Bácsmegyei Napló, 1922. június (23. évfolyam, 149-176. szám)
1922-06-20 / 167. szám
Ara 1 dinár Á0S1E0YEI NAPL HX1IL évtölyaai Subofica, kedd 1922. junins 20. IS7, szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfen délben Előfizetési ár: negyedévre 9Q- —dinár SZERKESZTŐSÉG: Kralja Aíexandra-alica 4 szám alatt TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8—58, szerkesztőség 5—10 87 Kiadóhivatal: Kralja Alezaadra-ulica 1 (ieibaih-paiota) Levél Jovanovics Ljubához Uram, ennek az országnak félmilliónyi épe küldi nia ön felé meghatott öszönetenek szavát. Mióta a történelem változásai uj ország határait tűzték ki hazájául, u] Imperium terjesztette ki fölé hatalmát, nem hallott mófí olyan vigasztaló, olyan buzditó szót ez a magyarság, mint amit Ón elmondott a törvényelőkészítő bizottság szombati ülésén. Tudjuk, hogy Ön, a volt és leendőbe!! miniszter rendelkezik a szónak és tekintélynek azzal a hatalmával, amely programot és irányt s?ab a népmiljiók történetének, tudjuk, hogy Ön nemcsak annak a pártnak tagja, amely radikálisnak nevezi magát, hanem annak is, amely valóban radikális. Az üldözöttből nem lehet üldöző, az elnyomottbői nem lehet elnyomó és aki hordozta a rab?ág bilincseit, nem lehet abból a sza-i bsdség tömlöctartója. A magyarság, akinek a történelem változásai ennek ez országnak a határain belül jelölték ki uj hazáját, uj történelmének kezdete óta még nem élt ét olyan válságos időt, mint amilyen a mai. Kicsi érdekek vetélkedtek most történelmi hivaíottsággal, egyéni szempontok mérkőztek most a történelem igazságvetésének megfölebhezhetetlen örökérvényüségével. A türelmetlenség versenyzett a megértéssel, a rövidlátás politikája mérkőzött a providenciáüs belátással és ez elerőtlenedő so vinizmus a jövendőt betöltő küldetéssel. Ön, Uram, nem a szavaknak, hanem a tényeknek pártjára állott. Nem a szenvedélyeknek, hanem a történelem szükségszerűségének lett a hive. S a szorongattatások órájában, amikor a hatalomra törekvés a jogtalanság nincsetlenévé akarta tenni ezt a magyarságot, Ön, Uram, a nobilis emberszeretet, a megértő humanitás és a méltányló türelmesség álláspontjára helyezkedett. Jól tudjuk, hogy ebben a birkózásban, amelyet fegyverek nélkül viv meg a magyarság és ahol a politikai ioikészültség, a cseivetés cscrbitatiansága, a jogosult gáncsvetés és a hatalom minden tényezője, nem az ő rendelkezésére áll és ahol a magyarság minden erőkifejtése csak az alkotmányhoz való hűséget és a törvényes rendhez , való ragaszkodást szolgálja, az Ön szava volt a döntő, az Ön szava volt a biró szava, mely pervesztesként marasztalta el a türelmetlen tülekedést és amely igazságot szolgáltatott a jog, az alkotmányosság, a megértés és az emberiesség parancsának. A magyarság nem felejt. Nem forral bosszút, nem készülődik megtorlásra, — a megtöltetlen fegyver és az üres kéz; kit fenyegethetne meg ? — de nem feledkezik meg azokról sem, akik nehéz órákban távol szegődtek az igazság társául és a szabadság védőjéül és az utolsó vigasztalást megadó papjául a törvényesség uralmának. Reményeink horgonyát nem vethetjük szakadó partokba, hitünk láncait nem köthetjük játékos szelekhez, egyetlen vigasztalásunk é3 egyetlen reménységünk az a fölvüégosuitság, az a megértés, az európai demokráciának az a teljessége, amit Uram, az Ön politikai múltja és — bízunk benne — politikai jövője reprezentál. Az elnyomott szabadság hálája mindig tovább tart, mint a túláradó zabolátlanság rivalgása. A mi hálánk tovább tart, mint a keserűségünk és ez a hála az elismerés mirtuszát és a ragaszkodás borostyánját nyújtja át, a megértés, a türelem és .a demokrácia harcosának, — Önnek A szkupstina üléstermében a törvényelőkészítő bizottság ülésezik. llgy hírlik, ma befejezik a választójogi javaslat vitáját és a szavazást is megtartják. Ml lesz? .4 nemzetiségek választójogáról esik-e szó még ma, vagy Jovánovics Ljuba beszéde után meghátrálnak a kezdeményezők ? Az ülésteremben már dolgozik a bizottság. Trifunovics elnököl, mellette a demokrata Csubrovics ül. A padokban képviselők és újságírók. Kissé szokatlan a képviselői padokból hallgatni a vitát. A szórakozott újságírónak vigyáznia keil, hogy közbe ne szóljon néha. Körülnézek, hogy ki van az ülésén. Marinkovics Voja, Trifkovics Márkó, Jovánovics ülnek a miniszteri padokban, egy percre bejön Markovics igazságügymintszter is. Ribar is ott ü!, aki most ott elnököl. Davidovics Ljubát látom, Angyellcs Pált, Pribicsevics Valeriánt, Magovcsevicset, Kukovect, Reisner a demokrata padokban, szürkébb nevű képviselőtársaik között. A radikálisok közül Jovánovics Ljuba van itt, Radonics dr. Mihaldzsics esperes, Gytirisics