Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)
1922-05-13 / 131. szám
6* ofđftt. BACSMEGYEÍ NAPLÓ Hogyan készül m amerikai operett? Menyek., 1922. április. Azzal kei! kezdenem, hogy amerikai „operett“ tulajdonképpen nincs. Itt %etféle zenés darabot produkálnak: vagy az amerikai zeneszerzők eredeti „musical nöMmcdy“-ját, amely egészen más, mint az európai, vagy hogy úgy mondjuk: a Wcsi operett, mert nincs felépítve mojtivumszernen, nincs finálé a felvonások végén, hanem az egész darabon végig „zárt számok“-kai találkozunk, amelyek «sak akkor térnek .vissza az est folyamán, ha valamely kiadói érdek azt kívánja, hogy azt a számot irgalmatlanul kelepoíozzák a közönségbe. Egy ilyen szám mindéi) operettben van és mikor már vége van az előadásnak, akkor: amíg csak egyetlen ember is van a nézőtéren, addig a zenekar a legnagyobb tempóban játssza az általuk kiválasztott «lágert. Amint ebből is látjuk, itt a slájger nem úgy születik, hogy egy operett sarcai közül a közönség megszereti, „felkapja“ valamelyiket, hanem a szinház választja ki a sláger jelöltet, amelyet aztán, ha kell, minden összefüggés nélicöl is folyton muzsikálnak és énekelnek <a színpadod. A másik fajtája az operettnek az .«nrópai operett volna, a vérbeli, müfwészi munka, — ugy-e bár ? — Lehár, 'Kálmán, Strauss Oszkár, Fall es a többiek világhírű darabjai. Hat ezek aztán !*— pesti nyelven szólva — „jól néznek ki.“ Strauss Oszkárnak vagy Fali Leónak •phasem ismernének rá a Bucsukeringő ifflic Last Waltz) és a Stambul rózsája (The Rosa of Stamboul) című munká' jára. A darabok címén kiéül bizony nem maradt más ezekből, mint a szinlapon ■r— a szerzők neve. Még tavaly egy jóbarátom azon fáradozott, hogy bemutasson Mr. Rombergfflek, az egyik legnagyobb hirü és nevű amerikai zeneszerzőnek, aki (hallatlanul kedves, rokonszenves magyar fiatalember) át fog segíteni a kezdet nehézséget. Mister Romberg meg is ígérte, hogy elvisz egy pár kiadóhoz (száznyoícvan- Smroui ilynemű kiadó-cég van Newyorkban), de most nem lehet — mondotta májusban —, mert a Dreimäderlhaus-on (Három a kislány) és a Stambul rózsásán dolgozok. Én persze azt hittem, hogy rosszul liallok és megismételtem: — Hogyan, kérem? Hát ön is ilyen oitnü darabokat ir? — Dehogy — felelte Mr. Romberg — csak én csinálom újra a zenét. — De hiszen az már egyszer me® tvau. csinálva, feleltem én a legnagyobb -tájékozatlansággal. N — Ja igen, — legyint Mr. Romberg ■— de azt Amerikában nem lehet hasz •aálai. Értsük meg: nem a szövegről van ezó! Falj Leó és Schubert zenéjét nem íjehet használni Amerikában! — Nos, —és ha nem lehet használniakkor mért adják elő ? — kérdeztem— Hát, drágám, ezt maga nem érti, a szerzők nevére szükség van, de hát a zenét amerikanizalni kell. A bécsies valzerek, polkák, dalok itt most nem divatosak, miiért is ezekből megfelelő saódou foxtrott lesz csinálva, mert most az a divat. Különben majd nézze meg. Mr. Romberg jól mondotta: nézze weg, — mert látnivaló aztán bőven vau ezekben az adoptált operettrkben, de amit hallani, azt jobb nem hallani. A Stambul rózsájából nincs más benn a darabban, mint a két keringő, a többi nem is adoptálás, vagy átalakítás, teljesen uj Romberg-zenével. A „Három a kislány“ föiisruerhetetlen, a „Tavaszi felhők“ című keringőbői eszeveszett foxtrott „lett adoptálva“, a többi számokat is mind az amerikai ízlésűéi: megfelelően alakítottak ál. A foxtrott és a jazz kedvéért tönkrenyomontjak a legjobb európai operetteket is, és ha már ezt teszik, még jó, hogy Rombergnél „rendelik meg“ az adoptálást, aki izig-véi^g muzsikus iélek, kitünően ért a színpadi zenei hatásokhoz, de hát ő is üzletember, mint mindenki itt Amerikában. Itt meg kell még emlékezni arról a vandalizmusról és minden képzeletet felülmúló garázdálkodásról, amit az amerikai népszerű zene komponistái, naprólnapra müveinek. Ezek azt az elvet vallják, hogy uj zenét írni felesleges. Chopin, Chaikowsky, Puccini, Verdi, valamint az újabbak közül Kálmán és társai olyan jó melódiákat eszeltek ki, hogy bolond, aki uj dallamon töri a fejét. Puccini vToská“-jának bőrtönáriája volt' megíoxtrottositva a tavalyi szezon egyik legkedveltebb