Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)

1922-05-16 / 134. szám

4. oldal, BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. május 16 Montenegró politikai és erkölcsi tekin télyétt. A memorandum szerint ezek az emigránsok hazudnak, amikor azt áliitják, hogy ők képviselik az igazi montenegrói népakaratot. Már Olaszországban sem veszik őket ko molyán, ahol pedig egyidöben jelen­ték enyen támogatták őket. Lucity memoranduma a továbbiak­ban azt fejtegeti, hogy a monteneg­­róiak tulajdonképpen szerbek, akik­nek nincsen semmi okuk arra, hogy a mai helyzet ellen panaszkodjanak Lucity memorandumának a hatá­sáról eddig nem érkeztek jelentések Uolíam a birkozőuersenyen Tegnap elmentem a birkózó ver­senyre. Nagyon érdekes volt. A bejáratnál nemcsak a jegyemet kérték el, de igazolási eljárásnak vetettek alá. Kérdezték tőlem a versenyszabályo­kat, megkérdezték mi a különbség a dupla Nelson és a szimpla Kitzler - fogás közt, mik az elgáncsolás alap­­elvei stb. Amikor látták, hogy minden kérdésre egyesre felelek, akkor been­gedtek a nézők közé. Megfigyeltem, hogy ennek a vizsgáztatásnak mi a célja. Aki minden kérdésre meg tu­dott felelni, az néző lett. Aki csak kevés kérdésre, az biró. Aki pedig egyáltalában semmit se tudott, abból zsűritag lett. Bevonultam a terembe. Egy cso­móba ültek ott strandkosztümös fia­­talemeberek, meg a Pollák bácsi, — ezek voltak a versenyzők. Kettő kö­zülük mindig a szalmazsák közepén volt. Akik köröskörül guggoltak és a közönséggel vitatkoztak, azok voltak a bírák. Nekik meg volt az a joguk, hogy nem kellett figyelniük a birkó­zók*!. Éltek is ezzel a joggal. A bíró, amikor már nagyon elunta magát, el kezdett fütyülni. Ekkor a birkózók abba hagyták a munkát, hogy ne zavarják a közönséget a sza­vazásban. Ilyenkor kezdett mulatni a közönség. Az egyik része azt mond­ta: megvolt, a másik azt: nem volt meg. Akik többen voltak és jobban tudtak kiabálni, azok győztek. A jury csak szavazategyenlőség esetén dön­tött. A bíráknak különben sokkal köny­­nyebb szerepük volt, mint a nézők­nek. Mert a bírókat nem feszélyezte a szabályok ismerete, ők meg tudták őrizni a teljes elfogulatlanságot, a birkózás s a versenyrendezés szabá­lyainak ismerete a legkevésbbé sem befolyásolta őket. Különben igazság­talanság lenne a birákró! nem a. leg­nagyobb elismerés hangján emlékez­ni meg. Voltak közöttük, akik gyors felfogó képességről és kitűnő tanulé­konyságról tettek bizonyságot. Nem hinném el, ha nem magam hallottam volna, hogy voltak a jurynek tagjai, akik a verseny befejezése után már odáig fejlesztették tudásukat, hogy azt is tudták, hogy rendszerint ketten birkóznak egymással. A bírák ismeretének ez a szemláto­mást való növekedéséből később nagy baj lett, mert a jury tagjai kezd­tek beleszólni a versenybe. Azelőtt úgy volt, hogy amikor a birkózást be­fejezték, égy ur mindig meg mondta a győztest és az időt. így 3 perc 25 másod. (Azt, hogv másodperc, azt sohase mondta. Később már min­denki könyörgött, hogy mondja, hogy másodperc, de a bírót nem lehetett befolyásolni.) De amikor a bírák vi­tatkozni kezdtek, akkor mindig akadt a közönség köréből valaki, aki lemér te a vita idejét is. Ezután az lett a verseny képe, hogy a bírák vitatkoz­tak és a szünet alatt a biricózök bir­kóztak. A birkózók, amikor a jury nem za­varta a munkájukban, nagyon szépet mutattak. Nekem a Seszták tet­szett a legjobban Ez, úgy látszik, r.em volt megelégedve a hivatalos mérlegelés pontosságával, mert min­den birkózót, aki a keze ügyébe ke­rült, a derekánál fogva fölemelt a földröi s el kezdte úgy emelgetni, mint ahogy a kövér libákat szokás a piacon. Mielőtt vállára fektette volna, előbb így >szabadon mérlegelte* a birkózókat. Itt volt aztán Kóbor1 is, aki valamikor Európa bajnoka volt. ö volt az egyetlen ember a terem­ben, aki a birkózás elméleti és gya­korlati törvényeivel és a versenyren­dezés szabályaival