Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)
1922-05-16 / 134. szám
2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. május 16. lokomotivok, miután azonban a kor- gazdasági erők és a gazdasági adottmány a korábbi megrendelések szám- ságolc racionálisan fognak felhasználláit sem fizette ki, a magyar gyárosok tatni, akkor a jugoszláv gazdasági élet ezt a szállítmányt csak az esetben igen erős alapokon fog nyugodni, hajlandók átadni, ha legalább a ko- Britten szenátor élénken érdeklődött rábbi számláikat kifizetik A vasúti munkások bérrendezése szintén újabb nagy kiadásokkal terheli meg a közlekedésügyi minisztérium büdgetjét. A fizetésrendezést tovább halasztani lehetetlen, miután az alacsony fizetések miatt mind többen és többen lépnek ki a vasút szolgálatából. Ugyancsak sürgős feladatot ró a minisztériumra a vasutasok lakóházainak fölépítése, a mühelymunkások fizetésének felemelése és egyéb beruházások, amelyek föltétien szükségesek ahoz, hogy a vasúti forgalom megjavuljon. Kijelentette a miniszter, hogy a kiadások egy részét a tervbevett tarifaemelés fedezni fogja. tft a*» Amerikai vélemény Jugoszlávia gazdasági helyzetéről A Bácsmegyei Napló berlini munkatársától Mintegy két hete a német főváros vendége Britten amerikai szenátor, aki itt gazdasági tanulmányokat foly tat. A szenátor vezetője az egyik leghatalmasabb amerikai ipari koncemnek és itt tartózkodásának kettős .célja van: egy teoretikus és egy praktikus célja. Teoretikus feladata az, hogy a washingtoni kormánynak helyzetjelentéseket küld Németország, Cseh Szlovákia, Jugoszlávia és Románia gazdasági helyzetéről; második célja pedig az, hogy kereskedelmi összeköttetéseket létesítsen vállalata és a középeurópai vállalatok között. Britten szenátor, aki nagy kísérettel, szakértőkkel együtt tartózkodik itt és aki Berlinből Prágába, Pozsonyba, Beogradbrt, Zagrebbe és Buka restbe fog utazni — európai tartózkodása mintegy három hónapra fog terjedni —, fogadta a Bácsmegyei Napló'tudósítóját. Örömét fejezte ki afölött, hogy a Délkeleteurópában ki alakult uj államok közül elsőként Jugoszláviának sikerül nagyobb amerikai kölcsönt kapnia. A szenátor, aki ellentétben sok más nyugati gazdasági szakemberrel és politikussal — igen jól ismeri Jugoszlávia gazdasági helyzetét, kijelentette, hogy amerikai gazdasági körök nagy bizakodással kisérik a jugoszláv gazdasági élet fejlődését. — Ha most még passzív is a jugoszláv kereskedetmi mérleg -— mondotta tudósítónknak a szenátor —, az önök országa olyan nagyarányú gazdasági erők felett rendelkezik, hogy ez a passzivitás nem tarthat sokáig. Csak néhány esztendő kérdése Lehet és Jugoszlávia a Balkán gazdasági tag legerősebben megalapozott államává fog fejlődni. Annál is inkább, mert önöknél szerencsésen egyesül a mezőgazdaság az iparral és mert az iparfejlesztési törekvéseknek nagymértékben odahaza van meg a bázisuk. Minden iparfejlesztési akció, amely nyersanyagbehozatalra van ráutalva, már alapjában véve egészségtelen. Lehetőleg és főleg olyan iparágak fejlesztésére kell törekedni, amelyek nyersanyagbázisa az ország határain belül adva van. A mezőgazdasági iparnak Jugoszláviábén igen nagy jövője van és ha a jugoszláv import mentesítve lesz attól a nyersanyagbehozataltól, amelynek kész- és félgyártmányait a saját határain belül elhelyezni amúgy sem tudna, újból kivitelre szorul; helyesebben: ha a|felcserélünk újakkal, mert csak a ezután a Balkán—Adria vasútvonal tervének jelenlegi stádiuma iránt. Az ajánlattevő amerikai társaságban ugyanis a szenátor igazgatásával működő koncern is érdekelve van. Ä devizarendelet,—mint forgalmi akadály — Egyre nő az elszámolatlan áruk tömege — A közelmúlt napokban már ismételten foglalkoztunk azzal a súlyos helyzettel, melyet a devizavásárlás igazolásának, illetve a külföldről érkezett árukról szóló