Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)
1922-05-29 / 146. szám
BACSMEGYES NAPLÓ 1922, május 29.- flTeBil---------------- ----------r----------- -SAKK »«« Rovatvezető: Marőezy Géza * 4% stó»E SSladváay. ,tt ./, CfeccoIflBB Gfitiyill : Sötét; Keö, Vbl, Bg8 és h8; Fa2; %y: a6, bő c3, ü3 és h7 (10). Világos: Ka4, Vd7, Bhl, Fa7, Hh3; fcy: c2, e2 éshö (8). Matt három lépésben. , 41. ssámn jáfesana. Játszották Utrechtben 1922 május fcó 4-én. Második metchjátszma. Világos: SS tét: Marőezy Gésa Dr. OUand 1. d2—ái d7—d5 ■ ' ’ 2. Hgl—Í3 ‘ c7—rcö 3, c2—c3 —s3 A «5 gyalogos védelemre szorul s így '.nincs- ideje sötétnek- a v®zéríuíóját bálákba hozni. 4. e2—~e3 5. Hbl— S. Fii—đ3 7. eisánco! ■A leghelyesebb, feö következnék. 8. Vdl—e2 9. d4Xe5 I 10. e3—e4 IÁ gyalogos cserére a érvényesülnének, a szöveglépés a világos vezérszárnyat visszatartja a fejlődésben, ezzel szemben azonban viseli az egyes vezérgyalog esetleges Hb8—c6 Hg8—iß _. - PiS—e? - VdS-c7 nás lépésekre HfS— eisánco! Fe7Xc5 Fc5—<16 világos futók hátrányait. 11. Bfl—el Hfű-g-í Fenyegetett e4—eö, sötét következelesen kerüli a centrumban való lebo-Asyolítást. 12. h2—h3 Hg4—e5 13. e4Xd5 e6Xd5 ’Most azután nincs más választás, hacsak sötét a gyalogvesztést nem vállalja. Í4, H!3Xe5 HcßXeS 1R __ Világos terve bizonyult helyesnek, a sötét vezérgyalogos gyönge g egész kővetkező játéka e gyöngeség kihasz-Hálására irányított, a tisztek gyors fejlődése g részleges csere fokról-fok:ya. közelebb hozza céljához. 15. .... . Bf8—e8 16. HÍ3Xe5 Be8Xe5 'A futó nem üthetett Fel—f4 miatt. 17. Fel—e3 Fc8-d7 18. Ve2—d2 Ba8—e8 19. Fe3—d4 BeöXel+ ■s 20. BalXel Be8Xel-f , 21. VdüXel Fd7—e6 22. b2—b4 b7—b6 23. Vei—e3 Fd6—i4 24. Ve3—e2 Vc7—d7 25. Fd3—c2 Ff4—c7 26. Ve2—«3 • • • • » ‘Világos hátráltatja S7—a6 vagy a7-— &5 lépéseket s ezzel a sötét Mrályfutót korlátozza működési vonalában. S6. • » • » • Í7—Í6 27. Ve3—d3 g7—16 28. Vd3—«3 • •06* Hibás volna ütni az f6 gyalogost, a tett lépés után sötétnek aligha van ■»óbb lépése, mint 16-—-fá, ez azonban a világos vezérfutót :eszi nagyon hatályossá. 28. .... . f6—f5 29.12—?4 Vd7-f7 3a h2—M Megakadályozza g6—g5-öt s egyben lehetővé teszi h4—h5-öt. 30. .... . Fe6—d7 31. Fc2—b3 Fd7—e6 32. Kgl—f2 VÍ7—d7 53. g2—g3 7d7—47 34. Fd4—«5 Fc7-dS 85, Sőtétaek úgyszólván kényszerlépései vannak csak, világos ezalatt előkészíti a talajt a döntéshez. 36. KÍ2—e2 ,Vf7—d7. 37. Ke2—d2 KgS—Í7, 38. Kd2—cg 'v. . . . * , Számításba jött itt a.2—&4, ami a7—■ a5-öt is megakadályozta volna, az áttöréshez a világos királyfutónak védettnek kell lennie, mert különben sötét esetleges d5—d-4-el szabadul a csávából. A királvmanöver célja a futó biztosítása volt. 38. ..... a7—aö Az egyetlen pillanat a gyalogos lépéséhez, mert Kc2—b2 után e lépés már nem volna többé lehetséges. 39. MXaöl b6Xaö 40. a2~—&4 ..... A hadállás tisztázódik, sötét megszabadult ugyan a vezérszárnyi kötöttségből, viszont a világos vezéríutő ereje növekedett s as >a4« gyalogos is hatályos támpont a további hadműveletekhez. 40. .... . : < Td7—c6 41. VeS—«2 KÍ7—«8 Fenyegetett Ve2—bő s csere után a szabad gyalogos előnyomulása. 42. h4—h& Ke7—d7 Nem volna jó g6—gő, meri 48. f4X g5, Fc7Xg3; 44. g5-gß, b7Xg6; 45. b6—b6 után a gyalogost nem lehet föltartóztatni. 