Bácsmegyei Napló, 1922. június (23. évfolyam, 149-176. szám)
1922-06-15 / 162. szám
& Ara 1 dinár 3AGSME6YEI XXIII. évfolyam Subotica, csütörtök 1922. janitts IS. 102. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 3—58, szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár: negyedévre 99* —dinéi Ä vasúi köznapi témája kerti! ünnepnapon is tolunk alá, — de rég volt, amikor volt még ünneplő ruhánk , és ünnepi témánk. Az idők malma ocsuként szitálja ki belőlünk azt is, ami csökevény emlékként bennünk szégyenkezik még a ragyogó múlt felvillanó eseményei közül. A háborúban csak sebeket kaptunk s a sebek most kezdenek üszkösödni. Hullafoltok most lepik el a testet, ha mozdulatlanra dermesztette a halál s ha még vivődik benne a maradék élet, az utolsó épen masvdt izomrost is belesajog a szőr. nyü fájásba. „Ruhánk foszlik és Iá bunk meztelent', a termelő munka újrakezdése, a termelés megszelvezese, a produktiv munka nekilendülése, — szajkózza dagadó szánk s közbüi két téglát rombolunk le, mig egyet íölviszünk az állásba t közbüi, szép szavak és szent fogadkozások közt még elnézésből sem történik olyasmi, ami valóban közelebb yiiuifi bennünket az „üllőhöz és kalapácshoz. Nem illetlenek ezek a rezignál hangok s ezek a nekibusulásos szavak, melyek mindegyikéből egy „úgyis hiába“ lemondó gesztusa mozdul fel, ehhez a témához, akárhává nézünk, mint vizáradásban a madár, akárhol pihen is meg kutató tekintetünk, pusztuló életet lát, lekaszálí vetést, kitépett zsengéket, a remény megfojtott galambjait. Most a vasút van soron. Ötveri százalékos léptekben halad a drágulása olyan meredek pályán fölfelé, amelyen valóban csak a fogaskerekű közlekedhetnék. Az áremelkedésnek azonban nincsenek technikai nehézségei, nekézsegei csak az életnek vannak, melynek süppedéses' töltéseinek szakadásait, melyet egyr? fenyegetőbben mos ki a drágaság árja, már csak utolsó ruhánkkal, utolsó bútordarabunk árával s az utolsó szórakozásunkról való lemondással tudunk betömni. Ha jönne vegte egy leleményes finánc, amelyik nemcsak abban látná szadista kedvtelését, hogy minden meglévő adót százszorosra emel fel, s a közterhek viselései sziszifuszi munkává súlyosítja, hanem az adók uj módját is kieszelné rubrikává p'irhuzamosodottagytekercseivel.adót vethetne ki a vérkeringésre. Ez az adónem nem lenne észszerütlenebb, nem lenne igazságtalanabb, nem lenne kevésbbé célszerű sem, mint az az adó, amelyik a vasúti tarifa fölemelésével az ország gazdasági vérkeringését adóztatja meg. Éppencsak behajtani könnyebb ezt az adót s ahhoz már a csömörig hozzá vagyunk szokva, hogy az adópolitikának egyetlen szempontja: a behajthatóság. A drágulás csavarutján egyet szőrit most az államhatalom, melynek egyedül állna módjában lecsapolni az árak vadvizeit. S a drágulás menete nem a közlekedési edények törvénye szerint emelkedik mindenütt és- minden megnyilatkozásában egyformán ható tendenciával, hanem úgy, hogy a drágulás menetében minden áremelkedés fölveszi azt az emelkedést, ami ráhatott s azt' a saját emelkedésével együtt átadja annak az emelkedésének, amit okoz. ügy lerjed a drágulás, mint a hullámgyürü, de reinél nagyobb a kör kerülete, annál magasabb is. Egy nagyon ötletes angol közgazdász, az emelkedő árak áthárításának ezt a módját a kővetkezőképen