száma. Aidából már nincs is több lopni való, mindenki merített egy bögrével a saját fox-jai számára és ez így van a végletekig. De nehogy a magyarok sértve érezzék magukat, hogy csak a klasszikus mesterektől lopnak, megemlítem a világhírű Ricordi-cég egyik legújabb foxtrottját, amelynek első 16 taktusa a „Csak egy kis lány van s világon“, de hangróhnangra, csak fox. Szegény Szentirmay Elemér éheahalt és most az ő nótájától hangos Név; york ezernyi táncterme. Ötvös Adorján. Nem éreznek lelkiismeretfurdalást ? Az elbocsátott magyar tisztviselők sorsa A Kolozsvárott megjelenő „5 órai Újság írja: Az esküt megtagadott, magyar bírói kar visszahelyezését állásukba a megrendült jogélet helyreállítása végett az egész közvélemény követeli. A magyar bírói kar most memorandummal fordul az igazságügyi miniszterhez, a melyben előadja, hogy a nemzet közi jog alapján is igényt tart arra, hogy állásaikba a kormány visszahelyezze. A memorandum arra a nemzetközi hágai egyezményre hivatkozik, amelynek 45 cikke szerint „tilos megszállott területek lakosságát arra kényszeríteni, hogy az ellenséges ha falómnak hűséget esküdjön". A békeszerződés aláírása után a kormány felszólítására az egész bírói kar haladéktalanul jelent kezeit az eskü letevésére, A jelentkezés óta hangzottak e! biztató ígéretek, de semmi több A memorandum felveti azt a kérdést, hogy nem éreznek-e a kormányzótanács tagjai lelki fúr• dalúst szűk látókörű rendelkezésük káros következményeiért. A köztudatba átment az a hit, hogy az eskü megtagadása folytán Románia a romznizálásban legalább huszonöt évet nyert. Ezzel szemben az objektiv köztudatban az a nézet is kialakult, hogy a magyar köztisztviselői kar erőszakos eltávolítása folytán, Románia közhivatali élete a csatolt területen oly nagy erkölcsi veszteséget szenvedett, hogy Ötven év alatt sem fogja helyre hozni. Ezekre az erkölcsi szem pontokra is alapítják az esküre jelentkezett bírák és igazságügyi alkalmazottak ügyüket. Hasonló memorandumot küldtek fel a szakminisztériumok hoz á'a pénzügyi. közigazgatási és tanügyi tisztviselők is.1 Egy kritikus albsmábéf Irta: Beedekei Elet és Irodaiéra Az irodalom se nem olyan szép, se nem olyan rut mint az élet. Egyáltalán nem olyan mint az élet De sokszor az élet olyan mint az irodálom. S el lehet mondani, hogy az élet inkább igazodik az irodalom,w mint az irodalom az élet után. Sokkal többet mozognak az élet zsibvásárában úgy mintha drámahősök, vígjátéki figurák vagy regényalakok lennének, mint gondolná az ember, és sokkal kevesebb igazán éíetelcven jellem fordul elő a könyvekben mint hianők. Az irodalomban valószínűleg előbb voltak Lear-ek, Hamletok, Othellók, Shylock-ok, Trissotinek, Harpagonok, Pecksniffek, Ohlomovok, Anyeginek, Rastignac-ok, Nucingenek stb. mint a társadalomban és a szalonokban. De, hogy a Berend Ivánok, a Kárpáthy Zoltánok, az Athos-ok, Porthosok és Ararais-ok, a Bragelonne-ok, Wertherek, René-k, Saint Peux-k s a többi szeretetreméltó fiatalemberek, akikkel az életben olykor találkozunk, előbb jelentek meg a litteraturában, mini az utcán és a társaságban, az holt bizonyos. Az Élet és Szeretet A művészetben is, az életben is, csak azok a müvek igazán becsesek, amelyeket a szeretet diktált. A művészetek ben a szépnek szeretete, az életben az emberszeretet az, ami a nagy alkotásokat és a nagy tetteket világra hozza. S csak ezeken a müvckcü, csak ezeken a cselekedeteken van igazi áldás, csak ezeknek az élete lehet hosszú, csak az ilyenek maradandók. A többi, az efemer sikerű, kérészéletű. Példa rá Napo'eon. az emberiségnek e nagy kivétele, akinek úgynevezett hőstetteiből hiányzott a Szeretet, és iroe! mi lett és mi maradt belőlük? Egy csomó történeti adat, egy óriási kortörténeti könyvtár, néhány országhatár (amely azóta másra változott) és egy pretendens család, a melynek nem sokkal több reménységé van az „ősei“ trónjára mint az olvasóim legigénytelenebbjének. A Szeretet embereinek a művei, elsősorban a Krisztusé, ezé a megtestesült Nagy Szereteté, az örök láng ragyogó világosságával fénylenek, a Nagy Kivétel tagadhatatlanul geniális cselekedetei, nagy fegyvertényei és szenzációs országalapiíásai