ez a körülmény, valamint hogy a boszniai, szlovéniai kereslet fedezte szükségletét, úgyszintén a bácskai hizlalók is kezdték venni a tengerit, különösen Bácska passzív vidékén, ismét hausse-t idézett elő a terménypiacon, mely hausse junius 10—11-én érte el tetőpontját, amikor búzában 1650—60 koronás árban, tengeriben 1300 lisztben 2275—2300 koronás árban köttetett üzlet. Sőt a szárazság miatt a takarmánycikkben is érdeklődés mutatkozott . A korpa — mely addig teljesen el volt hanya­golva — szintén köttetett 700 koro­nás árban. Zab 1200—1220 K. — Szi­­lárditóként hatott ez időben az üzlet­re, hogy Zürichben a jugokorona 190- ről 180-ra esett, miáltal árunk ismét az export-paritáshoz közeledett. A múlt héten az egész Bácskából, Bánátból kiadós esőt jelentettek, az uj termés eredményét is kedvezőb­ben Ítélik meg gazdáink, ami ismét kisebbszerü pánikra adott okot és a jugokorona esése dacára az árak naprói-napra jelentékenyen estek, mi­által úgy a nagy malmok, mint a passzív vidékek, bár az árura még mindig szükségük van, a vételeket beszüntették, mert később olcsóbban kaphatják meg az áruk Eme kedvező terméskilátások re­ménnyel kecsegtetnek. A lanyhaságot befolyásolja az a körülmény is, hogy a román tengeri, mely jobb minősé­gű is, ma már versenyképes is. Sis­­sakra megérkeztek már a múlt hé­ten román uszályok (kb. 250 vaggon), amelyből nagyobb tételek a multheti szilárd üzlet mellett 1300 K-ért keltek el Sissakon vaggonba rakva. Ma már bő kínálat van az egész Bácskában, búzát 1400, tengerit 1200 —1220, zab 1175K-ás árban, mig a nulláslisztet 2100—2150 koronáért kí­nálják zsákkal együtt, azonban üzlet nélkül. A bő esőzések következtében te­kintélyesebb mennyiségeket kínál­nak uj búzából is, amiben 1300 koro­nás árban nagyobb kötések jöttek létre. Az egyre javuló terméskilátá­sok mellett azonban egyre tartózko­dóbb a vételkedv. Kereskedői szakkörökben azt hi­szik, hogy az uj búza ára aratás után­ra a Bácskában és Bánátban 1150— 1200 korona körül fog stabilizálódni. Játék apáknak Fiatal apáknak ajánlom ezt a tanul­ságos, olcsó játékot. Vasárnap, mikor mindenki mulat és a dobogón katonabanda játszik, menjen hatéves fiával egy porondolt, kavicsos térre, melyen nagy tömeg sétál s hall­gassa a rezes muzsikát. „ A gyermeket vezesse a zenekar elé. O pedig álljon kissé távolabb. Aztán, hogy a gyermek vére átvette az ellenállhatatlan ütemet és már se lát, se hall. az apa óvatosan, de nagyon gyorsan szaladjon jó messzire, egy fa mögé és figyelje, mi történik. Innen né­hány perc alatt, szemléltető módon lát­hatja térben és időben összeszükitve azt a változást, melyet majd a földről való szükségszerű táyozása előidéz. Valósá­gos ördögszinház ez, a jövő pontos ve­­tületével. A gyermek percekig semmit se vesz észre. Ringatózik a zene hullámain, ke­­zével-karjával veri az ütemet Egyszerre, mikor a kürtök és cintányérok leghan­gosabban lármáznak, félrenéz. Először balra, aztán jobbra. Öntudatlan mozdu­lat, melyet a sejtelem sugall. Érzi, hogy valami nincs rendben, de még magának se vallja be. Háta mögött üresség, ma­gány, melyet nem mer betekinteni. El is hiszi, hogy az egész tévedés. Aztán to­vább figyel, mintha semmi se történt volna. Nemsokára azonban ismétlődik az előbbi mozdulat. Gyorsabban, gépieseb­ben. Hátrafordul, majd megint előre. Kezét leengedi. Mintegy mutatja, hogy ■ üres, nincs benne semmi, koldus. Pár lépést tesz előre, párat hátra, de abba hagyja a reménytelen kísérletet s mint akit szivén ütöttek, megáll, nagyon ta­nácstalanul. Mihez kezdjen ? Homlokát ráncolja, elhalványul, arca egészen olyan, mint egy árváé. Éz az a pillanat, mikor tudomásul veszi, hogy egyedül van a vi­lágon, annak a pillanatnak a mása, mi­kor majd az apa halálhírét meghallja. Kevésbbé öntudatos apák ilyenkor rendszerint véget vetnek a tréfának. Az azonban, ki ismeri