Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)
1922-05-05 / 123. szám
6. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. május 5. közi-tenger mellé és teljesen pénztelenül Nizzában nézett szét. Innen kezdve napjai sora, megannyi fejezete egy kalandor-regénynek. Először mint soff őr kísérletezett, majd a pályaudvarokon fogadta a nagy szállodákba érkező vendégeket szállói kocsikon, végül szabadjegyet kapott egy Marokkóba induló hajóra, hol Jussuf szultán barátságos meghívása várt rá. Nyugtalan vére innen is tovább kergette. Ismét Franciaországba ment, még pedig Nizzába, hol azonban nem lehetett többé a Palaceszálló pincérektől körülvett lakója. Egyszerű és merész fordulattal a portás páholyában ütötte fel tanyáját és Bráhim Kachale Geugami, akit uralkodók látták vendégül s kiből csöpp híján szintén uralkodó lett, érdemrendek és elmerek helyett most kulcsokat hord, portás-egyenruhában jár és ahelyett, hogy borravalót osztogatna, ő nyújtja kezét — a fejedelmi magasságú — borravaló után. Apró ügyek Főtárgyalások a Liinietetörvőny széken Szerdán több apró bűnügyet tárgyalt a suboticai büntető törvényszék, Pavlovics István elnöklete mellett. Az elévült libák Gyüre Jánosné, sentai lakos, napszámos asszony azzal van vádolva, hogy 1918. év őszén Sentán, a vasúti állomás előtti mezőről elhajtott négy idegen libát. Az elnök megkérdezi: — Bűnösnek érzi megát? — Érzem, —f feleli a vádlott és elmondja, hogy annyiban bűnös, hogy valóban elhajtott a mezőről négy libát, abban a hitben, hogy azok az övéi, mert neki is voltak libái a mezőn, de azok elvesztek. — Elnök: De a csendőrségen, amikor letartóztatták beismerte, hogy elakarta lopni a négy libát. • Vádlott: Igen, mert amikor az embert ütik, akkor azt is beismeri, hogy megölte az édesanyját, Á vádlott után Magó Antal sentai lakost, a libák tulajdonosát hallgatta ki a bíróság. • Elnök: Mi a foglalkozása? Tanú : Szélmolnár vagyok. Azután elmondja, hogy nem tud az egész lopási ügyről semmit és csak akkor tudta meg, hogy elakarták lopni a libáit, amikor a csendőrség azokat haza hajtotta hozzá. A bíróság tekintettel arra, hogy a libák értékére nézve biztos adatot a tárgyalás nem szolgáltatott, úgy veszi, hogy azok 200 koronán aluli értékűek voltak és miután a lopás 1918. októberében történt, tehát az ügy elévült, így a vádlottat felmenti, „így keverik bajba az igaz embert“ Roganov Mijó, 60 éves napszámos áll a biróság előtt. Azzal van vádolva, hogy a vasúti alagutnál, amikor a katonák ott tábori telefont szereltek, három méter drótot ellopott. Nem érzi magát bűnösnek. Az eset úgy történt, hogy a vádlott az alagutnál haladt és amikor ment, a lába „belegabalyodott“ valami drótba. Lehajolt és felvette, amikor a dróttal elindult, egy katona utána ment és elvette tőle. A elnök itt megjegyzi, hogy tanuk vannak, akik látták, hogy nem a földön hevert a drót, hanem póznára volt erősítve és onnan tépte le. Vádlott: Tetszik látni, igy keverik bajba az igaz embert. Nekem is van tanúm a fiam, de nem hoztam el, mert féltem, hogy a biróság nem fogadja el. Blagoje Đjraitri tanú elmondja, hogy a drót, amit Mijó elvitt, rá volt erősítve egy póznára. Az öreg Mijó a tanú valomásánál csak int a kezével és amikor a tanú befejezte vallomását és az elnök mondta, hogy elmehet, az öreg vádlott is indult kifelé. A teremszolga tartotta vissza és odatessékelte a vádlottak padjára. A bizoityitási eljárás után a biróság meghozta Ítéletét, amely szerint a vádlottat 40 dinár fő- és 20 dinár mellékbüntetésben marasztalta el. A selyemruha Spekla Franci sentai asszony azzal van vádolva, hogy egy varrodából szétfejtett selyemruhát lopott és azt Gyömrei Piros sentai iakosnak, — aki szintén mint vádlott állott a biróság előtt, — 400 koronáért eladta. Bűnösnek érzi magát, mert lopott, de azért tette, mert nagyon szegény és nem tudott magán másképpen segíteni. A mikor a ruhát