Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)

1922-05-12 / 130. szám

1922, május 12.

BACSMEGYH NAPLÓ

5, oldal

Pekinget

visszafoglalta

a Irtsál kozíársasagi aoraiány

A távolkeieí politikái eseményéi közül néhány héttel ezelőtt a világsajtó minden orgánumába utat talált Peking bevételének híre, melyet Mandzsúria katonai kormányzójának, Csang-Csolin tábornok csapatai hajtottak végre, Mandzsúria katonai helytartója japán befolyás alatt hajtotta végre ak dóját. Japán ugyanis Csang-Cso-Lint akarta eszközül felhasználni arra, hogy eltávolítsa Pekingből Pu-Pej-Fu kormányát, mely az északamerikai Unió gazdasági érdekeit tartotta szem előtt, A kinai polgárháború mindjárt megindulása pillanatában érdekes bizonyítéka voit annak, hogy a. kinai birodalom zsíros zsákmányt erűidének felosztása a washingtoni konferenciává1 nem ért véget, csak ' színhelyet változtatott és a zöld asztalról elkerülve kinai szuronyokkal és embervérrel keres megoldást. A távolkeletről beérkező 'híradások most egy ujafeb változásról tudósítanak. Vu-Pej-Fu köztársasági kormányának. sikerült jnegvéfme Csang-Cso-Lint, kit a köz ponti kormány csapatai Mukden felé szorítanak vissza. Ebből az is kiderül, 'Ssogy az amerikaiak most; válaszkép pen a japán támadásra, Mandzsúriája is ki akarják terjeszteni érdekszférájukat. Vu-Pej-Fu Peking bevétele után felszólította proklamácíójában Delkina elnököt, az ugyancsak Amerika felé hajló dr. Szun-Jat-Szen köztársasági elnököt, hogy egyesítsék a birodalom. északi és déli felét és működjenek együtt Csang-CsoLin ellen a dollár jegyében. Mert ez áll a győztes köztársasági ellenakció mögött, a dollár, mely erősebbnek bizonyul á yennél ez alkalommal is.

„A békereméng“

• — H- G. Wells uj könyve

H. G. Wells nemcsak egyik legnagyobb regényírója a mai Angliának, ’hanem az igazság, a társadalmi igaz ságosság és a világbéke egyik íörhe;teílen előharcosa is. Még: élénk emlé 'kezeiben van, hogy pártatlan állás- Jfoglalása miatt a »Daily Mail«, Northjgliffe lord uszitó lapja, visszavonta tő tie azt a megbízást, melyet a washingtoni konferencia tudósítói teendőinek ellátására adott H. G. Wells részére, (ínért az antantra, illetve Franciaországra kedvezőtlen és a kendőzetlen valóságot feltáró tudósításokat küldött haza Angliába. Amit H. G. Wells a {»Daily Mail« hasábjain nem mondhatott el, azt most világos átnézetben, monumentálisán hirdetik a washingtoni konferenciáról összegyűjtött megfigyelései, melyeknek néhány jellemmé részletét az alábbiakban adjuk:

»A normális üzleti üzem — business se usual, — ,ez volt 0 jelszava a háború után a békére visszatérő Angliának. Ez a jelszó most a. legkeserübb irónia, mert a katasztrófa még teljes erejével folyamatban van. Ném végződött be a békekötéssel, de tovább nő szélesedik Civilizációnk leglényegesebb anyagi támaszában vizsgálva, «gy kiépített pénz- Ć3 hitelrendszer, melynek létfeltétel a pénz értékében ▼aló hit. A pénz azonban ma megcsal minket. Senki sem mer ma hosszú szerződéseket kötni, senki sem létesíthet hosszabb lejáratú bérmegyezéseket, mert senki sem tudja, hogy 100 dollár,' frank vagy font két év múlva; jbíIt*p értékű lesz Ha a pénz becsületét nem lehet helyreállítani, akkor gazdasági és társadalmi életünk fokozottabb mértékben fog haladni a teljes széjjelfcomlás felé a jövőben. Amerikát is ugyanaz a veszedelem fenyegeti, mint az összes civilizált államokat. London és Newyork vannak a legveszedelmesebb helyzetben. Mert mi történnék ezen óriás embertömegekkel, ha kereskedelem, rneiy eltartja őket, eltűnik? A kereskedelem pe dig el fog tűnni, ha fel nem tartjuk a pénz elértéktelenedését Rövid időn belül ugyanaz a 5«ses vihar, moly Bécs, Pétrvár és Varsó fölött végigsöpört, elpusztíthatja e városok nagyszerű vitalitását js, Rövid ■ időn belül Newyork még szörnyűbb módon elpusztulhat, mint Pétervár.

