Bácsmegyei Napló, 1922. június (23. évfolyam, 149-176. szám)
1922-06-21 / 168. szám
6. oldal. tette, tönkretette, koldnskenyérre juttatta. Ha annakidején, 1918 novemberében a magyar állami tisztviselők elnökségének egy csoportja kereste volna fel Maniu Gyulát a Vadászkürfben, hogy interveniáljon az erdélyi magyar tisztviselők ügyében, amint azt Báriffy grőí és társai tették az ezerholdak érdekében, fölösleges leírni, az akkori magyar közvélemény miképpen vélekedett volna erről a lépésről, Ok már akkor eljártak, de a magyar tisztviselők kálváriáját nem siettek megakadályozni. Nekik akkor is csak az ezerholdak fájnak, a magyar középosztály akkor sem érdekelte és ma sem érdekli őket...« KÖNYVEK 3 a a ISMÉT CSUDÁK (György Mátyás könyve) György Mátyás a Nyugat portájáról indult, a Nyugatban jelentek meg első komoly, művészi értéket jelentő versei, azok a versek, amelyeket később Lyghea címen könyvalakban bocsátott nyilvánosságra. Már a Nyugatban uj hangot ütött az akkor röneszánszát élő impresszionista, a dekadenciában klasszikus nívóra lármázott modern magyar irodalomban. György Mátyás már akkor túl volt n lartpourlartos művészet Sturm und Drang periódusán, túl volt a térdethajtó, alázatos pacifizmuson, túl volt a Nyugat frissenszáradt tradícióin és valahogy közel érezte a változás szükségességét, amely a háboiu viharaiban egyre aktuálisabb lett. Amikor a fiatalok — Kassákék — először léptek élre, ő ott volt velük, ott volt a Tett megalakításánál. A Tett-ben megjelent versei ut- és célkeresés, próbálkozás és igaz, őszinte vergődés volt az aktiv ember felé. DeaTett-et elhallgattatták: a fiatalok számára elveszett a tribün . . . Csak rövid ideig voltak azonban szótalanok. A Tett-et pár hétre rá a Ma váltotta — Hogyisne! i — Adjál!/ — Ha ideadod a ceruza-borotvát. — A...? — Igen! — Ari nem! — s Ödön lesujtottan elhallgatott. A Józsi bátyja vigyorogva nézett a két kisfiúra éS'-nem szólt. Csak amikor leszálltak, vonogatott ki, ott a Baross-utca sarkán, négy szálat a csokrából s vehette oda Ödönnek: — Nesze, de csak azért, hogy azt ne mondhassa az apád, hogy elcsaltunk a Népligetbe hajóhintázni. Szervusz! — Szervusztok! — zengett föl Ödönből a nem várt szerencsén érzett öröm. Ment. Büszkén ment. Van hóvirág! A Mária Terézia-térről rácsendült Margit hangja: — Ödön! A kisfiú sietett s ahogy a pádhoz ért, amelyen egy magyar királyi folyamőrrel vihogott Margit, védőén, bocsánatkérően, diadallal tartotta maga elé a főzelékké puhult négy szál hóvirágot. — A Zugligetbe szedtem. Margit rácsodálkozott: — Ezt a vacakot? A folyamőr nadrágzsebébe nyúlt s egy ötvenkoronást vett elő: — Dobd el azt a szemetet, fiam s vegyél a Margit nagysádnak itt a sarkon egy csokrot. Ami marad, az a tiéd. Ödön kezéből kiesett a vacak, a bizalom, a remény s ki tudja, talán az élet is jó időre: megfordult és ment. Ment haza, ahol a kelkáposztaszagu lépcsőházban nekidült a falnak és sirt, sirt mindaddig, mig a vicéék el nem kezdtek körülcipekedni a házban a szemétgyűjtő nagy; kosárra?. BACSMEGYEI NAPLÖ föl, ahonnét egyszer csak kikanyarodott György Mátyás. Kikanyarodott és egyedül maradt. Azóta pár esztendő múlott el. György Mátyás ez idő alatt nem lépett a nyilvánosság elé. „Ismét csudák“ című verseskönyve — amelyet Julius Fischer adott ki — az első jelentés, az első hir róla a Má-tól való leválása után. Három-négy év szaladt el azóta, a Ma már néhány fejlődési (vagy tisztulási) vonalat zárt le és a dadaizmuson keresztül utón van uj eredmények és művészi revelációk felé — György Mátyás uj elénkállása még mindig a régi. A „Lighea" és az „Ismét csudák“ között nem találjuk meg a három esztendőt: fejlődésére nem bizonyság uj könyve. Még mindig ott van valahogy, ahol kikanyarodott a Má-ból. Három év után sem tudta kiverekedni magát abból a ködös és bizonytalan művészi atmoszférából, amelyben megindulásakor vergődött föltétien kvalitásokkal. Sem uj eredményt, sem uj erőgyarapodást, sem uj célkitűzéseket nem ad ebben a könyvében. Csak trakikus művészi tépelődést mutatnak versei, ugyanúgy, mint 1916-ban, amikor még együtt volt fiatal költő társaival. Egy bizonyos azonban: amit György Mátyás eddig nem tudott megcsinálni, amiben eddig