Bácsmegyei Napló, 1922. június (23. évfolyam, 149-176. szám)

1922-06-20 / 167. szám

Ara 1 dinár Á0S1E0YEI NAPL HX1IL évtölyaai Subofica, kedd 1922. junins 20. IS7, szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfen délben Előfizetési ár: negyedévre 9Q- —dinár SZERKESZTŐSÉG: Kralja Aíexandra-alica 4 szám alatt TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8—58, szerkesztőség 5—10 87 Kiadóhivatal: Kralja Alezaadra-ulica 1 (ieibaih-paiota) Levél Jovanovics Ljubához Uram, ennek az országnak félmilliónyi épe küldi nia ön felé meghatott öszönetenek szavát. Mióta a történelem változásai uj ország határait tűzték ki hazá­jául, u] Imperium terjesztette ki fölé hatalmát, nem hallott mófí olyan vigasztaló, olyan buzditó szót ez a magyarság, mint amit Ón elmondott a törvényelőkészítő bizottság szombati ülésén. Tudjuk, hogy Ön, a volt és leendőbe!! miniszter rendelkezik a szónak és tekintélynek azzal a hatalmával, amely programot és irányt s?ab a népmiljiók történe­tének, tudjuk, hogy Ön nemcsak annak a pártnak tagja, amely ra­dikálisnak nevezi magát, hanem annak is, amely valóban radikális. Az üldözöttből nem lehet üldöző, az elnyomottbői nem lehet el­nyomó és aki hordozta a rab?ág bilincseit, nem lehet abból a sza-i bsdség tömlöctartója. A magyarság, akinek a törté­nelem változásai ennek ez or­szágnak a határain belül jelölték ki uj hazáját, uj történelmének kezdete óta még nem élt ét olyan válságos időt, mint amilyen a mai. Kicsi érdekek vetélkedtek most történelmi hivaíottsággal, egyéni szempontok mérkőztek most a történelem igazságvetésének meg­­fölebhezhetetlen örökérvényüségé­­vel. A türelmetlenség versenyzett a megértéssel, a rövidlátás politi­kája mérkőzött a providenciáüs belátással és ez elerőtlenedő so vinizmus a jövendőt betöltő kül­detéssel. Ön, Uram, nem a sza­vaknak, hanem a tényeknek párt­jára állott. Nem a szenvedélyek­nek, hanem a történelem szük­ségszerűségének lett a hive. S a szorongattatások órájában, amikor a hatalomra törekvés a jogtalan­ság nincsetlenévé akarta tenni ezt a magyarságot, Ön, Uram, a no­bilis emberszeretet, a megértő humanitás és a méltányló türel­­messég álláspontjára helyezkedett. Jól tudjuk, hogy ebben a bir­kózásban, amelyet fegyverek nél­kül viv meg a magyarság és ahol a politikai ioikészültség, a csei­­vetés cscrbitatiansága, a jogosult gáncsvetés és a hatalom minden tényezője, nem az ő rendelkezé­sére áll és ahol a magyarság minden erőkifejtése csak az al­kotmányhoz való hűséget és a tör­vényes rendhez , való ragaszkodást szolgálja, az Ön szava volt a döntő, az Ön szava volt a biró szava, mely pervesztesként ma­rasztalta el a türelmetlen tüleke­dést és amely igazságot szolgál­tatott a jog, az alkotmányosság, a megértés és az emberiesség parancsának. A magyarság nem felejt. Nem forral bosszút, nem készülődik megtorlásra, — a megtöltetlen fegy­ver és az üres kéz; kit fenyeget­hetne meg ? — de nem feledke­zik meg azokról sem, akik nehéz órákban távol szegődtek az igaz­ság társául és a szabadság vé­dőjéül és az utolsó vigasztalást megadó papjául a törvényesség uralmának. Reményeink horgonyát nem vethetjük szakadó partokba, hitünk