Bácsmegyei Napló, 1922. június (23. évfolyam, 149-176. szám)

1922-06-13 / 160. szám

1922» ftmras IX

BACSMEGYEÍ NAPLÖ

J Ml

Árdrágításért, elítéltek egy koldusasszonyt

Vannak még bírák Becsben . . .

A bécsi első kerületi bíróság" né! a minap egy-, ugyanason a napon, amikor egész Becs megélhetését. a tőzsdei spekulánsok órák alatt másfélszeresére drágították, as a furcsa esemény játszódott Se, árdrágítás miatt szabadságvesztés és pénzbüntetésre egy koidusasszonyt ítéltek el.

Lustig Rózának hívják azt a szegény asszonyt, akinek a ssigory kerületi bíróság előtt asért kellett felelnie, mert a közelmúlt napokban egy belvárosi borozó ban egy doboz gyújtót,, amelyet 18 koronáért vett, 40 koronáért adott el egy a luxushelyiségben mulatozó vendégnek.

A vádlott árdrágító fakult, szeríemáütó szövetruhában jelem meg szigorú bírája előtt s a terhére rótt bűnös cselekményt töredelmesen megvallotta. Mentségére csupán azt hozta fel, hogy gyönge szinte munkaképtelen a szervezete, keresetéből alig tengődik s az utolsó napokban mindennek tetejébe lakását is teljesen kirabolták.

A szigorú bíró — az 1400 koronás kenyérbejelentése napján — pediglen imigyen szól vala ez asszonyhoz:

— Mi köze a kiraboltatáshoz az árdrágításnak?

Az asszony inkviziíorának érdeklődését a következő védekezéssel kísérelte megnyugtatni:

—- Hát báró ur, amit elraboltak tőlem, az mind a legszükségesebb holmi volt csak. Azokat sorjában vissza kell szereznem, honnan teremtsem elő ezt a pénzt? Az uram ■ nem törődik velem, magamra maradtam,, a gyermekemet és aggastyán hetvenkét éves apámat kel! eltartanom.

így vallott as asszony, a bíró Herr Landasgerichtstrat Doktor Pyda pedig negyvennyolc órai elzárásra és 5000 korona pénzbüntetésre ítélte el...Becsben ugyanekkor az an-F5 Illa akarat

írta: Rozuányi Uslmcs,

Mindenütt úgy ismerték őket, mint két életerős, egészséges fiatalembert. Egyetlenegy dolog keltett különösebb feltűnést viselkedésükön: liéfea mindent egyszerre egyformán csináltak. Ugyanabban a pillanatban hajolta!: Is, ugyanabban a pillanatban mosolyodtsk el, valami megdöbbentő szimmetria volt minden mozdulatukban s na ilyenkor megszólaltak, ugyanazt mondták mind , a keiien és ugyanabban a pillanatban. Érdekes volt megfigyelni, hogy ilyenkor mindig egy-két másodperccel később reagáltak mindenre, mint azok, akiknek a társaságában voltak. Volt ebben valami megdöbbentő gépiesség. En tudtam mindkettőjükről, hogy fizikusok s a mögött a gépiesség mögött valami félelmes titkot sejtettem, mert nemcsak a pozitív, tehát az akarattól függő élctay:'vaníliásaik voltak borzasztóan egyformák, de még a reflexmozgásaik is. Mintha a teremtés játékos kedve' két egyforma embert teremtett volna raá- Bodpercről-másodperere ugyanazon sorsra. Vagy — s ez a gondolat még megdöbbentőbb volt — mintha ugyanazon elektromos áramkörbe belekapcsolt két bábu volna r-zemem előtt, s nem élő emberek. Egyszer, mikor ugyanilyen, állapotban láttam őket, észrevétlenül utánuk lopakodtam. Az utcán is ugyanúgy viselkedtek, mint a társaságban: egyszerre mozdultak, egyszerre léptek és egyszerre szólta!: . . . egy darabig .., Hirtelen. »iotHa rakffii «rizaiafc Kilőtt

íeníkspitaHsták békéjének nagyobb dicséretére a liszt 11200 koronára, a cipő! 400 koronára, a hús 4ooo-ré, a zsír pedig Öooo koronára emelkedett A börze előtti térség kanyarulatából rajokban forduttek ki a Rtngre as autók, bennük egymást derűsen köszöntő arcok — 3 a belvárosi bíróságon az osztrák köztársaság életének negyedik esztendejében Lemdesgarichtsrst Dr. Fryda egy koldus* asszonyt, aki mert üres kézzel koldulni még sségyelt, e mulató vendég asztaléra egy doboz gyujtót is tesz íe ® negyven koronáén — két napra elzáratj® a ennek tetejébe „üzleti nyeresége*' ks százötvenszeresére bünteti le.

Vannak még birák...

