Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)
1922-05-15 / 133. szám
6. đI3at. BACSMEGYEÍ NAPLŐ 1922. májas 11 SAKK • a* Rovatvezető: Maröczy Géza hä 39. szásm feladvány. Vatta J.’tól. Sötét: Kf5; BeS és fS; Fg8 és gy: a3; b6; c4; d5, e6 és hö (11). Világos; KM; Va4; Fdl; Bd2 és eß; gy: e3; f7 fe gB (8). Világos indul és a harmadik iá pésre mattot ad, Megfejtések: A 38. számú fölad vány megfejtése: :i Vfci-dél , 39. száráé játszma. Játszották Weston-Super-Marában 1922. év április 19-én. Világos; Louis A* 1. e2—s4 2. Hgl—Í8 3. d2—dt 4. Hf3Xdí Sötét; Haióczy G. . c7—c5 e7—e6 cőXdí a7—a5 IEz a régi, Paulsen-féíe játékmód ujab%an gyakran látható a versenyeken. 5, Hbl—c3 i . . . .-Véleményünk szerint éppen ez a öuszárlépés az, ami a védekezést elfogadhatóvá teszi, jobb volna azonnali f2—g3 s a huszárral csak esetleges «2—ti után fejlődni. S................ Vd8—c7 • 6. g2—gő . • Hg8—f6 7. Ffl—g2 Hb8—c6 8. eísáncol Fí8—e7 9. Fel—e3 d7—d6 10. Ydl—d2 • ............. Világos a könyv után- játszik s nem veszi észre, hogy sötét ellenjátékhoa jut. .10. . w 1 « „ He6—e5 1, Bal—dl Haő—ci 12. Vd2—ce elsáncoi 13. h2—ii3 Fc8—d7 U. Bfl—el BaS—c,8 ' 15. Bel—e2 ' r b7—b5 16. a2—a3 ............. Hiba, amire gyalogos vész, de sötét már egyéb lépésekre is fenyegetett j Hc4Xb2-ve! gyalogost nyerni. 16. ....« Rc4Xa3 17. b2XaB Vc7Xe3 lg. Be2—d2 Vc3—c7 ip. Hd-f—«2 Fd7—e6 20. f2—f3 d6—db Sötét most teljesen kifejlődve uralja a hadállást. * A iegeréiyesebb folytatás. 29. He6Xc7 » * , i Érdekes változatra adott alkalmat VclXd2, amire sötét Vc7—b6-tal foly tatta volna. . p- v . >■ . ■ 29. __ . Bd2Xdf 30. VceXeS Bc8Xc7 31. Ve3Xe5 Bc7—d7 32 h3—hí Fe7Xa3 33. Ve5--.e3 Fa3—18 34. f3—fi . . . . . Fenyegetett a bástyák megkettőzése, a második sorban a futónak tehát leve gfire van szüksége, 3*................ ilT Bd7—d2 35. Kb2—h3 Bd2Xc2 iA hadállás tisztázódott, sötétnek két bástyája és két szabad gyalogja van vezér ellen, némi remiskilátásokat csakis az nyújt vüágos részére, hogy a futója nem egyező szinü mezőkön mozog a sötét futójával s igy a tárna dása csakis bástyákkal parírozható. 36. Fg2—e4 — - Bc2—c5 37. Ve3—b3 Ed2—d6 38. Vh3—«2 g7_g6 39. Va2—b3 a8—aS 40. Vh3—e3 Be5—d 41. Ve3—-?3 a5—ai 42. f4—föl a 4—a3 43. Fe4—fel Bd6—d2 A báslyalépés az egyedüli folytatás Igazán kévésén múlik, hohgy világé nem menekül a csávából, 44. föXg6 h7Xgo io. hi—ho ., a3—a2 46. hőXgö í7Xg6 47. FMX&2 "J'i 1 ..... Nem keiégitő .47. FbíXgS sem, amire Bei—c7! 43. Víá—f6! Bd2—d6! nyer 47. .... . Bd2Xa2 48. V!3—d5+" ............. Jobb volt valamivel Vf3—Í5, sötét azonban ez esetben is nyer. 48................ Kg»-h7 49. Vd5Xb5 Ba2—c2 , 50. Vb5—e8 FÍ8-g7 oí, VeS—e? . . . * 4 Ä világos vezér csak addig fenyeget örökös sakkal, tnig a bástyák meg nem száliják a vezér és a király vonalát. ..... Bc2—c3 Bc4—d4 BcS—d3 Bd4—dő Fg7—eő Kh7—g7 Bd5—d4+ Kg4—g5-re BdSX Feő—f6, sakk és REGÉNY flsfl Az ezsrarcu ember n. FííSSBI, szólt Poily —I Mit jelentsen ez?, magánkívül. . Szeretem önt, szólt Dodd egyszerűen. ■Mr. Dodd, — nevetett Folly áfl jiösen, — ön nevetséges alak. Lehet, — feleit Dodd komolyan, — de azt hiszem, még -megtanulja, hogy ne tartson engem neveteége»nek. Én Mr. Vosst reménytelen pa raliíikusnak tartom és eljön az idő, áik — Se nagyszer« fiú, hal tanult mag ilyen jól németül? Anyám hamburgi nő volt, —> faiéit Péter szerényen! — Tehát ön hamburgi fin.! — kiáltott lelkesülten a kapitány s kedntett vele, De a társaság nem akarta Pétert tovább nélkülözni s lefúvatta, Nemsokára ismét a nagy kör közepén ült, ka. eagott bohóságain az egéss társaság a ő oly komolyan ült, mint egy profeszszionáfcus bohóc, Aztán egyszerre fefeobbant a bombát Ennek Murrel beteges félelme vett az oka, mely teljesen megfosztotta józan eszétől. Fel kellett mennie; másiau.wa.UiUM. »-•' —l“** . ... " ” ’ , , mikor nem marad önnek más hátra, ikepp megőrült volna s a tengerbe dohain* elválni tőle! » voIna Most n*k ®i»Soha- — kífiiietí- Poll« felhábo- den mindegy veit. Felmászott a fedél,odva * ‘ " ‘ ' zetre, a társaság kellős közepébe. Pé-És akkor majd ream fog gon-|«r elébe. Egyszerre két Frank Murre! dőlni, - folytatta Dodd, - én várok! |*U®tt egymással szembe. A két bakiin Én sohasem fogom önt szeretni, íláju-w _ feleit Polly éy sím fakadt. Ellen- - OsaJA - »rmegte az fem Mray állása le volt győzve. "*. főemelte Süét Ön még egyelőre nincs abban a Az utwok kiabáltak * «étnbbenhelyzeíben, hogy határozhasson, - ***, melyek jegyezte meg Dodd gyengéden, - az közé mese «pott It. Dühöngve szaéu ajánlatom meghozza a megoldást ágáltak jobbra-balra. A kapitányt Fogadja el és jöljéa velem Angliába! hivatták. , Bebizonyítom önnek, hogy úriember - a hidegvér menttó meí: vagyok. Ha Voss Péter usm őrült, ak- — gondolá Peier. * kor a börtönbe kerül, ha nem jut a - f az embert, ^ oHt börtönbe, akkor örült. És az ö kivéte- nyugodtan a főpmcérhea, - ez a mfi les intelligenciájával csak gyógyitha- |hós sikkasztó St. Lxmisból 51. .... . 52. Ve7—«2 53. Ve2——e .* 54. Ve7—«2 55. Kh3—g4 56. Ve2— h2+" 67. Vh2-f2 Világos föladta; 58, g3+; 59- V!2Xg3, matt következik. Tnrrra CXOXE tmxp 21. ©4Xd5 FcSXdS 22. - He2—14 Fd5—c4 23. Kgl—h2 e6—e5 24. Hf4—e2 Bí3—dS 25. He2—c3 Fc4—e6 26. Hc3—eí Hf6—dó 27. He4—g5 _ Világosnak a 18. lépés óla úgyszólván kényszeríépései voltak, a szöveglépés is az egyedüli, ami némi reményt ad a játszma mentésére, sötét azonban erre a lépésre is el volt készülve. 27................ Hd5Xe3 { 28, HgőXef! - Bd8Xd2! tatlan őrületben tehetip, hogy milliókat sikkasztott! Mindkét esetben e! kell tőle válnia s akkor én megjelenek és ön nem fog e!taszítani. IJíeia, nem, — bűhajtott Polly elhaló hangon. — 0 egészséges lesz, meg kell gyógyulnia, én ápolni fogom őtl E pillán atban hozták D ódának a táviratot, mely szeri«*; »Voss Péter nincs a Pennsylvániáru. — Két óra hosszat keresték! — szólt s a sürgönyt dühösen aa asztalra dob ta. — És mégis ett van! Másnap reggel Dodd