Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)

1922-04-13 / 103. szám

BACSMEGYEI NAPLÓ 103. szám .után kétszázezer em­­uult Beograd alól. A íör­­ut-jelenetei elevenednek föl, jotolva járunk a hidsáncok jbált kővé öregedett téglái kö-A. A Krisztus előtti Veste Cusum, a hunnok, IV. Béla, a törökök, Princ Eugen zsoldosai, Ali pasa janicsárjai, azután Percei Móric szabadcsapatai vonulnak föl. Hajdan, 1716-ban levá­gott törökök pirosrubás hullái, most: letört, megrothadt nád, elhullott, kor­hadó fadarabok, téglák, nyúlós zöldes áiz, kellemetlenül kuruttyoló békák, meg a csöndesen, kényelmesen kopá­­csoló orosz menekültek ... Egy év­ezred történelmének rövid kivonata összezsúfolva ide Novisad alá. Április van, a fák fehér ruhába öl­tözötten várják a tavaszt, a fű, a föld duzzadó zöld színűre színesedett és néhány méterre diákgyerekek lármá­ja, fotball, sipoló ringlspil. Két. esztendőbe telik, amíg a sán­cokat lebontják. A föld alatti kazamat­­ták végnélkül i sora, a három méter széles falak lassan fogynak csak. A munka nehezen halad, sok helyütt robbantani kell. A munkások — két­­százhuszan dolgoznak — üiögetik a téglákat, a öaltert verik le. Ccöndes, ritmikus mozdulattal hall a kalapács a köre; alóla fehér cement pattog. Végig a sáncok mellett — mintha ta­vaszi hó lenne — húzódik fehéren le­­porlott hulladék, azután a sok egy­forma, katonás rendbe rakott tégla oszlop. Bontják a novisadi sáncokat... Martonos Reggel hét óra. Kénsárga, haragos felhők dunyhásodnak az égen. A vo­nat kattogó erőlködéssel, duhogva gör­dül előre a párás ködben. A föld ek zöldes és fekete szallagjai cikk-cakkos sávos foltokban szökkennek el mellet­tünk. Szitáló esőben gördül be a vonat a kis kopott, eső és sárverte állomásra. Hosszú, egyetlen uccaként fekszik előttünk a falu. Ijesztő pocsolyák tükrö­södnek, csípős szél íujdogál, cuppogó, kovászos sár marasztalja az országúton haladókat. Az árokparton két tarka, ragyogó tollú kacsa tollászkodik. Bo­gyósén gömbölyűdnek és pislogó sze­mekkel csodálkoznak rajtunk. Alacsony nádfödelü, elvétve cseren vagy zsindely fedeles házikók bújnak meg egymás mellett, vakoskodó abla­kokkal, zöldre és barnára mázolt zsa­­lugáterekkel. Tág, nedvességet, hullató pitvarok nyújtóznak az udvaron. Lép­teinkre dühös kutyaugatás harsan ki minden kapualjból. Kócos, góndörszőrit pulik, kemény csontu bodrik szapora vakkantása vicsorodik reánk. A nap kényeskedvc kukkant le "a fa­lura. Vasárnap van. A községháza és a templom előtti téren zsibongó tömegbe verődve álldogálnak a tempós beszédű, kimért lépésű polgárok. Mindenkinek kis pipa van a szájában. Vihogó, izmos leányok settenkednek a legények során és nevetve, csipkelődve közelednek egy­máshoz. A korcsma is tele van emberekkel, Pipafüst. a hosszú kecskelábas asztalon mindenki előtt bor áll. A falon kopott, sárgult kép függ, a rámája le van tö­redezve. Csizmás, feszes feketeruhás legények vitatkoznak a hátsó ivóban. Jámbor, istenes nép lakja Martonost. Esemény ebben a kis eldugott faluban nem igen történik. Esős időben a nagy. eisülyedéssel fe­nyegető. kovászosán puffogó sár miatt lehetetlen a szabadban tartózkodni, mig a hőségben, szárazságban a por fullasztja meg az embereket. A lakósok minden iránt érdeklődnek. Figyelemmel kisérik a városban történő eseményeket s ha kissé elzárva élnek is a „nagyvilág“-tói, mindé arái tudnak az újságokból. Ritka érdekes ebbő! a szem­pontból