Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)
1922-05-21 / 139. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ Í922. május 21 Angliába való visszatérése előtt (aj lálkozni óhajt Poincarévsl, Beavatott körök szerint Lloyd George nem szán dékozik a maga részéről kezdeményezni, hogy Párisban látogatást te gyen, de ha Poincaré meghívná, úgy szívesen eleget tenne a meghívásnak Ünnepélyesen fogadják Lloyd Georgeot. Génna. Lloyd George szombaton este tér vissza az angol fővárosba. Megérkezése alkalmával az alsó- és felsőház ünnepies fogadtatást fog rendezni tiszteletére. A terv szerint a miniszterelnököt ünnepiesen fogadják már a Victoria-pályaudvaron b innen lunchre akarják meghívni, mint annakidején Balfourt, amikor Washingtonból visszatért. Lloyd George valószínűen a Jövő hét közepén mondja el beszámolóját az alsóházban. A német kancellár nyilatkozata. Génna. Wirth kancellár az olasz újságírók lakomáján kijelentette, hogy az értekezlet kontur-munka maradt és csonka alkotás, aniely szerinte kibírja a kiegészítést. A német nép, ha nem is lesz jelen Hágában, Európának jó szolgálatokat tehet. Gazdasági kérdéseket lehetetlen erőszakkal megoldani. Lloyi George elutazott Génna. Lloyd George szombaton délután félöt órakor családjával elutazott. A pályaudvaron az olasz küldöttség búcsúztatta. Öngyilkos lett a betörő novisádi kereskedő — Novhddi munkatársijuktól — Novisad városát még mindig irgalomban tartják azck az események, mélyek Rézer LipM villanyszerelési vállalkozó és filmgyárvezetö körül lejátszódtak. A városban a legkülönbözőbb hirek keringtek a betörésen ért Rézerrel kapcsolatban, sokan már azt is tudni vélték, hogy a rendőrség több betörést bizonyított már rá. Az éjszakai órákban újabb szenzáció zavarta fel a város csendjét: Rézer Lipót a házkutatás foganatosítása alkalmával ciankálit vett be és a méreg a szerencsétlen embert három perc alatt megölte. Az esetről tudósítónk a következő részleteket közli: A kihallgatás Rézer Lipőtot Vogel feljelentésére rögtön elővezették a főkapitánysághoz, ahol megkezdték a kihallgatását. Rezer először mindent tagadott és megmaradt korábbi állítása melleit, hogy betörőket keresett az üzletben. Később a kérdések súlya alatt kezdett megtörni, elhallgatott, majd bejelentette, hogy vallani fog. — Lopni akartam Vogel üzletében — mondotta —, azért voltam bent, áikuicsok is voltak nálam. Elmondotta, hogy régen megvannak az álkulcsai, de azokra, mint villanyszerelőnek szüksége volt és nem betörés céljából tartotta azokat magánál. — Különben vezessenek haza, otthon mindent előadok, fejezte be a vallomását Rézer. Az öngyilkosság így is történt. A detektívek közrefogták Rézért és átvitték a városházával szemben levő üzletébe, ahol a lakása is volt. Először a lakáson mentek végig, majd a padlásra mentek fel. A sötét padláson Rézer egy ládához vezetttf a detektiveket, ahonnan előkerültek a tolvajkulcsok, majd lementek Vogel üzletébe. Ahogy leértek, Rézer rosszullétrőj panaszkodott és egy pohár vizet kért. Adtak neki vizet és a sovány, beteges arcú ember sápadtan, reszkető kézzel adta vissza a poharat. A körütállók egyszerre csak azt látták, hogy Rézer egész testében remegni kezd, belefogódzik az asztalba és el akar bukni. Odarohantak, de mintha jobban lett volna, felemelte az öklét és ordítva rohant Vogel felé. A detektívek kapták el a karját és tartották vissza. De alig múlt el pár pillanat, Rézer összeesett. Vonaglott a ßldön, hab jött ki a száján és még mielőtt orvosért mehettek volna, ott a helyszínen kiszenvedett. A jelenlevők megrendülve állták körül a megtévedt ember holttestét, a detektívek visszamentek jelentést tenni a nyomozás vezetőjének. A nyomozás, amelyet most már arra nézve folytattak, hogy hogyan halt meg Rézer, megállapította, hogy ciankálit vett be, de