Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)
1922-05-18 / 136. szám
XXm. évfolyam Subofica, csütörtök 1922. május 18. 136. szám Csgjelenik ?rfrnbvw reggel, üaaep után és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8—58, szerkesztőség 5—10 Előfizetési ér: negyedévre 90* —diai» SZERKESZTŐSÉG: Kralja Alexaadra-uiiea 4 arán alatt SitdAintel: Kraljs Alexandra-tdica 1 (Lelhach-paiota) A felelősség kérdése A nemzetiségi kisebbségek kérdésében két kifejtett álláspont fekszik előttünk. Az egyik, az országos demokrata párt zagrebi német nyelvű orgánumának, az Agramer Tagblattnak vasárnapi vezércikke, a másik a horvát blokk ugyancsak vasárnapi rezoluciója, A demokrata párt vajdasági képviselői dicséretes megértést és nemes türelmet mutatva keresnek a magyarsággal olyan politikai piaitformoi, amelynek keretein — pártkeretein — beiül várják a magyarság politikai szervezkedését és orientálódását. S ezalatt az a pártorganum, amelyik a vajdasági magyarság állásfoglalása által nem befolyásolható érdekeket képvisel, a szereietnélktiii szigorúságnak, a méltányosság nélküli törvényességnek és az engedékenység nélküli ridegségnek szempontjait akarja érvényesit'etni az itt élő magyarsággal szemben. Ezt az elbánást két meggondolásra való hivatkozással követeli az Agramer Tagblatt. Az egyik: a ni gyár ancien regime politikája, a másik: a mai magyar kormányzat magatartása. Imperialista és soviniszta volt a letűnt magyar kormányzat szelleme — mondja a lap s ez az imperializmus saját népeinek s a szomszéd nemzeteknek leigázását tűzte ki célul. Ezek a politikai célok a háború alatt katonai célokká változtak át. A mai magyar közszellem — folytatja megállapkását — nem változót: meg a változott viszonyokhoz képest. A magyar kormány világgá kiáltja az elnyomott magyarság panaszait s az utódállamok kormányai' kíméletlen atrocitásokkal vádolja, „mintha békésen vacsorázó magyarokat Jugoszláviában röpítettek volna a levegőbe, mintha a holttestek százait Jugoszláviában hordozná a Duna, mintha itt kasztráltak volna magyarokat.“ Hiába tagadnók, bármilyen igaztalanoknak tartjuk is a következtetéseket, fáj látni azt, amit magunk tudunk legjobban s aminek mi adtunk legelőször hangot: hogy a magyar kormányzat eseményei mennyire megsulyositják az elszakadt magyarság helyzetét s mennyire meggyöngitik érveiket és indokaikat. De most nem erről van szó, hanem arról, hogy sem a letűnt kormányzatok bűnéért, sem a mai magyar kormányzatnak cselekedetben, vagy mulasztásban való vétkességéért nem lehet felelősségre ■ vonni az itt éld magyarságot. Ha az itt élő magyarságtól azt követelik, mintahogy követelhetik is, hogy politikai törekvéseiben, szervezkedésében és prograinki'üzésében a mindenkori magyar kormányzattól s Magyarország belső érdekeitől füg« getlenitse magát, akkor ezt a függetlenséget, ezt az összefüggés nélküliséget a felelősségek megállapításánál is szem előtt kell tartani. Ha az itteni magyarságnak nem lehet, minta hogy nem is lehet, vezetője és irányítója a magyar kormány, akkor a magyar kormány magatartása nem is su'yosithatja az elszakadt magyarság helyzetét. Logikai ellentmondás, politikai szűkkeblüség és a fogalmaknak összezavarása egyrészt azt követelni, hogy a magyarság vonja le uj helyzetének valamennyi tanulságát és hárítson el magától minden külső politikai irányítást, másrészt pedig azt, hogy a külső események következtében, amelyekre az itteni magyarság éppen azért nem tad semmi befolyást gyakorolni, mert a tőle követeli politikai elszakadási híven és becsületlel végrehajtja, kíméletlenül, szeretet nélkül éreztessék mindenben a magyarsággal a törvény szigorát. Az elszakadt magyarság egyre hangosabban kéri Magyarország egymás után következő Kormányaitól, hogy ha segíteni nem tudnak rajta, legalább ne súlyosítsák a helyzetét. Ne röpítsék föl az irredenta jelszavak rakétáit, amikre nekik saját tömegeikkel szemben szükségük lehet, mert minden irredenta sző és minden irredenta cse* lekedet csak az elszakadt magyarság vállára rak terheket. Vitatkozhatnak és harcolhatnak egymással a pártok, bukhatnak el és emelkedhetnek föl uralmak, de az impér urnáik alól kiszakadt magyarságra való hivatkozás ne legyen fegyver a pártok tusájában. Mert ez a fegyver talán megvédhet pártérdekeket, de az elszakadt magyarságot egész bizonyossággal csak megsebezni tudia. Éppen azért mert ma már ea nem csak a mi álláspontunk, hanem — ezer jel mutatja — az egész levált magyarság mentalitása, tiltakozhatunk hangos és bátor szóval az ellen, hogy az elmúlt magyar kormányzatok vétkeit az itt élő• magyarsággal lakollassák meg s hogy a mai magyar hivatalos közszellemért ezt a magyarságot tegyék felelőssé. Ilyen meggondolások mellett azután tanulságosan hat egy kormányon !