Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)
1922-04-16 / 106. szám
Ára 1 dinár BACSME6YEI XXIZI. évfolyam Snbotica, vasárnap 1922 április 16 106 szása E&sjdeiűk isisdea reggel, ünnep a tau da hétfőn délben TELEFOS SZAjSt Kiadóhivatal 8—58. aurkesstőaég 5—10 BOB Előfizetési árt nsgyedóire SO* —dinár SZERKESZTŐSÉG t Kralja Aíesnadrt-uiita 4 íil&ít' Kiadóhivatal t Kralja Alexandra-olka ! (Leíbach-pdcía) A génuai húsúét Irta: DETTRE JÁNOS A világtörténetem nagy hetének még nincs vége, A öerangszó ma méj. nem élőket szólít, csak biottakai temet. A visz ;Sykodások kereplő] tovább perel. A remény sugarát I nem szőftetjük még a giória koszo raját. A világ szive j jt zakatol te. vább, a meghaj-’zolt tüdő a panaszok véres zsolozsmáját sípolja s a bűnök és felelősségek súlya alatt megtört derék és ősszer opgyanf láb tovább hurcolja kálváriás utján harc hősét, a réke rokkantját: az Emberi. Az emberi értelem, amelyik ,ar elillant évek szőlőhegyén" szüreteli le a meiner vigasztalását s a tanulságok fílbátorffósát a jövendő kődbeves2Ő újaira, az emberi értelem nem úgy halad el a múltak mérttől dkövei : a történelem eseményei ajellett, mint az ismert és ezerszer bejárt tájak mellett a mozdonyvezetö. Az eddigi tanítások azt hirdették: ismerni keli a múltat^ hogy s tanulságait hasznosítani tudjuk a jelenre. S ma látjuk, a jelen nSjSjr világosítja meg a múlt szaksdékait, azt látjuk, úgy látjuk és olyannak látjuk a történetein eseményeit, mlntahogy azokat a ma eseményeinek világossága mutatja. A kutaíá vasútién százszor járhattuk be ugyanazt a (tájat: ahol a materializmus i lámpája vigasztaló megmozdulást lát, ott szakadék« t i mer föl a konzervativizmus 1 m^ionja; ahol az emberi szolidaritás mécsese haladást észlel, a vallási és nemzeti türelmetlenség máglyája ott zuhanást állapit meg. És mégis: hasztalan tépi szét selyenrongyokká a múltat, hasztalan tördeli szét játékkövekké a jelent a vizsgálódás, a kutatásnak ezt a mikroszkópját az érdekek kerekei forgatják s sokszínű világnézetek sokszínű lámpái vetnek ftnyi az alá ja tett tárgyra — a felfogások kakofóniájától, az ítéletek ellentmondásai közűi, a cselekedetek diszharmóniájából s az érdekek keserves birkózásából mégis fő!m?gasodik, kiárad, dominánssá lesz egy szándék, egy akarat, egy eltökéltség az eleve elrendeltetés predestinációs hitével. Az idők teljessége elérkezett, — mondják a biblia szavai s ezeknek a szavaknak nemcsak tömjénes emlékűk és szimbolikus erejűk van, ezek a szavak a meggyőződésbe égetett s hübe formált ntegtormufázásai annak, hogy lehetnek a történelemnek is csudái, amikor az történik, amit mindenki akar, mindenki v r, mindenki sürget s természetfölötti mondává szépülhet meg és magasztosulhat tel az, amit a belátó értelem nem tud mindennapi törvénnyé szentesíteni: az emberiség összedob bánó szivének, egy ritmusra zakatoló vérének, egy akarattá ősszekeményedő álmának testté válása. Hiába sikoltják tu! véres szavak, gyűlölködő írások, hiába öltöztetik az érdekek vaspáncéijába, — minden kiáltó szó hangoztatja, minden süket fül visszaveri, minden lelki* sraeret erősíti a sors tragédiáját áró emberiség uniszonő-vk szélesedő kórusát: a békeakaraioi. Ez élői nem lehet kitérni, ezt nem 'ehet ftiikiáltani, hasztalan öntenének viaszkot fülükbe a világháború Odysseusai — mert ezt a dalt nem sellök éneklik, ez a kórus a tényekből, összefüggésekből, tanulságok ból s az élethez való ragaszkodás ehü'hetetlen szerelméből patakzik f-M. Ma már békedalt zengenek a Tyrtaisok is $ a háború Vulkanosai is békéi kovácsolnak. A legönzőbb kizsákmányolás,. legkíméletlenebb rabság, a legnyeraebb erőszak ma már a béke bibortógáját ölti magára. íme: legyen végre béke —■ mondja' Poincaré. A németek fizessék meg a tartozásaikat, teljesítsék a jóvátételt, ezáltal távolítsák el mindazt a kon!rovt rziát, ami az európai béke megzavarására alkalmas. A nemzet; önérzetében és gazdasági követeié seibe.1 kielégített Franciaország lesz ea biztosabb őre és védője a békének. Legyen végre béke — mondja Lloyd George is. Az angol demokrácia egyetlen hatalomnak se bocsátja meg, ha útjába ál! a békeszerzés nagy munkájának. E! kel] s r«rni az orosz kormányt, fö! kell nyitni az orosz határokat, meg ke l szerezni a német termelésnek az orosz piacot, — egy az útja annak, hogy főllendüljőn az angol termelés s elhelyezhetők legyenek a munkanélküliek milliói. S a gazdaság] válságából főlépüiő Anglia, épenagy mint a múltban volt, biztos támasza lesz a világ békéjének. Legyen végre béke mondja Amerika. Le kell szerelni a hadseregeket, korlátozni keli a flotta épiést. Törjek össze a kardokat és süllyesszék et a hadihajókat. Ha nem lesz fegyveres erő, Amerika a fegyverekkel nem zavart gazdasági fölényével diktálni fogja a világnak a békét. még megvan. Hadd