Bácsmegyei Napló, 1922. június (23. évfolyam, 149-176. szám)
1922-06-14 / 161. szám
1922. Jtmfos !4 8ACSMEGTO NAPlő 5. oldal Gorkij Maximot beidézte a kolozsvári lakúshivatal Gorki] Maximot, a himeves woa* író egy .kis németországi fürdőben gyógyitgaíja régi tüdöbaját és bizonyára nem is sejti, hogy személye körül milyen súlyos bonyodalmak támadtak Ko* légváron. Salamon Mendel a Brassai-utca ü, számú ház tulajdonosa kilakoltatás! kérvényt sdott be egyik lakója ellen, miután egy kis kamaresserü szobában két család lakik nyolc családtaggal. A háztulajdonos a kilakoltatás? kéréssel azt akarta elérni, hogy gz egyik családot helyezzék el másutt egy szobában. A kilakoltatást beadványt Salamon ügyvédje, Horváth Jenő dr. készítette el. Az ügyvéd, hogy a lakbérleti bizottság tagjainak a lelkére has son, élénk színekkel festette le a két család nyomorét. Megírta, hogy nemcsak közegészségügyi szempontból, de erkölcsi tekintetekből is megengedhetetlen, hogy két család élete ott folyon le egy kis kamarában, «hol nyo c gyermek 'is velük együtt -akik. Az ügyvéd hivaíalosjrását a nagyobb hatás kedvéért az alábbi költői képekkel fejezte be ■ „Győződjék meg a tekintetes birósád, hogy ez a kamara nem hasonlít lakáshoz már, hanem sokké! inkább Gorkij Maxim „Éjjeli menedékhelyhez." A tisztviselő, aki az aktát a lakbérlptiné! kézhez kapta, hegy as egész tényállást pontosan felderíthesse, a tárgyalásra tanúnak beidézte „Gorkij Maxim urat, aki éjjeli menedékhely tulajdonos Ko lozsvárón." A kézbesítő napokig kereste a bejelentőben, a rendőrségen és az egész városban Gorkij Maximot, miután pedig nem találta, ma délelőtt beállított Horváth ügyvári irodájába ezekkel a szavakkal: »Ügyvéd or jelentette be tanának sssí a Gorkij nevű embert, hát mondja meg, hol lakik," És nagyon csodálkozott amikor meghallotta, hogy nem lakik a városban és a tekintetes bíróságot félre akarták vezetni. A lakáshivatali tisztviselő valószínűleg? eljárást indíttat az ügyvéd ellen, aki Gorkij Maximot nevezte meg tanúnak. A magyar Oberammergaaban A mikófalvi passiójátékok — Mikófaiva, június 11. A nap mér nyugovóban a Kálvária-hegy mögött, aranyos sugarai akárhové esnek, nyüzsgő embercsoportokat aranyoznak körül. Napos a hegyoldal s fényes tarkaságban siet le a faluba a mikófalvi Jeruzsálem festői ruhába ö tözött népe és a passzió játék meghatott közönsége. A faluban minden ember talpon és kint az utcán. Egyetlen nyugalmas hely az őstemplom kertje. !d® csak szűrve jut az emberzsivaj. Jólesik elmélkedni a mai nap felejthetetlen mélységes benyomásain Az utazás Egerből hosszú kanyargással fut a vonat a Bükkhegységbe. Tölgy- és bükk@rdő&, buja kaszálók, tarka rétek, szépen megművelt csikók váltják egymást, a szem egy percig sem unatkozik. A természet mellett as emberi munka is beleszól e változatos ságba. Kőbányák, «jaguíak, várromok követik gyorsan egymást, amint a vonat kanyarodik. Pontban, dél, amikor feltűnik messziről a mikófalvi Kálvária-hegy hatalmas amfiteátruma az odavsrázsolt Jeruzsálemmel és megáll a vonat. Kiszáll a különvonat közönsége, az országúton a miskolci és egri kaíonabenda rázendít, mindenki megéli ksíaplevéve. A tömegből kiválik egy fcrencrehdi barát 'sovány alakja és szőlani kezd. A kis falu lelkipásztoré és a passziójáték lelke, Tóth Pacific, páter Beszéde után -a menet megindul az ebéd helyére. Primitív fészer, helyiség, asztalikkal és radokkaV;. Az étkezés helyén kívül ©járositő" sátrak kegyszerekkel és a játék fényképfelvételeivé!. Az amfiteátrum h lépcsőkön, — van belőlük vagy négyszáz, — a kanyargós