Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)
1922-04-12 / 102. szám
BACSMEGYE1 NAPLÓ 5. oldal. A gyermek A gyermekről akarok most szólni. A tyermekröl, aki mindannyiunknak egdrAgább kincsünk, kárpótlásunk a »ültért, reménységünk a jövőben, ügyetlen értékünk, amiért ezt a sivár elent éljük és élni akarjuk. A gyernekröl, akit olyan szép nevekkel iletnck a jótékonyak és gyermekbaráok s akiért olyan keveset tesznek négis. Mikor egy cikk igy kezdődik, akkor tiindenki a szegény kis mezitlábo- K>kra gondol és arra, hogy az ő lelkiismerete tiszta, mert ö becsületesen »ofzájárult minden gyermeköltöztetési nációhoz, minden karácsonyi gyűjtéshez és hogy mit akarnak már megint, elvégre többet nem tehet, neki magának is vannak gyerekei és nem lehet minden terhet a jótékony közép >s*tály nyakába varrni. Ne ijedj meg, jótékony középosz-i tályhoz tartozó olvasó! Nem készül újabb merénylet zsebed -r szegény, többszörösen kifordított kafcátod zsebe — ellen. Nem is a kis mezítlábasokról akarok beszélni, hanem azokról, akiknek », jóvoltából, vagy szerencsésebb születésüknél fogva, már megvan a meleg cfpőcskéjük, a mindennapi fejecskéik, talán még a vajas-kenyerük is Házzá, a puha ágyacskájuk és akikről íZt gondoljuk és néha mondjuk is netík, hogy igen nagyon boldogoknak leeH lenniök, mert milyen nagyon sok í»egény gyereknek nincs ilyesmié. A te gyerekedről beszélek jótékony Sfeéposztálybeli olvasó, meg az sayémről, meg talán a mosónőm kis íhyáról, meg a házmester kislányokról, akik mind igen nagyon bollog gyerekek lennének, ha beérnék azzal, hogy nem éheznek és nem fáznak, hogy a Jézuska hoz lovacskát vagy babát, a nyulacska pedig piros ojást. De, Istenem, egy ilyen kis emberben tjeiül más is van! , Ágaskodik benne valami; valami éhség, valami kíváncsiság, valami légedctlenség, amit mi nagyon jól megértünk és amit csak elhallgattaíunk, de nem szüntetünk meg azzal, _ hogy rászólunk: örülj, hogy itt ülhetsz a meleg szobában és vedd elő a babádat 1 Hány szegény gyereknek nincs ilyenje. Most nincsenek itt a gyerekek, nőst beszélhetünk őszintén. Mi van a mi gyerekeinknek? Láttad-e valaha jmak akkora patakocskát, mint egy jóravaló árok, vagy akár csak egy eleven mókust, vagy őzikét. A mi gyerekeink csak ansichtskártyán láttak hegyet és különösen szerencsések azok, akik a palicsi ákácokról próbálják elképzelni, hogy milyen lehet egy igazi frdő. A legtöbbjét bizony csak a vasúti park gyér fái támogatják ebben az illúziójukban. A mi gyerekeink alig látnak virágot — vadvirágot, amit kedvükre szedhetnének, meg éppen nem. Itt alig van néhány vérszegény pillangó és csodaszámba megy egy kék szitakötő vagy egy emigrált szn rvasbogár. A mi gyerekeink nem ródiizhatnak és csak nagy kényelmetlenség és költséggel korcsolyázhatnak. A mi fiaink nem cserkészhetnek és fürdő,, tennisz csak azoknak a szerencséseknek jut, — ez már a vajaskenyeresek társadalmi osztálya — akik napi tiz, sőt húsz koronáért ki tudnak menni Palicsra és a pénzen kívül elég edzettek és erősek az ilyen fárasztó napi kiránduláshoz. K |j02, szám.______________ A ini gyerekeink csillogó szemmel hallgatják, hogy olyasmi is létezik, mint orosz hullámvasút, meg Paprika Jancsi. Színház meg barlangvonat, meg óriáskerék. Hogy léteznek golf- és croquet-pályák és vannak színházak, ahol direkt gyermekelőadásokat rendeznek vagy, művészek és művésznők. Hogy van Pesten egy mozi, ahol Mackó ur utazásait adják elő. Hogy vannak kis városok, ahol a házaknak nagy, kertes udvaruk van és az utcák! szélesek és nagy árnyékos fákkal vannak beültetve — de vannak nagy városok is, ahol az utcák és az udvarok szükek