hogy hogyan jutott Rézer a ciankálihoz, azt nem sikerült megállapítani. Lehet, hogy becsempészték hozzá, de az sincs kizárva, hogy a házkutatás folyamán került hozzá a ciankáli. Folytatják a házkutatást A detektivek ezután tovább folytatták a házkutatást, miután az az alapos gyanú merült fel, hogy Rézer egy bűnszövetkezetnek volt a tagja, amely nemcsak Novisadon, hanem a vidéken is működött. Nyolcvan álkulcsot találtak, köztük olyant, amely pénzszekrények felnyitására szolgált. Azonkívül találtak igen sok gyorsan ható mérget is, így száz adag szublimátot, igen sok kloroformot, ciankálit s brucint. Hogy miért volt szüksége ezekre a mérgekre Rézernek, azt még nem sikerült megállapítani. Vogel vallomása A rendőrség kihallgatta Vogel Henriket, aki tudvalevőleg Rézért rajtakapta a betörésen. Vogel elmondotta, hogy néhány hónap előtt elveszett az egyik kasszakulcsa, mire Rézer vállalkozott, hogy készít neki másikat. Órákig furt-faragott Rézer a kasszán, közben azonban sokszor hazament a legkülönbözőbb ürügyek alatt. Az a gyanúja, hogy Rézer akkor készítette a kasszakulcsot, amelyet a tettenérés alkalmával használt. Tovább nyomoznak A rendőrség, bár Rézer halála nagyon megnehezítette a további munkát, most főleg azon fáradozik, hogy megállapítsa, voltak-e Rézernek bűntársai és kik azok. A rendőrségnek alapos a gyanúja, hogy Rézer rabolta ki a tél folyamán a Lusztig-bankházat is. Rézer különben állandóan sokat utazott, amiből arra következtetnek, hogy vidéken i voltak bűntársai, akikkel a vidéken is követtek el betöréseket. Rézer élőé ete után kutatva, a rendőrség megállapította, hogy 15 év előtt két és fél évi fegyházbüntetést róttak ki rá betörésért, de ezt a büntetését még fel nem derített okoknál fogva nem töltötte ki. ügy látszik különben, hogy Rézer ez alkalommal nagyobb tervekkel foglalkozott, ette mutat legalább az, hogy három nap előtt as atlevélhivatalban járt, ahol azt kérte, hogy soronkivűl adjanak neki útlevelet, mert fontos üzleti ügyekben ktil* földre keli utaznia. A rendőrség beidézte Rézer feleségét és anyósát is, de rövid kihallgatás után mindkettőjüket szabadon bocsátották. Rézer holttestét kiszállították a kórházba. Miután a halál oka nyilvánvaló, nem is fogják felboncolni. Elsülyedt világ Hová lettek a bagyellirisok ? _ Hát a bosnyákok ? — Nem tojik a vastyuk Nincs drótostót. Satöbbi, satöbbi Béke. Negyedfél éve lesz idestova annak, hogy a háború utolsó ágyúja is eldördült, kilobbant az utolsó süvítő puskagolyó, megszűnt a tömegek gyilkos egymásratörése. És eljött a várva-várt, a megváltó, a felszabadító Csoda, békegalamb, olajág, fehér szeretet a szivekben, békét dicsérő chansonok a kabarékban, nemzetközi artisták mutatványai a cirkuszban, hús és bab, és rizs, és petróleum; husjegy, babjegy, rizsiegy és petróleumjegy nélkül. Ez már béke, vagy legalább is hasonlít hozzá. Amikor pedig megjelent hosszú évek múltán az első sósperec, az első csésze tejszinhabos kávé, az érzékenyebb lelkek sírva fakadtak örömükben e boldog békebeli látványon. Ma már ott tartunk, hogy a sósperecet észre sem vesszük, a habot pedig csak akkor, ha savanyu és mégis.,. mégis. Ez a Béke nem az a béke. Ezt a békét még ma Í3, sokszor nagy betűvel írjuk. mint valami rendkívülit, tiszteletreméltót, csodálatosat, amazat csak egyszerűen, jelentéktelenül, nyomaték nélkül használtuk, oly természetesen, mint a magyar nyelv többi egyszerű főneveit. S mondhatom, hogy mégis amaz volt az igazi. Mint amikor hatalmas földrengés tengerfenékre sülyeszt egy viruló vidéket s a pusztító vész lecsillapultával uj, száraz, szikes talaj marad a régi helyén, úgy sülyedit el a régi békevilág s vele egy sereg megszokott, kedves, vagy hasznos holmi. Az uj Békének, amelyben még csaknem minden hadi, egyszerűen nincs szüksége rá. Például eltűnt