Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)

1922-05-19 / 137. szám

߻Jr'

■ r» :

Ära 1 diaár

BACSMEGYEI NAPLÓ

XXIII. évfolyam

Subotica, péntek 1922. május 19.

127. szám

Süegjeieaík minden segge!» Smaep níáa és bétfSs délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8-S8. szerkesztődig 5-10

Eíöfizetéjí ár t negyedévi« 9€' ““dinár

SZERKESZTŐSÉG; Kralja Aleaandra-alisa 4 ssáas alatt Kiadóhivatal s Kralja Alexandra-nliea 1 (Ulindifikti)

Gyermeknap

Subotica társadalma dolgos ünnepre késiül, a gyerekek szaturnáliájára, bogy egyetlen napon detronizál’a a felnőtték gondját és lehajoljon segítő szívvel, tiszta szándékkal és a jótakarás boldogságával a gyermekhez, hogy segítse igazsággá az elszürkült életnek a gyermekbe vetett utolsó reménységét: lesz még virág a fán.

Minden Tavasz sóhaja es a remény; a kezdő élet, meginduló melegség kivirágzása a veszteglő természet földjén. Ezzel a reménnyel sarjad ki agyunkból a teremtő gondolat, ez a reménykedés buzdítja munkássá a föld' gondos megművelőit és ennek s reménynek serkentő igéje lobogtatja meg a zászlót minden, emberi kísérlet, küzdelem és megpróbáltatás előtt: Lesz még gyümölcs! Ez a re» jnény teszi hitté a mi fáradt emberi hitünket amely hódoljon bár ilyen, bár olyan színnek, csak ezzel a szóval válik érverésünkké ! Az tsj gyümölcs ígéretében való remény egyetlen menekvésünk a mának kietlen gondolata elől. Amikor az öregek már nem tudják követni az uj . Időknek gyorsabb ütemét s a felnőtt ember a gondok és problémák rabszolgája lett, bizó reménykedésünk csak a legifjabb emberiséget illetheti, ezt a bajokban fogant, épülő gyereksereget, amelynek pillantása még tiszta és boldog bizakodása önmagáért való.

Az ablakunk előtt apró emberek játszanak. Kis fiuk és kicsiny leányok, a társadalom minden osztályából. Nem, ezeket a boldog, apró embereket még Kern illetheti megkülönböztetés, hacsak ruhájuk vagy Játékuk minősége szerint. Csak a mi szigorú és minden igaznak fonákját kereső szemünk állapítja meg róluk, hogy egyikük-másikuk urnák született szerencsés, mig sokjuk éhesen kevéske kenyeret áhit. Más lapra tartozik és bizony, szomorú lapra, hogy a játszótéren nem minden gyerek találhat szivének, arcának ragyogó, pirosló örömet.

Bizony, ezektől a kezdő emberkéktől újra tanuljunk örömet, játékot és békességet. Valahogy hinnie kell a mai, hitében, életében megrokkant embernek abban, hogy ezek a bűnre még nem érkezett parányi emberkék, nagy és bölcs tudói az élet-titoknak. Amit mi bolond felnőttek egymást gyilkolva kergetünk, amit mi komoly enteflektüellek nagyképü logikával fejtegetünk s amit néhányan, jóakaró vének, sírva siratunk, ők öntudatlanul bírják, mert magukkal hozták, születésükkel : a boldogságot.

Emberek, fél-boldogság annak aj hite, hogy bolond, förtelmes nyomorúságunk helyett boldogságra lettünk. És miért is ne hihetnénk ebben akkor, amikor erről bizonykodik a gyermekek öröme?