Márkó, Janyiiy Vojiszlav, Szimonovics ülnek még többek között a padokban. Ellenzéki nincs benn, kivonultak még a múlt ülések egyikén, nem dolgoznak a bizottságban. Barily a klerikális jön be egy percre, éppen a szavazásnál, mire felhangzik egy-egy hango-Jovanovics Ljuba. Jó! tudjuk, hogy mezítelen fegyverünk ez az Írott szerződés, amelyik politikai céljaink jogcíméül szolgálhat. Jól tudjuk, hogy a. jog és hatalom versenyében a puszta erő teszi az igazságot. És ennél melegebb a hálánk és ennél hódolóbb az elismerésünk, mert Ön Uram, a hatalomnak és a jognak birkózásában, az igazság pártjára állt, még akkor is, ha ez az áilásfoglalás nem az olcsó népszerűségnek, nem a múló sikernek, hanem a történelem múlhatatlan szempontjainak kedvez. Mi csak hálásak lehetünk az elhatározás bátorságéért, nz utókor, amelyik nem emberi, de történelmi szempontok szerint fog mérlegelni — megköszönheti majd azt, hogy válságos időkben az ország jövendőjének életét, az alkotmányosság fundamentumába rakta le. S a magyarság háláját az utókor hálája fogja megkoronázni, Jovanovics Ljuba. sabb közbeszólás. — Itt a Barityí — Szavazni akar í — Nem mer bejönni ? Mire a temperamentumáról ismert fiatal képviselő kissé gúnyosan, de nevetve szól oda: — Ne féljenek, nem jövök be, csak szavazzanak nyugodtan. A kormánypárti padokban nagyot nevetnek a feleleten. A vita ezalatt tovább folyik. Magovcsevity beszél, támadja a javaslatot és módosító javaslatokat tesz. KözbeszólásoK, ellentmondások, az elnök csenget: a következő szónok, újra egy demokrata, újra ellenzéki beszéd, Ángyélies Pavla beszélt, aztán Radonics Andrija szólalt fel, majd Csubravies, Marinkovics miniszter. Az előadó, az elacaonytermetü Perity Hinkő dr. közben ceruzával jegyezget. A felszólalók eddig nem említették a nemzetiségi kérdést. Simán fog menni minden, érezni a levegőben. Megkérdem az előttem ülő Angyelityet, hogy lesz-e szavazás. Azt mondja, hogy igen. A hangulat egyre barátságosabbá válik, cigarettáznak a képviselők, újságírók, a karzatokon levő iskolásgyerakek — suboticsi kirándulók — áhitatosan nézik a bölcsek tanácsát. Most feláll egy demokrata, mérges ember, jó erősen mondogatja annak a három demokratának, Angyeiicsnek, Csubrovissnak és Magovcsevicsnek, a klubbhaíá rozattal szembehelyezkedő külön véleményt jelentenek be. A hossszubajuszu Magovcsevicsnek nem tetszik a leckéztetés. — Hm, te vagy hivatva ezeket elmondani — szól oda a szónoknak — talán mi egy maffia vagyunk ? Trifkovlcs miniszter, aki a padok között sétái, megáll és tréfásan odaszól a vitatkozóknak : — Ne veszekedjetek a radikálisok előtt. Nem látjátok hogy örülnek? Ezzel aztán elmúlt az n feszültség, amit a demokrata felszólalása okozott. Vége a vitának, jön a szavazás. A nemzeti kisebbségek dolga nem kerüli szóba, most már nem is kerül. Körülnézek: egy vajdasági képviselő sincs benn, csak Radonics dr., aki pedig régi szerbiai politikus, tehát nem puccs-ember. Gyorsan megy a szavazás, pedig szakaszonként szavaznék. Az elnök egyhangúan mondja : „aki a javaslat mellett szavaz, maradjon ülve, aki ellenzi, emelje föl a kezét“ és ezt elmondja vagy ötvenszer és rögtön mondja utána : „a többség a szakaszt elfogadta", azzal ráüt a kis csengőre és már olvas tovább. Talán háromszor emelkedett néhány ellenzéki kar a levegőbe, Magóvcsevics egyik indítványát az emelkedő karok el is fogadták. Vége a szavazásnak, vége a névszerinti szavazásnak is, — az arány 21:3 — kész a választójogi törvényjavaslat. Trifunovics bejelenti: „consummatum est" és bezárja az ülést, — Hát — mondom az egyik kollégának — nem olyan veszedelmes ez a dolog a nemzetiségek választójogával. — Várjon csak, várjon, majd az állampolgárságról szóló törvénynél. Dél elmúlt, megyünk haza, a parlament kijáratánál Radonics Jővén dr.-al találkozom. — Gratulálok képviselő ur, — mondom, —- a félhivatalos lapok szerint Ön miniszteri tárcát kap. — Még csak szó van arról, nem tudom, hogy lesz . , . Beszélik a pártban, mondja szerénykedve a suboticai kerület miniszterjelölt követe, de ha a hangulatból következtetni lehet, akkor Radonics dr. bizonyára miniszter lesz. / Lumpéi Béla. o o • a. **«.-r Olaszország és a kisantant Rómából jelentik: A génuai konferencia határozataira vonatkozó interpellációk tárgyalása alkalmával Giardino tábornok kijelentette, hogy Olaszországnak amaz államok oldalán kell haladnia és támogatnia kell azokat az országokat, amelyek Oroszország támadásának leginkább ki vannak, téve, különösen a kisantant államait, amelyeket az európai béke biztositékának lehet tekintő n 1, - * V, — ■* ' ' - ■ Abeográdi T. Ház-ból Amikor a nemzeti kisebbségek választójogát tárgyalták
