Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)

1922-05-24 / 142. szám

1922. május 24. BACSMEGYEI NAPLÓ „Pilput A kolozsvári „Ellenzékiből vesszük át a következő cikket; Az erdélyi cionisták hivatalos sajtó­orgánumának hangját már megszok­juk. E hangra már akkor sem va­gyunk hajlandók felfigyelni, ha e lap a talmudistái legravaszabb, legnya katekeriebb gondolatnyilaival próbál ja is az erdélyi magyar zsidóság igazi érzéseit elmérgezni. De körömszakad táig meg kell védenünk azokat az er délyi zsidókat, akik még nem állottak az erdélyi cionisták gyüjtőiv-lobogója alá és akik mindig és örökké tiltakoz ni fognak az ellen, hogy a legszentebb ás legdrágább kincsüket: a magyar mivoltukat próbálják elsikkasztani. Mert sikkasztok ők. És aki elolvassa az >Uj Seiet« tegnapi számának >Pil­­puk rovatát, az egy ilyen sikkaaztót éppen inílagranti csíphet el. Álljon itt elrettentő például e rovat egynéhány gyönyörű kitétele: — A romániai magyarajka evaa gélikusok külön püspökségbe akarnak tömörülni. Vagy talán egyházkerület nek hívják azt, amibe tömörülni ki vánnak:' nem tudom. Nem vagyok tisztában a fogalmakkal. Sohasem voltam evangélikus, még kevésbbé magyar evangélikus, nem is kívánok, nem is tudnék az lennj — nem csoda, ha belső szervezetűkkel nem vagyok egészen tisztában. Azon panaszkodik a lap, hogy a kormány akadályokat gördít a tömö­rülés elé. Értem a magyar újság til­takozását és értepi ,a kormány intéz­kedéseinek - alapmotívumait. A ma­gyar evangélikusok egyházi megter­vezése, egy keretben Való tömörülésé, a romániai magyarság egyik kultu­rális erőforrása lehet*. »A románságnak viszont semmi ér­deke nem kívánja azt, hogy a magyar nemzeti kisebbségnek ilyen megerősí­tett végvárai legyenek. Sőt, éppen el­lenkezőleg«. Ha az ember elolvassa ezeket, nem túsz a szemeinek. De másodszor is elolvassuk. És ökölbe szorul a ké­rőnk. A szivünket valami nagy ke­serűség önti. el, hogy ezt magyar nyelven le lehet Imi, hogy magyarul faragott betűk; ilyen feneketlen go­nosz, konok és elvetemedett sorokká képesek összetömörülni. Nem lep meg bennünket, hogy van ember, aki így gondolkozik. Nern csodálkozunk már azon sem, ha va­laki oteső pénzért hajlandó a ma­gyarságát is áruba bocsátani. De hogy ezt 32 üzletel magyar nyel­ven köti meg, a2on már igen is cső dálkozunk. *Uj Éetett« A mondókáil Írja meg héberül. Vagy pil-pul Mindaz, amit mond, magyarul kegyetlenül rosszul hangzik. \ „Times" az SHS. királyságról Angol kritika a d lsztáv királyság állami berendezéséről, gazdasági életéről, bel* és külpolitikájáról és a szerb*i)orvát ellentétről A londoni Times egyik májusi számában külön tudósítójának Beogradból keltezett cikkét közli A cikkben a tudósító az SHS. ki­rályság történetéi, a ma uralkodó politikai pártok nem egészen ob jektiv képét adja. A tudósitó vég­ső konklúziója az, bogy a hibák dacéra, amelyek idővel elmarad­nak. nagy jövője van a délszláv királyságnak. A népe agilis, ta­núin? akar és a sok keserűség, a harcok, az állatni élet belső krí­zise, csak arra jók, hogy meg­acélozzák akaratát. A szerbek, horvátok, és szlo­vének királysága — mondja „Ti­mes* cikke — az ideák és tradí­ciók különös keveréke A kor­mányforma külsőségeiben arisz­tokratikus, alkotó elemeiben de­mokrata. Az a két párt, amely felelés a kormányzatért, a radi­­dikálisok és demokraták partja Nem régiben egy törvényjavasla­tot szavazott meg a kormány, a mellyel halálbüntetéssel sújt min' dsn olyan szándékot, amely a mai kormáriyforma megdöntésére irányul. Bz a törvény természe­tesen a szabad vélemény nyílva nitásának az elfojtása, amit pedig az alkotmány biztosit. Ezt a tör­vényt Draskovics belügyminisz­ter megölése után hozta a skup­­stina. Közelr 1 megvilágítva ez a a radikalizmus és demokratizmus Az SHS. királyság félig Európa. fáiig pedig Ázsia Beogradban a nyugati kultúra mellett ott látjuk Ázsia kövérturbénos törökjeit, sárral fedett vityüók mellett mó dern amerikai palotákat. A