illusztrálja: hosszú sorban állnak az emberek, akik közül az elsőnek tüzes vasai nyomnak a markába. A vasat nem SZERKESZTŐSÉG: Kralja Ataawiro-alica 4 szán alatt’ Kralja AJexradra-oHea 1 ^tbaeh-pdeta) szabad eldobni. Akinek kezében van, az villámgyorsan átadja a kővetkezőnek, az a harmadiknak, az ismét tovább, mig végre az utolsóhoz jut, a fogyasztóhoz, aki nem tudja eldobni 8 akit összeéget egészen. Nincs olyan ár, amit a vasúti tarifa emelése föl nem szöktetne. A drágulás hatalmas lépésben nő meg nyomában s az általános drágulás elenyészte!! a tarifaemelés átmeneti előnyét. És akkor hiába nyeltük le a békát, mi is, fogyasztók, az állam is, a vasat és a kereskedők is, a termelők Is. De ne panaszkodjunk ez ellen. A közélelmezésijeit úgyis n?a már az az egyetlen módja, ha lenyeletik velünk a békát. fűi.) Nem akarnak választóiozot adni yogot k? a nemzetiségeknél A választójogi bizottság ülése — Simrák dr. nyilatkozata A parlament , választójogi albizottsága szerdán a választójogi törvényjavaslattal foglalkozott. Trifküvicí miniszter referált a törvényjavaslatról. Hosszú vita indult meg, amely nem fejeződött be. A választójogi bizottság csütörtökön újra ülést tart. A bizottsági ülés után Simrák dr. ellenzéki képviseiő, a néppárt alel' öke magához kérette a Bácsmegyei Napló beogradi munkatársát és közölte vele, hogy a bizottsági ülés folyamán azt az impressziót szerezte, hogy a koiatányzópaiiok a nemzetiségeknek nem akarják megadni a választójogot. Ezt a jogfoszíó intézkedést azzal gyekeznek indokolni, hogy még nincs meg az állampolgárságról szóló törvény és a békeszerződések nem írják elő imperative, hogy minden állampolgárnak választójogot kéll adni. Bár ez a híradás kétségen felük komoly forrásból esed, nem tudjak elhinni, annyira abszurd, annyira hihetetlen az. Nem tudjuk elhinni, hogy a beogradi kormány vajdaság! tanácsadói — mert ez az intézkedés kizárólag a vajdasági nemzetiségek ellen irányulna -- olyan könnyelműek volnának, hegy a kormánynak ezt a tanácsot adnák. Most, amikor a belpolitikai helyzet feszültsége egyrészt a kormányzó pártok között, másrészt a korrnányzópártok és a blokkisták között már-már elviselhetetlen, amikor az eddigi kormányok minden erőfeszítése, amely arra irányult, hogy az 1 ország súlypontját megosztatlanul Beogradra és a beo gradi politikai mentalitásra helyezzék, erősen veszélyeztetve látszik, amikor Zagrebban a horvát blokk hallatlan erőfeszítéseket tesz, hogy a maga autonomists, sőt szeparatista terveit minden eszközzel megvalósítsa, amikor Sarajevoöan a tizenötödik! kongresszuson a muzulmánok cenirarista szárnyát hdlíhizonypsan elbuktatja az attíonomlsia többség, es amikor a kormányzópártokon beül is egyre nagyobbak, nehezebben dlhidalltatók lesznek az éíteriiéfek, i lekor a Vajdaságot, amelyet Zagrebban mindeddig a beogradi politika leg erősebb hintertandfának tekintettek, el akarják taszitani Beogradtól, ki akarják ábrándítani a beogradi politikából és arra akarják kényszeríteni, hegy Cenossdt járni menjen Zagreb felé? Melyik az a politikai belátás, a mely ezt, jogfosztást helyeselné, a melyik ezt a felelősséget vállalva a következményekért, tanácsolni tudná ? Nem idézzük most a békeszerződéseket, nem idézzük az alkotmányt, nem hivatkozunk a nemzetközi