ez a kis kedves falu. Minden második ember újságot járat. Napilapok, képes heti folyóiratok, vicc­lapok és más, az irodalom minden ol­csóbb faja kitűnő talajra talált itt. Ta­lán seholsem olvasnak olyan buzgón az emberek, mint Martonoson. Izgatottan találgatják a rejtvény megfejtést, a sakk­rejtvényt és vasárnap délutánonként a katholikus körben vagy az iparoskörben törik a fejüket a nehéz talányokon. Szép nagy olvasó terem, játék és bo­rozó szobák állanak rendelkezésükre. Egy jó viccen, ami a Mozaik rovatban megjelenik, hetekig nevetnek a kedélyes Martonosiak és adják egymásnak szájról­­szájra. Az egyik szobában hatalmas bü- Hárdasztal álí. Itt folynak a leghevesebb küzdelmek. Szájtátva álldogálnak az „ifjak“ az asztal körül és szent áhítattal bámulják a korosabb dákómesterek vil­lámgyors lökéseit Talán egy falu sem él oly békés egyetértésben, mint Martonos. A falu jegyzője mindenkihez előzékeny, barát­ságos, pártatlanul ítél az egyszerű em­berek ügyes-bajos dolgában, erős kézzel irányítja a kis falut. És a nép szereti. A kör olvasójában szép könyvtár fyült össze az adományozott és vásárolt önyvekből. Jókai, Mikszáth, aztán ifjú­sági regények, filléres könyvecskék, Bab­szem Jankó, amiből ünnepnapokon a jámbor fiatalság szedi a szellemi táp­lálékot. Az esetleg ide tévedő idegen, szíve­sen látott vendég. Rögtön megismer­kednek, összebarátkoznak vele, öszeto­­borozódik egy asztaltársaság és vidám hangulatban idogálni kezdenek. Szenve­délyes ivókat nem láttam Martonoson. Isznak bizonyos határig, de mértéklete­sen, józanul. Külön szobájuk van a kártyásoknak. Egy-egy pár körül négyen-öten is gibi­­celnek. A sűrű füstben, árnyszerüen lát­szanak csak a hajladozó testek s dör­­mögő mély hangon kiáltanak a korcs­­maros után. Még egy eredeti helyi érdekessége van a falunak. Két nagy, régimódi, fe­kete „fiáker“. Ugyanis esős időben le­hetetlenség Martonos községben gyalog járni. A merész vállalkozó talán ott veszne a ragadós sárga, nyúlós sárban. Két öreg, mogorva paraszt, az egyik egv tót ember, valahonnan a felvidék­ről vetődött ide, a másikat csak közön­ségesen Gyurica bácsinak hivják, kocsit szerezte!^, két soványka barna, bus szemű lovacskát eléjük ás fuvaroznak. Ok a „bérkocsi vállalat.“, mint Gyurica bácsi szokta büszkén, borízű .hangján mondani. Azonban egv- idő óta már nem közösen „dolgoznak“ s konkuren­ciát csináltak egymásnak. Most- halálos ellenségek s ahol csak tehetik szidják, ócsárolják egymást. Nagy, rokkant bárka, már lekopott lakkozással, nyikorgó kerekekkel, öre­­gecske lovacskákkal, ez a Gyurica bácsi „bérkocsija“. A tóté se különb. A fel­húzható fedél a régi ekhós szekerek ponyvasátorfedelére emlékeztet. A vasúttól a faluba és vissza, — ez az ő útirányuk. A korcsmák előtt éles „hahó!“ kiáltással adnak életjelt s az utazni szándékozó ilyenkor gyorsan ösz­­szekapva cók-mókját, felraktározza ma­gát az imbolygó kocsira. Egy ut öt dinár. Félóráig döcögtetik ezért az utast. Estefelé indult vissza a vonat a vá­rosba. A „város“ a jó martonosiak sze­mében még mindig fontos és csudálatos valami. Mert a város rejtélyes, köny­­nyelmü, bűnös és borzongva gondolnak a kikeményitett, dús szallagos szoknyáju, élettől duzzadó falusi lányok a városi nők léha erkölcseire, a mulatókra, a kávéházra . .. Elláttak jó tanácsokkal, hogy miként óvakodjam a kísértő gonosztól, a vona­ton poríyázó ravasz zsebmetszőktől — és más hasznos dolgokkal, amiknek lé­tezéséről .