déli korzón magas galléru gentlemanek sárgacipőkben, elegáns kamásni­­val és Docskoros macadónok lát­hatók. A kereskedő negyed, az aszfaltos uccák, az uj autógara­­geok a legnyugatibb Európát mu tátják. A mellék uecákban mér egy hivatalos személy cirkál, aki Ázsiára emlékeztető barbársággal fogja össze a kutyákat. A tizenkilencedik században lett Szerbiából egy N ázsiai hata­lom provinciájából európai állam. Amint azonban a világháború so­rán a kis paraszt királyság törté­nelmi szerepe as lett, hogy tizen­két millió ember felett uralkodjék, az uralomra jutott szerbekből akaratlanul is kitört a török ura­lom sok százados tradíciója. így Sóidéul a katonai szolgálatra be­ivott újonc bevonulásáért az égess család felelős. Kiváló had­serege van az országnak, amelyre hallatlanul sok pénzt költenek, azzal azonban nem törődnek, hogy a vasút és más szállítási eszközök jó állapotban legyenek. Ez szembetűnően ázsiai vonás. Hasonló groteszk3ég észlelhető az állami élet más megnyilvánu­lásaiban is. Az agrérreíorm terve­zete határozottan reakciós ten-9, ©Ma!. riirrnyv n - rí i iinm ■viNr«w.«w^' denciáju, a külpolitika iránya mérsékelten liberális szellemű. A volt osztrák-magyar monar­chiából csatolt részek elégedet­lensége éppen ezekre az okokra vezethető vissza, ahol a lakosság mindezt nem tapasztalta. Ezek az okok pattantották ki Horvátország­ban az autonómia utáni törekvé­seket. A szerbek föltétlenül a centralistikus kormányzat hívd és annak minden hibája dacára is igazuk van. Csehszlovákia és Lengyelország példája bizonyítja ’gazukat, ahoi az az irányelv, hogy a heterogén nemzetiségi elemeket csak egy központi kor“ mányzat tudja összetartani. Pnsics és minisztertársai azonban nagyon messze mentek, mert éppen Pro­­tics a voii miniszterelnök az, aki kilépett a radikálispártból és az ellenzéki horvát blokkal küzd egvütt az alkotmány reformjáért, A szerbeknek nincsen elegendő emberük a francia formára kiépí­tett kormányzati rendszer ellátá­sára. A horvátokat és a szlovéne­ket vonakodnak bevonni, akik az osztrák-magyar bürokrácia' tanít? vánvai. A szerbek Zagreboí pél­dául a németek és zsidók váro­sának tekintik, magát a népet pedig, amely századokat éit át idegen uralom alatt, az. oppozició mindenkori tömegének vélik. A szerbeket ugyanazok a mo­tívumok vezetik a délszláv eszme irányában, mint a horvátokat. A két nép azonban természetében más. A szerb tudja, hogy erős kéz kell ahhoz, hogy vezessék, azt Is tudja azonban, hogy ez as erős kéz az övé. A szerbek ez SHS. királyság poroszai, azonban a poroszok nagy gyakorlata nélküL Egy parasztország, amelyet a török uralom századokon keresz­tül elnyomott, amely vérének fe­lét veszítette el a háborúban, természetesen az uralkodás prob­lémáját és annak szervezetét ki­építeni, a végleges konszolidáció megteremteni és a részletek port* Budapest jubilál Rz ötven éues magyar föv%iro3 Mi volt Budapest 50 évvel ezelőtt? Égy nagy virágzásnak induló ország gz&kesiővárosa, egy Pest-Buda és Óbudából Budapestnek elnevezett vá­ros, amely mértföldcsizmákban halad a nagyság felé, hogy Európa egyik legszebb metropolisává legyen. És mi ma? Egy kicsire szabdalt ország nak hatalmassá nőtt fővárosa, ame lyet a fejlődés utján, megállított a legvéresebb háború. Milyen volt öt­yén évvel ezelőtt Budapest? Kevesen vannak, akik látták, sokan, akik — különösen ma — bizonyos meghatott­sággal hallgatják, amit a régi Buda­pestről regélnek. Hallgassák hát R 6- z s a v ö 1 g y i Gyula nyugalmazott alpolgármestert, amint az ötven év előtti Budapestről mond cl egyet­­má8t. — Én —* meséli Rózsavölgyi — 3874-ben kerültem a főváros szolgá­latába, amikor már a három város: Fest, Buda és Óbuda egyesítését ke­­reszíülvitték. De azért igen jól em­lékezem még az egyesítés előtti álla­potokra, hiszen 1865 óta vagyok Bu­dapesten. Amikor felkerültem, a város északi vége az Uj épület (Neugebäu­de) volt, dél felé pedig az Rllöi-uton végződött be. Természetesen