építhesse ki az orosz nép a nélkülözésnek és narozísnak államát és kényszerítse rá a világra uj delének uj rendjét. Mert ez a rend fogja megadni a világnak a békét Legyen végre béke — mondjuk mi is a szenvedők szolidaritásával. Elég volt a békeszerző harcból, a nyugalmat teremtő rabságból, a rendet kényszerítő táncból, a Sipkaszoros csöndjéből. Nem akarjuk se a kapitalizmus békéjét, se azt az uj világrendet, amelyik emberi osztályoké akar temetni a fejlődés árkába. Nem akarunk keresztény békét és zsi tó békét, angol békét és német békét, kapitalista békét és proletár békét, nem akarjuk se a fegyverek békéiét, se az ája't tehetetlenség békéjét. Békét akarunk. Csak békét. Különbség tevéssel meg nem fertőzött, tömjénnel el nem hotnályositott, frigyládába el nem zárt, fegyverekkel be nem mocskolt őrök emberi békét. Génuától ma ezt várja a világ. A génuai husvéttól várjuk a föltárnadást. Az örök sir e’öl a sziklákat elhengergetie már az emberiség békeakarata. A csudáiévá hit most töretlen fénnyel tekint Génua felé sa hatott béke feltámadásának ünnepévé akarja szentelni ezt a husvéioi. A génuai temető a világ legszebb t* raetője. Ezt a vigasztaló szépségű temetőt nem fertőzhetik meg azzal, hogy oda temetik az örök békéi. Franciaország uj taktikája Génuában Poincaré dezavwtta Barthont — Lloyd Gorge fölveti a lefegyverzés kérdésesét Legyen végre béke — mondják a sötét tekintetű oroszok. Amit bel lázadások sz fásával és ellenforradaltmfe szervezésével nem tudtak eddig elé ni, a diplomáciai elismerés föltételeivel ne vegyék el az orosz néptől se az utolsó falatját, amije már nincs, de az élet levegőjét, amije A munka megindult Az elsőtnegbeszé,ések eredménye az lett, hogy a francia sovinizmus és fölényes, kérkedő imperializmus legremparementumosabb képviselője, Barthou mérsékeltnek és engedékenynek mutatkozott. A konferencia első jelenete azzal zárult, hogy Franciaország a kompletten felvonuló európai államok elől meghátrált. A franciák élén, az elegáns Pertlnax kijelentette, hogy ha az első nap eseményei után nem szedi fel sátorfáját a francia delegáció és nem utazik el rögtön, ezzel már olyan engedményt tett, hegy ezután már csak újabb engedmények következhetnek. A francia delegátusok •— ha igy megy — egy hónap alatt elvesztik mindazt, amit a francia katonák vérükkel szereztek meg Franciaországnak. A franciák jól tudják, hogy blokkal állnak szemben, amelynek beltagja Lloyd George és Cstcsertn, kükagja pedig Wirth. Ezzel a blokkal szem ben a francia delegáció erőtlennek bizonyult és nincs más segítség, mint Poincaré, aki már útban van Génua felé, hogy a visszavonulást föltartsa. Éppen azért, hogy ez a retiíálás a kellő formák között sikerüljön, Poincaré már Párisból előre egyengeti ehhez a megfelelő utat Pártéban ugyanis hivatalosan megcáfolják azokat a híreket melyek az olasz sajtóban láttak először napvilágot: hogy Poincaré megtiltotta volna Bartheunak, hogy a német delegátusokkal egy bizottságban helyet feglaljon. A francia hivatales jelentés szerint Poincaré Barth ont csak arra figyelmeztette, hogy vigyázzon, nehogy legfelsőbb nemzetközi tanácsot létesítsenek, amely a konferencia helyébe lépjen. Ez alkalommal Poincaré nem kívánta, hogy ;a német .détegdtiisokat a politikai bizottságból kizárják. Earthed* követelés bejelentése alkalmával éppen az ellenkező nyilatkozatot tette és a javaslatot a saját felelősségére vonta vissza. Amikor tehát a hivatalos jelentés ennek az ellenkezőjét állítja, világosan kitűnik, hogy a kudarcot Poincaré a francia kormányról kizárólag Barthou vállatra hárítja, akit ezzel teljesen desavuált és áldozatul dobott oda annak fejében, hogy a francia delegáció a kudarc után most már Poincaré személyes vezetése melleit — továbbra is résztvehessen a konferencián. Az orosz delegáció, amelynek tagjai már egészen fesztelenöl sétáinak Génua utcáin, a várakozás álláspontján van. Mindenekelőtt teljes tájékozódást akarnak nyerni a munkarend tekintetében s azután feküsznek bele a nagy munkába. Rájuk nézve a legfontosabb az elismertetésen kívül, hogy a világgazdaságba bekapcsolódjanak. Mint Krasszin mondotta, a legfontosabb az volna, hogy fátyolt borítsanak a malira. Az angolokat illetően roppant erősen tartja magát azahir, hogy Lloyd George maga hozza szőnyegre a konferencián a leszerelést, de olyan modorban, hogy a franciáknak lehetetlen lesz elutasítanak, Lloyd George csak az alkalmas pillanatot várja erre. Az angol kormány félhivatalosának, a Reuter-ögynökség tudósítójának Jelentése szerint nem lehetetlen, hogy hogy Lloyd George, a politikai bizottság mai ülésén már megteszi indítványát, melynek értelmében az európai államok kötelezik magukat, hogy bízonyps határidőn belül nem lépnek fel támadólag. Szóval Lloyd George, Kapunk mai száma 24 oldal