az életet s jó iskolát akar adni önmagának és fiának, nem mozdul, hanem leplezve szánalmát, me­lyet önmaga és fia iránt érez, mereven, kegyetlenül vár. Még mindig ott áll a gyermek. Ezek a percek árvaságának első éveit jelképezik. Már nem hallja a katonabandát. A trombiták fejében har­sognak és kis szive zavartan, akadozva buffog, akár a nagydob. Megindul ferde, öntudatlan irányban, sietve, mintha még célja is lenne, egy csoport ember felé, de közvetlen előttük visszatorpan és más irányba megy, kissé lassabban, té­továzva. azzal a holtan született remérfy­­séggel, hogy majd arrafelé, akad jel, 1922. junius 21» mely kivezet innen. Itten is csalatkozik. Most a rémület fölcikázik szemében. Szája elgörbül, de nem sir. A nagy-nagy csapás önállóvá teszi. Mély figyelemmel szemléli a járókelő­ket. Már nem is bizakodik, hogy meg­találja azt, akit keres, hiszen éppen annyi csalódása lehet, ahány idegent látott azóta. Hitetlenné vált. Csak nézi az embereket, kiknek nem tudja nevét, foglalkozását, a nagyokat, a közönyösö­ket, az idegeneket. Egy urat, ki haja­donfőit megy s aranyóra-láncot és őzfejes sétabotot hord, egy olajzöld arcú cingár zenészt, egy nőt piros napernyő alatt, egy rokkantat, egy sántát, egy kövéret, egy soványát, egy pincért, ki karján tányé­rokat visz a fölteritett asztalokhoz, egy kislányt, egy hordárt, egy kopasz és hajas férfit, ki kacag és nem törődik semmivel, arcokat, füleket, orrokat, me­lyek érthetetlenül különböznek azoktól melyeket ismer, s ruhákat, kalapokat, inggombokat, melyek annyira ismeret­lenek, hogy gonoszoknak rémlenek. Már nem dúlt az arca, csak bágyadt és szomorú. Lézengve és lógó karral vala­melyik fa alá megy mely megvédi őt, jól-rosszul, mint egy árvaház. Mennyi idő múlt el ? Öt perc, mely a valóság­ban öt évet tükröz. Most következik a játék vége, a föl­támadás. Az apa előbukkan a fatörzs mögül és kíméletesen, nehogy elájuljon az örömtől, int neki. Azonnal észreveszi a gyermek, de nem mutatja. Fölényesen elhárítja az apa bűnbánó közeledését. Közönyt tettet. Haragszik a tréfa miatt. Ha nem szégyelne beszélni, azt mon­daná, hogy modern apák ma már bűn­nek tartják az ilyen kísérletezést s nem játszanak efféle barbár játékot. Ebben igaza is van. Csak az élet se játszana efféle barbár játékot. Kosztolányi Dezső. — A királyi pár kiránduláson. Ljubljanából jelentik: Hétfőn a kirá­lyi pár legszűkebb kíséretével Bled­­ből Črnučba tett kirándulást, ahon­nan Ljubljanába tértek vissza. A ki­rályi párt az egész utón lelkes ová­cióban részesítette a lakosság. — Pasics miniszterelnök njből szabadságra megy. Beogradból je­lentik, hogy Pasics miniszterei4 nők az orvosok tanácsára rövide­sen újabb betegszabadságra megy. Felesége és leánya már elutaz­tak Eledbe. — A német szakszervezeti kon­gresszus megnyitása. Berlinből je­lentik: Lipcsében ma nyitották meg az általános német szakszer­vezeti kongresszust. A kongresz­­szuson angol, francia, magyar, osztrák, lengyel, hollandiai, svájci és luxemburgi szakszervezetek vesznek részt. — Jégeső Viroviticában. Ősije­­ken és egész Verőcze vármegyé­ben vasárnap este hatalmas felhő­­szakadás dühöngött, amelyet he­ves szélvész és sürü jégeső elő­zött meg. A zivatar órák hosszat tartott. A jégeső és a felhőszaka­dás a szántóföldeken, a kertekben s a gyümölcsösökben nagy kárt okozott. — Bokányi a moszkvai pörben. Berlini hírek szerint az orosz for­radalmi szocialisták moszkvai monsíre-pörében Bokányi Dezsőt is kihallgatták, mint tanút. Bokányi a szociálforradalmár vádlottak ellen vallott dr. Smerállal együtt, akit szintén mint tanút hallgattak ki. — Konferencia a háborús adós­ságok likvidálására. Berlinből je­lentik : A Chicago Tribune jelen­tése szerint Franciaország a há­borús adósságok megszüntetése ügyében szövetségközi konferen­ciát szándékozik összehívni.

Next

/
Thumbnails
Contents