Bácsmegyei Napló, 1922. június (23. évfolyam, 149-176. szám)
1922-06-21 / 168. szám
Ära I űínár AGSMEGYE XXIIL évfolyam Sisboüca, szerda 1922. junius 21. 168. szám Megjelenik műiden reggel, ünnep után és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8—58, szerkesztőség 5—10 Előfizetési ári negyedévre 90* —dinár SZERKESZTŐSIG: Kralja Aiexandra-uiica 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Aiexandra-ulica 1 (Lelbach-palota) A választójogkérdése Többször megírtuk s mindig gondolunk rá: ami magyar szó itt elhangzik, magyar cselekedet végbemegy, az akarva nem akarva ■«z egész itt élő magyarság megnyilatkozásaként hat. A legegyszerűbb állásfoglalás a tömegek akaratának látszatát kelti, ha az a nyilvánosságra kerül, mert a publicitás súlyban, jelentősségben és terjedelemben tömegitéletté növeli meg a legegyénibb megnyilatkozást is. Beogradban most első fázisa zajlott le annak a küzdelemnek, amelyik a nemzeti kisebbségek választójoga körül kerekedett. S amig egyfelől fölfedték a veszélyt, félreverték a harangokat, megszervezték a segitőcsapatokat s kimutatták, hogy pyrrhuszi lenne az a győzelem, amelyik elütné a nemzetiségi kisebbségeket a választójogtól, addig másfelől éppen a legnehezebb időkben, olyan ói láspont került nyilvánosságra, amely szerint, nekünk magyaroknak jSe nem túlságosan fontos, se nem borzasztóan szükséges, se nem rettenetesen sürgős a választói jog". Ez az álláspont, amelyik bizonyára a legtiszteletreméltóbb és legnemesebb indokokból fakadt, megnehezíti azt a küzdelmet, amelyik a választójogért folyik, mert félremagyarázhatatlan jogcímet ad a kisebbségeknek kijáró választó jog ellenzői számára. Végtére is, fogják mondani, ha a magyaroknak nem kell a választójog, nem lehet ezt rájuk tukmálni. S egyébként is — volenti non fit injuria Mi csak arra akarunk rávilágítani, hogy az a logikai folyamat, amelyik ehhez az állásponthoz elvezetett, tévedéseken bukott keresztül. A választójog kérdésének lekicsinylői azt mondják: nem fontos a választójog, mert nem fontos a parlament se. Az ország népei tartományonkint egymás uián helyezkednek az autonómia álláspontjára, a Vajdaság népe is már autonómiát követel, nem kétséges, — mondják — hogy a magyarság is autonomista lesz, mit érdekli akkor a magyarokat az a kérdés, hogy a hatáskörében csökkenő nemzetgyűlés tagjainak meg-, választásában részt vehet-e? Tegyük fel, hogy mindez igy igaz, s tegyük fel, hogy mindez igy helyes is, akkor is azt mond juk : a mai alkotmány centralista, a mai jogálleypot centralista. Az autonómiát vagy forrada'mi, vagy parlamenti utón lehet megvalósi tani. S miután a forradalmi utat a legszélsőbb autonomisták se választják, kétségtelen, hogy a nemzetgyűlésben, a törvényhozás utján lehet csak az alkotmány átalakítását keresztül vinni. A föladat tehát szerintünk is csak az lehet, hogy a nemzetgyűlésnek minél több autonómiát követelő tagja 'egyen, ez pedig csak úgy érhető el, ha a választók többsége is autonomista. Lehet-e akkor azt mondani, hogy a választójog se nem fontos, se nem sürgős? A ki ezt hirdeti, az abba a logikai hibába esett, hogy az általa kívánt állapot szempontjai szerint Ítélte meg a mai jogállapotot és mert — ismét tévesen — azt tartja, hogy tartományi önállóság esetén a választójog nem lesz olyan fontos, mint amilyen ma, azt hirdeti, kogy a választói jog már ma sem fontos. Arra azonban nem kapunk választ, hogy választójog, tehát parlamenti képviselet nélkül az autonomisták akarata hogyan fog érvényesülni a törvényhozásban? Nem beszélünk most a választójog dogmatikájáról, mely a politika tudományának megállapításával tiltakozik a választójog lekicsinylése ellen, elkerüljük azt a kérdést is, hogy a legtiszteletre méltóbb véleménnyel is megengedett-e a legkétségtelenebb jog: a választójog kiküzdésének megnehezítése. (Úgy hisszük, abban a kérdésben mégis megvan az egyetértés, hogy a magyarságnak, ha a választójogot nemcsak ez alkotmányban, de a gyakorlatban is megkapta, a mainál kü önb lesz a jogállapota.) Most szándékosan kerültünk minden véleménnyilvánitást abban a nagy pörben, mely a centralisták és az autonomisták között folyik. Szükséges mindennek megállapítása, mert politikai küzdelmekben az elhallgatott szavaknak nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint a kimondottaknak s mert nekünk most az vol az egyetlen feladatunk, hogy kimutassuk a választójog, fontosságét függetlenül minden államjogi helyzettől s a belső berendezkedés minden elképzelhető módjától. Küzdelem a nemzetiségek választójoga ellen Technikai obstrukciót kezd az ellenzék Ä demokratapárt tagjainak követe’ése A Bácsmegyei Napló beogradi tudósítója