számláknak a Narodna Banka novisadi devizabizottságánál való előzetes láttamoztatásáhak kötelezettsége a kereskedelemnek okoz. A rendelet életbeléptetése óta ezek a nehézségek még fokozódtak, mert naprólnapra érkeznek a külföldről újabb küldemények, melyeknek számláit r kereskedőknek nem volt módjukban eiőre láttamoztatni és igy az árut mindaddig el nem számolhatják, ..mig a láttamozás meg nem történik. A suboticai szállítmányozó váliaialatok közbenjártak a novisadi vámigazgatóságnál és a beograd fő vámigazgatóságnál abból a célból, hogy a már ideérkezett küldeményeknél tekintsenek el eftől a követeléstől, mert a számláknak Novisadon való láttamoztatása hetekig eltartás a hosszú várakozási idő alatt igen nagy fekbérek merülnek föl. Ezt a kérelmet azonban mindkét helyen eluiasitoltálc, mert a vámigazgatóságoknak nem ál! módjukban, h gy a rendelet intézkedéseiiői eltekintsenekígy most nagyon sok áru van Suboticán, melynek elvámolására csak hetek múlva kerülhet sor, — nagyobbrészt olyan cikkek, melyedet tulajdonosaik már hónapokkal ezelőtt, még a devizarendelet kibocsátását megelező időkben vásárollak. Ezekután most napról-napra öbb fekbér merül föl, — nem is rzóiva arról, hogy több iparvállalat nüködését megakadályozza az, hogy múlva tudják átvenni a vasúttól- Sók idénycikk pedig idejét múlja, mig a kereskedő hozzájuthat, úgy, hogy ez is mérhetetlen károkat fog a kereskedőknek okozni. Mindettől eltekintve az eivámolatlan vagonok számának növekedése "gyre nagyobb akadályát képezi a vasúti forgalomnak. Subotica állomáson már a múlt héten oly sok '■•egrafeott kocsi állott, hogy az állomásfőnökség kénytelen volt az igazgatóságból az áruszállítás korlátozásának 5—6 napra való elrendelését kérni. Az igazgatóság ezt a kérelmet egyelőre nem teljesítette, mert amig csak lehetséges, fenn "karja tartani a forgabm zavartalan meaetét. Ha azonban az elszámolatlan küldemények száma az eddigi módon szaporodik, sziikségszeriileg be fog következni a forgalmi akadály, ami újabb károkat és zavarokat fog előidézni a gazdasági életben. Így a számlaláttamoüási rendelet, — mely sem célszerűnek, sem in dókoltnak nem mondható — máris olyan zavarokat idéz elő, melynek következményei semmiképen sem állnak arányban a rendelet előnyeivel. Különösen akkor lesz teljes ? zavar, ha a tuihalmozott munkt miatt a novisadi - deviza-bizotfsás nem tudja a sürgősen beküldőt» számlák láttamozásit és a devize kérvényeket idejében elintézni. Feltétlenül szükségig tehát, hogy a Vajdaságban legalább még egy de viza-bizottságot állítsanak fel és ptdig Suboticán, mert a kü föld forgalom zavartalanságának biztosítása a Vajdaság legforgalmasabt határvárosában — ezt feltétlenül már ittlevő gépeiket csak hetek1 megköveteli. Wt——W»>——M Ahol arra haragszanak, aki keveset eszik — Látogatás a palicsi monkásszanatőriomban — Szerényen húzódik meg a tő partján, bokrok és' fák sürü zöld lombja között két egybeolvadt karcsú tornyu, dús faragásu villa, gondozott parkkal, pirosra mázolt oszlopos bejárattal. A bejárat fölött egy szürkekeretes táblán ez a felirat: Vojvodinai munkásbiztositó pénztárak üdülő otthona A park bejárata előtt a hullámzó magas fűben betegek haverésznek. A sápadt, beesett, de többnyire vidám arcokon meglátszik a tüdőbaj nyoma. Most ötven betege van a szanatóriumnak, férfiak, nők, vegyesen. Egyszerű, fehérre meszelt szobák, ruganyos vaságyakkal, 'tisztán, egészséges berendezéssel állanak a betegek rendelkezésére. Egy-egy szobában hárman-négyen vannak. Iskruljev Tósó igazgató vezeti a szanatóriumot. Kérdésemre szívesen válaszol. — Ezelőtt három évvel alakult meg a szanatórium — mondja. — Sok nehézséggel, bajjal kellett megküzdésünk, amíg úgy be tudtunk rendezkedni, hogy eltudtunk helyezni ötvenhat beteget, akiket minden hónapba^ nyári idényben, amig szép idők vannak, laknak itt. A