Vigyázzatok a gyermekekre! N® hagyjatok, hogy az 5 drága és tiszta

őrömre rendeltségük a magatok sorsán gyászos panasszá fakuljon. Vigyázzatok, hogy az 6 eredendő jóságuk és műveletlen szépségük az eljövendő élet első tartalma, legszentebb törvénye legyen! Tőlük tanuljatok, hogy taníthassátok őket és ne mulasszatok el egyetlen percet sem arra, hogy a tőlük eltanult igazságokat számukra gyümölcsöztessétek i Háborúval és forradalmakkal a nyakunkon, a politika és kenyérharc csataterein élünk és minderről mltsem tudva, mindezzel mit sem törődve, játszanak a gyerekek. Nagy a távolság közöttünk, öreg és apró gyermekek között — ha él még bennünk egy szikrányi hit s egy öklöfnnyi életakarat, meg kell, hegy szüntessük ezt a távolságot. Oda kell mennünk a

játszó gyermeksereghez és ha utolsó hitünkkel, végső erőfeszítésünkkel is, meg kell, hogy edzzük bennünk azt a hitet, hogy: örömre lettünk S Mert es a hit félboldogság, mert ez a hit valóságos erő, amely nálunknál elszántabbá, szivósabbá és ellenáüóbbá edzi őket. És amikor az ujságirő-asztalnál ezt a meggyőződésünket szavakba Írjuk, komoly kötelességet hirdetünk minden embernek arra, hogy ha már magát meg nem mentheti, becsülje meg a Jövő emberét És ugyané? a komoly kötelesség bennünket is cselekvésre késztet: menjünk el a fcis-emberekhes és az egytestvér Jogán s az apa kötelességével segítsünk, segítsünk, segítsünk rajtuk.

(«• n-)

At SHS királyság és a haclikárpotlások

—■ A belpolitika eseményei -—

& paríarsenf csütörtöki ülése !nferpe!1áciők&al telt el A délelőtti illést üzénegy árakor nyitotta ihíg Ribár elnök. Sztoies Mihály földmüvespárti képviselő volt az első felszólaló, aki a b5díkárpótiások ügyéről interpellált. Kérdezte a ml niszterelnőköí, hogy miért nem oszszák ki a nép között a megítélt hadikárpölldsi összegeket, amikor a háborúban tönkretett népnek erre égető szüksége volna. Támadja a zsákmány bizottságokat, amelyek egyrészt néni elég lelkiismeretesen végezték a zsákmány összegyűjtésének munkáját, másrészt könnyelműen és könnyen túladtak az összegyűjtött zsákmányon.

Az interpellációra Trifkovics, a miniszterelnök helyettese rö Jön válaszolt. Adatokat sorolt fel, ameyekkel egyrészt azt akarja bizonyítani, hogy az SHS. királyság egyrészt nem kapott még megfelelő hadikárpótlási összeget Németországtól, másrészt eddig pontosan felosztották a kapóit pénzt. Stoics újra felszólalt és vitába elegyedett Trifkovics állításaival. Ezután az elnök az ülést berekesztette és annak folytatását délután öt órára fűzte ki.

A déliáni ü ést Malii bég Hrasnica dr. aíelnök nyitotta meg, aki Ribai dr.-ral felváltva elnökölt. Délután folytatták a délelőtt abbahagyott vitát. Jeremies Jeremije föld müvespárti felszólalása után Paced földművelésügyi miniszter beszélt a hadikárpótlási összegek felosztásáról. Stoics válaszában kijelentette, hogy minden előbbi állítását továbbra js fenntartja. Zsulyevics Alexa radikális disszidens beszédében a kormány álláspontján van és kortesfogásnak minősiti a földmüvespárt akcióját. Vdszics köztársasági támadja a kor. mányt, amelyi ek megvédésére ismét egy radikális — Szávics — áll fel. Krlstán Edviti szociáldemokrata határozati javaslatot terjeszt elő, amely szerint a parlament válasszon egy bizottságot, amely vizsgálja felül a hadücárpőtlás Ügyét. Sztankovics Cséda radikális szintén határozati javaslattal áll elő, amelyben ugyanazt a formai megoldást ajánlja, mint Krisíán, as ö javaslata azonban szőkébb hatáskört kíván biztosítani a bizottságnak.