teljesen tisztában volt. Amikor a jury nem tudta, hogy mit keli csinálnia, Kóbor mindig meg­mondta. A jury mindig rendre utasí­totta és mindig szót fogadott. A döntö mérkőzéseket az Elite ká­véházban tartották. Itt már nagyon sok főpincér volt a nézők közt, akik tanulmányozták a fogásokat, hogy a duhaj vendégeket hogy kell kidobni. Nagyon helyes érzékkel választották ki ezt a kávéházat, mert soha annyi birkózás pincér és vendég közt nem volt, mint bar korában ebben a kávé­házban. Van a birkózásnak egy kedves sza­bálya. Ha az egyik birkózó a ponyva szélén a másiknak hátát megüti, az köteles középre menni. Mikor kijöt­tünk az Elite kávéházitól, a Vasúti park szélén találkoztam szivem hasztalan ostromolt hölgyével. Hozzá megyek, megütöm a hátát, jeléül an­nak, hogy jöjjön be velem a parkba. Nem hogy nem jött be a középre, de még meg is haragudott. Nem ismeri a birkózás szabályait. • Jean Jettdi. A suboticai rendőrség megkínzott foglya Mire kell a gusr.mibot? — A főkapitány megtorolja a brutalitásokat Karakasevics Gábor rendőrfőkapi­tány és Tillinger György főkapitány­­helyettes háromnegyedévi működésűk őta minden erejükkel arra töreksze­nek, hogy a suboticai rendőrséget mi­nél modernebbé és kifogástalanabbá tegyék. Ez a fáradozásuk eddig sok tekintetben sikerrel járt. Nem rajtuk múlik azonban, hogy olyan esetek is előfordulnak a rendőrségnél, melyek ennek az intézménynek a jó hírnevét veszélyeztetik. Az utóbbi időben elő­fordult ugyanis, hogy alantasabb kö­zegek, — detektívek és rendőrök egy­aránt, — brutálisan bántak a kezük­be került foglyokkal és a törvényben •is tiltott erőszak alkalmazásával akar­tak belőlük, — még ha ártatlanok voltak is, — beismerő vallomást ki­csikarni. A múlt hét folyamán megkínzott vádlottak orvosi látleletet vétettek fel sérüléseikről és feljelentést tettek az ügyészségnél testi sértés és hivatalos hatalommal való visszaélés címén. A vizsgálóbíró hétfőn megjelent a rend­őrségen a vizsgálat lefolytatása vé­geit, mely ismeretlen tettesek ellen indult meg. A bírósági eljárástól füg­getlenül a főkapitányság is megindí­totta a nyomozást, hogy a bűnösök ellen saját hatáskörében eljárjon. A vizsgálat alatt álló eseten kívül még egy súlyos panasz ügyével fog­lalkozik a főkapitányság. Ennek az ügynek részletei a kővetkezők: A. rendőrségnek két héttel ezelőtt tudomására jutott, hogy több, egy­mással összeköttetésben álló sze­mély, engedély és útlevél nélkül, sűrűn átjár Magyarországra. Azt is megtudták, hogy a társaságnak a feje egy szemüveges sánta ember és közé­jük tartozik Krekics szolgálatban levő detektív is. Mivel az a gyanú merült fel, hogy az illetők kémkedés céljá­ból járnak át a határon, a gyanúsí­tottakat állandóan szemmel kisérték a detektívek. Május 5-ikén estefelé a törvény­­széki palota előli Elekes Albert Su­­boticán lakó bajai menekült találko­zott a kémkedéssel gyanúsított detek­­tiwel, akit személyesen ismert és kö­szöntötte a detektívet. Alig hogy el­váltak, egy íitkosrendör felszólította Elekest, hogy kövesse a rendőrségre. Mivel Elekes bicegve jár és szemüve­get hord, a személyleirásból az a gyanú merült fel, hogy ő a kémkedő szervezet vezetője. Elekest V u k i c s rendőrkapitány, a bűnügyi osztály vezetője elé vezették, aki elrendelte Elekes őrizetbevételét. A gyanúsítottat — aki tiltakozott az ellene emelt vád ellen és igazol­ványait előmutatta — a rendőrségi fogdába vitték, ahol megkezdődött a kálváriája. A detektív mindenáron beismerő vallomást akart belőle kicsikarni és ennek elérése végett semmi eszköztől sem riadt vissza. Éjszaka megkezdte Elekes vallatását. Először is a motozáshoz látott a de­tektív egy másik társával együtt. Tel­jesen levetkőztették, ruháit átkutat­ták, de semmi gyanúsat nem találtak nála. Megpróbálták, hogy pofonokkal és ökölcsapásokkal csikarják ki a val­lomást — de eredmény nélkül. Mivel az első kísérlet sikertelenül járt, megkezdték