és porosak, mint nálunk; de ezekben a nagy városokban meg nagy játszóterek vannak, gyönyörű parkok és van bennük egy csuda, amit úgyhívnak, hogy Állatkert. És akkor a mi gyerekeink azt kérdezik, hogy hát ez a mienk kis város, vagy nagy város? És nálunk mért nincs ez és mert nincs az? és a gye-' rekek ezer felelhetetlen >miért«-jét öntik ránk. Mert kérdezni tudnak ezek a mi kis örömtelen gyerekeink, bár megállapítható, hogy a fantáziájuk közel sem olyan fejlett, mint a szerencsésebb helyen élő kis pajtásoké- Leginkább reálisak, szellemük száraz, szüntelen, mint az utca, amire kis orrukat az abiagüveghez nyomva kibámuln&k. Álig egynéhány van, aki tultömve a mesék tündérragyogásával, állandó mesevilágban él, kis agya nélkülözi a virágok, állatok természeti szépségek egészséges képzeteit és ezek helyét törpékkel, óriásokkal, sellőkkel és királykisasszonyokkal tölti be. Ezek a szerencsések — a költők ... Mért? Mért? Anyuskám, nálunk mért nincs hegy? Anyuskám, nálunk mért nincsenek fák az utcán? Mért van olyan messze a korcsolya-pálya? Mért adnak a mozikban mindig olyat, ami nem nekünk való? Mért vágtak! ki annyi fát az erdőben? Anyuskám, mért nem szeretnek nálunk az énekes madarak? Mért? Mért? Könnyűek és kellemesek azok a kérdések, amikre anyuska azt felelheti: mert a jó Isten igy rendelte, kis fiam, a jó Isten nem adta. De mit felünk a többi »mért«-re, amikről a jő Isten nem tehet? , Lucia. A kemalisták elfogadják a felajánlott fegyverszünetet London. Konstantinápolyból érkezett jelentés szerint az angorai kormány átnyújtotta válaszát a szövetséges hatalmak fegyverszüneti propoziciójára. A török nacionalisták hajlandók elfogadni a fegyverszüneti ajánlatot, haSzrnirna kiürítését a görögök azonnal megkezdik és négy hónap alatt befejezik. Hajlandók ezt a határidőt három hónappal meghosszabbi tani abban az esetben, ha az előzetes béketárgyalésok addig nem nyernek befejezést. Szükségesnek! tartják, hogy az Eski-Seir—Kjutahja—Afium-Karahissar fővonalat az első tizenöt nap alatt ürítsék ki. Ahhoz hozzájárul az angorai kormány, hogy a kiürítés a szövetséges hatalmak felügyelete mellett történjék. A török csapatok tizenöt nappal a kiürítés után szállnák meg az átadott helységeket- Ha a szövetséges hatalmak a feltételeket elfogadják, úgy az angorai kormány három hét alatt kiküldi megbízottait a béketárgyalások megkezdésére. Csicserin nyilatkozik az SHS. királyságról — Oroszország megszünteti a külföldi propagandát — Beograd. A „Politika“ génuai tudósitója beszélgetést folytatott Csicserin külügyi népbiztossal, a konferenciára kiküldött orosz delegáció vezetőjével. Csicserin arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a genuai kznferencia sikeréről, a következőket mondotta: — Remélem, hogy megegyezés fog létrejönni a különböző országok között. Mi oroszok békét óhajtunk és erre törekszünk. Ilyen érzésekkel jöttünk Génuába. Valamennyiünk érdekében szükséges, hogy ebben a kérdésben gyorsan megegyezés jöjjön létre. Milyen feltételekkel dolgoznak együtt a szovjet a többi európai államokkal Európa gazdasági újjáépítésében ? — kérdezte a Politika munkatársa. — A külföldi tőke biztonságban jöhet Oroszországba, azzal a feltétellel, ha nem avatkozik bele a mi belső ügyeinkbe és intézményeinkbe. Ebben a tekintet ben a szovjettel teljesen őszintén együtt dolgozik az intellektüel oroszság is, sőt még a konzervatívokkal is a legteljesebb a harmónia. Ez az összhang a delegáció összeállításában is feltalálható. Mint a delegáció tagjait, kiküldöttünk olyan oroszokat is, akik korábban fegyverrel a kezükben harcoltak a szovjet ellen. így például velünk