Trifkovics Sztankovics fmslata mellett szólal fel, mire az elnök szavazosí rendel el. Félállással szavaznak, mikor azonban az elnök ki akarja hirdetni az eredményt, az ellenék azt kiáltozta, hogy ők vannak többségben. Az erre következő lármában Ribár dr. kihirdette, hogy a Ház Sztankovics javaslatát fogadta el

Ezután Lovricsevily és Uzunovics a házszabályokhoz kértek szót. — Lovricseviiy az kérdezte az elnöktől hogy miért nem válaszol a kormány az ő kérdésére, amelyben a dalmáciai ínségesek ügyében teendő kormányintézkedések iránt érdeklődött. Uzunovics Nikola rövid felszólalása után az elnök az ülést 9 órakor bezárja,

1260 millió

Beograd. A pénzügyi bizottság csütörtöki ülésén a közlekedésügyi minisztérium budgetféről tárgyalt. Hosszas vita után a bizottság elfogadta a pénzügyminisztérium javaslatát. E szerint a közlekedésügyi tárca 1922. évi budgefje 1260 millió dinár.

Az amnesztia

Az amnesztia-rendeletről a politikai klubok tegnap élénk tárgyalásokat tartottak. Még ezideig nem alakult ki végleges vélemény a rendeletről. A radikális párt délelötí és délután is ülésezett. Markovics és Trifkovics miniszterek ismertették a rendelefet. A délszerbiai képviselők követelték, hogy azokra is terjesszék ki az amnesztiát, akiket az ellenséggel való paktálág elmén ítéltek el. A fekete kéz tagjainak amnesztálása ellen különösen Zsu- Ijevics foglalt állást.

A demokrata-klub ülésén szintén az amnesztia rendelettel foglalkoztak, a délszerbiaiak itt is követelték a rendelet kiterjesztését. A válaszíő« jogi törvényről is tárgyaltak, amit azonban csak a holnapi ülésen fognak befejezni. A hangulat Marinkovics javaslata ellen van. Az am» nesztia-rendelette! kapcsolásban az uj területek tisztviselőinek küldöttsége Beogradban járt és a fegyelmi büntettek amnesztálását kérte.

Sándor

a saboticaí iskolás gyermekek kozott

Becgradből jelenti tudósítónk: A suboticai elem! iskolák 760 növendéke csütörtökön tanítóik^ vezetése alatt megtekintette Beögrád városát, A gyermekek, kiknek nagy része meg sem folyót, sem hegyet nem látott, nem tudott betelni a látnivalókkal.

Délelőtt a Kalimegdánra mentek, majd Milán király lovasszqbráf, a színházat és a királyi palotát nézték. meg.

Délután ezer beogradi elemistával különvonaton a Tozcsiderre mentek és a közel kétezer főnyi gyermeksereg a Korutqyak hegyalján levő térségen helyezkedett eh Nagy négyszögbe felállva itt várták Sándor király jelzett látogatását. A király autóján hadsegéde kísérőiében négy órakor érkezeit meg a gyermekek közé, akik nagy ovációval fogadták. Egy kislány csokrot nyújtott át. A királyt a gyermekek ovációja láthatóan meghatotta és egy óra hosszat ottmaradt közöttük. Sándor király koszszasan elbeszélgetett valamennyi tanítóval, akiktől személyi körülményeik és iskoláik viszonyai felől érdeklődött, majd öt órakor tovább folytatta sétakocsizását. A gyermekek hat órakor a különvonatta! visszatértek Beogradba.

A suboticai tanítok tiszteletére a beogradi tanító-szövetség szerdán este a Szlávia-száilodában bankettet rendezett. A kis kirándulók pénteken reggel 6 órakor indulnak haza Beogradből. Útközben kiszállnak Novisadon, ahol Zmaj Jovanovics költőnek a sírját tekintik meg. Délután 2 órakor tovább utaznak ; útközben Vrbaszon az ottani elem! iskolai tanulók várják őket. Délután 6 órakor érkeznek meg Suboticára. A tavankuti tanulók azonnal továbbutaznak Tavankutig.

Beogradi tudósitónk jelentése szerint a 760 gyermek közt eddig egy megbetegedés sem történt és semmi incidens nem fordult elő. A kisgyermekek vígan élvezik kirándulásuk