Bácsmegyei Napló, 1922. június (23. évfolyam, 149-176. szám)

1922-06-19 / 166. szám

Ära 1 dinár MEGYE XXIII. évfolyam Snfeoüca, hétfő 1922. jimins 19. ise. szám EegjtJecik minden reggel, ünnep Etán és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8—58, szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár: negyedévre 90’ —dinár SZERKESZTŐSÉG: Kralja Alexandra-aiiea 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Alasandra-alica 1 (Lelíiash-palois) Hivatalos közlés a daSIárk5!csünről A kormány szombaton hivatalos kommünikét adott ki különböző köl­csönt ajánló csoportokkal folytatott tárgyalásairól és a Bler-csoportíal megkötött szerződés részleteiről. A kommüniké bevezetésében s kormány közli a kötcsöníárgyalások történetét és felsorolja a beérkezett összes ajánlatokat. A minisztertanács három komoly­nak talált ajánlatot vizsgáit meg. Az elsői Antoin belgiumi jugoszláv konzul ajánlotta először 30, majd 40 millió font sterlingről 87- es ár­folyamon, 9 százalék kamatlábbal. Mivel azonban Antcin nem tudta megnevezni azt a pćnzcsoportot, a melynek nevében az ajánlatot tette, azt nem vették figyelembe. A Hall­­garten-Hambrost amerikai szindiká tus azt ajánlotta, hogy 100—150 millió dollárig terjedő kölcsönt ad, melyből 30 milliót a kormánynak azonnal rendelkezésére bocsátana 87-es árfolyamon, 8 százalék kamat­tal, vagy 81 háromnegyed árfolya­mon 7 és fél százalék kamattal. Á tárgyalások végén azonban a cso­port bejelentette, hogy csak 20 mil­lió dollárt ás 2 millió font ster in­get tud adni, miért is az összeg elégtelen voha miatt ezt az ajánla tot is levették a napirendről. A harmadik ajánlat a Bler-féle amerikai csoporté volt, amelyet a kormány el iš fogadott. A kölcsön­szerződés a következő feltételek mel­lett jött létre: A kölcsön 40 év alatt jár le és annak folyósítása az állam szük­ségleteinek megfelelően részletekben történik. Az eisö részlet 25, a piaci viszonyokhoz képest ese leg 35 mil lió dollár, melyet 86 Itáromnegye« százalék árfolyamon, 8 százalék ka mat mellett folyósítanak. Ha a köt­vények kibocsátási árfolyama meg­haladná a 95 egynegyed százalékot, a többlet háromnegyed részét a kor­mány, egy negyedét pedig a bank­­konzorcium kapná. A többi részie­tek árfolyamát és kamatlábát a fo­lyósítási időpont piaci vi zonyainak megfelelően állapítják meg, de a­­árfolyam a kormány beleegyezése nélkül nem lehet alacsonyabb 86 háromnegyednél. A tőke visszafizetése 1932-ben kezdődik, a konvertálás 1937-ben eszközölhető, hat hónapos felmon­dás mellett. Az első konvertálási prémium 10 százalékot tesz ki, a mely minden évben fél százalékkal csökken, úgy, hogy 1956-tól 1962-ig már prémiummentes. A kölcsönt legkésőbb 1927. jú­nius 1-ig le kell bonyolítani. Ha a kibocsátás korábban megtörténik, a kormány 1925. junius 1. előtt nem vehet fel uj külfő’di kölcsönt. A 100 millió dollárból 30 milliót az állam általános szükségleteire fordita?ak, 70 millió pedig az adriai vasút, valamint egyéb vasulak é3 kikötők építésére szolgál, a kormány rendelkezései szerint. A kamatot félévenként keil fizetni. A kölcsön biztosítására az el nem zálogosított monopóliumok jövedei* me, az elzálogosított jövedelmek fe­leslege és a tiszta vámjövedcíem szo'gál. Ha ez nem volna elég, ak­kor a kormánynak ezt a vasutak bruttó jövedelméből