láncait nem köthetjük já­tékos szelekhez, egyetlen vigasz­talásunk é3 egyetlen reménysé­günk az a fölvüégosuitság, az a megértés, az európai demokráciá­nak az a teljessége, amit Uram, az Ön politikai múltja és — bí­zunk benne — politikai jövője reprezentál. Az elnyomott szabad­ság hálája mindig tovább tart, mint a túláradó zabolátlanság ri­­valgása. A mi hálánk tovább tart, mint a keserűségünk és ez a hála az elismerés mirtuszát és a ra­gaszkodás borostyánját nyújtja át, a megértés, a türelem és .a de­mokrácia harcosának, — Önnek A szkupstina üléstermében a törvényelőkészítő bizottság ülése­zik. llgy hírlik, ma befejezik a választójogi javaslat vitáját és a szavazást is megtartják. Ml lesz? .4 nemzetiségek választójogáról esik-e szó még ma, vagy Jovánovics Ljuba beszéde után meghátrálnak a kez­deményezők ? Az ülésteremben már dolgozik a bizottság. Trifunovics elnököl, mellette a demokrata Csubrovics ül. A padokban képviselők és új­ságírók. Kissé szokatlan a képvi­selői padokból hallgatni a vitát. A szórakozott újságírónak vigyáz­nia keil, hogy közbe ne szóljon néha. Körülnézek, hogy ki van az ülésén. Marinkovics Voja, Trifko­­vics Márkó, Jovánovics ülnek a mi­niszteri padokban, egy percre be­jön Markovics igazságügymintsz­­ter is. Ribar is ott ü!, aki most ott elnököl. Davidovics Ljubát lá­tom, Angyellcs Pált, Pribicsevics Valeriánt, Magovcsevicset, Kukovect, Reisner a demokrata padokban, szürkébb nevű képviselőtársaik között. A radikálisok közül Jovánovics Ljuba van itt, Radonics dr. Mi­­haldzsics esperes, Gytirisics Márkó, Janyiiy Vojiszlav, Szimonovics ül­nek még többek között a padok­ban. Ellenzéki nincs benn, kivo­nultak még a múlt ülések egyi­kén, nem dolgoznak a bizottság­ban. Barily a klerikális jön be egy percre, éppen a szavazásnál, mire felhangzik egy-egy hango-Jovanovics Ljuba. Jó! tudjuk, hogy mezítelen fegy­verünk ez az Írott szerződés, amelyik politikai céljaink jogcí­méül szolgálhat. Jól tudjuk, hogy a. jog és hatalom versenyében a puszta erő teszi az igazságot. És ennél melegebb a hálánk és en­nél hódolóbb az elismerésünk, mert Ön Uram, a hatalomnak és a jognak birkózásában, az igaz­ság pártjára állt, még akkor is, ha ez az áilásfoglalás nem az olcsó népszerűségnek, nem a múló sikernek, hanem a történe­lem múlhatatlan szempontjainak kedvez. Mi csak hálásak lehetünk az elhatározás bátorságéért, nz utókor, amelyik nem emberi, de történelmi szempontok szerint fog mérlegelni — megköszönheti majd azt, hogy válságos időkben az ország jövendőjének életét, az al­kotmányosság fundamentumába rakta le. S a magyarság háláját az utó­kor hálája fogja megkoronázni, Jovanovics Ljuba. sabb közbeszólás. — Itt a Barityí — Szavazni akar í — Nem mer bejönni ? Mire a temperamentumáról is­mert fiatal képviselő kissé gúnyo­san, de nevetve szól oda: — Ne féljenek, nem jövök be, csak szavazzanak nyugodtan. A kormánypárti padokban nagyot nevetnek a feleleten. A vita ezalatt tovább folyik. Magovcsevity beszél, támadja a javaslatot és módosító javaslato­kat tesz. KözbeszólásoK, ellent­mondások, az elnök csenget: a következő szónok, újra egy demo­krata, újra ellenzéki