szerpentinuton megindulunk a Kálvária-hegyre. Még útban vagyunk, amikor már hallatszik a fanfárok megnyitó jeladása, mindenki siet helyetfoglalni. Elől kát páhoiysor, mögötte öt-hatezer néző számára negyedkör alakú nézőtér a hegybe vájva. A színpadon ezerkétszézan férnek el, A színpad köralaku. A háttérben balról jobbra Annaás kása. Kaja' fás háza, Dávid tornya, a Chiüronkapu, előtte ag utolsó vacsora számára szolgáló asztal padokkal, tőle jobbra utca, majd Pilátus háza következik a nézőtér jobboldalán. A nézőtér baloldalán emelkedik az Olajfák hegye, jobboldalán a Golgota. Nádból, rabic vakolásból és saiakbetonból épült ez a Jeruzsálem, amely mögött házsorok várnék még kiépítésre. Szemben a háttérben a hétszázheívennégy méter magas Béjkő emelkedik, óriási katlant zárva körül mellékeméi kedései vei együtt. Hátba kapjuk a napot, amely délutáni meleg adagját ugyancsak szorgalmasan ontja ránk. Újabb jeladás, kezdetét veszi a játék első jelenete, Jézus bevonulása Jeruzsálembe. A iá Unalom-kúra Az orvos megállapította, hogy ki vagyok fáradva, ennek folytán alá kell vetnem magam egy kúrának. Ez a kúra, melyet mostanában gyakran rendelnek idegbetegeknek, íuiajdonképen abból áll, hogy semmit sem szabad csinálni, unaí kosni kell, tűrhetetlenül. Minél elviselhetetlenebb az unalom, annál biztosabb a gyógyulás. Azon az elven alapszik, mint a koplalás. Aki megcsömörlött az sok ételtől, az nem kap enni s az éhség azonnal visszatér. A fáradt smbernek tilos szórakoznia, vállalnia keli egy-két heti szellemi koplalást, mely beléje fojt minden erőt, tétlenségre kárhoztat minden kezdeményezést, úgy hogy később — a mesterséges kény szer megszűntével — a tettvágy önmagától kirobban s az érdeklődés beéri a legkisebb táplálékkal is. v Sietve nekifogtam az unalom kúrának. Kimentem az udvar egyik zugába, magammal vittem egy kényelmetlen széket s szem ben a kopár tűzfallal leültem. Ennél igazán nem akadhat unalmasabb hely. Soha életemben nem néztem ilyen sokáig tűzfalét, VU&TOOB drótok fűtöttek rajtái végig,- szigetelő porcclléri csészékkel, mellette egy rozsdás, szemétre vetett vizeskanna, pa törött tégla, semmi egyéb. Öt percig vártam. Akkor figyelni kezdtem magamat, nem unatkoztam-e már. Be kell vallanom, hogy nem unatkoztam. Ez kissé érdekelt. Most résen álltam és lestem, mikor jön az unalom. Az nem jött, de megjelent helyette az unalom jelképes állata, a légy. Végigmászott a téglákon, szikréztatta hártya-szárnyait, melyek szivárványosan ragyogtak a napfényben, mozgatta potrohát és elülső lábaival kefélte sortéit. Ezt még sohasem vettem észre. Ml lyen keveset tudok a rovarokról. Hányféle légy is van? Meddig élnek ? Honnan származnak ? Megannyi kérdés tolult fel, melyre választ váriam, de eUentálltem a kísértésnek s nem lapoztam fel Brehmemet. Unatkoznom kellett. Néhány nap múlva felszólított telefonon az orvosom s állapotom iránt érdeklődött. Nyilván hibát követelt el ez által, mert hangja nem volt vontatott, hanem friss és vidámm, Igazi kíváncsiság csengett ki belőle, ami kizökkentett közönyömből. Azt kérdezte, jól megy-e a kúra. Nagyon, feleltem. Ás elég baj, váfasselta. As- unalom kara sikerült Római lovascenturiö jelenik meg katonái élén a főkapun, balról zsidó harcosok keleties kísérőzene hangjai melleit. Pálmaággal asszonyok, léén vök tódulnak utánuk, egyik-másik kicsinyével sí karján. A színpad mind éiénkebb, a zene mind lüktetőbb lesz s a főkapuban megjelenik jézus szamárháton. Örömrivalgás fogadja, majd ő szól « néphez. Hangja ércesen cseng, nyugodt mondatokban beszél Megjövendöli el* áruitatását és kereszfcrefeaziiésél- Megdöbbenés fogadj« szavait Majd unisono zsoltárok hangjai mellett oszlik a nép és jézus az utolsó vacsorára vonul tanirványaival & kedves népies korsókká! .