43. h5Xg6 h7Xg6 44. Kc2—-biJ • . « . . Világos átdolgozza tervét s a királyszárny ellen kezd manőverezni, az Í5 és g6 gyalogok gyöngék s a világos vezér a bástyavonaíon döntő erővel lép akcióba. 44. ..... Fe6—!7 45. Fb8—c2 ..... Erre a futóra még nagy föladatok várnak. 45. ............. - ' Vc6—e€ 46. Ve2—b5-H Ve6—c6 47. Vb5—fl Kd7—e7 A futó nem léphet b6-ra a fenyegető Fc2—-dS miatt. 48. Vfl—hl Fc7—fc6 A futólépés még mindig korai, igaz viszont, hogy a világos vezérfutó is nagyon kényelmetlen sötétre s annak lecserélése életkérdés. 49. Vhl—h4-r Ke7—d7 50. Fc2—d81 ..... Igen erős lépés, ami után sötét az anyagi veszteséget nem kerülheti ej többé. ÓO............ Fb6—d8 Nincs más. mert Fb6Xd4-re; élt Fđ3-b5, Fd4Xc3+; 52. Kb2—c2! után sötét elveszti egyik futóját v kénytelen b5-ön cserélni, ami viszont a szabad gyalogos túlereje miatt vég zoIg»?. 51. Vhl—h7. Vcö~e6 52. g3—g4! ..... A kombináció csattanója, a gyalogos nem üthető f4—Í5 sib. miatt 52. .... t Kd7—c6 53. g4Xf5 g6Xfö 54. Fc2Xf5 Ve6—e2+ 55. Ff5—c2 ,Ve2—e7 -56. !4—!5 ..... A szabad gyalogos előbb-utóbb dönt 56................ 57. Fc2—33 58. \rh7-h6 59. Vh6—g7 60. Vg7—h8 FdS—c7 Fc7—d6 KcG—c7 Kc7—c6 Kc6—b7 ? Hiba, amely gyors befejezést tesz lehetővé, az egyetlen védekezés Ve7—f8 volt, világos azonban ebben az esetben is nyer. Á szöveglépésre három lépéses matt következik. 61. Fd3—a6-fc sötét föladta. REGÉNY Az ezerarcú ember MÁSODIK FEJEZET. Dodd a szállóba sietett és Poílyí ismét könnyek között találta., •— Halálba kergette öt! —> zokogott Polly. — Itt a bizonyíték, hogy éi — mondta Dodd és a csomagot az asztalra tette, — kérem, bontsa lel. Négyezer dollár volt benne és egyéb igazoló papírok. — Ez az egész, — szólt csalódottan. Dodd tnaga sem hitte, hogy Voss a pénzért jelentkezni log. Mi volt egy 25 milliós tolvajnak négyezer dollár?? a csomagaí azért adta le, hogy őt tévútra vezesse. — Mi lesz írjosft — kérdezte magánkívül. — Várni és- keresni, — válaszolt Dodd, — mihelyt az ügynökségre jön, elfogják. — De éa tagadni fogom személyazonosságát, — kiáltott Polly. — Igen, igy szól szerződésünk, — hagyta helybe -— és remélem, hogy önnek sohasem lesz alkalma engem szerződésszegéssel vádolni. Erre Polly letörölte a könnyeit és újból bizakodni kezdett. Valami megmagyarázhatatlan érzés azt súgta neki, hogy Péter él. Tárcáját nem adta ki többé kezéből. Másnap reggel autón végigjárták a csodaszép angol tengerpartot, hol Dodd a legkisebb halászkunyhóba is betekintett, hátha nyomra vezeti, valami kis jel. De sehol semmi. A londoni angol banknál sem jelentkezett természetesen senki. Voss Péter úgy eltűnt, mintha tényleg a tenger nyelte volna el. Tass Péter elfelejti, hegy Mvják. Voss Péter kitűnő úszó volt. Szerencsésen kikerült a »Pennsylvania« csavarjainak erős hullámaiból, most aztán nekilendült és igyekezett a partot elérni. De az ellenáram erősebb volt s mindig a tenger felé sodorta, úgy hogy egy órai súlyos küzdelem után sem jutott tovább. —■ Nem? hát nem! — gondolta és megfordult. Messze a tengeren világított . az »Eddystone«, arra felé tartott. S miután az árral úszott, igen gyorsan haladt, anélkül hogy nagyon meg kellett volna erőltetnie magát. Lassanlassan mégis elhagyta ereje. Egyszerre egy kétárbocos bárkának az árnyékát látta maga előtt felmerülni, előbb nem vette észre, mert a hajó tompított világítással haladt Péter arra igyekezett s miker már egész közel volt