magarontással megfeneklett, azt rövidesen megcsinálja, abból hamarosan ki fogja magát verekedni. Tehetsége a garancia erre, a tehetsége, amely az „Ismét csudák“ban az egyedüli pozitívum. Az esőzés megjavította a terméskilátásokat A terménypiacon az árak az utóbbi időben lényeges ingadozásnak vannak kitéve, ami több okra vezethető vissza. A februári nagy hausse-1 márciusban nagy baisse váltotta fel, amikor az árak csak két főcikkben: búzában és tengeriben 20—25 százalékkal estek. Négy hétig a terménypiac teljesen üzletiden volt, legalább is lényeges kötések nem történtek. Ez idő alatt a fogyasztó készletei a minimumra redukálódtak, tehát a szükségletet ismét fedeznie kellett. Erre kedvező időpontja is megvolt, mert az árak jelentékenyen estek, tehát olcsón vásárolt. Időközben a termés a tavalyinál rosszabbnak mutatkozott s ez a körülmény, valamint hogy a boszniai, szlovéniai kereslet fedezte szükségletét, úgyszintén a bácskai hizlalók is kezdték venni a tengerit, különösen Bácska passzív vidékén, ismét hausse-t idézett elő a terménypiacon, mely hausse junius 10—11-én érte el tetőpontját, amikor búzában 1650—60 koronás árban, tengeriben 1300 lisztben 2275—2300 koronás árban köttetett üzlet. Sőt a szárazság miatt a takarmánycikkben is érdeklődés mutatkozott . A korpa — mely addig teljesen el volt hanyagolva — szintén köttetett 700 koronás árban. Zab 1200—1220 K. — Szilárditóként hatott ez időben az üzletre, hogy Zürichben a jugokorona 190- ről 180-ra esett, miáltal árunk ismét az export-paritáshoz közeledett. A múlt héten az egész Bácskából, Bánátból kiadós esőt jelentettek, az uj termés eredményét is kedvezőbben Ítélik meg gazdáink, ami ismét kisebbszerü pánikra adott okot és a jugokorona esése dacára az árak naprói-napra jelentékenyen estek, miáltal úgy a nagy malmok, mint a passzív vidékek, bár az árura még mindig szükségük van, a vételeket beszüntették, mert később olcsóbban kaphatják meg az áruk Eme kedvező terméskilátások reménnyel kecsegtetnek. A lanyhaságot befolyásolja az a körülmény is, hogy a román tengeri, mely jobb minőségű is, ma már versenyképes is. Sissakra megérkeztek már a múlt héten román uszályok (kb. 250 vaggon), amelyből nagyobb tételek a multheti szilárd üzlet mellett 1300 K-ért keltek el Sissakon vaggonba rakva. Ma már bő kínálat van az egész Bácskában, búzát 1400, tengerit 1200 —1220, zab 1175K-ás árban, mig a nulláslisztet 2100—2150 koronáért kínálják zsákkal együtt, azonban üzlet nélkül. A bő esőzések következtében tekintélyesebb mennyiségeket kínálnak uj búzából is, amiben 1300 koronás árban nagyobb kötések jöttek létre. Az egyre javuló terméskilátások mellett azonban egyre tartózkodóbb a vételkedv. Kereskedői szakkörökben azt hiszik, hogy az uj búza ára aratás utánra a Bácskában és Bánátban 1150— 1200 korona körül fog stabilizálódni. Játék apáknak Fiatal apáknak ajánlom ezt a tanulságos, olcsó játékot. Vasárnap, mikor mindenki mulat és a dobogón katonabanda játszik, menjen hatéves fiával egy porondolt, kavicsos térre, melyen nagy tömeg sétál s hallgassa a rezes muzsikát. „ A gyermeket vezesse a zenekar elé. O pedig álljon kissé távolabb. Aztán, hogy a gyermek vére átvette az ellenállhatatlan ütemet és már se lát, se hall. az apa óvatosan, de nagyon gyorsan szaladjon jó messzire, egy fa mögé és figyelje, mi történik. Innen néhány perc alatt, szemléltető módon láthatja térben és időben összeszükitve azt a változást, melyet majd a földről való szükségszerű táyozása előidéz. Valóságos ördögszinház ez, a jövő pontos vetületével. A gyermek percekig semmit se vesz észre. Ringatózik a zene hullámain, kezével-karjával veri az ütemet Egyszerre, mikor a kürtök és cintányérok leghangosabban lármáznak, félrenéz. Először balra, aztán jobbra. Öntudatlan mozdulat, melyet a sejtelem sugall. Érzi, hogy valami nincs rendben, de még magának se vallja be. Háta mögött üresség, magány, melyet nem mer betekinteni. El is hiszi, hogy az egész tévedés. Aztán tovább figyel, mintha semmi se történt volna. Nemsokára azonban ismétlődik az előbbi mozdulat. Gyorsabban, gépiesebben. Hátrafordul, majd megint előre. Kezét leengedi. Mintegy mutatja, hogy ■ üres, nincs benne semmi, koldus. Pár lépést tesz