Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)

1922-05-21 / 139. szám

-•1922, májas 21.

BÄCSMEGYEI NAPLÓ

9. oldal

Ä gyermek

királyi egyéniségét méltatják

— az osztrák monarchisták

Azt a cikk- és beszédáradatok is,•melyik a magyar választási harcok .során- $ Habsburg-családról s; jelesül (Ottóról^ a' sfonköltlelkű trónörökösről« elhaEgzik, felüllicitálja bizantinizmusbaa az a módszer,. amellyel az osztrák' monarchisták ajánlják Károly, apró gyermekeinek értékes egyéniségét' a' magyar nemzetnek.

A ;Dá n k 1 vezérezredes köré csoportosuló tiroli monarchistáknrji lapjában, a >'Widerhall «-ban (Aissz-.

hang .»Austriacús Spectators írói néven a lap ' szerkesztője, a ' háború egész .folyamán frontok mögé rejtőzködő .’ orvostudomány egyik kipellengérezett figurája, Heinrich» von Schul- Je'rh elmélkedik csinált melegséggel — Magyarország uj uralkodójáról. Az elmeiu‘tatásból tudósítójuk a következő legkirívóbb részleteket emeli ki:-Zita királynő épp a legutóbbi napokban ■ sa fiatal király köszönetét« juttatta el-a királybü magyar államférfiak nesztorához, ÁpponyJ Albert grófhoz. Ezzel megtörtént az első találkozás az uj király és népe között, naegadódött az első alkalom, • hogy II. Ottó az’ ö - magyar népéhez szólhasson!: A továbbiakban azután azt a kérdést-'siet a kitűnő osztrák monaréhriia -megválaszolni, vájjon tényleg uralko'd6ja-ö már a magyar népnek

II. öttó? Csak természetes,:, hogy az, osztrák’ törzsorvos ezt a magyar közjogi ■ problémát katonás -egyszerűség,gel intézi el. Ottó király a magyaroknak — Dankl vezérezredes ur táborkarásak közjogi Ítélete» szerint — abban a pillanatban, amint Károly szemét a népeire vonatkozó ismeretes í»egemléfcezéseve! lezárta, Ottó uralkodói-jogaiba belépett —- így ’szól I)ankl vezérezredes^és hü tiroli nemeseinek' a' magyar alkotmány nevében ’hozott döntése.

A 'magyar közjog területeire való eme kirándulása után a fiatar király értékes' személyiségének jellemzése következik, aki — Danklék hiteles tudomása szerint — »mindén magyar

és osztrák hazafi reménysége«, És itt aztán hadd beszéljen maga a cikk: oOtfó király» nagyón szép fiú, -Egykor aranyszőke ’hajhuüámait az idők izgalmai barnára - árnyékolták. Haja, amely a fejtetőt .bdritjaj nem fénylik feketén, hanem -inkább fáradt sötétességgei, » amely a pompásan mélykék szemeknek felséges kontrasztját adja. Ottó' király korához képest nagy és ’ igen jól fejlett. Gondozójának, Schmiesing-Kersenbrock Terézia, grófnőnek elévülhetetlen» érdeme, hogy. a gondjaira bízott császári sarj emelkedő .szellemi fejlődéséről pontos naplót vezetett. - » . -.-u, *

Miután Így áz 'öröklött alattvalókat eleve megnyugtatja az uj uralkodó lelki tulajdonságai tekintetében, a katonaorvos cikkíró az. uj császár nyelvtehetségeinek marasztalásával folytatja. Azt közli a-legitimista nemesi nyilvánossággal, hogy a . gyermek Ottó németül, magyarul, franciául és angolul teljesen azonos - perf.ektséggel beszél, ami természetesen a szláv nyelvektől való -érdeklődését sem-vonta el. Megtudjuk -t. i, hogy -ezt a ritka kitűnő : tehetségű gyermeket szláv nyelvekre: is ' tahilotta — Károly«, Csak természetes,. hogy az ilyen kitűnő tehetségekkel megáldott gyermek Madeira-.szigetén — á portugál nyelvvel is ‘ mégismerkedett.

