Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)
1922-04-15 / 105. szám
Ara % dinár 4 ’ XXI1L évfolyam Subotica, szombat 1922 április 15 105 szám Mcgjsleaik miadea reggel, üonep után te hétfőn délben TELEFON SZÁK: Kiidjhiratal 8—58, uerkeaz^ség 5—10 Előfizetni irt nognitm 90' —dinár SZERKESZTŐSÉG« Kralja Atauadra-ulica 4 széni alatt „ ~ ' 1 _____ ' Kladdhlratal: Kralja Alesandra-nllca 1 (Lelbaeh-paloU) Kisebbségi üggek Génnában jóleső őrömmel olvassuk, hogy a kisebbségek, az utódállamokbar szakadt magyarok, németek, szászok és egyéb nemzetiségek ügyét is napirendre tűzték a génuai konferencián. Nem csalódtunk: a megértés ás. békülékenység szellemében őszszeüló diplomácia ensemble ezt a kérdést és valljuk be, fontos kérdést is számba vette azoknak s problémáknak, bajoknak és konfliktusoknak elintézése mellett, amelyeknek okos, végérvényes megoldása nélkül — jól tudja mindenki — a világ háborúkra gyúlékony és a nyomorúságtól elviselhetetlen, léiekzetfojíó atmoszféráját nem lebe sehogysem felfrissíteni a béke levegőjével. A génuai zsinat nem végezne teljes, gyógyító munkát, h* 8 kisebbségek ügyinek rendezéséi kifelejti a tanácskozás programjából, abból a.programból, amelynek Európa újjáépítése, a háború likvidálása, a bajok megszüntetése, a pacifium politikájának megteremtése a sarkalatos tételeit A génuai konferenciát ezek a szempontok hozták össze, ezek az irányelvek és a békülékenység szelleme, amely sürgetőn és durván éledt föl a gazdasági krízisek és politikai háborúságok szűnni nem akaró viharai közben. Nem kétséges : a nemzeti kisebbségek sorsának ügye, az újjáépítés ügye, a pacifizmusé, a békéé. Abba a koncepcióba, amelynek körvonalai ott cerengenek a konfererci; horizontján és amely, ki tudja m g me;, illeti-e a beteg világot, szervesen beletartozik a kisebbségi nemzetiségek kérdése, beletartozik abb. az újjáépítési oeuvre-be, amelynek megcsinálása nélkül Európának nincs tékéje és nincs gyógyulása. Mi jól tudjuk, hogy e körül a kérdés körül a bizalmatlanság, a kishitűség és az érzékeny sovinizmus őrködik, jól tudjuk, hogy ennek az Ügynek becsületes, minden konzekvenciát legombolyító, racionális el intézése elé akadályokat gördít az a háború tanulságain nem okuló politikai konvencicnálizmus, amely egyéb kérdésekben is útjában állt eddig a béke megteremtésének. De reméljük, hogy Európ , különösen Középeu,rópa nagy dimenziója pauperizn usa és minden megbénító, statáriumos politikai feszültsége a génuai konferencián elhallgattatja az ellenkezéseket és a békülékenység tu> megy ezeken az akadá'yo kon és elintézi végre ezt a kérdést is. Reméljük, h gy az utódállamok és igy az SHS. állam delegátusai is, szívesen fognak egy olyan megoldást akceptálni, amely a nemzetiségek hely étét az államok keretein belül rendeli, hogy eltüntetvén a? eddig fönálló súrlódásokat, faji dif erenciákat provokáló politikai türelmetlenséget, a nemzetiségeket valóban államfcntartó erővé aiakitja át Nem szabad elfelejteni az utódállamok uralkodó nemzeteinek a háború előtti állapotokat, nem szabad elfelejtenek, hogy - valamikor nekik is milyen nagy harcokat kellett vivniok az osztrák-magyar monarchia abszolutizmusával. Nem szabad elfelejtenek, hogy a monarchia fölbomlása épen azért következett be, mert a nemzetiségek gazdasági és kulturális fejlődése elé akadályul szegeződött. Nem szabad elfelejteniük, hogy az okos állampolitika : a nemzetiségek zavartalan életét biztosítani a demokrácia szellemében. A génuai konferenciáról ma mégsem a pesszimista, sem az optimista jóslat nem jogosult. A vérben, szenvedésben és szegénységben beteg világ gyógyulására ha mást nem is jelent a génuai konferencia annyit bizonyosan jelent, hogy azok, akik ott Európa államait képviselik Gánuából, az olaj és narancsfák ta vaszt köszöntő városából a lelkek megtavaszodásának gondolatait hozzák vissza. Az igazságok, amiket a békéről, nemzetekről $ a nemzeti kisebbségek jogairól és szabadságáról Génuában elmondanak, átjutnak az olasz határon s hinni kell, hogy az utódállamok politikájában is Genua szelleme érvényesül, detronizálva a soviniszta gyűlölködésnek most trónon ülő babonáit. Oiaszföldröl talán a szabadság szelleme árad a világra. A kisantant biztosítékot kíván a német- és magyar restauráció és az orosz támadás ellen Lloyd George otí akarta hagyni a konferenciái — Pointeré nem megy Génuaba — Az oroszok nem követelik a szovjet elismerését Lloyd Georg ésBarthou összetűzése Génuában A génuai konferencia negyedik napján felszínre kerültek mindazok az ütközőpontok, amelyek a tárgyaló feleket elválasztják egymástól. Az ellentétek kiélesedése egyébként előrelátható volt az imperialista célok és a pacifista szándékok között. A legnagyobb hiba mindenesetre a konferencia kiindulási feltételeiből: a cannesi megállapodásokból er d, mer} ezek csak fél intézkedéseke1 engednek meg és megakadályozzák azt, hogy gyökerénél ragadják meg a bajok er-dőjét A