keli kiegészí­teni. A monopol igazgatóságában egy hely illeti meg a kölcsöntadó társaság képviselőjét. A munkálatokat, melyeket a 70 milliós részletből végeznek, vagy a Bler-konzorcium végzi mint vál­lalkozó, vagy pedig az állam saját rezsijében folytatja, amely esetben a pénzcíoport 9 százalék jutalékot kap. Ez a jutalék nem vonatkozik azonban a íokomotivok, vaggonok, sínek, vashidak, jelzőkészülékek, általános költségek, munkabérek stb. árára. Az anyagot, amely az ősz. szegnek körülbelül egy harmadát togja kitenni, nem feltéileeül szük­séges a kölcsön összegéből bevásá­rolni, ha azt a külföldön vásárolják. Ha a kormány azt határozná, hogy az anyagokat a kölcsön összegéből szerzi be, akkor annak 30 százalé­kát bárhol megveheti, a többi 70 százalékot pedig Amerikában köteles bevásárolni, ha itt 5 százalékkal nem drágább, mint másutt. Az esetleg felmerülő vitában vá­lasztott bíróság dön', melybe a kor­mány és a konzorcium egy-cgy ta­got delegál, harmadik tagjaként pe­dig a svájci állam föderációs bíró­ságának elnöke szerepei. Az ajánlatot átvizsgálva a kor­mány a pénzügyminiszteri felhatal­mazta a szerződés megkötésére a következő feltételek mellett: 1. Az egész kölcsönnek a kurzus változás elkerülése végett aranydol­lárról kell szólnia. 2. A százmillió dolláros kölcsönt az adriai kikötök, adriai vasút és a fővonalakhoz csatlakozó vasutak ép tésére fordítható. 3. A később főlyositandó kölcsön részletek kamatlába a mostani 8 Százaléknál, az árfolyam pedig 86 s/*-náI csak kedvezőbb lehet a "kor­mányra nézve. Ha kedvezőtlenebb volna, úgy a karmdrty a jelenlegi szerződési megsemmisítheti és más kölcsönt vehet fel. 4. A 9 százalékos jutalék a sző legszűkebb értelmében magyará­zandó, az összes ipíri objektumok kizárásával. A »Politika“ értesülése szerint politikai körökben najry ellenszenv­vel fogadják a kölcsönről kiadott kormányjelentést, mert a feltételeket igén súlyosaknak tartják és az a vélemény alakúit ki, h®»y a száz millió dolláros kölcsön a külföldi tőkét nagy befolyához juttatja az ország pénzügyi és gazdasági ék­ébe*. : A«a attaK» A fi«»®-&«no* m » Oroszország engedékenységén múlik a hágai konferencia sikere Äcglla éb Franciaország szövetségének megerősítését várják Poincaré londoni uíjától Schanzer külügyminiszter is­mertette a római szenátusban az olasz külpolitika irányelveit, ame­lyeket a hágai értekezleten az orosz kérdésben érvényesíteni igyekszik. A külügyminiszter ki­fejtette, hogy a hágai tanácsko­zás eredménye elsősorban magá­nak Oroszországnak engedékeny­­sálién • múlik. Olaszország nem fogja feláldozni más nemzetekkel vállalt szolidaritását és nem fog lemondani érdekeinek jogos biz­tosításáról sem, de másfelől tisz­teletben akarja tartani Oroszor­szág belső dolgait s így nem ki­fogásolja a mostani orosz rend­szert sem. De — folytatta a kül­ügyminiszter — azt már nem en­gedhetjük meg, hogy Oroszor­szág ránk erőszakolja kommunista elveit és megtagadja Európával szemben fennálló kötelezettségeit, elsősorban a nemzetközi jognak azt az alapvető elvét, hogy min­den kormány felelős az előző kor­mány kötelezettségeiért. Hágában szombaton volt a nem­zetközi értekezlet második teljes ülése Karnebeck külügyminiszter elnöklésével. Az ülésen elfogad­ták Caitier belga kiküldött javas­latát, amelynek értelmében