a delikvens ■ ellen a lelki dresszurát. Péntektől szerdáig, hat napon és éjjelen át két kétórás magánzárkába csukták. Két óra hosszat lezárták a városház sute­­rénjében levő sötét zárkába, azután két óráig felvitték a harmadik eme­leti fogdába, két óra múlva pedig vissza a picébe. A szerencsétlen em­ber igy még aludni és pihenni sem tudott, mert két óránként, folyton ld­­sérgették. Közben ismét V u k i c s kapitány elé vezették, de Elekes to­vábbra is ártatlanságát hangoztatta. Szombaton korán reggel a detektí­vek Elekest harmadfokú dresszura alá vették, amely a fogda szomszédságá­ban levő detektiviskolában ment végbe. Újból az ismert kérdéseket in­tézték hozzá, azonban megint csak tagadó választ nyertek. Erre a detek­tívek lehúzták a nadrágját, egy lócára fektették és gummibottal megbotoz­ták. Nem használt. A felbőszült ink­­vizitorok erre meztelen talpát kezdték ütni a fájóslábu, sánta embernek, akinek kínos vergődései alatt a lóca felborult. Erre a földön fekvő ember gyomrára taposva addig kínozták, mig a gyanusitotl kijelentette, hogy hajlandó vallani. A megkínzott delikvens erre beis­merte, hogy ő egy nagyobb kémszer­vezetnek a vezetője, állandó össze­köttetésben áll a magyarországi ka­tonai hatóságokkal, hm« jelentése* két küld és a bűntársainak tartott többi gyanúsítottakat ismeri, akikkel éjszakánként egyik suboticai korcs­mában szokott titokban találkozni. A tényeket mind a detektívek dik­tálták és ő, hogy a további bántal­mazást elkerülje, mindent beismert. A beismerő vallomás után Elekest Karakasevics rendőrfőkapitány elé vezették, állítólagos bűntársaival valói; szembesítés végett. A többi gyanúsí­tott azonban egyöntetűen azt vallotta, hogy Elekest soha nem látta és vele semmiféle összeköttetésben nem volt, Mivel' a főkapitány megállapított^ hogy Elekes teljesen ártatlan, szerdía elrendelte szabadonbocsátásái. Amegkinzott ember panaszt tett Karakasevics főkapitánynál bántalmazői ellen, aki azonnal meg­indította a legszigorúbb vizsgálatot. A felháborító esetről a »Bácsme­­gyei Napló« munkatársa kérdést in­tézett Tillinger György főkapi­tány-helyetteshez. — Sajnos, — mondta a főkapitány­­helyettes, — a rendőrség személyze­tében még mindig vannak nem oda­való elemek és előfordul, hogy ezek hatalmi túl lengésükben visszaélnek hatáskörükkel. Eddig mind« brutali­tást szigorúan megtoroltunk, de arra nem is gondoltunk, hogy éjszakán­ként ilyen események játszódhatnak le. A jelen eset után azonban még sűrűbben és szigorúbban fogjuk az éjszakai ellenőrzést gyakorolni, ne­hogy ez a sajnálatos eset megismét­lődhessék. A főkapitány-helyettes közölte még, hogy a detektiveket, akik az atrocitá­sokat elkövették, állásuktól felfüg­gesztették és el fogják őket bocsá­tani. Nmcsxcs géBSuai jelentése — A minisztertanács ülése — A minisztertanács tegnapi ülésén Nincsics dr. kü ügyminiszter génuai leleníését olvasták fel. A jelentéssel ■rapcsolatban a kormány uj instruk­ciókkal látta el a génuaf delegációt. Az instrukciók szerint az olaszok­kal való tárgyalások folyamán a de­legációnak egyáltalán nem szabad engedményeket tenni a rapallói szer­ződés rovására. A kormány azt ja­vasolja, hogy ha az olaszokkal való tárgyalások nem végződnének pozi­tív eredménnyel, úgy bízzák a függő kérdések eldöntését egy választott bíróságra. Kormánykörökben mind* amellett erős a reméry, hogy ezek i kérdések hamarosan kedvezően meg fognak oldódni. A külpolitikai kérdések letárgya­­lása után a minisztertanács folyó, belpolitikai ügyekkel foglalkozóit. Marinkovics Voja dr. belügyminisz­ter jelentést tett az ország belügyi helyzetéről. A jelentés szerint a belügyi helyzet teljesen kielégítő. A Németországtól járó jóvátételt állatok ügyéről, majd a tisztviselői (örvényről tárgyalt még a minisz­tertanács, de ezekben a kérdésekben nem hoztak határozatokat. féíe csokoládélionlíonolk utol *'‘ihetetlene)|

Next

/
Thumbnails
Contents