Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)
1922-04-16 / 106. szám
106. szám. BACSMEGYEI NAPLÓ 11. oldal. márka, ami viszont Angliát érinti kellemetlenül. A márka árfolyamának romlása nagy mértékben emeli a német ipar exportképességét, mert a rossz valuta úgy hat, mint a kiviteli tilalom, a külföldi kereskedő a maga jó valutájáért egyre nagyobb mennyiségű német iparcikket vásárolhat. A német ipar ennélfogva Angliát nemcsak az egyéb piacokról szorítja ki, hanem az angol iparnak versenyt csinál a saját hazájában is. Németország mindeddig nagymennyiségű nyersanyagot vásárolt be Angliában és gyarmataiban. Minél jobban emelkedik az angol font árfolyama a márkához való viszonyában, annál lehetetlenebbé válik a bevásárlás. Szóval, Anglia a német márka eséséi mindkét minőségében érzékenyen megőrzi. Ugyanez a helyzet Amerikára nézve is. Természetesen Angliában hangzott fel első Ízben a kívánság, hogy a német kötelezettségeket mérsékelni kell, sőt a moratórium eszméjét is hangoztatják abban a reményben, hogy ilyképpen a márka árfolyama javulni fog és a fenyegető német verseny megszűnik. .Áldozatot azonban az angol kormány hozni nem akar 3 az öt illető fizetésekről nem mond le, ami a franciáknak módot és űrügyet ad arra nézve, hogy a saját álláspontjukhoz ragaszkodnak. Éppen ily súlyos ellentétben vannak az orosz kérdést illetőleg is. Franciaország nem exportállam s ezért az orosz forgalom helyreállításától nem sokat vár. Arra helyezi tehát a fősulyt, hogy *zi a sok milliárdot , amit Oroszországnak a háború előtt és alatt kölcsönzött, egészben vagy részben vi9Z- arakapja. Anglia túltermelésben tengő ipara részére biztosítani akarja az orosz piacot, az orosz kölcsönökre pedig már keresztet vetett. Ez a két irányzat folyton keresztezi és ellensúlyozza egymást a végül nem történik semmi sem. A döntő ok és a helyzet reménytelen volta abban rejlik, hogy a vezető államokban még mindig a reakció uralkodik. A függőben levő politikai és gazdasági problémák kölcsönös áldozatok nélkül meg nem valósíthatók; ezek a parlamentek pedig folyton újabb követeléseket támasztanak s a kormányok minden. engedékenységét lehetetlenné teszik. A nyugati reakció hatása alatt Középeurópában is újult erőre kapnak a forradalom megdötte társadalmi osztályok és hatalmak. A Horthy-rendszer életét az angol és francia kormány nyílt és titkos támogatása hosszabbítja, meg; Ausztriában csak nemrégiben hagyták abba a köztársasággal szemben való ellenséges magatartásukat, Németországban pedig a francia kormány sokáig erőteljesen támogatta a bajor monarchista pártot, amely még ma is a német reakció főoszlopa. Hogy a középeurópai gazdasági konszolidáció ily körülmények között holtpontra jutott, azon csodálkozni a mai kőrülények között igazán nem lehet. A helyzet tarthatatlansága annyira fokozódott, hogy a gazdasági élet szükségletei minden rossz politika dacára utat fognak törni maguknak. A kormányoknak az volna a feladata, hogy belátással és jóakarattal ezt a folyamatot hatékonyan előmozdítsák. Ne ringassuk magunkat csalódásban eziránt. Kevés bölcsességgel kormányozzák a világot. két és a bölcsészeket, de amazokat szereti, mert sok szépet hall tőlük, ezeket ki nem állhatja, mert sok .rosszat beszélnek róla. * Egy máskülönben nagyon szociális érzékű úriember teljesen távol tartotta magát a nőmozgalmaktól. Arra a kérdésre, hogy miért teszi ezt, igy felelt: — Nem tetszenek a feminista nők. Csinosabbaknak szeretném őket. * Ez ugyan egyáltalában nem szociális szempont, de tagadhatatlanul ,van némi jogosultsága. Valamint annak is, hogy a szép nők — kevés kivétellel — nem vesznek részt a feminista agitációban és a sufíragette-politikában. ök jól érzik magukat a régi rendben, ahol egyenjogúsítás nélkül is ők az urak. Az egészséges politikai érzékük azt tanácsolja nekik, hogy maradjanak veszteg, s azt sejteti velük, hogy ők a feminizmus diadalával csak veszthetnének. * Nekem meg azt mondta egy kiválóan szép asszony: — Fütyülök a nőemancipécióra! Én megelégszem azzal a pozícióval, amelyet a szépségemmel és a ka.cérságommal kivívtam. Minek vigyem harcba a szellemi tehetségeimet? Csak azért, hogy észrevegyék iaz inferioritásomat? * A legnagyobb hízelgés, amellyel a férfinem a nővilágot megtiszteli: a nőgyülölet. S egyike a legsértőbb gorombaságoknak, amikor egy férfi igy nyilatkozik: »Én szeretem a nőket.« * Gondolatok a nőkről Ma: BAEDEKER tetben és a rajongásban mindenesetre az. Hogy minő véleményünk van a flőkrőh az elsősorban attól függ, hogy milyen a feleségünk, vagy a kedvesünk. És különös! (vagy. természetes?) — ezt a véleményt csak igen kevéssé befolyásolja az, hogy minő az anyánk, a nővérünk, vagy a leányunk. * A lírai költők nem egészen ártatlanok abban, hogy a nők olyan nehezen kezelhetők. Ezek a jó emberek e szeretetreméltó teremtéseket kétezer év óta kényeztetik, rontják. * Minden nagy embernek — külöjiösn minden nagy gondolkodónak és minden lángoló lelkű költőnek — Krisztustól kezdve máig meg .volt és meg van a maga női kísérete, udvara, háreme. Egy sereg rajongó, akik egy nemével a szerelemnek esküsznek a Mester szavára; reklámharsonáivá, dicsőséghirdetőivé lesznék a bálványuknak, s ha nem is értik meg teljesen, de forrón átérzik a tanokat, amelyek az imádott ajkakról elhangzanak, s asszonyos intuícióval megsejtik az üdvöt és fölfedezik az értéket, amely a tanokból feléjük lebben. A nőnek érzékeny kedélye, úgy látszik, fogékonyabb az igazán Nagy, a monumentálisán Eredeti iránt, mint a férfiak szkeptikus lelkülete. Nemcsak a Nazarétinek, de Jean Jacques-nak, Voltaire-nek, Balzaenak, Goethe-nek, Nietzsche-nek, sőt Peter Altenbergnek is nagyobb női cortége-e volt, mint férfiudvara. Lehet, hogy a nő a Nagynak felismerésében zseniálisabb, —> a szere-Minden érdekes nő valami költeményre emlékezteti az embert. Mert hiszen ő is az. Az egyik egy szonettre, a másik egy Lied-re, vagy chanson-ra, némelyik bordalra, mások balladára, vagy elégiára. Van .olyan is, aki egyenesen tragédiára. * Ha a nő nem ért meg valamit első szóra, akkor sohase érti meg. * A nők nagyon jói tudnak megítélni és fel- vagy lebecsülni egy ruhát, egy libát, egy szalonberendezést, sőt olykor még egy verset .vagy egy férfit is, — de nőket soha. Azokat vagy túlbecsülik (ha tudniillik rajongnak értük), vagy pedig lebecsülik. Ha t. i. szeretik, vagy gyűlölik őket. A boldog szerelmes rendesen nőimádó, s a csalódott amorózó: nőgyülölő. Ilyen gyönge alapokon nyugszik a nőtisztelet is, meg a nőgyülölet is. w A nő a tükrével szemben nem lehet közönyös. Vagy imádja azt, vagy haragszik rá. * A nőt, mikor a kedvese elhagyja, a tükör meg tudja vigasztalni; ha a tükre hagyná el hütlenül, nem találna vigaszt senkinél, * A nőismeret! A férfiak egy része azért szereti a nőket, mert nem ismeri, a másik meg azért, mert ismeri őket. * A nő egyaránt nem érti a költő-Gyakran hallani társaságban: »én a szőke (vagy a barna) nőket szeretem«. Meglehetősen tiszteletlen .módja a nők iránti érdeklődés megnyilatkozásának. Nem hiszem, hogy valamirevaló nő meg ne haragudnék jérte, ha hallja. Mert nem igen hangzik ez másképpen, mintha igy szólna valaki: »Szeretem a vörösbélü narancsot«, vagy a zöldes husu dinnyét«, vagy a »magjához nőtt