Gyömrei Pirosnak eladta, nem mondta, hogy lopott tárgy. Gyömrei Piroska tagadja, hogy ő megvette a ruhát. Hiába mondja ezt szemébe a Franci. Az elnök figyelmezteti, hogy mi érdeke lenne a vádlottnak, aki beismeri, hogy lopott, azt mondani, hogy neki adta el a ruhát, ha nem igy lenne. Gyürei Piros erre azt mondja, hogy a Franci haragszik rá, meri ő lett a feleságe annak, akibe a Franci szerelmes volt. A bíróság, — az enyhítő körülmények figyelembevételével, — Spekla Francit egy havi elzárásra, Gyömrei Pirost pedig mert gyanús származású dolgot vett, nyolc napi elzárásra Ítélte. Spekla megnyugodott az Ítéletben, Gyürei Piros fellebbezett. MOZAIK. ■ ■ B Csak úgy van az, mint régen volt... Aki pedig nagyon js el van keseredve, hogy igy meg úgy, ez még soha sem volt, annak szolgáljon vigasztalásul ez a néhány feljegyzés: Kezdjük az idővel: Halmágyi István guberniumi cancellista, majd Marosszék főbírája és Háromszék főispánja, jeles naplóiban ezeket irja: 1767 április. Az idő pedig bolond; szüntelenül változtatta magát hidegre, melegre, esőre, hóra, szélre. Ausztriában is övig érő havat Írtak, a Rhenus mellől is nagy hidegeket, Ostendánál pedig oly nagy szélvész volt, hogy e tenger vizét a portusok sáncain kiverte.., Folytassuk a drágasággal. Ugyanez év végén (október) azt irja Halmágyi, hogy: Egész Európában tartanak a fejedelmek a szükségtől és már actu Olaszországban is nagy drágaság lévén; nálunk is a búzának ára 7—8 sustákra vékájának íelmenvén, megtiltá a gubernium, hogy senkinek gabonából sert és égett bort főzni nem szabad, sub poena confiscationis, az urak és nemesek pedig adakozzanak sponte a köznek. Le is száll a gabona '4 sustákra. 1813-ban is szörnyű volt a drágaság. A zúgolódó nép gyűléseken, értekezleten »mint tenger morajlott, háborgott«. Pest város tekintetes tanácsa azonnal összeült, általános limitáció, azaz árszabályt készített. Ezek után pedig törvénybe lön iktatva, hogy aki többet vesz az eladott áruért, mint amennyit .az árszabály 'meghatároz, azt szigorúan megbüntetik. A traktéros (vendéglős) köteles kifüggeszteni az árszabályt, mely szerint: egy porció leves 2 krajcár, tehénhus hozzávalóval 4 krajcár, disznóhus 8 krajcár, egy fertály csibepecsenye 8 krajcár, egy fertály liba- vagy kácsapecsenye 12 krajcár. »Mely taksák pedig szigorúan botartandók, árfelszóritók kíméletlenül büntetendők«. Minthogy az iparos osztály is panaszkodott, a 1 imitáció megszabta, hogy: asztalos mesterlegény egy hétre négy forintot kapjon. A péklegény hetibére 1 forint 30 krajcár. A borbély a beretválásért három krajcárt számítson, a foghúzásért 8 krajcárt kérhet, a köpüiyözésért 3 krajcár jár. Egy gérok-varrásért, ha a kundsaft maga hozza a posztót, egy forint harminc krajcárt számíthat. »Többet kérni pediglen senki ne merészeljen«. Ezzel a szigorú intelemmel végződik a limitáció. De a lakosság még tovább is lázongott ' a nagy drágaság miatt, mely az »életet elviselhetetlenné tenné«. Hogy pedig a nőknek kártyázása sem uj dolog, az js meg vagyon írva: mikor például Révay Ferencné Forgács Zsuzsanna asszonyt féltékeny férje 1605-ben Holies várába elzárta, a szerelmes asszonyka unalmában »fiatal cselédeivel kártyázva mulatta magát«. Node ne menjünk olyan messzire. Az »Életképek«-ben 1845-ben igy ir Nagy Ignác, a »Szúnyogok* marótollu szerzője: Nálunk a kártyázás annyira elharapózott, hogy a gondos anyák végre hatályos gyógyszerre veték fejőket. Ök most maguk is tüzesen kártyáznak, délelőtt, délután, este, éjjel szenvedélyesen kártyáznak s áldás követte őket ezen nemeslelkü elhatározottságukért, mert meg vagyunk győződve, hogy mindazon fiatal férfiak, kik valaha asszonyt a szenvedély minden rutitó és nemtelenitö kifejezésével kártyázni láttak, soha többet kártyát kezökbe venni nem fognak. Kártyázzanak tehát önök szép hölgyek, mellőzve minden házias kötelességüket, mert meg lehetnek győződve, hogy