. Ilyen és ehhez hasonló 'természetű előadásokkal kompromittálják Dank! é9 társai a legitimizmust és a monarchizmust sókkal ' inkább, . mint ahogyan arra a’ legtehetségesebb destrukció képes ,vqlaa,. .

Mit láttak a hunyevác gyerekek Beográdban

•*— Kalitsegdáu, Topcsider meg a hegyek —

Tegnap. este, amikor a Beograđba kirándult hétszáznegyven gyerek visszaérkezett Suhcticéra és zeneszó mellett végig vonultak *a városon, az arcokon, at őröm nagy rózsakertjei nyíltak ki. Kis csomagokkal a hónuk alatt, anyák, apái:,- testvérek sokszínű kíséretében a muzsika hangjára táncos lépéseket léjtve, az agyukban az emlékek fel nem szívott tömege élt. Estére, mire fáradt kis testük, bevetette magét a megszokott ágyba, kigyulladtak az ólom fáklyái és a királyról, a sárgaruhás katona bácsiról, a Kelimegdánrói, a sok uj barátról, a kapott emléktárgyakról álmodtak. Ma reggel,- amikor hét óra felé fáradt szemükből kiszállt az álom, összeszedték áz- abécés könyvet, a palatáblát, az olvasót és megindultak’ az iskolába. Fej nyolckor már hangosak voltak a folyosók. Apró, kis csoportokba összebújva tárgyaltak, mindegyik, beszélő airól akarta meggyőzni a többit, hogy az volt a legszebb, amit ő látott és azok voltak a legjobb emberek, akiknél ő lakott Nyolc órakor csengő hasított bele a zajba. Az arcokról eltűnt a visszaemlékezés rózsás pírja és bevonultak az osztályokba. Ott láttuk őket. A meztelen lábak nyugodtan pihentek ,a padok alsó részén és amikor a tanító bácsi megkérdezte, -hogy ki akar Beogradról beszélni, egyszerre megmozdultak a nyugodt lábak, a kis kezek és a szemek örömmel csillogtak fel. Mindenki beszélni akart. »

„ . A nagy hegyek

Gyurics Mihály, fekete arcú, csillogó szemű kis fie. Ő rá kerül először a sor. A; kezét szépen kiegyenesíti a nadrágján, cipőt- Jen bokáját katonásan 'összeszoriíja és úgy 'kezdi- -az elbeszélés ét.

— A hegyek' a legszebbek Beograoban. Mikor felmentünk rájuk, az emberek olyan kicsiknek látszottak, akárcsak mink lettünk volna lent. Ott jobb, mint itt, ott vannak erdők és azokban jobban léhet játszani, mint Suboticán az uccán. Láttuk a Dunát is. Azt a házat is,- ahol a király lakik, de annál szebb a Suboíiéai városháza.

Gycries Mihály arra is emlékszik, hogy egy kávéhezban ií voltak, ahol virsliit ettek. Idehaza még sohasem evett olyat. Ha nagy lesz, megint elmegy Beogradbs, mert ahol lakott, azok meghívták, hogy máskor is látogassa meg Őket. Megígérte, hát megteszi.

Szárics János negyedik elemists Topcsidert mondja legszebbnek. Ott látta a királyt is, olyan mint az itteni katonatisztek. Csak a gallérja más, ö úgy látta, hogy az sárga volt és mellén sok érmet hordott, A bajusza kurtára van nyírva, mosolygott amikor e tanító urrai beszélt. Azt sajnálja, hogy kevés ideig voltak csak Beogradbs, na mert nagyon jó emberek laknak olt. Akiknél lakott azoknak is volt egy elemista fiuk, az, megígérte, hogy itt Suboticán majd meglátogatja’. , A templomban olyan széket látott, amely bévolt aranyozva, úgy tudja, hogy azon ül e király, ha eljön a templomba,