mai európai krízis a békeszerződések katasztrofális gazdasági határozataiból ered, amelynek hátrányait óppugy érzik a győztes hatalmak, mint a legyőző tek; Angii?, ugyanúgy, mint Ausztia. Lloyd George józan politikája teljes reá izmusáb n látja a hibákat, éppen e éri a gazdasági kérdéseket a békefeltételektől ; függetlenül, sőt ezekkel ellentétben is hajlandó diszkusszió tárgyává tenni. Ezzel szemben Franciaország erkölcsi kérdésé teszi a békeszerződések megmásithatatlanságát. Ez a két szempont már a konferencia megnyitásának napján harcba került egymással. Lloyd Georgenak a világbékét kívánó, a nép- k egyenlőségét hirdető nyugodthangu beszéde, melyben kijelentette, hogy Genadbaa nem szabad győző vagy legyőzőnként bánni egymással a tárgyaló feleknek, teijes sí ért aratott. Annál hűvösebben fogadták Barthounak ideges beszédét, mely rősen érni kez'etett a bresztlitovszki - ard-jelenetre. Az ellenszenves szerepbe, amelyet Poincare Bartqounak kiosztott, a nagy francia debatter belebukott. Még Csfcserinnel, a zovjetmegbizoíial szemben is vesztett játszmája volt, mert az orosz külügyi népbiztos kormánya nevében szintén a pacifizmust hangoztatta. Barthounak a legnagyobb kudarca tegnap történt, amikor kormánya nevében Németországnak a legfon tosabb tanácskozásokból, a politikai bizottságból való kizárát kérte, meri a németek nem teljesítették a mos* esedékes jóvátétel! kötelezettségeket. Barthou kijelentette, hogy májasban katonai szankciókat fog alkalmazni Németország elten, mire Lloyd Georg kijelentette, hogy ebben az esetben azonnal elhagyja a békekonferenciát mert nem já ulhat hozzá a fegyveres rendszabályok alkalmazásához. Barthou erre kénytelen volt indítványát visszavonni. Poincaré már érzi a francia politika sikertelenségét és személyes föllépésével akarja 1 ellensúlyozni a Barthout ért kudarcot. Nagyon kérdéses azonban, hogy ö megtudja-e személyes presztízsével menteni azt a politikát, amely a nemzetek nagy gyülekezetében ilyen ellenszenvre talált és állni tudja-e Anglia, Németország és Oroszország koncentrált támadását. Igaz, hogy a cannesi konferencia határozata szerint nem szabad érinteni a békeszerződéseket, de a tárgyaló felek többsége már belátja, hogy éneikül nem lehet az újjáépítés kérdését megoldani. A robbanó aknát tehát már elheyszték ; a franciák azt állítják, hogy a génuai konferenciát csapdának használják Franciaország ellen. Most Lloyd George fenyegetőzött azzal, hogy elhagyja a tárgyalásokat, — kolnap pedig lehet, hogy Poincaré kísérli meg, hogy ilyen kijelentéssel befolyásolja a konferenciát. Az sincs kizárva, hogy e fenyegetés beváltására is sor kerülhet mert Franciaország ma már meglehetős elszigetelten áll a konferencián. Amerika a távolból Lloyd George politikáját támogatja, aki viszont Németország és Oroszország védelmében exponálja magát. így a jóvátétel nebántsvirág-kérdése is vissza-visszaiér és mint Sziambulinszky bolgár miniszterelnök kijelentette, ha az ajtón kidobják, vi6zszaiér az ablakon. Benes, a kisantant vezetője, az orosz kérdésben a megbékélés céljából közvetít, ami szintén eltérés a francia politikától. A kisantant csupán a lefegyverzés tekintetében ért egyet Fránciaországgal; a négyessröveíség tagjai ellenzik Lloyd Georgenak azt a tervét, hogy vitás esetekben egy állam sem nyúlhat fegyverhez, mert szerintük kényszerrendszabályok nélkül a kötelezettségeknek nincs értékük. A konferencia sorsát különben a nagyhatalmak fogják eldönteni. A kisebb államok szava csak indítványokban nyilvánulhat meg. A semleges hatalmak egységes blokkja szintén nagy szerepet játszik. Ök is a német kívánságoknak egyengetik az útját A kisantant tökéletes egysége súlyt adott a szőwtkezett államoknak. Lengyelország, mint kültag szerepel a blokkban, amely azonban a konferencia előkészítése alkalmával hibázta el politikáját. Meg kell áll pitani, hogy a beogradi konferencia csak addig érdekelte a lengyel delegátusokat, amíg a konferencia az általános politikai körvonalok közé marad korlátozva. A beogradi akció részvétlenségbe veszett a lengyelek részéről, mihelyt az egyes országok gazdasági problémái kerültek tárgyalásra. Lengyelországra nézve csak az volt fontos, hogy a beogradi tanácskozáson leszögeztetek a .szerződések érinthetétlenségének* elve. A többi iránt kevésbbé érdeklődött, mert az a tétel volt az, mely az izolálástól való bi tositottságot jelentette. Kevésbé sikerűit Lengyelországnak a balti államokkal folytatott konferenciája, melyet lengyel részről szerettek volna újabb antantnak föltüntetni. Különösen az orosz részről Rgába összehívott konferencia szállította le a varsói tanácskozások értékét. Az orosz intervencióra a varsói balti konferencia eredménye egy jegyzőkönyvre szállott le, melyben a tanácskozásban résztveít államok megjelölték azokat az irányelveket, melyek szerint Génuában viselkedni fognak. Lengyelországot az izoláltság elől tehát csak a kisantant menti meg. ‘