pedig csak mint tüzes meteorok villannak mint tűzijáték érdekes alakzatai sziporkáznak s mint lidércfény vesznek és tűnnek el a Történet mocsaraiban Emberek és Könyvek Diderot-ról irta valaki, hogy két szempontból is a iegbolgogabb halandó volt a föld kerekségén: nem volt dolga soha rossz emberrel és néni olvasott soha rossz könyvet. Akik ezt halljuk, nem tudjuk elhinni, mert nagyon jól tudjuk, hogy ez lehetetlen s hogy a kitűnő iró okvetetlenül találkozott az ő elég mozgalmas életében gonosz emberekkel, s tudjuk, hogy ez a sokat olvasó éneik lopedista bizonyosan olvasott nem egy csapnivaló rossz könyvet is. (Hiszen több a rossz ember mint a jó, és kevesebb a jó könyv mint a rossz!) De neki, a mindig szívesen mosolygónak, az emberszeretőnek, az irodalomkedvelőnek, a legpanglosse-szerübb optimistának, a rózsaszinlátónak minden ember és minden könyv jő volt. Neki minden emberformáju lény és minden nyomtatott írás tetszett Igazán irigylésre méltó optimizmus, amely a tizennyolezadik században még boldogíthatott egyes kiválasztottakat, merő jóságembereket, el nézőket és könnyen lelkesedőket; de próbáljuk ma keresni a rendelkezésünkre álló összes villamos Diogenes-lámpákkal oly halandót, aki ennyire lólelkü és annyira optimista világnézetű, hogy a szemében minde.n embertárs ió és, minden irásmü olvasásraméliol... Oh, a rossz emberek és a rossz könyvek száma azóta nagyon elszaporodott,* de megszűnt %ragy legalább erősen megcsappant a- szelíd lelkek ama képessége is. 1922 májas hogy a rosszat meg a sejóserosszat jónak nézhesse, a gonoszak kellemetlen hiiajoaságait észre ne vegye s azokat a maga erényeivel helyettesíthesse az ostoba könyvek balgaságait a maga egészséges eszméivel pótolkassa. Uyec ember és főleg ilyen kritikus, ebben a században nem képzelhető... S ha Diderot, ami különben nagyon óhajtandó, ma újra élhetne és olvashatna közöttünk, ebből a két szempontból aligha lehetne boldog — Fagyos szentek. Most töltjük: a fagyos szentek napjait, az első már elmúlt, baj nélkül, Szervát és Bonifác még fenyegetnek fagy» gyaJ. A hétfői napról pedig azt tartja a néphagyomány, hogy negyven napig olyan az idő utána, mint amilyen hétfőn lesz. A martikus emberek, akik az időjárással is tisztában vannak, azt tartják, hogy az idén már a fagyosszentek se hozhatnak bajt a virágbaboruló fákra. Onthatja ránk a nap legforrób sugarát s a paszszátszelek elhozhatják ide az egyenlítő temperaturáját, a reményeink fagyott rügyei sem pattannak már ki gyümölcsöt ígérő gallyá. — A főispán és a polgármester Novisadon, Szombaton tartják meg Novisadon a vajdasági városok értekezletüket Sándor király esküvője alkalmából adandó nászajándék ügyében, Az értekezleten Subcíica várost Dobanovacski Pál főispán és Pletikoszits András dr. polgármester képviselik. A polgármester elutazása előtt kijelentette azonban munkatársunk előtt, hogy az értekezlet inkább csak formális esz, mert a város valószínűleg fenntartja eredeti tervét a külön adandó nászajándékra nézve. — Drágasági segély a nyugdíjasaknak. A hivatalos lap közli: A február 28-án aláirt törvény szerint a polgári és katonai nyugdíjasok, akik teljes szolgálati idejük kitöltése után mentek nyugdíjba, továbbá tartalékos tisztek, akik teljesen rokkantak, ugyanazt a drágasági pótlékot kapják meg, amit a tényleges szolgálatban levő tisztviselők. A drágaság! pótlékhoz való igényt bélyegmentes beadványban kell a pénzügyminisztérium előtt érvényesíteni Csak azokat a kérvényeket fogják érdemben elintézni, amelyek hiánytalanul vannak felszerelve, — Feketehimlő Szlavóniában* Ősijeid tudósitónk jelenti: Az Osijek közelében levő Orahovica köz ségben a községi orvos feketehimlő föllépését észlelte. Eddig négy feketehimlős megbetegedést állapítottak meg és a betegeket azonnal az osijeki közkórházba szállítottak. A betegség továbbterjedésének megakadályozása érdekében a hatóságok minden szükséges óvóintézkedést megtettek. A vizsgálat megállapította, hogy a veszedelmes járványt vásárosok hurcolták be. — Országos vásárok. A torontó! megyei Csóka községben, Malihegyesen, Bresztovácon és Petrovácon május 14-én vasárnap lesz sz országos vásár.