pnttantotta ki először azt a megdöbbentő hirt, hogy a radikális és demokrata párt tagjai közül egyesek titokban, de annál szivósabban azon fáradoznak, hogy a választójogról alkotandó uj törvény a nemzeti kis bbségek ágiéitól tagadja meg a választójogot. Ez a mozgalom hetekkel ezelőtt kezdődött már. Ahogy nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar és német nemzeti kisebbségek megszervezése következtében a vajdasági képviselők nem számíthatnak föltétlenül a nemzetiségekből kikerülő választókra, megkezdődtek azok a kísérletezések is, hogy az alkotmány és a védelmi szerződés rendelkezéseinek ílapráns megsértése nélkül miképpen lehetne a nemzetiségi választóktól megszabadulni. Azok a képviselők, akik mandátumukat féltették a nemzetiségi választóktól, nevesebb közjogászokat és tekintélyesebb politikusokat egymásután kerestek fel s kértek tőlük javaslatot olyan megoldásra, mely megérzi az alkotmányosság látszatát, de megsemmisiti annak lényegét. Becsületére legyen mondva azoknak, akikhez a kísérletezők fordultak, hogy ilyen mego'dási tervvol nem állottak elő. Ezt a ■mandátumbiztositó törekvést váratlan segítő csapatok erősítették meg. Azok a csoportok, melyek más jelentkezési formában a vajdasági magyarsággal éppen most sürgető igyekezettel keresik az együttműködés közös és nj plattfonnját, éppen azok váltak a bizottságban a javaslat elenzöivé s azok kéz denek obstrukciót a nemzetgyűlésen, mert sokalják a javaslatnak azt a rendelkezését, mely az állampolgári egyenlőség alkotmányos ’ elve alapján a nemzetiségeknek is választójogot akar adni. A legnagyobb meglepetést az keltette — felejthetetlen marad ez a tanulság — hogy a szocialisták pártjának hivatalos szónoka is a kisebbségek választójoga ellen nyilatkozott, a nemzetközi szocialisták elnöke sovénebb és türelmetlenebb álláspontot foglalt el, mint a szerb nemzeti pártok exponensei. A szocialisták parlatnenti pártja arra törekszik, hogy a vajdasági magyar és német nemzetiségű elviá rsaik ne jussanak választójoghoz. A nemzetiségek választójogának első csatája a törvényelőkészitőbizottság szombati ülésén dőlt el, ahol, mint megírtuk, Jovanovics Ljuba felszólalása eldöntötte az első nekifutás sorsát. Az ő tekintélyén és tudásún megtört a roham. A titkos mozgalom azonban tovább szövögeti szálait. A demokrata-párt nagyrésze előtt csak a mai napon vált ismertté ez a törekvés. KonsternáSva vettek róla tudomást s a klub ülése után fölkeresték Davidovics Ljubét, a párt elnökét s kijelentették, hogy a törvényjavaslat ellen fognak szavazni, ha a javaslatot ngy fogják módosítani, hogy a nemzetiségeket kizárja a választójogból. Mint beogradi tudósítónk jelenti, a Davidovicsnál eljárt képviselők sorában Setyerov Szlávkó nem foglal helyet. A „jogfosztó“ képviselők hosszú hetek keserves töprengése után végre találtak olyan módot, amivel hitük szerint törekvésük alkotmányellenességét és jogtalanságát elleplezhetik, A választójogról szóló törvényjavaslat 9. fejezete állapítja meg azokat a kellékeket, amelyek a választói jogosultsághoz elengedhetetlenek. E rendelkezések közé akarják becsempészni azt, hogy nem bírnak választójoggal azok, akik. opiálás utján szerezték meg az állampolgárságot. Bízunk azonban abban, hogy ezt a kérdést nem a mandátumféltés szeszélye, hanem az alkotmányosság tisztelete fogják eldönteni. A választójogi javaslat elleni küzdelem mér megkezdődött a nemzetgyűlésen is, amiről a következő tudósítás számol he: Az ellenzék megkezdte az obstrukciót A parlament mai ülésén az ellenzék beváltotta ígéretét. A választójogi javaslattal szemben megkezdi a technikai obstrukciót. Az ülést déiutá 5 óra 20 perckor nyitotta meg Ribar elnök. A formaságok elintézése után a napirendre tértek át, ezt megelőzőleg néhány kérést és panaszt tárgyaltak még. Néhány miniszteri válasz után Kumanudi pénzügyminiszter felelt Moszkovlyevicsnek, a szabad árusítás ügyében hozzáintézett kérdésre. Gyokics két boszniai kafholikus pap politikai tevékenységét tette szóvá. Azt ajánlotta, hogy a politizáló papok ellen az alkotmány védelméről szóló törvényt alkalmazzák. Ribar elnök Gyokics beszéde után javasolta, hogy a választójogi és költségvetési törvény tárgyalását a következő ülésen foly« lássák-Lázics földmivespárti tiltakozik az ellen, hogy a költségvetési törvény tervezetet napirendre tűzzék. Á quorum megállapítását kérte, ami ellen a többség tiltakozott. Az ellenzék részéről dr. Korun szocialista kért szót a házszabályokhoz. Lázics Vojától, aki az elnök többszöri rendreutasítása után sem maradt a tárgynál, az elnök a szót megvonta. Lázics ennek dacára tovább folytatta beszédét. Az ellenzék, amikor az elnök La-