én, naiv városi, mindmáig nem tudtam. O, mert sok veszély környékezi meg a faluról városba csöppenő tapasz­talatlant! .. . A Gyurica bácsi bárkáján eveztünk ki az állomásra, amiért a' nagy felleghajtó köpönyegü tót szemmelláthatólag meg­neheztelt rám. De mikor én még a Gyurica bácsit nem akartam megsérteni! Legközelebb majd a tóttal vitetem ki magam. Rémé lem, hogy kibékül. Tamás István. Asszonyok felvonulása az élet ellen Elzász-Lolkariugiában két héttel ez­előtt letartóztattak négy embert, két férfit és két nőt. Azzal vádolták őket a francia hatóságok, hogy tervszerűen foglalkoztak a fran­cia lakosság számának csök­kentésével. A vád egyes pontjai szerint propagan­dát űztek az egy, sőt a gyermektelen­­ség érdekében. Könyveket terjesztettek titkos irodáik és ügynökeik utján s a könyvek azt bizonyították, hogy a mai élet kilátástalan nehézségei közepette nem okos és erkölcsös cselekedet gyer­mekeket hozni a világra. Egyúttal meg­adták a könyvek a szükséges útbaigazí­tásokat a gyermekáldás elkerülésére. A vád nyomán a francia lapok azt is Ír­ták, hogy ez a négy ember orvosokkal és [bábaasszonyokkal állott összekötte­tésben, akik a hozzájuk tömegesen for­duló asszonyokat könnyedén átsegítették a gyermek-probléma nehézségein. Végül pedig azt közölte a „Matin“, hogy az egész propaganda mögött a németek állanak. A német reváns késziti itt elő hadmozdulatait: mialatt a német anyák szerinte lankadatlanul és egyre fokozó­­dóbb erővel szülik a franciák jövendő ellenségeit, megmérgezik a francia nők gondolkodását s el akarják népteleniteni Franciaországot, hogy tehetetlenül álljon majd egy elkerülhetetlen invázióval szemben. Ezek a letartóztatások körülbelül két héttel ezejőtt történtek s aztán viszony­lagos csönd állott be a párisi sajtóban. Csak elmélkedő cikkek jelentek meg Malthusról s tanairól. Felelevenítették a malthusianizmus egész zajos irodalmát, a népesedési tan minden kérdését. Ez az angol pap és tanár: Thomas Robert Malthas nagy irodalmi működést fejtett készült. A párisi lapok szerint a könyv­nek legfontosabb és legnagyobb gond­dal kidolgozott része az a fejezet, a mely egy sereg recept segítségével hi vatva van megtanítani a francia anyáka! arra, hogy minél kevesebb francia gye­rek születéséről gondoskodjanak mind­addig, amíg a német népesség három­­négyszerese nem lesz a francia lakos­ságnak. Tehát erőteljesen folytatódik Franciaországban a német eredetű pro­paganda. A huszadik század világháborúja után sehol sem fakadt uj élet, a négyeszten­dős tragédia a halál magvait vetette el az ölekben. Nemcsak Franciaországban, mindenütt vannak anyák, akik erkölcsi kérdéssé tették a szülést erkölcsi alapon nehéz perbe szállni velük. Az államférfi, a hadvezér ras mindenhol becstelenségnek érzi a hábo­rút az emberrel szemben, de kegyetlen és elháríthatatlan kötelességnek a jövő érdekében. Az államférfi, a hadvezér mindenki, aki népét szereti, uj és . uj gyermekeket kér az asszonyoktól. Am — döbbenetes látvány — azok ma er­kölcstelennek tekintik a meggondolatlan szülést s kiverik méhükből az élet ui csiráját. ki, de müvei közül csak egy emelkedett világhírű jelentőségre, a „Tanulmány a népesedés törvényéről“. E sokat vitatott könyv szerint, melynek első merev fogal­mazásán Malthus később enyhített, a népesség gyorsabban szapo­rodik az élelmiszereknél, minek következtében a népesség egy részének el kell pusztulnia. A