beszéd, Ángyé­­lies Pavla beszélt, aztán Radonics Andrija szólalt fel, majd Csubra­­vies, Marinkovics miniszter. Az elő­adó, az elacaonytermetü Perity Hinkő dr. közben ceruzával je­­gyezget. A felszólalók eddig nem említették a nemzetiségi kérdést. Simán fog menni minden, érezni a levegőben. Megkérdem az előt­tem ülő Angyelityet, hogy lesz-e szavazás. Azt mondja, hogy igen. A hangulat egyre barátságo­sabbá válik, cigarettáznak a kép­viselők, újságírók, a karzatokon levő iskolásgyerakek — suboticsi kirándulók — áhitatosan nézik a bölcsek tanácsát. Most feláll egy demokrata, mérges ember, jó erősen mondo­gatja annak a három demokratá­nak, Angyeiicsnek, Csubrovissnak és Magovcsevicsnek, a klubbhaíá rozattal szembehelyezkedő külön véleményt jelentenek be. A hoss­­szubajuszu Magovcsevicsnek nem tetszik a leckéztetés. — Hm, te vagy hivatva ezeket elmondani — szól oda a szónok­nak — talán mi egy maffia va­gyunk ? Trifkovlcs miniszter, aki a pa­dok között sétái, megáll és tréfá­san odaszól a vitatkozóknak : — Ne veszekedjetek a radikálisok előtt. Nem látjátok hogy örülnek? Ezzel aztán elmúlt az n feszült­ség, amit a demokrata felszólalása okozott. Vége a vitának, jön a szava­zás. A nemzeti kisebbségek dolga nem kerüli szóba, most már nem is kerül. Körülnézek: egy vajdasági képviselő sincs benn, csak Rado­nics dr., aki pedig régi szerbiai politikus, tehát nem puccs-ember. Gyorsan megy a szavazás, pe­dig szakaszonként szavaznék. Az elnök egyhangúan mondja : „aki a javaslat mellett szavaz, marad­jon ülve, aki ellenzi, emelje föl a kezét“ és ezt elmondja vagy öt­­venszer és rögtön mondja utána : „a többség a szakaszt elfogadta", azzal ráüt a kis csengőre és már olvas tovább. Talán háromszor emelkedett né­hány ellenzéki kar a levegőbe, Magóvcsevics egyik indítványát az emelkedő karok el is fogadták. Vége a szavazásnak, vége a névszerinti szavazásnak is, — az arány 21:3 — kész a választójogi törvényjavaslat. Trifunovics bejelenti: „consum­­matum est" és bezárja az ülést, — Hát — mondom az egyik kollégának — nem olyan vesze­delmes ez a dolog a nemzetisé­gek választójogával. — Várjon csak, várjon, majd az állampolgárságról szóló törvénynél. Dél elmúlt, megyünk haza, a parlament kijáratánál Radonics Jő­vén dr.-al találkozom. — Gratulálok képviselő ur, — mondom, —- a félhivatalos lapok szerint Ön miniszteri tárcát kap. — Még csak szó van arról, nem tudom, hogy lesz . , . Be­szélik a pártban, mondja szerény­­kedve a suboticai kerület minisz­terjelölt követe, de ha a hangu­latból következtetni lehet, akkor Radonics dr. bizonyára miniszter lesz. / Lumpéi Béla. o o • a. **«.-r Olaszország és a kisantant Rómából jelentik: A génuai kon­ferencia határozataira vonatkozó in­terpellációk tárgyalása alkalmával Giardino tábornok kijelentette, hogy Olaszországnak amaz államok olda­lán kell haladnia és támogatnia kell azokat az országokat, amelyek Oroszország támadásának leginkább ki vannak, téve, különösen a kis­antant államait, amelyeket az euró­pai béke biztositékának lehet tekin­tő n 1, - * V, — ■* ' ' - ■ Abeográdi T. Ház-ból Amikor a nemzeti kisebbségek választójogát tárgyalták

Next

/
Thumbnails
Contents