szerződésekre, csak az államférfiak józanságát idézzük magunk elé a azt kérdezzük, hogy azok a politikusok akik a kormányt ezzel a tanáccsal iá fiák el, valóban az ország, érdekében jártak-e el? Mandátumukat féltő képviselők lelkiismeretlensége adhatta csak ezt a tanácsot a kormánynak. Vagy a kormánynak az a véleménye, hogy ha a vajdasági nemzetiségek nem járulhatnak az urnák elé, akkor a kormánypárti mandátumok biztosabban megőrizhetők a közelgő választásokon ? Érdemes ezt az ország / tradicionális demokráciáját alapjáról ledöntő jogfosztást végrehajtani? Hiszen miről lehet sző? Tiz mandátumról, vagy még kevesebbről, amit a nemzetiségi szavazók elvinnének. És ez a tíz mandátum sem ellenzéki ex üffo, sőt az a valószínűség nagyobb, hogy nem ellenzékiek. És megéri a kormánynak az a tiz mandátum azt, hogy a Vajdaság másfél milliónyi nemzeti kisebbsége elkeseredne, jogfosztott, elnémított polgárjogok nélküli ledegradátí alattvalóknak érezze magát ? Azt hiszi a kormány, hegy ez az ellenzéki atmoszféra, amely akkor keletkezne, ha a jogfosztó szándék megváló-’ suina, nem hatna annyira a Vajdaság szláv lakosságára, hogy azok is ellenzékiekké válnak ? Nem Ehet ezt elhinni, nem lehet elhinni, hogy olyan politikusok, mint Pasics, Trifkovics, Davidovics, akiknek a neve összeforrott a szabadságjogokért való évtizedes küzdelmekkel, ezt a tervet végrehajtanák. Nem engedi aat a józan bél*» tás, a politikai okosság," az alkotmány, a békeszerződések, a Népszövetség és végső fokon nem engedné azt Európa demokratikus közvéleménye sem. Zágrebhan minden csendes -. . A tegnapi nap csendben, Runden Incidens nélkül telt el. A nyugalom' helyreállt ugyan, de a hangulat még mindig Izgatott. A város képe is némileg, megváltozott. Estefelé kevesen járnak, ßz utcán, a fcá.véhá®akat korán bezárják, csak a. színházak és mozik vannak telve. A rendőrség plakátokon figyelmezteti a lakosságot, hogy szigorú büntetés terhe alatt óvakodjék minden rendzavarástól. A kereskedők elkeseredetten tárgyalják az eseményeket, miután a többnapos tüntetések igen sokat ártottak ■ készülő zágrábi vásárnak. A blokkista sajtó erősen eil téli a történteket és a felelősséget elhárítja magáról. Hivatalos helyen arra gondolnak, hvgy energikus intézkedéseket tesznek annak' érdekében, hogy hasonló rendzavarások többé ne fordulhassanak így nincs kizárva, hogy rövidese» feloszlatják a horvátországi szokol-egyezflleteket, vala- ' saittt sok más iársadaJzsi egyesfi- , tetet la. A zagrebi nőegyletek feloszlatásáról is sokat beszélnek, hivatalos helyen állítólag adatokkal rendelkeznek, amelyek kompromittálók a nőügyietekre. Az egyetemen igen izgatott a hangulat. Az egyetemi ifjúság centralista része elkeseredetten tárgyalja az eseményeket és azt harigoztatja, hogy a kormánynak rendet kell teremteni Zagrebban. Beogradfcan még mindig sokat foglalkoznak a zagrebi eseményekkel. Kormánykörökben komolyan foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy radikális erekoKökke! véget Tétnek a tagrébi felforgató iiselm ebnek. Demetrovics Jura) horvát tartományi főnök a napokban Eeogradba utazik, ahol illetékes helyen referálni fog a zagrebi eseményekről. Félhivatalos forrásból eredő hírek szerint a Rádics szerepéről egyes lapokban megjelent hírek nem fedik a tényeket. _ , .. r