az aprópénz. Már ne mis vesszük észre, hogy nincs, nem csörög, nem gurul s helyét elfoglalta a halkabb, de azért nem előkelőbb és legkevésbbé sem értékesebb papír. Mi lett az aprópénztárcákkal? Mi lett az-automatákkal? Mi lett a Stollwerk-tojást tojó kotkodácsoló vas tyúkkal? A perronjogy-géppel? !A mérleggel? Sorba meglátogattam őket s hogylétükről a következőkeit hallottam: Az egykor oly kelendő bugyellárisokból alig egy-kettő lézeng a bőröndösök kirakatában. Helyüket a hoszszukás oldal-zsebtárcák foglalták el. Az automaták gépezetei teljesen beszüntették működésűket az aprópénzhiány miatt. A vastyuk évek óta nem tojik a pályaudvaron. Perronjegyet ablakon át kell váltani s a mérleg is sztrájkol. De ez semmi. Elsülyedt még egy sereg tanúja a régi jó világnak. Például nincs sehol egy bosnyák. Órák, sétaboíok, bicskák, melltük, piros kalárisok már csak legitim boltosok utján kaphatók. Ha néha fel is bukkan egy piroslezes bácsi, megbámulja az uj generáció, mint valami csodát. No és hol van • furulyái tőt? Mit lyen hangulatosan tilinkózott udvarról-udvarra, kosarakkal a hátánj Nincs ma már sem tót, sem kosár. Sőt, illetékes helyen azt is elárulták, hogy vállalkozó szellemű áltótok jönnek néha-néha, tótosan kiabálják? »drótoznyi-fóótozlc, de hiába, csald kilátszik a lóláb, ezek olyan >virtigli< bádogosok, nem is szívesen ad nekik javítani valót a háziasszony, Üveges sincs. És aztán kérem, hova lett aMessinger? A fürge kerékpáros? Az utak olyan rosszak, hogy a kerékpárok fino macélja tönkre megy benne. A takaréklapok, melyekre jól megnyálazva ráragasztottuk a piros tízfilléreseket, — az is a múlté. A mai gyerek ugyancsak nem tudná, mit kezdjen vele. S eltűnt sok útvonalról a gázláinpa, melybe éjszakánkéit belebotlott egypár részeges korhely, cimborájának nevezte és megveregette hideg vastestét. A lámpagyujtogatók serege, — akik hosszú póznájukon vitték a tüzet s szigorúan beletartoztak ai város esti és hajnali hangulatába, — kiveszőben van. És letűnt a bulorszállitókocsik fénykorai Tessék emlékezni május elsejére. Az egész város utazott. Kényelmetlen volt, zür-zavaros volt, de változatos volt s önkéntelenül is felsóhajtok: bár ismét ott tartanánk I Lakás! Lakás, u,tcai, udvari, lépcsőházi választék, — lehetséges, hogy ez volt egyszer? És lehetséges, hogy ez lesz még egyszer? Talán. Amikor majd a ruhásboltban újra kis tükröt, meg noteszt fognak ráadásul adni, mert igaz, Iíogy el ne felejtsem, hisz az is eltűnt, — a ráadás. Álarcos rablótámadás Csonoplyán 23.000 koronát raboltak el egy kereskedőtől Rövid idő alatt már a harmadik rablótámadás történik Csonoplyán, melynek lakosságát az egymisutáln megismétlődő bűnesetek a legnagyobb nyugtalanságba ejtik, ügy látszik, hogy a bűntényeket ugyanaz a banda követte el, amelynek tagjait mindeddig nem sikerült a csendőrségnek kinyomozni. Az utolsó rablás pénteken este történt. Este féltiz tájban három álarcos ember állított be Politzer Manói csonoplyai kereskedő lakásába. A’ házbeliék közül Politzer felesége, nagynénje és unokája voltak otthoni A rablók pisztolyt szegeztek a megrémült nőkre és pénzt követeltek. A primitiv Mhér vászonáterccal takart támadók szerbül beszéltek, de kiejtésükön észre lehetett venni, hogy nem ez az anyanyelvűk és csak félrevezetésül használták ezt a nyelvet. Politzerné a rablók követelésére 23.000 koronát adott át. Közben az egyik nő az ablakon kiugrott és segítségért kiáltott, mire a rablók gyorsan eltávoztak. Politzerék nyomban jelentést tettek a rendőrségnél és csendörségnél, a csendörörmester azonban este megtagadta a panasz (elvételét, úgy, hogy a nyomozás cask reggel indulhatott meg. Szombaton több embert letartóztattak, akiket a csonoplyai rablások elkövetésével gyanúsítanak, de konkrét terhelő bizonyíték még nem merült fel ellenük,.
