Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)

1922-05-09 / 127. szám

r 1922. május 9.

BACSMEGYEI NAPLÓ

5. oldal ,

.......Ifi. .............■»

A vízumkényszer

eltörléséért

A budapesti Kereskedelmi és iparkamara akciója

Az utódállamok budapesti követségei tudvalévőén különféle nehézségeket támasztanak magyar állampolgárok beutazása elé és a magyar államnak az utódállamok fővárosaiban levő követségei az utóbbi időben hasonló eljárást követnek a vízumok kiadása körül. Az üzleti világ régóta érzi e visszás helyzet káros kihatásait. A budapesti Kereskedelmi és Iparkamara most felterjesztést intézett a kormányhoz, hogy Magyarország tegye meg ezen a téren a kezdeményező lépést es demonstrálja a világ előtt, hogy nem akar elzárkózni a szomszédállamokkal való normális gazdasági forgalom elől. A felterjesztés utal arra, hogy Jugoszláviában és Romániában szokatlanul nagy érdeklődés nyilvánult meg a budapesti árumintavásár iránt. Beográdban jelenleg négyezer ház épül és a szükséges építési anyag, valamint a vízvezetéki és csatornázási berendezés egy részét kétségkívül Magyarországon szereznék be, ha a magyar kormány lehetővé tenné, hogy június tizedikétől június huszadikéig minden üzleti ügyben Budapestre utazó külföldi állampolgár vízum nélkül léphesse át a határt.

A Kamara előterjesztése értelmében a külföldiek a vásár területén kapnák meg a vízumot s igy a határrendörségnek • a visszautazás alkalmával módjában állna a politikai szempontból esetleg kívánatos 1 ellenőrzést gyakorolni. A bélügyminisztérium, az államrendőrség idegeneket nyilvántartó osztálya, valamint a Menetjegyiroda és az Idegenforgalmi Hivatal a vásár helyiségében közös szervet állítanának fel, amely a lakásutalványt és a vas-MARIKA ELMENEKÜL~

Irta: Rozványi Vilmos.

Valahányszor az anyja Pesten volt, Marika aznap éjjel borzasztókat álmodott. Anyja ugyanis azért jött mindig, hogy, ami készpénz keresete volt, azt elvigye . . . Kell otthon is. Marika apja évek óta nem dolgozik, soha sincs a háznál egy garas sem, csak ami éppen Marikától kerül időnként. Ám sohasem rettegett annyira az anyja látásától, mint most. Eddig nyugodtan nézhetett az anyja szemébe. Tegnap aztán olyasmi történt, aminek még nem látta át pontosan az értelmét; összecsókolózott a fiatal úrral. Igaz, hogy a fiatalúr erőszakoskodott vele az előszobában és ő csakhogy szabaduljon, megcsókolta . .. De — és ez a kökkenő — sikíthatott volna, ahelyett, hogy csókolódzik.

Borzasztón szégyelte magát. Ahogy ott várakozott a pályaudvaron, nem nézett senkire, Valami düh és gyűlölet, is villant néha lelkén s ilyenkor még az anyjára is haragudott. Néha, ha éles füttyel egy-egy vonat kirobogott a pályaudvarból, szeretett volna utána futni, felkapaszkodni rá s elmenekülni a roppant Babylonból. A vonat, amelyen anyjának kellett érkeznie, késett. Már a legfurcsább gondolatai támadtak . . . Odaadja a pénzt a pályaudvaron posztsió rendó'rnek azzal, hogy ha befut az édesanyja vonata, akkor a biztos ur kezdje kiabálni, hogy Egresnél Egresnél .. . Ha erre aztán egy öregaszszony odajön, akkor a biztos ur adja neki a pénzt és mc dja meg, hogy Mariska küldte. Maga nem jöhetett el, mert sok a dolga . . . Csakhogy ehhez viszont a rendőrt kellene megszólítani és hát ki mer ilyet tenni ? Mariska biztosan nem. Olykor az automata tükrében lopva megnézte az arcát.