PoByval a Mauretánián Liverpoolba utazott. Az első napokban a két hajó drótnélküli összeköttetésben volt - egymással és Dodd újból felszólította a kapitányt, hogy erélyesen keresse Pétert, de felelet nem jött. Siems kapitány részéről a dolog el volt intézve. Frank Murrel: három napig igen jól érezte magát. A pincér kitünően ellátta élelemmel. De aztán tengeri be íog lett, olyan borzasztó mértékben, hogy Péter az üres szomszéd kabinba költözött. A hatodik napon kissé jobban lett Murrel, de csak testileg. Agyán súlyos nyomást érzett, egész nap Agyán ült, . fejét két kezébe szorítva. Péter több szőr biztatta, menjen ki egy kicsit éjjel a levegőre. De Murrel roppant félt a felfedeztetéstől. A >PeansySvánia« közeledett az angoi parthoz. Voss Péter volt a fedélzet hőse, nagy társáéig gyűlt kőréje, me lyet kértyamüvészetével és bohóságaival szórakoztatott. Persze, ezt mint Frank Murrel varietémüvész cselekedte. Jongleurösködni nem akart, mondván, hogy a hajó nem elés csendes — persze, mert nem tudott. Néhány bakfis teljesen belehabarodolt. Megérkezés előtti es tén volt a ^kapitány-vacsora«, mely alkalommal Péter fényes beszédet mondott a derék kapitányra, aki meghívta őt később magához egy pohár sörre. — Mr. Murrel, — mondotta a másc-—r Gazember, — ordított a másik —i te vagy az magad. Ez hát a köszönet, — íömedt rá Péter, egy jótevő becsületes megköt ránicozásávsi — ön bebújik a kofferembe, összetöri drága üvegeimet és én ttegsajnálva önt, mégis elbújtatom kabinomban. Most még elég merésa hozzá, hogy ruhásszekrényemet megrabolja s ide feljön ezt as arcátlan komédiát eljátszani! Egy síkkasstóban' is kell egy kis becsületérzésnek lenni. Ilyen fokú szemtelenséggel szemben az igazi Murrel megkövültem állott. Végre megjelent Siems kapitány, először az igazi, aztán az ál Murrelt vette szemttgyre s megrázta a fejéi — Ilyesmi még nem fordult elő praxisomban i / Itt vannak a papírjaira, i—> szólt Murrel dühtől reszketve. ■ Megállj! — ordított Péter meg dühösebben és rávetette magát a papírokra. — Hát ezeket is elloptad tőlem! Hallatlan gazság! Jöjjenek mindketten velem, — szólt a kapitány s fülkéjébe vitte őket Ezt hamar elintézzük, adja csak oda a papírokat. Ön kételkedni mer személyem jben? — kiáltá Péter megbotránkoava Dehogy, — vigawtelta a kapitány, — csak a másikat aksresa le leplezni Ekkor Péter odaadta az iratokat * a kapitány kikérdezte v igazi Mut jrelt, ad van a papírokban, az perire felelt, mint a karikacsapás. Mit szó! ön ehhez, — sóit ess jSálkezva a kapitány. — Mint gyakorolt szélhámos kívülről megtanulta az iratok tartalmát, — magyarázta kicsinylőleg Péter. E pillanatban elvett Murrel az asztalról egy nehéz hamutartót, egy gyufaskaíuiyát és egy leégett cigarettavéget s elkezdett labdázni. És milyen nagyszerűen jongleurösködőtt! Dacára, hogy a hajó part közelében nagyon ingott, egy darab sem esett le a földre. — A kutyafáját, — szólt a kapi[tány őszinte csodálkozással, 1 * (Folyt, köv.)