é\'ő, a magyarsággal közeledést kereső országos párt hivatalos orgánumának az a követelése, hogv az itt élő magyarok, a németekkel ellentétben, nem érdemlik meg a jóakaratot, sem a múltjuk, sem a mai magyar kormányzat magatartása miatt és hogy a magyarság ügyeit az államhatalomnak szeretet nélkül és bizalom nélkül kell kezelni, S Zagrebban ugyanazon a napon amikor ez a súlyosan inkriminált s és az igazságot követelő politikai morállal összeegyeztethetetlen követelés elhangzik, a horvát blokk képviselőtagjai gyűlést tartanak : a kisebbségi kérdésekben olyan rezoluciót hoznak, melynek gyakorlati megvalósulása tökéletesen kielégítene a kisebbségi politikai pártokat. A magyarság politikai orientációját súlyossá teszt ez a szembe állítás. Az alkotmányt,meghozó, az államegységet követelő, a centralizmust megvalósító párt hivatalos orgánuma a múltak bűneiért s mások cselekedetért a türelmetlenség igaztalanságávai kíméletlen elbánást sürget a magyarsággal szemben, ugyanakkor, amikor horvát blokk melynek politikai törekvéseit nem keli részletezni, politikai és kulturális jogainak teljes és tökéletes elismerését veszi lel programjába. A magyarság ■— mint ahogy minden megnyilatkozásában hangsúlyozza — államhü, lojális, az ország alkotmányának és törvényeinek engedelmes alattvalója. Ezer nehézséggel, megszámlálhatatlan akadállyal kell küzdenie még akkor i6, amikor csak legális célokért, csak legális eszközökkel harcol. Az ilyen nyilatkozatokkal ne tegyék próbára — nem államhüségét, mert az független a politikai pártok tusijától — politikai elhelyezkedésének elhatározását, ne terheljék meg politikai orientációjának teherbíró képességét, amit a kormányzó pártok exponensei részéről ért sok sérelme és megbántottsága amugyts erősen igénybe vesz. Achille Loria azt fanifja, hogy a munkásosztály a feudális és ipari nagytőkés osztályok egymással szem« ben való harcának köszönheti a legtöbbet, mert mind a két uralmi csoport, hogy politikai hatalomhoz jusson, egymással verseng a munkásosztály megnyeréséért. Si licet magna componere parvis a magyarság tisztában van vele, hogy a mai megmérgezett közszellem melleit nem a felvilágosodott gondolkodás, a pro gressziv állami berendezkedés és a tisztult világnézlct segítik kisebbségi igényeinek teljesüléséhez, hanem az a kíméletlen politikai harc, amiben szembenállnak egymással a pártok s amelyik a szövetségesek megválogatásában nem teszi a küzdőket finnyássá. Az államhatalom mai kezelőinek közigazgatási és gazdasági rendszabályai közel vannak már ahhoz, hogy a magyarság minden gondolkodó tagjában a nemzeti érzés puhaságát osztályöntudattá' keményítsék. Ha a magyar teherként fogja érezni mindennapi munkájában és foglalkozásában a magyarságát, akkor könnyen olyan "helyzet áll e!Ő, mely a nemzetiségi küzdelmek széttagoltságát az osztályharcok nagy integrálódásával fogja összekovácsolni. S akkor az analógia át. hidalása nélkül is érvényesül Achille Loria igazsága s a magyarságot küzdelmes utján nemcsak tapasztalatai, de a tudomány fölvilágositásaí is segíteni fogják előre. Az alkotmányhü, a centralista, az ál'aruegységért harcoló Agramer Tagblattnak uszítása s a szeparatista horvát blokknak megértést és türelmet mutató állásfoglalása egyformán megnehezítik a magyarság küzdelmét. Nagyon emberi tulajdonság az, mely ellenséget lát az ellenség pánfogcltjaiban. Az uralmon íévö pártok türelmetlenségükkel, a szeparatista párt programjával kényszerítik magányos mjára a magyarságot. De legalább ezen az utón. melyet a legalitás traszirozoíí s a hűség méri föl, ne rakják elébe a rossz szándék barrikádjaít, d- /. A BSer-csoporf és a kiitföídi feölssös — Irgalmas minisztertanácsi fiié« — A külföldi kölcsön ügye mindnagyobb hullámokat ver. Valami történik a Bler-csoport, a közvetítők és a kormány körül, aminek félő, hogy az ország fizeti meg az árát. Politikai körökben idegesen tárgyalják az eseményeket. A minisztertanács kedden egész éjszaka permanenciában volt. Napirenden a közlekedésügyi minisztérium budgetje szerepelt. Az ülés folyamán Marinkovics Voja belügyminiszter szóbahozía a külföldi kölcsön ügyét és azt követelte a minisztertanács ülé sén, hogy a kormány még ott azülésen írja alá a kölcsönszerződést. Heves és éleshangu vita keletkezeti, amelyben Marinkovics vitte a szót. — Mi lesz az országgal, ha nem Írjuk alá a kölcsönt — kérdezte állítólag a belügyminiszter — mire Kumanudi pénzügyminiszter - csendesen megjegyezte, .hogy »nem fog belepusztulni«. A Bler-csoport ajánlata ellen erős sajtókampány indult meg Beogradban. A lapok felháborodással tárgyalják többek között azt, hogy a jóvátételi bizottság S. H. S. delegátusa Párisból azt a távirati jelentést küldte, hogy hivatalos értesülése szerint a Bler-csoport még nem kapott engedélyt az Egyesült Államok kormányától arra, hogy a kölcsön céljaira szükséges összeget kiszállítsa az országból. Blerék a tárgyalások folyamán ennek az ellenkezőjét állították. Közben egyre-másra érkeznek Beogradba a különböző külföldi ajánlattevők bizalmi emberei. Kranz ezredesen kívül Beogradban van már Bertránd, a Foulgártine-csopórt meg-