— Tudtam, — motyogta kétségbeuti menetjegyeket adná ki, továbbá a vizűm és a jelentkezés formaságait intézné el, hogy megkímélje a külföldieket a hivatalok előtt való ácsorgástól.

A magyar külügyminisztériumban megvan az elvi hajlandóság a vízumkényszer felfüggesztésére irányuló kívánság teljesítésére. Anké\töt hívtak össze amely a szakminisztériumok és az összes érdekképviseletek bevonásával fog dönteni a Kamara elöterjesz- I tései felett.

mert ősgyikokat zsúfolt össze egy kis területre — joggal tehette, hiszen regényt irt. Azzal aligha számolt, hogy lelkes olvasói egyikmásikának túlfűtött fantáziájában; ezek a szörnyek valóban életre is’ kelnek majd s a könnyen hívők' naiv táborát majdan valóságos lázba ejtik.

Pedig igy történt. 1920 karácsonyán jutott el hozzánk a hir, hogy két belga vadász, Gapslle és Lepage a Kongó forrásvidékén élő BrontosauraS-1 láttak. Egyikük rá is lőtt, de a megsebzett ősvadi nyomtalanul eltűnt az ösrengetegben. Hamar kiderült azonban, hogy a belga urak kocavadászok voltak, akik Brontosaurus helyett egy orrszarvu-bakot lőttek és azt is elhibázták.

Most azután Délamerikából jött a hir, hogy az Amazon-folyam1 egyik mellékfolyójának, a Madeirának eddig ismeretlen vidékén (Conan Doyle regényének színhelye is az Amazon környékei) — más jelentés szerint Patagóniában — egy utazó Piesiosaurus-t látott' A Plesiosaurus vagy hatytyunyakü gyik' a jurakori halgyi-? kok (Ichthyosaurus) rokona, mig azonban a halgyik kizárólag vízben élt és alakja úszókká sorvadt végtagjaival megtévesztően emlékeztet a delfinekére, addig a hatytyunyaku gyik hordóalaku testével és kifejlett végtagjaival a partvi-' dékre járt „strandolni" ; hosszú, szépen iveit nyakán ülő feje onnan kapdosta be prédáját.

Onelli tanár, a buenos-ayrési állatkert igazgatója, akinek helyére eredetileg Lendl Adolfot hívta meg az argentínai kormány, nyomban expedíciót vezetett a helyszínére és ennek eredményét kellően megvilágítja a Times legújabb számának következő kis híre:

amit szinte nem is embertől kapott teg* nap este, hanem ettől az egész félelmes nagy várostól, nem lenne semmi folytatása. De igy? így talán meg sem meri majd mondani ... És akkor Isten tudja, mi .lesz ebből! . . .

És érezte biztosan, itt nem meri megmondani.

— De hol ? Márjámanyám, hova fussak én? Hova, hova?

Ekkor elébe merül az anyja arca- Nem néz rá, de mély tekintete halálos komolysággal kérdezősködik szerteszéjjel a leánya után. A pöfögő mozdonyt, a hatalmas szárnyasajtókat, a roppant csarnokot, mindent a lányára kérdez ez a szigorú, tengernyi mély tekintet. Elvenni jön és pontos számadásra hívni. És virág van reszkető kezében. Ezt kéne Marikának megkapnia a pontos és makulálan számadás után.

És ekkor felvinnyog Marika, mint a megcsapott csikó.

— Nem bi-i-rom! Ezt nem. Nem bírom!!

Elrohant. Maga se tudta hova. Át a síneken, el harcsabajuszu vasutasak, meggörnyedt hordárok mellett — az indulási oldalra. Akkor rikoltozott éppen a beszállásra biztató litánia, hogy Szolnok, Tiszaszajol, Fegyvernek, Torökszentmiklós, Kisújszállás, Karcag ..