Európa, megbénul a jó valuta, nélkül, mint az agyvelő az" egészségei vér hiányában. Nem tud többé cselekedni, nem tud megmozdulni, megszűnik a kereset és megszűnik a termelés, A parasztok nem fognak többet termelni, mint amennyi legközvetlenebb igényeik kielégítésére szükséges. Orvosok, ügyvédek, hivatalnokok, tanítók nem tudnak többé fizetésükből megélni, az iskolák tönkre mennek, a Pénz elpusztult, mint értékmérő. Washingtonban csak reményeket láttam felröppenni, de, sajnos, sok előítéletet és legyőzhetetlen emberi bu'aságot }3. Hat héten keresztül kusza csatába,*} nagy frázisokat hallottam kis célok érdekében, logikátlanságot, íetedékenységet és aljasságokat. Hangulatom kétségbeesetten hányódott a remény és a pusztulás látomása között, mert nem találtam jóakaratot és a helyzet igazi felismerését Washington tanácskozó diplomatáiban.«

Félő, hogy H. G. Wells második ®ég érdekesebb könyve ugyanezt fogja megállapítani a génuai konferenciáról is.

Akik örökbe adják a gyereküket

— Asszenyíragédák a kisgyerekek kSrfil —

Uj Élet

Hiszen nem újság: vannak az éleinek — ma különösen vannak vergödői,vannak bőven mindenütt, milliószámra letaposott egazisztenciék, a proletárnyomoruság nagy mélységeivel sokszor és vannak epidémiái a szegénységnek, egyre jobban terjedő epidémiái, amik vérből ós bűnből születnek, mint fekete liliomok. Az alábbi esetek az élet kis mártírjairól szólnak, zajtalanul lepergetett tragédiákról, amik körülöttünk most oly sűrűn ellepték a nyomorúságban kínlódó embereket, történetekről,amik nem érdekesek, de végtelenül szomorúak. Kis cselédlányok, könnyes asszonyok tragédiái ezek, azoké, akik gyereküket kénytelenek átadni másoknak és akik hirdetéseket tesznek közzé ezzel a szöveggel : 9Örökbe cdnim két éves kis fiamat. .

A „fiatalár*6 gyereke

Egy kávéházban szolgál mint mosogató lány és havi 400 koronát keres összesen. Nincs senkije, az apja és anyja mér régen meghaltak. Az árvaházból került cseiédsorba most tizenkét esztendeje. Mielőtt a kávéházba belépett volna, egy uricsaládnál volt szolgálatban. A házban rfiatalur" is volt, aki egy őszi este elcsavarta a fejét. Mikor meglett a gyerek, a „fiatal-, ur" nem akart tudni róla. A leány etre keresztülsirt néhány éjszakát és fölmondott. Most pörben vannak. A kisgyerek — alig három hónapos — nála van, de szeretné örökbe adni. Nem birja nevelni, a munkája nem engedi, hogy a kis poronttyal törődhessék.

— Nagyon fáj, hogy meg kell válni t le — mondotta sírva —, de mit tegyek ? Muszáj örökbeadnom. Ha ilyen elhagyatottan marad, elpusztul szegényke ... Én egész nap a konyhában vagyok, reggel öt órától, nem bírom . . . Szeretném, ha valamilyen jó aszszonyt találnék, jó, derék asszonyt, aki nevelné.

A kis Péter egy pinceszerü szobában fekszik az ágyon, pólyába. Az anyja sir, amikor magához öleli és fölveti a kendőt a gyerek arcáról, hogy megmutassa. Nagyon büszke rá. Szeg, akár az apja. Most aiszik. ^ kglrfsebbik.. ..

Ót gyereke van. A legidősebb nyolc éves, most járja a második

osztályt, a legfiatalabb egy esztendős. Az ura, aki asztalos volt, három héttel ezelőtt halt meg, ráhagyva a népes csa'éd fentartásának minden gondját. Rossz, vizes lakásban laknak összezsúfolva. Egy gyárban dolgozik most napi hatvan koronáért.

— Nagyon kevés ez kérem —* mondja —, nagyon kevés öt gyerekre. Már mindenemet eladtam, minden rongyomat, az uram télikabátját is hatszáz forintért. Dől goznom kel!, mint egy állatnak, he azt akarom, hogy megéljünk. Dolgoznom kell reggeltől estig a gyárban és nem tudom kire hagyni a gyerekeket. A legkisebbet, a két évest is itt kell hagyni reggel. Senkire se hízhatom. Nagyon saj nálora, de valamit muszáj tenni szegénnyel. Lelencházba nem ake rom adni. Ott nem törődnek eléggé a gyerekekkel. Tettem egy hirde test az egyik újságba tegnapelőtt, hogy örökbe odaadom. Ha jön valaki, jó, ha nem jön, akkor nem tudom, mi lesz . ..

A gyerekek nem akarják sehogy* sem elengedni a kis öccsüket. Amikor anyjuk arról beszél, hogy örökbeadja, közrefogják, mint őrzők, akik a nyomorúság ellen védik a kis, bámész szemű rnaszatos delikvenst.

Akit pénzért adnak örökbe

Özvegyasszony. Férje a háborúban esett el Gorlicénél. Van egy csecs-szopós „törvénytelen" gyereke, ót akarja örökbe adni. Pénzért.