és tányérokkal terített asztal mellé. Ájfaíos csendben hallgatja a közönség a párbeszédeket. Minden sző tisztán hallatszik s fent a légben pacsirta szolgáltatja a- kíséretet a kenyér és bor áldozata mellé. „Még ma valaki elárul engem", hangzik Krisztus szava Általános megdöbbenés. Krisztus megjelöli Judésí, aki eltávozik. A harmadik jelenet következik, jézus az olajfák hegyén, Judás a katonákkal, elfogják e Mestert Péter védelmezi Krisztust és r> Mester meggyógyítja a római katona levágott fülét, a tanítványok szétszaladnak. Jézust elvezetik. Az erős drámai jelenet után szünet. Háíremegyünk a szereplők közé. Gyöngyöző, izgatott arcok, pirulva hallgatják a dicsérő szót. Megpillantom a legkisebb szereplőt, egy karon ülő kis csöppséget, odamegyek hozzá. Egy cseppet sem tel, csak kacéran az anyja fejkendője mögé bújik1! Csalogatom, mondja meg, hogyan hívják, de nevet és semmikép sem akarja megváltani. Krisztus közeledik felém. Klasszikus szép «re. Szőke parókájához kitűnően ülik mélytüzű szeme kékje. Nem járhatjuk végig valamennyi szereplőt, csak még a főpapokkal váltunk néhány szót. Az egyik tegnapelőtt ugrott be betegtársa helyeit, de a kettős szereposztást minden nagyobb szerepnél ' megvalósították. Újabb fanférjei és sietve .me gyünk vissza helifünkrc. Még öt volta abbén nyilvánul, hogy a betegek a renyheséget dvfselheíetleennek érzik, én ellenben kísérletezek magamban és as unalom kúrát érdekesnek tartom. Nem elég, ha unom magam, hanem unnom kel! magát a kúrát is. Hiszen ez nem dolce fér nieníe, hanem keserű semmitevés, Ezért elült mindennemű lélektani megfigyeléstől, menjek a szabadba, a városon kívül s egész nap az egyszeregyet mondogassam. Szót fogadtam. Kifeküdtem a hegytetőre, daráltam az egyszeregyet. Közepén azonban elakadtam. Rájöttem, hogy már elfelejtettem. Különösen a hetes számokkal akadt sok bajom. Ki tudja, milyen titkos, elöltem ismeretlen okból történt ez a zavar az idegpályáimon, lehet hogy a hetes szám miatt, mely nekem mindig ellenszenves volt és mindig szerencsétlenséget jelentett. Minthogy a kérdés izgatott, nem bíbelődtem vele, lehunytam a szemem, úgy hevertem. Erre eszembe jutott boldogult számtan tanárom, egy kőbe kívánkozó alak, ifjúságunk szigorú ás kedves réme, ki akkor fa, mikor már nyugalomba vonult, naplót vezetett rólunk, hol járunk és mit j csinálunk. Halál» pillanatában | felült ágyábt» $ rafelfkt » végto*f len síkra iebbent, a levegőbe egyenes vonalat húzott, mélyet A-B-nek nevezett. Micsoda rejtélyes keveréke c Vidéki kicsinyességnek és a riagy-nagy tudásnak. a tanárok megható, örök gyerekességének. Magam előtt láttam, élénken. Egyet-máát fei kellett jegyeznem. Vigyázatosság-* hói azonban nem hoztam papirt. Kézelőimre írtam. Éjjel nem feküdtem le, hanem papírra vetettem jegyzeteimet. Az orvos erre végkép megszüntette az unalom kúrát. Megmagyarázta, hogy ami egynek gyógymód, másnak méreg. Lemondott rólam. Én pedig kétségbeesésemben újra tíz szivart és harminc cigarettát szívok el, mint annak előtte. Színházakba járok és nagy társaságokba, hol megvitatják az érdekes eseményeket, megveszem és elolvasom azokat a többkötetes regényeket, amelyeken ez áll: „érdekfeszitő olvasmány" és előszeretettel keresem fel « szórakozó helyeket is* melyeknek „változatos a műsora*. Azóta gyágyuknak vagyok tekinthető. Pokolian unatkozom. KosstoléMg: Efazm, ▼