Ftilfedez6 utón a budapesti feliratok őserdejében

— Nyelvészeti riport

— Badapgsfí tndósiiönkíél —

Sebei a világon nincsenek olyan humoros feliratok az utcákon, mint Budapesten. Kevesen sejtik, hogy a chntáblák szürke külseje mögött néha milyen tragikus szív dobog, mennyi érzelem és félreértés, tudatlanság és jókedv füződ k egy-egy betűhöz, amely ott ékeskedik vagy éktelenkedik » házak homlokzatán.

Budapest mindenekelőtt arról nevezetes, hogy itt látható a legtöbb német fölirás. Ä magyarok már annyira meg-' szokták a német feliratokat, hogy megtörténhetett az a história, amit egy Berlinbe utazó magyar kisfiúról mesélnek, aki boldogan mutatott rá egy címtáblára: — Nézd, apus, magyar boltos Berlinben S

A „magyar" boltos cégtáblája agyanis igy festett:

WEISS & GRÜN

Menjünk talán az Üllői-uton. A gyermekklinika közelében van egy irodalmi nevezetességű név:

Kaderabek

Ez az ijesztőnek látszó felírás tulajdonképpen vezetéknév, de olyan misztikus és érthetetlen, hogy' egyik színpadi szerzőnk valamelyik busfekete darabjában — ha jól emlékszem, a Búzavirágban — megtette szerelmi mámor igének. Mikor a szerelmet valló liös már kifogyott minden igéből és már csak értelmeden szavakban tudja éreztetni szenvedélyét, végül igy tör ki belőle^ sóhaj:

— Én téged . . . szeretlek ... én kaderabek! . . .

ügy látszik, a szerelem nyelve internacienális, mert mindenki megértette a nézőtéren, Ijogy Bem. a kalauzaién tulajdonosáról, hanem a szerelem legfelsőbb fokáról van szó,

A legnagyobb baj Pesten, hogy nem tódnak az úgynevezett eégfeatofc magyarul. Ajánlatos volna felállítani egy cégmüvé3zeti tanácsot, amely vétójogot gyakorol bizonyos felírásokkal szemben. Legsürgősebben el kell távolítani a József-körat egyik böffé-géoek a nev^.

Tíroiy-hüffé

A magyar ember ismeri a t troli vadászokat, de csak ypszilon nélkül, mert ez nem előkelő nemesi név. A cégtábla tervezője nyilván úgy okoskodott, hogy a székeíi-nek nevezett székelygulyást ly-nal Írják, tehát a tiroli is megérdemli az előkelő megkülönböztetést.

A helyesírás dolgában általában roszszul állunk. A Váci-köruten olvasható ez az egész emeletet betöltő cégjelzés:

Belli I. is BMlaBcitj

Betüről-betüre így van, egy cs-vel. Egyébként már az is súlyos kifogás alá esik, hogy a cég olyan túlbuzgó őszinteséget árul el az üzlettársak rokoni viszonyát illetőleg. Mi köze a félnek ahhoz, hogy a ctg, beltagjai elsőfokú unokatestvérek ? Ha ez a divat iábf%kap, akkor nemsokára ihren cégtáblákra lehetünk elkészülve:

N, N. és nénikéje

tettek a Muzeotn-köret rejtélyes drótéi» Iája mögött: -*

Alpár és

Alpá?‘I

A rokonsági viszonyt helyesen megfejtők között egy-egy darab - Uruguajp Paraguay bélyeget sorsolunk ki.

Nagy a tájékozatlanság a kisiparban. Itt a be tűk formájával sok a baj. A laikus nem is képzeli, milyen nehéz, egy-egy betűt helyesen lepingáini. Hof az L-nek jobbszára laposul széjjel, hol meg a Z és az S vonalvezetése sav*» rodik össze:

AS2TA1OS MÜHEJY

F31EMEL3TT

Nehéz dolog a helyesírás, de mégnehezebb a logikus gondolkozás, amint, egy óbudai ábra mutatja t

Haj és Keret válás

A hivatalos stilus komoly ünnepélyességét jellemzi az a büszke tábla, amely a Lágymányos lakóit szigorúan eltiltja attól, hogy a Fehérvári-uti kis tavas mászkáljanak:

A vkre lépni tilos l

Ha már a Lágymányoson vagyunk» akkor emlékezzünk meg arról a tilalomfáról, amely egy kelenföldi négyemele* tes ház mellől nemrégen került — kulinrhistoriai emlék gyanánt —a Fővárosi Múzeumba:

c

Itt tilos a legeltetési

Hasonló rokonsági titokzatosságot sej-Oiyan gyorsan kiépült az utca, hogy a legelőnek ideje sem volt megfolyamodni a „gyalogjáró“ cím és jelleg' díjmentes adományozását.

A kulturhistóriai föl írások között legérdekesebb az a hivatalos nyomtatvány, amely ma is látható a Budai Színkör falán:

fi

Ez ab!>ó! az időből való. amikor kjj. lön intő-, óvó- és rovó-cédulák óvták „

volna el róluk, felszabadult mozgásuk a rettenetes szimmetriából s ekkor zokogva, kacagva borultak egymás nyakába.