munkásbiztositó pénztárak sok pénzt áldoznak a szanatórium fenntartására. Az egész Vajdaságban, sőt az egész országban ez az egyetlen ilyen munkás intézmény. Sajnos, az állam nem járul hozzá, hogy jobb karban tarthassuk, hogy a még sok szembetűnő (hiányosságon segíthessünk és úgy rendezkednénk be, hogy' télen is lehetnének betegeink. A magánosok, akiknek módjában „áll, hogy segítsenek, talán nem is tudnak rólunk. . Körülnéztem az egész intézetben. A két villa, egyikben a nő, másikban a férfi betegek vannak elhelyezve, nem szanatóriumnak épült. Magánvillák voltak, amelyeket erre a célra alakítottak át. Schwartz Ottó dr. kezeli a betegeket, Minden nap délelőtt vizit van. Ilyenkor sietnek a betegek be a szobába és gondos, lelkiismeretes vizsgálat következik. Sok beteg nyerte már vissza egészségét a palicsi szanatóriumban. Leginkább tüdőbájosokat küldenek ide a vidéki pénztárak. Az ellátás tiszta és ízletes. Az üdülők mindig változatos menüt esznek. Naponta ötször kell enni a betegeknek. Reggelire egy csésze kávé, puha buzakeuyérrel és utána még egy csésze tfej. Tiz órakor uzsonnára mindig más és más van. Túró, tejföl, vaj, sajt a legizletesebben és sok mindenből. Ebéd fél egykor van. Rendszerint háromfogásos, tészta minden nap van. Hatalmas adagokat raknak egyegy beteg elé, amit meg kell enniök. Mindenki annyit ehet, amennyit akar. Aki otthagyja az ételt, vagy keveset eszik, azt azzal fenyegetik meg, hogy elküldik vissza haza. * Mert a tüdőcsucshurut ettem csak az a legalkalmasabb fegyver van, ha a beteg pihen és táplálkozik. A legtöbb betegen, aki már egy-két hete van itt, meglátszik a javulás. Az arcukat' gyenge pír borítja, erősek és vidámak. Mindenki örül. Csak akkor szomorúak, amiken: leteUik az idejök; és el kell hagyni az intézetet. Gizella nővér az ápolónő, ö a betegek kedvence. A férfiak, nők egyaránt szeretik. Fáradhatatlanul buzgólkodik ez a szelid, csöndes testvér a betegek között. Mindenkihez van egy kedves, vigasztaló szava és éjjelnappal talpon van. Egy feketehaju leány jön és dicsekedve meséli, hogy már egy kilót hízott. — Pedig csak egy' hete vagyok még itt — mondja büszkén. Semmi gondjuk nincs itt a betegeknek az evésen kívül. Látogatókat csak vasárnap fogadhatnak délután 3—-3-ig. Nagy sétákat szoktak tenni a palicsb parkban, az erdőben és csak evésidőre jönnek vissza. Reggel hat órakor kelnek fel és este kilenckor már ágyban vannak. Csöndes, kedves társaság, nevetgélve beszélgetnek. Van itt két sombori leány is. Az egyik hivatalnokleány, az iroda robotja rongálta meg egészségét, a másik varrodában van, otthon egész nap tüt forgat serényen. Sápadt, bágyadtan ül a füvön és a napba néz. ö rajta is már javulás látszik. Egy festő a tó túlsó partját rakja pasztell-szinokkel papirosra. Még itt is dolgozik. A városban úgy sem érek rá — mondja komolyan — és uj ceruzát vesz kezébe. Két asszony, fekete kendőben, beesett arccal, köhögve, az egyik botra támaszkodva megy el előttem, Munkásasszonyok. Az egyiknek két gyermeke van. Most munkaképtelen és nem tud nyugodtan pihenni, ha a reá váró küzdelmekre gondol. Három nyomdász is van itt. Az egyik szelid öreg bácsi, 65 éves, mosolygós arcú öreg, vidáman szivarozik. Azt mondja:-7 Mért emésszem magam azzal, hogy mi lesz, ha innen kikerülök? Hogy újra dolgoznom kell? Ráérek. Még van négy hetem — és nyugodtan tovább szívja szivarját. Lassan beesteledik. A betegek egymás után húzódnak be, a tornyos szobák ablakai kigyulnak és mint egy mesebeli vár ragyog, sziporkázik a tó partján, a villa-szanatóriumban. Elbúcsúzom és távozom. Megszólal hirtelen egy csengő. Vacsorára hívja a betegeket. Csöndesen, lassan tipegnek előre. Olyan furcsa, groteszkül szomorú és mégis megnyugtató ez a lassan hullámzó fekete menet. Betegek, küzködök, akiknek rövid pihenése után holnap ismét ott leselkedik a küzdelmes élet.