népesség és az élelmiszerek közt lévő egyensúly csak úgy állhat helyre, hogy a népesség szaporodásának akadályai vannak, pozitivek, mint háborúk, beteg ségek, és preventivek, ilyen a túlságos számú gyermekek világrahozásátó). való tartózkodás. Malthus ennek alapján az erkölcsös önmegtartóztatás­ban Id!ta a tömegnyomor egyet­len ellenszerét. Az elmúlt héten aztán a '„Matin“ ér­dekes szenzációkkal folytatta leleplezé­seit. Azzal állott elő, hogy most már nem csak Elszász-Lótharingiában, hanem egész Franciaországban folyik a néptelenitési propaganda s egész Franciaországot elárasztották a gyermektelenség erényét és okosságát hirdető, német eredetű könyvekkel. „A szicíliai német narancsok után ime a mérgezett könyvek“, — kiáltja a párisi lap s azt jelenti, hogy az egyik francia kiadó nyolcszáz oldalas német eredeti­ből fordított könyvet terjeszt, amely­nek címe: Az asszony aranykönyve, alcime pedig: A házi tűzhely nőorvosa. A „Matin“ azt állítja, hogy a könyv német gyártmány, az iró és fordító or­vosok, orvosnők a németek szolgálatá­ban állanak s állottak már a háború előtt is, amikor a könyv első kiadása NAGYHET Ő pedig monda: Meglássá­tok, hogy meg ne csalattassa tok; mert sokan jönek el m én nevemben, kik ezt mondják Én vagyok a Krisztus; és m idő elközelget. Ne kövesség azért azokat. (Lukács XXXl.fk Mikor pedig tanítványai a jóslatokat hallották volna, szivük mélyén igen el­­szomorodának, Jézus pedig, bizonyságul téve az elkövetkező időkről, mond? nekik: — Meglássátok, hogy valaki titeket el ne hitessen. Mert sokan fognak el­jönni az én nevemben, kik ezt mond­ják : Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhihetnek. Következik ez is, hogy haH jatok hadakozásokat és hadakozásoknak hírét, meglássátok, hogy meg ne hábo rodjatok, mert szükség mindezeknek meglenniek, de még akkor nem lészer vége. Mert támad egyik nemzetség a másikra és lesznek éhségek, döghalálok és földindulások minden helyen. Mind­ezek pedig csak kezdetei lesznek a sok náomoruságoknak. Akkor megnyomod tanak titeket és megölnek és gyülölsé gesek lesztek minden népek előtt az éa nevemért. És akkor sokan megbotrán­­koznak és egyik a másikat, elárulja, éí egyik a másikat gyűlöli. És sok hamis Próféták támadnak, kik sokakat elhitet­nek. Es mivelhogy a bűn igen megsoka­sodik, az atyafiul szeretet is igen meg­­hidegedik sokakban. Mert az embernek Fia látott voíns már az eljövendő időkben s azok nem maradtak előle elrejtőzötten. Látván pe dig az eljövendőket, tudta volna, hog$ támadni fognak hamis próféták, akik azt mondják magukról: Én vagyok a Krisz­tus; mások viszont állítják magukról Én a Krisztus nevében cselekszem. De bizony nem lehetnek ők szivük mélyén Krisztusok és bizány nem Krisztus névé ben cselekszenek. Mert Jézus szive alá zattal és szeretettel van tele, mig azok­nak lelkében dölyf és gyűlölködés gyű lemiik össze. A Mester pedig minden népeket gyűjtött volna egybe egy közö­­akolba, ahol is Ö leend az egyetlen pásztor. A hamis próféták pedig támasz tanak minden gyülölséget s szítják i sokaságot felebarátaik ellen. Támac azért is az egyik nemzetség a maaft nemzetségre s bezárván előtte minder kapukat, csak azokat bocsátanák át rajtuk akiket szűk számmal arra itélének. Szít ván pedig gyűlölködéseket, támadnál szörnyű hadakozások. A tömeg pedig hívén a hamis Prófétáknak, sereglet volna Szűnnél utánuk. A tanításaik sze

Next

/
Thumbnails
Contents