az orosz bizottság azoknak az álla­moknak képviselőiből alakítják meg, akik az értekezletre megbí­zottakat küldtek, föltéve, hogy a bizottságban helyet akarnak kapni. A részvételt egyik meghívott ál lsm se tagadta meg. Ezután há­rom albizottságot alakítottak, a melyek közül az első az Orosz adósságokkal, a második a magántulajdonnal, a harmadik a hitelkérdéssel foglalkozik. Valamennyi albizottságnak ti­zenegy tagja van. A Reuter, iroda értesülése sze­rint a tisztán orosz szakférfiakból álló bizottság a következőképpen alakult meg: elnök Litvinov, tagok: Kvesztinszki, Rakov szid, Kraszin és Szokolnikov. Az orosz bizottsághoz tizenegy főnyi kisérőszCmélyzet tartozik. A londoni találkozás jelentősége Lloyd-George és Poincaré len­doni tanácskozásai iránt a leg­­szélesebbkörii érdeklődés nyilat­kozik meg az angol és francia politikai körökben. Poincaré miniszterelnöksége óta most történik az első komoly ki­­sériet, hogy a két országot köze­lebb hozzák egymáshoz a német és orosz probléma plattformján. Mi erről a fordulatról már több­ször irtunk s a kérdés most az, milyen konkrét megállapodásban fog alakot kapni ez a közeledés, vagyis sikerül-e Lloyd Georgenak az orosz kérdésben is egyezke­désre bírni Franciaországot, mint a német kérdésben? A franciák természetesen nagyon szeretnék, ha Poincaré egyben az angol­francia paktum pozitív tervezetét is elhozná magával úti tarsolyá­ban, ezt a hurt pengetik most állandóan a párisi újságok is, de ennek a megegyezésnek még nagy ára van, amelyben a török kérdés sem éppen a legkisebb tétel. Hogy Parisban mekkora jelen­tőséget tulajdonítanak a találko­zásnak, elmondja a Petit Párisién mai cikke, amely a többi közt ezt fejtegeti: Egész Franciaor­szágnak az a vágya, hogy a két miniszterelnök ne mulassza el a mostani alkalmat azoknak a feile-­­geknek eloszlatására, amelyek a két állam filőtt-mar hónapot: éta hú­zódnak. Leire tétién, hogy Anglia és Franciaország Szovjetorosz­­ország miatt, ahol Lenin nagy betegsége az orosz problémát máról-holnapra felbonthatja* ösz­­szeütközésWe kerülheasen. Mind a két ország nagyhatalom s mind­kettőjüknek érdeke Törökország, kímélése, továbbá az, hogy olyan régi barátnak, mint Görögország, kivezető utat mutasson és véget vessen a közeli kelet háborújának. A német adósság leszállításának kérdése sem választhatja el többé Franciaországot és Angliát, amióta Lloyd George és Poincaré ezt a kérdést összekötötték a nemzetközi adósságok törlésének kérdésével. Nem zavarhat a bántetö szanheiék kér­dése sem, miután ufy látszik, hogy a francia kormány szükség esetében más kényszerítő intéz­kedéseket is alkalmazhat, mint a Ruhr-terület megszállásét, ami Angliát annyira visszariasztja. Amint látjuk, n francia újság is nagy súlyt vet a török kérdésben való békés megegyezésre, ami az angol-francia védőszövetségi szer­ződés egyik előfeltétele. De jelen­­tőséges a londoni tanácskozás más okból is. A génuai megálla­podás értelmében tudvulevően Franciaországnak joga van junius 25-ig visszalépni ez orosz kérdés nemzetközi rendezésétől, ha nem él ezzel a jogával, junius 25-én tu! őt is kötelezik azok a megálla­podások, amelyeket az orosz kérdés­ben esetleg kötni fognak. A londoni találkozás eredménye dönti el te­hát azt is, hogy a hágai értekez-

Next

/
Thumbnails
Contents