Aki húsz dinárt kapott

Ötét nem nagyon érdekelte Beograd. Kaínyicki . Alajos csak azokról akar beszélni, akiknél lakott. A nevüket sohasem fogja elfelejteni Marke vies doktor urék. Este ruganyos fehér ágyba fektették. Ass ágynemű olyan fehér volt, mint a hó. idehaza mindég a bátyjával alszik, ott egyedül aludt a ruganyos ágyon. Reggelire csokoládét kapott. A moziba is elvitték. A bucsuzásnái pénzt is kapott, húsz dinárt. Hazahozta a pénzt, nem fogja elköit0ni; Majd' írni fog Markovits doktoréknak, a bélyegét meg a levelező lépőt abból a pénzből veszi. Ha majd a gimnáziumba fog járni és nagyon szép levelet tud írni, akköf szépen megkössön! egy levélbe# a huazdinárt Ős egyszer vissza is fogja fizetni. '

•Az égy, a ruganyos hófehér huzatos ágy nagyon megmaradt Katnyicki Alajos emlékezetében. A királyi palota, a Kalimegdári. a le és fel kanyargó furcsa beogradi utcák kimosódtak az emlékező-Rz ígyenjegy

Irta: BHEDEKER

Muzsikusok közt sok a jó ember, am* ári Jiizenyitia, bogy a zene nemcsak azokat nemesíti, akik hallgatják, de azokat is. > akik azt magák művelik. Ilyen, jóságos lejek lehetett a száz esztendő előtt nagyon kedvelt s még ma sem egészen elfeledett Boieldieu, a „Fefeér Asszony“ és sok más jeles dalmű illusztris szerzője. Mert róla beszélték nekem egyszer Pántban egy boulevard-kávéhártian az alábbi astekdótikas- történetet, amelyet akkoriban feljegyeztem, s most a régi Írásaim között meghal ál tani. .

üt $

Böíéldieu-nek szabad bejárása volt majdnem minden párisi színházban, s különösén á zenét kultiváló múzsatemplomok igazgatói szerencséjüknek tartották, ha a népszerű komponista benézett a színházukba és elfoglalta ott á számára fenntartott zenekari helyet. De .a szerény , művész .— mert akár mit mondanak, ilyen is van! — nem nagyon aknázta ki ezt a jogát, csak igen ritkán vette igénybe az orchcsterüiését ■ A.volt égy olyan párisi színház is — 8 Theatre du ‘Vaacemlle —amelyet még'egyezer se tisztelt meg az ingyenes jelenlétével.

Egy aihalommal mégis, mikór ennek a vidám muzsaotthonnak a közelében ebédelt s- éppen azon töprengett, hogy bob töltse az estéjét, tekintete egy színlápra tévedi. A most miitett teátrum

szinlapja veit, s mert a darab cjme megtetszett neki, . elhatározta, hogy megnézi azt.

Azzal a biztonsággal, amely a jobbnevű közéleti férfiakat — és különösen a szabadjegyeseket — jellemzi, a színházi titkárhoz fordult és bemondta a nevét. A várt hatás, a muzsikus nagy csodálkozására elmaradt; a színház tisztviselője nem ugrott : föl örömteljeseu és szolgalatkészen, hanem kutató szemmel mustrálta végig a vendégét, s így szólt:

— Talán nem jól értettem ... Kérem még egy szer a nevét.

— Boieldieu vagyok, — ismételte a „Fehér Asszony“ szerzője, — s a jegyemét kérem, Szeretném végighallgatni az clőnöást.

A titkár mereven és döbbenettel nézett a zeneköltőre, és csodálkozással kiáltott föl :

— Az lehetetlen!

— Mi az, ami lehetetlen? — kiváncsiskodolt Boieldieu. — Lehetetlen, hogy végignézzem az előadást?

— Az éppen nem lehetetlen, —- felelte amaz. —- De lehetetlen, hogy ön: Boieldieu!

Mosolyogva kérdezte a művész:

—- Miért lehetetlen ?