ezen súlyos áldozatukat a legszebb siker koronázandja: a férfiak örökre megutálandják a kártyát. Apor Péter »Metamorphosis Transylvaniae« munkájában is akad a mai viszonyokra vágó feljegyzés. Például amikor azt irja: Nézd meg kérlek, ma az religióért is úgy nézik egymást az emberek, mint két ellenség. Az más vallásu embernek adjon isten szent lelket, hogy jöhessen az igaz hitre; személyiben miért lehessen ellenségem, nem látom ,.. Egérrágta krónikákból, megfakult pergamentekről írhatnánk még le soksok adatot, melyek mind azt bizonyítanák, hogy volt az rosszul máskor is, lesz az még jobban — valamikor. SZÖRG3EÁRÚHÁZA SUBOTICA Náíam vásárolt árúknál ; 50 °/o kedvezmény f (*) Dr. Vécsei Jenő orvosi rendelője nemi betegek részére. Rendel délelőtt 7—9-ig. Délután 2-től fél 4-ig és 5—7-ig. Lakás: Cyrillmetoda-tér 12. I. emelet, Vojnich Piroska-féle báz. Kiss Gyula szövetségi kapitány kritikája a válogatott magyar futballistákról A magyar válogatott csapat vasárnapi játékát illetőleg kérdést intéztünk Kiss Gyula szövetségi kapitányhoz, aki budapesti munkatársunknak a következőket mondotta: c— Ha a mérkőzés kimenetelére, lefolyására és eredményére gondoltam, úgy láttam magam előtt a mérkőzés képét, hogy Orth vezérlete alatt a csapat, mint egy ember, rohanva száguld a biztos győzelem felé. A valóság azonban az volt, hogy Orth nemcsak föcsavarja nem volt a gépezetnek, hanem éppen olyan össze-visszaságban forgó kereke, mint a többi, Ennek pedig az volt az oka, hogy már előbb kiesett a szerkezet egyik alkotórésze, Fogl II., akit Takács az elképzelhető legszerencsétlenebbül helyet* tesitett. Meggyőződésem, hogy a csapat Fogl IL-vel fényes győzelemmel került volna ki a küzdelemből. Nem 'veszítették volna el a játékosok önbizalmunkat, amit Takács bizonytalansága teljesen tönkre tett. Takács bizonytalanságának tudatában futott ki kapujából Neubaus, hogy ily módon hárítsa el a 'veszedelmet, amelynek' elhárítására Takácsot már képtelennek tudta, Takácsra azonban nem hárítható a sikertelenség teljes ódiuma, mert részt kell ebből vállalnia Obitznak, Opatának és Tóthnak is. Obitz tehetsége csak a második félidőben jelentkezett, de akkor sem olyan mértékben, hogy az az abszolút tudást jelentette volna. Opata gyámoltalan jobbszélsőnek bizonyult, mert egy szélső csatár gyámoltalanságát nem mutathatja kJ! jobban, mint azzal, hogy ha a kornereket is a kapu mellé ragja. Lógott ai: csatársor másik szárnya is, ahol Tófiíi küzködött teljesen sikertelenül, Hiába;! akart, egyszerűen nem tudott. Seiden nem keltett bennem csalódást. Azt hittem ugyan, hogy nagyobb elánnal fog játszani, de miért lett1 volna ő különb a régi rutiniereknél. Technikája tetszetős, akciói itt-ott értékesek voltak és az a véleményem; mos^ is, hogy első klasszisu játékos*/ Molnár az első félidőben vergődött, as másodikban azután magával ragadta Orth elemi erővel megnyilatkozott tehetsége és hirtelen felnőtt ismét nagyszerű szomszédja mellé. Kertészt régen láttuk ilyen formában, Blum ellenben csak időnkint volt az, akinek máskor másfél órán keresztül láttuk. Mandlt gyönyörködve néztem és csodálkoztam, hogy miként szorulhatott ebbe a fiatal, nyurga fiúba annyi energia, szívósság és kitartás. A védelmi játék netovábbja volt az, amit ő adott. Nagy hálával tartozom neki, de a leghálásabb iránta mégis Takács lehet. Neuhaus már első pompás akciójával, amellyel hatalmas ugrása közben a labdát elfogta, megnyerte a csatát. Született kapustehetségnek bizonyult és ha voltak is hibái, azok csak a fiatalság heves vérének tulajdoníthatók. Általában véve a csapattal meg voltam elégedve, ellenben el lettem volna ragadtatva tőle, ha legalább egy órán át azt a játékot produkálja, amelyet a második félidő első felében folytatott. Ez esetben azt hiszem egész más lett volna az eredmény. No de a legközelebbi válogatott mérkőzésen kiköszörüljük a csorbát.