Marika felugrott a kipirult arcokkal, fehér lobogó kendőkkel izguló, induló vonatra ... És egy félóra múlva a sustorgó, pöfögő mozdony ritmikus harsogásával együtt énekelte daloló lélekkel :

— Majd ott-hon! Majd ott-hon ! Majd ott-hon!

A barna mezők vágtattak a város felé s Marika kinevette őket. Mintha nem is az anyja elöl menekülne. Inkább mintha az édesanyjához vissza, vissza.

És később se ijed metr azon. hogy mit tett.

őslénytani kacsák

Brontosaurus helyett bakot lőttek — A Plesiosaurus krckodilusnak bizonyult

Az állatok világának legkevésbé ismert, de tagadhatatlanul legnépszerűbb, mert a napisajtó hasábjain minduntalan visszatérő, évrőlévre — különösen a politikai szélcsend uborkaidényén — felbukkanó alakjai: a tengeri kígyó, a fiumei cápa, a négylábú csirke, két• fejű borjú és több eféle szörnyek.

Rekkenő nyarak forró estéin rend szeresen be-beköszönt hírük minden szerkesztőség asztalára.

Ezekhez a többé-kevésbbé kalandos és tulnyomórészükben alaptalan hírekhez újabban még meglepőbb szenzációk sorakoznak. —

Amióta világszerte divatba jött a paleontológia vagy ősélettudomány (az ősviíágok állat- és növényvilágát kutató, elavult szóval élve őslénytannak nevezett tudomány), rendszeresen hírül hozza a táviró, hogy itt vagy amott, a világnak rendszerint valamelyik félreeső zugában, ilyen meg olyan többszázezeréves őslényt találtak.

A napokban újra bejárta a világsajtót efféle szenzáció; a dél- és északamerikai lapokból a Daily Aíail-en és Manchester Guardian-on át a mi napisajtónkig is eljutott a fölfedezés hire; itt az ideje, hogy végre leszámoljunk az efajta őslénytani kacsákkal.

Aligha tévedünk, amikor mindezekért a hírlapi kacsákért a detektiv-regények népszerű íróját, Conan A. Doyle-1 tesszük felelőssé. Történeti és detektiv-regényein, novelláin és katonadalain kivüi az „Eltűnt világiról (Lost world) is irt egy kis regényt, amelyet a magyar közönség két különböző fordításból is ismer. Elmondja ebben a kitűnő Doyle fantáziája, hogy Challenger tanár, a British Muzeum tudósa expédiciót vezetett Délamerikába és az Amazon egyik mellékfolyója mentén, csaknem hozzáférhetetlen helyen megtalálta a föld középkorának (mezozoikum) jura- és kréta-időszakában élt ős gyikokat, azokat az igazi sárkányokat, amelyeknek idomtalan csonttömegei annyi muzeum legféltettebb büszkeségei közé tartoznak. Ott röpködött a hatalmas repülő-sárkány (Dimorphodon) és ugrált az óriástermetü kengurusárkány (Iguanodon), ijesztően meredtek égnek a taréjos-sárkány (Stegosaurus) hátának szörnyű pikkelyei ; a mocsaras talajba mélyen belesüppedt az impozáns Brontosaurus óriás-ősgyik lábnyoma s az egyik homokzátónyon égy hattyúnyakú ősgyik (Plesiosaurus) sütkérezett.

Conan Doylet nem zavarta az, hogy különböző korokban (a jura- és kréta-időszakban) élt s a Föld nagyon különböző pontjairól isesetíen. —Tudtam. Meglátszik a helye... Egészen veres . , .

Persze, mert azóta is dörzsöli, hát veres.