előre, párat hátra, de abba hagyja a reménytelen kísérletet s mint akit szivén ütöttek, megáll, nagyon tanácstalanul. Mihez kezdjen ? Homlokát ráncolja, elhalványul, arca egészen olyan, mint egy árváé. Éz az a pillanat, mikor tudomásul veszi, hogy egyedül van a világon, annak a pillanatnak a mása, mikor majd az apa halálhírét meghallja. Kevésbbé öntudatos apák ilyenkor rendszerint véget vetnek a tréfának. Az azonban, ki ismeri az életet s jó iskolát akar adni önmagának és fiának, nem mozdul, hanem leplezve szánalmát, melyet önmaga és fia iránt érez, mereven, kegyetlenül vár. Még mindig ott áll a gyermek. Ezek a percek árvaságának első éveit jelképezik. Már nem hallja a katonabandát. A trombiták fejében harsognak és kis szive zavartan, akadozva buffog, akár a nagydob. Megindul ferde, öntudatlan irányban, sietve, mintha még célja is lenne, egy csoport ember felé, de közvetlen előttük visszatorpan és más irányba megy, kissé lassabban, tétovázva. azzal a holtan született remérfységgel, hogy majd arrafelé, akad jel, 1922. junius 21» mely kivezet innen. Itten is csalatkozik. Most a rémület fölcikázik szemében. Szája elgörbül, de nem sir. A nagy-nagy csapás önállóvá teszi. Mély figyelemmel szemléli a járókelőket. Már nem is bizakodik, hogy megtalálja azt, akit keres, hiszen éppen annyi csalódása lehet, ahány idegent látott azóta. Hitetlenné vált. Csak nézi az embereket, kiknek nem tudja nevét, foglalkozását, a nagyokat, a közönyösöket, az idegeneket. Egy urat, ki hajadonfőit megy s aranyóra-láncot és őzfejes sétabotot hord, egy olajzöld arcú cingár zenészt, egy nőt piros napernyő alatt, egy rokkantat, egy sántát, egy kövéret, egy soványát, egy pincért, ki karján tányérokat visz a fölteritett asztalokhoz, egy kislányt, egy hordárt, egy kopasz és hajas férfit, ki kacag és nem törődik semmivel, arcokat, füleket, orrokat, melyek érthetetlenül különböznek azoktól melyeket ismer, s ruhákat, kalapokat, inggombokat, melyek annyira ismeretlenek, hogy gonoszoknak rémlenek. Már nem dúlt az arca, csak bágyadt és szomorú. Lézengve és lógó karral valamelyik fa alá megy mely megvédi őt, jól-rosszul, mint egy árvaház. Mennyi idő múlt el ? Öt perc, mely a valóságban öt évet tükröz. Most következik a játék vége, a föltámadás. Az apa előbukkan a fatörzs mögül és kíméletesen, nehogy elájuljon az örömtől, int neki. Azonnal észreveszi a gyermek, de nem mutatja. Fölényesen elhárítja az apa bűnbánó közeledését. Közönyt tettet. Haragszik a tréfa miatt. Ha nem szégyelne beszélni, azt mondaná, hogy modern apák ma már bűnnek tartják az ilyen kísérletezést s nem játszanak efféle barbár játékot. Ebben igaza is van. Csak az élet se játszana efféle barbár játékot. Kosztolányi Dezső. — A királyi pár kiránduláson. Ljubljanából jelentik: Hétfőn a királyi pár legszűkebb kíséretével Bledből Črnučba tett kirándulást, ahonnan Ljubljanába tértek vissza. A királyi párt az egész utón lelkes ovációban részesítette a lakosság. — Pasics miniszterelnök njből szabadságra megy. Beogradból jelentik, hogy Pasics miniszterei4 nők az orvosok tanácsára rövidesen újabb betegszabadságra megy. Felesége és leánya már elutaztak Eledbe. — A német szakszervezeti kongresszus megnyitása. Berlinből jelentik: Lipcsében ma nyitották meg az általános német szakszervezeti kongresszust. A kongreszszuson angol, francia, magyar, osztrák, lengyel, hollandiai, svájci és luxemburgi szakszervezetek vesznek részt. — Jégeső Viroviticában. Ősijeken és egész Verőcze vármegyében vasárnap este hatalmas felhőszakadás dühöngött, amelyet heves szélvész és sürü jégeső előzött meg. A zivatar órák hosszat tartott. A jégeső és a felhőszakadás a szántóföldeken, a kertekben s a gyümölcsösökben nagy kárt okozott. — Bokányi a moszkvai pörben. Berlini hírek szerint az orosz forradalmi szocialisták moszkvai monsíre-pörében Bokányi Dezsőt is kihallgatták, mint tanút. Bokányi a szociálforradalmár vádlottak ellen vallott dr. Smerállal együtt, akit szintén mint tanút hallgattak ki. — Konferencia a háborús adósságok likvidálására. Berlinből jelentik : A Chicago Tribune jelentése szerint Franciaország a háborús adósságok megszüntetése ügyében szövetségközi konferenciát szándékozik összehívni.