— Elaludt, — jnondte az egyik suttogva.

Mind a ketten tábujjhegyre emelkedtek s úgy jártak a dörgő, harsogó utcákon. mintha félnének attól, hogy zajt találnak csapni. Még a íélekzetuket fa visszafojtották.

Kis idő múlva a másik is megsrólalt suttogva.

— Talán ma végzőnk vele!

Határtalanul komikus volt ez a zaicsináfástól való félelem az utca pokoli hangzavarában.

— No, ezek megőrültek, — gondoltam mosolyogva, de most már csupa kíváncsiságból is utánuk mentem, mert egy körülmény mégis felizgatott. Mozgásuk és viselkedésük egyszerre függetlenné vált egymástól. Külön-külön énje lett mind a kettőnek. Egyedül mozdult, egyedül szólt és gondolkodott mind a kettő. — Lehet, hogy a hipnózisnak egy bámulatos és eddig még nem ismert tökéletességű esetével kerültem szembe. ( . .

A két tudós minél közelebb éri a laboratóriumához, annál idegesebb lett. Már csak jelekkel beszéltek, mintha megszabadultak volna egy szem Tűzésétől, de még mindig rettegnének egy fű! hallásától. És mintha ez a fül csak őket hallhatná meg, semmi mást. A laboratórium valami régi kert mélyén állott. Lábujjhegyen s most már teljesen ■esztelenül lopaJw#*fe »eléje. A tárrahagyott ajtón át pontosan megfigyelhettem, mi történik odabent.

Az egyik tudós lélekzetét visszafojtva közeledett egy rendkívül furcsa gépezethez. Bura alatt emberi agyvelőhöz hasonlatos massza volt elhelyezve, amelyen apró lila fények rezegtek; nyüzsögtek a tekervényefc zugaiban, mint bogarak a zsákmányon. Az óriás agyveio előtt mintegy másfél méternyire nagy és ritkaereiü lencse állott, amelyhez vékony foszfoneszkáló sugarak húzódtak az agyból. Az egész ngy hatott, mintha a lencse az óriási agy szemé volna. Az egyik tudós lábujjhegyen közeledett a lencséhez. Ujja: óvatosan babráltak a tengelyen, nyilvánvalóan azzal a .szándékkal, hogy elfordítsa a lencsét. Ára a lencse ebben a pillanatban, mint egy eleven szem, amelyet álom közben érintenek, megrebbe&t s ugyanekkor az óriás agyból kstódsugarafchoz hasonló nagy lila fénykévék vágódtak ki s a lencsén át megtörve, dárdaként szerződtek a két tudósnak. Anélkül, hogy bármi dinamikus okát láttam volna, a két tudós, valószínűleg a lila sugár erejénél fogva, a levegőbe emelkedett s a uyavalyatörőnek rendszertelen esápolásával vergődött a magasban. 0

Ami azonban a legmegdöbbentőbb volt, minden mozdulatuk szimetrikusan igazodott egymáshoz.

Nem tudom, milyen ösztön súghatta ; felkaptam egy nehéz vascsövet, amely az ajtónak volt támasztva s teljes erővel lesújtottam a lencsére, Azonban a Hl« sogarat találtam el n a «ekés vascső, mintha szilárd testet ért volna, úgy pattant vissza róla ... A két tudóé íölnvöltött fájdalmában, holott az ütés egyáltalán nem érhette őket . . . Most"' roár a magamat féltő rémület Is felfokozta erőimét és elszántságomat. Miután az imént n tudóst u a lencse körül láttam bíbelődni, tudtam, hogy azzal kell valaminek történnie ... A lila sugarat kikerülve, egyenesen a lencsére sújtottam. Ismét egy fájdalmas üvöltés s a két tudós, mint' két elhajított béka, terült el a földön, A bura alatti óriási agytelő. mint ütés nyomán az embet izma, felduzzadt, percekig remegett aztán összelapcdí akár egy kipukkadt léghajó . . ,

... A fizikusok csak percek múlva tértek maguk!»?. Kérdéseimre eleinte zavarosan feleltek, mint a tudósok általában, később mégis megértettem a kő« vetkezőket:

— Sáráady Vince és Torma Antal fiatal fizikusoknak, akik egyúttal a szerves kémiában is rendkívüli felfedezéseket tettek, sikerült az emberi agy anyagait elektromos áram úján működésben tartani s 0.2 általuk készített masszán a legkülönbözőbb élettani funkciók 'képét megfigyelni. Az agy elé helyezett lenese is arra szolgált, hogy az elébe képtávolságra helyezett tárgyak izgalmát az agyvdőn mégíigydhesséL Eleinte nem volt semmi baj. Egyszer azonban lila fénykévék csífpódtak át a lencsén s onnan kezdve a két tudós nap-nap után az iménriekhez hasonló eseteknek volt kitéve. Okét helyeztek képtávolságra » kacsé síé « vaagéigatta őket egy is-