a kőr­útoknak egyáltalán nyoma sem volt — A nagyobb épületek közül mai és a Vilmos császár-ut volt az or­szágút. Azon a helyen, ahol most az üllői-uti klinikák állanak, palánkkal bekerített területek voltak. A Kálvin­­téren, ahol ma' az Első Hazai Taka­rékpénztár bérháza emelkedik, volt a 'hires »Két pisztoly« korcsma. A korcsmaheiyiség e-gy úgynevezett el­öntött épületben volt. Akkoriban töl­tötték fel a . Kálvin-teret, aminek az lett a következménye, hogy a korcs­ma udvarán levő trágyadomb túlnőtt a ház tetején és az utcáról is látható volt. Egyébként a Kálvin-téren volt a zöld omnibusz kiindulási állomása, amelyik a városligetbe ■ vitte a kirán dúlni vágyó embereket. Maga a Vá­rosliget távolról sem volt az a rende­zett park, ami ma, a mai rondó he. lyén, ahol a nagy szökőkút van, pa­­raszt-rét volt, amelyet körülkocsikáz­­tak a pesti gavallérok és dámák. Ezen a réten egy karosszékben ült mindig Deák Ferenc, meghitt embereitől kö­rülvéve. Magam;is sokszor láttam őt itt. Ami a város többi részeit illeti, a mai piarista-épület és az Erzsébet­ied pesti feljárója helyén állott a Vá­rosház-tér, rajta i a nagytornya város­háza s a Városháza mögött a ma is meglevő belvárosi plébánia-templom Ennek a térnek közvetlen közelében, a mai Eskü-ul helyén, a Sebes tyén-tér terült ej és mellette, ahol ma a két Klotild-palota áll, volt a Rózsa­­tér, ' .«» — — ? -"• • formájában megvoltak már: a Vár­megyeház, a Károiy-kaszárnya (a mai központi városháza), a Mária To­­rézia kaszárnya, a Bazilika, már ak­kor is épült, sőt akkor történt az, hogy bedőlt a kupolája és újra keilett kezdeni az egész építkezést. A Duna­­parton volt a Hal-tér, kicsinyke tér­ség a belvárosi templom előtt. A tér szomszédságában állott az úgyneve­zett Zöld Udvar, benne a mészárosok és hentesek boltjaival. A mai Opera­ház helyén nagy piac volt, amelyet az akkori pesti zsargon Schiffmanns­­platznak nevezett. Az Andrássy-utnak nyoma sincs és a városnak ezen a területén a Marokkói-udvar és az Or­­czy-ház voltak a legszebb és a leg­nagyobb épületek. Emlékszem, hogy erről az utóbbiról mint kuriózumról már akkoriban azt mondották, hogy a tulajdonosának mindén órában egy aranyat jövedelmez. Az Andrássy-ujl helyén a Kőnyök-utea (Ellenbogen­­gasse) torkollott az országúiba és kö­rülbelül a mostani Oktogon-térig ter­jedt. Ahol ma az Oktogon gyönyörű városképe bontakozik ki, azon a he­lyen és mögötte nagy káposztáskertek terültek el. >A mai Eszterházy-utca helyén és ott, ahol a Pannonia-épület áll, volt a hires Beleznay-kprt, a pes­tiek kedvelt mulatóhelye. A Nemzeti Színház épületét még nem környé­kezték bérházak és az egyik oldalán kis egyemeletes épület állott, benne vendéglővel. A német színház előbb az Erzscbet-téren, majd a Gyapju­­utcában kapott hajlékot. — A város lakossága természetesen túlnyomó részben német volt. Budán és Óbudán talán nem is tudtak ma­gyarul. De Pesten is megesett, hogy néhány szülö_felkereste_ az iskola­igazgatókat és arra kérte őket, hogy csináljanak már valamit, mert nem tudnak gyermekeikkel beszélni. Ak­kor indult meg ugyanis a niagyarosi­­tás és bizony gyakran megtörtént, hogy a gyermek nem tudott németül, viszont a szíil.ö nem tudott magyarul és igy nem értették meg egymást. —* A hatvanas években épült az el­ső lóvasut Pesten, a Ludoviceum és Újpest kzött. Pályaudvar egy volt, az úgynevezett losonci indó’ház, — a mai józsefvárosi pályaudvar. A város rohamos fejlődése tulajdonképpen 1867-ben az alkotmány visszaállítása után következett be, amikor rengeteg ember özönlött fel Budapestre, ahol akkor létesült a különféle miniszté­rium és hivatal. Az egyesilett fővá­ros első polgármestere Kammermayer Károly volt: az egyesítés előtt Pest város főpolgármestere Rottenbiller, polgármestere pedig Gampert, aki később Gyöngyösre magyarosította nevét, volt. A budai polgármester tisztét Pázmán töltötte be, Óbuda vá­ros első polgárát pedig Harrernafc

Next

/
Thumbnails
Contents