barackot«. Minden tisztességes aszszonyban van annyi büszkeség, hogy nem óhajt tetszeni a hajának, .vagy a bőrének a színével s egyéb bájainak az izével. * Valaki a nőket igen elmésen és nagyon udvariasan kertekhez hasonlította. Vannak, úgymond, köztük francia kertek nyílegyenes utakkal, architektonikus fölépítéssel és stilszerii szabályossággal; és angol parkok tekergős utakkal, szabálytalanul szeszélyes vonalakkal, meglepetésszerü rendellenességekkel. Én azt hiszem, az előbbiek becsületesebbek, de az utóbbiak érdekesebbek. «>»«••••»♦ '*'»*■ *■ féle csokoiádébonbonok utolérhetetlenek Szaihmáry István: Panaszos ének Szobám fütetlen, foszlik a ruhám, Reggel didergek, fázom délután, Más dáridözik, mig én koplalok, Hja, >gy születtek mindig a daloki . . . Másokra néz a nők kacér szeme, Rongyos kuruc bárd, jaj, hogy kellene?.,. A széniem divatját múlta rég, És Mamnoné a legszebb martalék. Reánk tiport lidérces éjjelen S velőnk vad kéjjel szívja szüntelen A sárga Rém, a bomlott Pénz-király, S a milliók melle lázasan zihál. Farsangi tánc, tivornya most a föld, S mérges-pohár, amit számunkra tölt, De haldokolnék bár nyomor-tanyán, Szent, büszke hittel ezt sóhajtanám: Hiába gyötrik, üldözik fajunk, Koldusszegényen ha meg is halunk, A percnyi mámort hadd habzsolja más, Mienk a szent, örök feltámadás t , ., Egy angol hölgy — a pápuák királynője Különös és regényes sorsa volt Mrs. Elisabeth Mahonynab, amint egy Sidney ben megjelenő lap, a Cape Times irja, Mrs. Mahony, angol származású nö, húsz évvel ezelőtt feleségül ment Londonban egy mérnökhöz, akivel Ausztráliába költözött. Ausztráliában letelepedtek és egy alkalommal meglátogattak egy szigetet, amelyen pápuák laknak. A pápuáknak egy különös törzse él ezen a szigeten, az a törzs, amely oltatlan mésszel szalmaszökére színezi a haját, ami egészen sajátságos kifejezést ad arcuknak, E látogatás alkalmával a mérnök tifózus lázban megbetegedett éíi az ottlevö »orvos« minden erőfeszítése ellenére sem volt megmenthető. A mérnök meghalt és a fiatal asszony egyedül maradt hátra özvegyi sorsban. Mit lehetett tennie? Sidney be visszatérni nem volt semmi értelme, mert pénzügyi viszonyai a lehető legrosszabbak voltak. A pápuák viszont félistenként imádták, a pápua férfiak és asszonyok térdreesve és mindenféle mozdulattal kérlelték, hogy maradjon közöttük s az angol hölgy ilymódon elhatározta, hogy, egyelőre legalább, a szigetet fogja lakhelyéül választani. Meg kell itt jegyezni, hogy a laptudósitás szerint Mahony asszony magas és széptermetű hölgy, nemes arcvonásokkal, amelyeknek sajátságos fényt kölcsönzött korán megőszült hajának fehérsége. A pápuák külön szép kunyhót építettek neki és a kunyhó előtt két benszülött állt őrt. A pápuák csakhamar belátták, hogy milyen okos dolgot müveitek akkor, mikor maguk között tartották Mahony asszonyt. ‘Az angol hölgy megtanította őket arra, hogy mikén kell nyereséggel kereskedést űzni és csakhamar a sziget legtávolabbi végeiről is felkeresték öt a benszülöttek, akik hallottak róla és akik tanácsot jöttek kérni tőle, hogy hogyan kereskedjenek. Mahony asszony tisztelete egyre nagyobb lett a pápuák között, akik végül is törzsük királynőjévé kiáltották ki az angol hölgyet és reá ruházták az élet és halál jogát. Mahony asszony végezte el az igazságszolgáltatási teendőket s a pápuák ez elé az energikus és céltudatos aszszony elé vitték összes panaszaikat. Méltóságos komolysággal intézi királynői ügyeit Mahony asszony s ma, amikor már harminc, esztendeje uralkodik a pápuák között, benszülött alattvalói a legnagyobb tisztelet és elragadtatás hangján beszélnek róla.