— Át akarok inenni Magyarországba, mert itt nincs semmi keresetem, nem tudok megélni ebben a drágaságban. Budapesten vannak rokonaim, hozzájuk akarok menni, de a gyerekkel nem merek elutazni. Megölne a bátyám, ha megtudná, mi történt velem, ha meglátná a fiamat...

— Örökbeadom — természetesen, de nem mindenkinek és nem ingyen. A fiam olyan csudoszép teremtés, olyan drága kis gyerek, hogy minden pénzt megér annak, aki szereti a gyerekeket és akinek az Isten nem adott. Már van is egy öreg ur, aki tegnap itt voit, megnézte és azt mondta, hogy magához veszi, ö maga ajánlotta fői, hogy ad ezer dinárt a gyerekért, ha odaadom...

A Fáklya után. és a legújabb rá* nyok követőit koncentráló és szohoz* juttató U t után er a harmadik irodaár,?, revüféle, amely kultúrát s különösképen literatúrai akar adni a vajdasági magyaroknak.

Ha semmi inasért: a megjelenésért, a nekiindulásért, a p ró b á.l k ozásért is megérdemli az Uj Elet, hogy szívesen lássák — megértéssel — mindazok, akik ebben a nagy kulturinségben is fokozott érdeklődéssel törődnek az irodalommal. .Via í 11 irodalmi programot vállalni, kulhinnunkát, nem könnyű és nem hálás dolog. Bátorság kell hozzá, bátorság még akkor is. ha a programot megalkuvás köny* nyiti. Akik itt csak egy lépést is tes,: • nek a komoly tiszta irodalom frontja felé, az internacicnális kultúra felé, egy lépést csupán — már az is megbecsülendő valami, ami fölött nem lehet és nem szabad simái! és szótlanul napirendre térni. Az Uj Élét —' bármilyen erőtlen és céltalan is egyelőre u, amit hoz, — becsületes szándékkal kuiturát igét és akar, kultúrát propagálni és ebren tartani. És ezt figyelembe ke!! venni as Uj Élet-nél, figyelembe kel! venrr akkor, ha a kritika elé állítjuk. Mert maga ez a tény, hogy valaki itt irodaim? lapot mer szerkeszteni, a megítélésnél súlyosan szántbajön, bár nem ad mentesítést azok alól az irodalmi kötelezettségek alól, amelyeket minden lapnak teljesíteni keil, ha nem akar szembekerülni a kritika jogos szem pontjaival és követeléseivel s ha valóban szolgálni akarja a vajdasági magyarok kulturmozgalmát.

Az Uj Éíet-et Dtósy Gábor szerkeszti, aki a hp programcikkében acélt próbálta megmutatni, ami felé az U j Élet indul. Egyelőre azonban a programcikkből nem lehet kitudni, hogy tu* lajdonképen mi is a cél, hogy mit is akar a lap jelenteni és teljesíteni. Aszlányi Dezső írása a vajdasági németek szellemi életéről, M i k ó László „filozófiai programtőredékek“ címen irt okos cikke és Gombos Béla novellája, amelyek úgyszólván kitöltik sí egész lapot, sem hangban, sem a megírásban, sem szempontokban nem hoznak semmi újat Az első szám — véleményünk szerint — annak a régi kultúrának ismétlése és reprezentálása, amelyet a háború berekesztett és fölborított. A versek — Sigmond Ernőtől, a derék és nemes eszközü Szabó Jánostól és Lovász Páltól, akinek költészetét csak a minap méltányoltuk— eiég jók ahoz, hogy ezt dokumentálják, de nem elég erőteljesek ahoz, hogy a lapot ebben a formában is célhoz segítsek. Mo 1 lináry Gizella esztétikai tanulmánya pedig anyíra pózolja a komoly cloktri»őrséget és olyan sokat ad a magü mondanivalóira, hogy nem lehet őszinte kritikával illetni.

Maga a szerkesztés teli van hibákkal. Nem lehet folytatásos cikkeket közölni egy oldalas részletekben, amikor nyolc oldal terjedelmet foglal el egy, az irodalmi igényekig föl nem érő novella. Hiányzik a programúi, hiányzik a célkitűzés, hiányzanak irodalmi eszközök és hiányzik a hozzáértés. Az irodalom szerctete egymagában véve aligha elegendő arra, hogy jogcímként szerepeljen irodalmi folyóirat megindításánál: Itt nem bátorítás az in raaguis et voluisse sat est. Az itt élő magyarok minden megnyilatkozását úgy tekintik, mint az egész magyarság megnyilatkozását. S éppen azért, mert minden, arai itt szóban, írásban elhangzik szándék nélkül és akaratlanul is az itt élő magyarság kulturképessége fokmérőjéül szolgál, nemcsak a lelkesedésen, és ügyhiányosságon malhatik az, hogy valaki ezeknek a komoly és szent érdekeknek szolgálatába szegődik.

Mert néha ez a szolgálat többet árt« mint a nyílt támadás. Szeretnénk azt hinni, hogy az Uj Élet nem erre lesz

bizonyság-