hozzá, segítségért kiáltott. Egy fej jelent meg a fedélzet korlátja felett. — Halló! — kiáltott teljes erejéből Péter, — csak nem hagytok egy szerencsétlen halandót a viz.be fűlni. Egy mentőöv repült le a fedélzetről. utána egy másik fej tűnt fel a korlát felett. Kőtelet dobtak le Péternek s ö pár perccel később a fedélzeten volt. A hajó a »Queen« volt Falmouthből, három emberrel a fedélzeten, egy hajós, akit Penfoldnak hívtak, egy matróz és egy hajóinas. A hajós nem nagy örömmel fogadta az uj jövevényt. Péter nem törődött vele, hanem enni és inni kért és ezt meg is kapta. Mikor jóllakott, körülnézett a hajón. — Világítás nélkül mentek? - szólt a hajóshoz. Ez morgóit valamit és a faiépné'hagyta. — Itt valami nincs- rendben, gondolta Péter és figyelt Alig hogy az s-Eddystonc-í elhagyták, a hajós lement a hajófenékre. Péter a matrózhoz fordult, aki a kormányon állt s ki akarta hallgatni. De itt, rossz helyre fordult. Egy szó választ sem kapott. — Ez bizton csempész, — mondta magában Péter és a legjobb kabinban lefeküdt Másnap reggel újból a kapitányhoz fordult, ki azonnal felismerte benne a tapasztalt tengerészt és anélkül hogy nevét kérdezte volna, felszólította, hogy maradjon a hajóján. — Ha lehet keresni, — szólt Péter, — akkor kapható vagyok. így lett ismét matróz. Mái” az első estén nem maradt rejtve előtte semmi. A hajón nagy rakomány whisky, gyufa és dohány volt, melyive! szép lassan haladtak a francia part- felé. Ott már vártak rájuk. A harmadik éjszakán kellett az átcsempészésnek megtörténnie, de az idő bosszúságukra keresztezte tervüket. Nagy vihar kerekedett, amely lehetetlenné tette a part megkőzeíiíését. Csak az ötödik nap estéjén csendesedett le a tenger s akkor pillantották meg a partot. Péter volt a kormányom A kapitány rendkívül meg volt vele elégedve. Bevonta a vitorlákat és mozdulatlanul maradtak éjfélig, a parttól . mintegy két mértföldnyire. Pontban éjfélkor egy rakétát engedtek fel, mire a partról hasonlóval felettek. Hamar felhúzták a horgonyt s közéledtek a parthoz. A, sötét csendes éjszaka rendkívül kedvezett a vállalkozásnak. Három nagy csónak tűnt fel a hajó közelében s száz kéz szorgoskodott a rakomány átvételénél. Mindez egy szó, egy hang nélkül történt. — Ezek, úgy látom, nem először csinálják ezt, — gondolta Péter és szorgosan segített az embereknek. Ekkor hirtelen egy hatalmas fénysáv esett rájuk. A tengerről jött. Semmit sem lehetett kivenni, csak egy vakítóan fénylő pontot, mely sebesen közeledett hozzájuk. Francia vámnaszád Volt. Fejveszetten ugráltak a hajósok csónakjaikba és rohanva távolodtak az angol uszálytól. Ha sikerül nekik üldözőik előtt partot érni, úgy megmenekültek. A rakományt útközben a tengerbe dobták, igy nem lehet semmit rájuk bizonyítani. Annál inkább azonban az angol kapitányra, mert a rakomány, fele még a hajón maradt. Egy erős fordulással az uszály mellett termett a vámnaszád és megcsáklyázta. Egy tucat vámőr Aliig felfegyverkezve ugrott a fedélzetre Penfold kapitány úgy védekezett, mint egy örült. Egy vasvillával jobbra-balra hadonászott és ütött, akit ért. A matróz és a hajós sem engedték könnyen lefegyverezni magukat, (Folyt, köv.) LABORÁNS, ki cyfigyszerc.íban vagy drogériában mükitdöíi magas íizeléssei azonnal felvétetik Patria sensminíézetaél Snbctica. Telefon 60. Szlávu! bsszólő előnyben. 3353