Végre befut a debreceni vonat . . . No most, most! . . . Ha még tiz perc múlva is él, akkor nem lett semmi baj... Kiállt a betérő ajtó sarkára . . . Zsákokkal, batyukkal a vállán, hátán, hóna alatt áradt a nép . . . Marika örült, hogy a kenyérszagu, fülledt emberfolyó egy-egy piszkos hulláma most hozzásurlódik. Legalább elkeveredik* rajta valami, valami, ami olyan idegen rajta. Nézte az asszonyokat ... Ez már mind csókolózott, másokkal is biztosan s nemcsak azokkal, akiket illet, de lám, egyiken se látszik . . . Csak ő olyan szerencsétlen.

Zúgva, sustorogva kavargott a levegőben az emberi szó. Végre 1 emberi szó, az a szó, amelyiken ő is ért, az otthoni, egyszerű tiszta szó. És nem az, amelyikkel őt a csókolózásra megejtették ... Az nem is volt emberi beszéd, amitől ő elszédült, Inkább valami hókusz-pókusz, amilyet otthon a javasaszszonyok szoktak, hogy ember ne értse. O se tudta, hogy megakarják csókolni, nem értette a szóból , . .

Ez a gondolat is nyugtatta Éicsit. Valaki rászól az áradó tömegből:

— Aggy Isten, Egres Marika. ..

A szive egy szempillantás alatt meghálásodott ezért a köszöntésért. Otthoni emberek köszöntek neki: Csőregék.

— jó napot, Eszti néném! . . . Látták idesanyámat ?

— Láttuk, lelkem, láttuk ... Ne nagyon várd ... 1‘kább csak egy kicsit várd, jobban jársz . . .

— Mér1 csak kicsit?

— Mer1 nem igen hoz semmit. Virágot egy keveset. Eevinni gyütt az, nem hozni.

Marika büszkén kihúzta magát. A szeme égett s csak úgy foghegyről odavetette a gúnyosan vigyorgó Csőregéknek :

— Lesz mit elvinni is. Jól tette, ha azér gyütt . . . Gyűjtöttem eleget.

Egész kis hangyaéletét a fejükhöz vágta ebben a dicsekedésben. Az öreg Csőreg viszont minden száraz, zörgő rosszindulatát elébefeszitette a fejükhöz vágott dicsekedésnek.

— Csak mibül gyűjtötted, azt nem tudom ? . . . Ászt mondd meg. Mibül?!

S a röhögő Csőreg-család, amelynek egyes tagjai eladni, más tagjai pedig venni jöttek Pestre, hogy itt két-három napon át kis, szívós szövetség minél kiadósabban szóljanak bele a roppant vásárba, már ki is áradt a pályaudvar kapuján a városba. És lehet, hogy két lépéssel odébb már meg is ütköztek ; első pesti vevővel.

Marika elvörösödött . . . Elakadt a torkán, amit utánuk akart kiáltani. Az. esze is felborult a rémülettől:

— Mibül?! Hogy mibül szereztem?... Te jóságos Isten, mit hisznek ezek? . . . És mit beszélhetnek otthon rólam, ha ezek ilyet mernek? .. .

És majdnem elsikoltotta magát:

— Láccik, biztosan láccik az arcomon!

Kétségbeesetten viaskodik ettől kezd-,

ve a sirássa!. Még más emberek is jönnek a faluból, mind mosolyogva és néha sok-sok szeretettel köszönnek neki, dédelgető nézésük összesimul Marika riadt tekintetével. Biztató, kedves csengésű szavakat mondanak:

—■ Ne fijj, kicsim! Itt gyün idesanyád a hátunk megett... Mi agyán itt lesz..,

Mindjárt itt lesz! De hiszen éppen ez. Ez a borzasztó. Ha még lehetne halogatni ezt a találkozást ... Vagy ha legalább nem itt kellene találkozniok a rengeteg ember előtt. Itt az idegenben. Ha- otthon volna ez és behívhatná édesanyját a tiszta szobába és letérdelhetne előtte és megmondhatná . .. Akkor, akkor annak az iszonyú csóknak,