— Mert Bcieldien ur minden este itt van pontban íélkilenckör és most is a helyén ül.

— Ez nagyon érdekes, — jegyezte meg Boieldieu és hozzátette: ■— Szeretném azt az urat látni ... Igazán kiváncsi vagyok, hogyan fest az a merész férfiú, aki engem itt állandóan helyettesíteni sziveslíédik.

A titkár igy szólt :

— Kérem, enné! mi sem könnyebb. Odavezethetem önt hozzá; s akkor majd kiderül, hogy kettejük közül kinek van joga a szabad entrée-hoz.

Elindultak a nézőtér »felé ... De útközben a jólelkü művész lelkiismereti furdalásokai kapott, mint az olyan ember szokott, akinek tiszta a lelkiismerete. Elgondolta, hogy ő most olyan brutalitást készül elkövetni, amely nem méltó hozzá és amely -egyáltalában nem keresztényi.

— Édes jó Istenem! — igy elmélkedhetett magában a tiszta, de nyugtalan lelkiismeretű zeneszerző. — Ott ül jóhiszeműen már esztendők .óta minden este egy valószínűleg derék einiger, talán sokkal derekabb nálam és távolról sem sejti, hogy valaki kíméletlenül ráront és kegyetlenül megzavarja ártatlan esti szórakozásában, amelyet egy hihetőleg verejtékcs .munkában eltöltött nehéz nap fáradalmai után ugyancsak megérdemeli. Ki tudja, miiyen testsorvasztó és lélekölo dolgot végez egészen éjfélig — s bizony rászolgált arra, hogy a keserves munka után-a- vidám muzsika hanghullámaiban megfűrödjön és fölfrissüljön. Százszor is meg kell gondolni, hogy van-e jogom-öt e helyről, amelyhez esztendők óta hűségesen elzarándokol s. amelyet bizalommal foglalt d bizonyosan ma is, eltávolíttatni. Abból a körülményből, hogy már évek óta mindennap idejön, azt kell következtetnem, hogy szenvedeknes zenebarát, ami —■ magamról. ítélve — minden-, esetre azt-jelenti, hogy nem rossz ember. Éju ért elrontsam a mulatságát ? Elrontsam puszta szeszélyből, mert véletlenül az az ötletem támadt, hogy ma este a Vaudeville-szinházba jövök ? Ez nem volna se igazságos, se méltányos. Nekem se tetszene, ha akármiféle jőttment egyszerre csak felszólítana, hogy keljek tői arról a helyről, ahöl jól érzem magara, amelyet már megszoktam s ahol egészen otthonosan ülök . .. Es aztán ki tudja, nem olyan szegény ördöggel van-e dolgom, aki, ha ma innen kiakolbólitjuk, holnap este minden zenei szórakozás, nélkül marad, mert másutt nincsen szabadjegye s nincsen annyi pénze, hogy megválthassa a jegyét valamelyik színházba? Ilyen atrocitáshoz járuljak én hozzá és oka legyek esetleg annak, hogy ez. a miivészliajlainü derék úriember ezentúl örömtelenül és melódiafosztottars legyen kénytelen élni? Eh üldözzem ki őt a zene- paradicsomából és én legyek az oka,: hogy a jó fiú holnaptól kezdve az esteit vigasztalan hideg otthonában, vagy egy füstös kávéházban unatkozza végig ? És aztán, ha igazságos akarok lenni, az én jogosa ehhez az orchester-üléshez, mivelhogy azt évek óta sohasem gyakoroltam, tulájdonképen már elévült, —- 5 pedig, a derék ismeretlen, aki a’ helyemen iS, azzal a szívós kitartással, amellyel azt napról-nápra igénybevette, egyszersmind - él is birtokolta. Napnál világosabb, hogy ma már a kérdést^ üléshez több jussa van neki, mint énímkem ... Ha pedig a .színház érdekét nekem, be kell 'vallanom, hogy annak a szempontjából is kedvezőbb, ha a helyettesem jön ide