jött mint szakértő Verhovszkl i volt tábornok, Kerenszki volt hadügyminisztere. Rajta kivül az európaszerte ismert tekintélyű nemzetközi jogász, Klucsnikov professzor, ki a Kölesekkormánynák volt tagja, valamint Nowiczky tábornok is tagjai a delegációnak. Mindez azt mutatja, hogy Szovjetoroszország őszintén együtt akar működni a-többi államokkal Európa gazdasági újjáépítésében. Arra a kérdésre, hogy a szovjet-kormány fenn akarja-e tartani a SHS. királysággal szemben azt a politikát, melyet eddig folytatott, Csicserin. a következőképen válaszolt: — Eddig egységes frontunk volt összes ellenségeinkkel szemben és igy propagandát folytatunk minden országban, hogy megkönnyítsük katonáink helyzetét. Ma nincs már szükség arra, hogy más államok belső ügyeibe avatkozzunk, igy az önök ügyeibe sem. Eddig is azt kivántuk, hogy Jugoszláviával összeköttetésbe léphessünk. Az önök kormánya azonban a mi ajánlatunkat visszautasította, amikor mi ezt Bécsben megkíséreltük, örülni fogunk, ha összeköttetésbe léphetünk a szerbekkel, akiknek nem kell elfordulniok Oroszországtól és nem kell azokkal a cári elemekkel fenntartaniok összeköttetést, akik onnan készítenek elő támadást Szovjetoroszország ellen. Budapesten készül a románok uj hajója Az újpesti Dunaágtól egy pái méternyire vár nyugtalanul a vizrebocsétásra egy kis fehér hajó Ezt a kis hajót a Romén Hajózási Társaság rendelte meg e Ganz-Danubius gyárban. Hat hónap alatt készült el. Hatvannégy méter hosszú, hét méter széles, nyolc és fél méter mély. Beograd és Brajia között jár majd huszonnégy kilométer óránkénti sebességgel. Értéke körülbelül ötvenmillió magyar korona. A belső berendezése a térkihasználásnak uj ötletes megoldása. A második osztályban var külön férfi és női szalon, azonkívül van egy közös szalon is. Az első osztályon étterem, szalon, dohányzó, a Waggon sits fülke megoldásának alapján berendezett kabinok, de nem a régebbi nehézkesen felhúzható ágyakkal. Vannak fürdőszobák. Ez az első román rendelés, a melyen hathónap óta naponta százhúsz munkás dolgozott. Érdekes sajátsága az uj hajónak, hogy az első osztály elől van, szemben az eddig használt típusokkal és igy a kémény füstje nem csapódik az első osztályú utasok szemébe. Gazemberek utaznak... Valamikor a törvény előtt, a különböző közbiztonsági és egyéb hasonló szerveknél a nagyközönséggel szemben a legteljesebb jóindulat és bizalom nyilvánult meg. A törvényeknek az intenciója szerint a bűnösséget bizonyítani kell; ha ez nem sikerül, úgy az illető ártatlan. Ma mintha megváltozott volna a helyzet : mindenki gyanús, aki él. Az étet nagy fogság, a lakóhely pedig börtön, ahonnan külön engedélyekkel lehet csak elmozdulni. Útlevél, vízum, láttamozás az utazás előtt és a megérkezéskor. Mindeme tortúrák és kilincselések betetőzése pedig a határokon, az utasok átvizsgálásánál történik. Megérkezünk a határállomásra. Hatósági személyek jámbor nyájként terelik a hivatalos helyiségbe az utasokat, akik órákon át szoronganak és tolonganak, mig a tortúrán áteshetnek. Várni kell, míg őnagysága kalapjai elintézést nyernek. Egy skatulyában kilenc ujmódi kalapot noz Budapestről, — mert ennél kevesebbel egy modern asszony nem utazhat. A kalapok újak — a bélések kopottak. Jámbor csalás, amellyé] szemben a vizsgáló közegek elnézéssel vannak. Nem ilyen cikkeket keresnék. Valami kicsit, egészen aprót, ami a harisnyában, a cipőben, vagy a ruha bélésében is elfér. Nem arany, nem fogkefe, szappan, pezsgő, vagy egyéb luxusára, mert ezt nem lehet úgy eldugni. A felforgatott kofferekben, összeturkált, ös*szegyürt ruhák közt már megnézték él megállapították, hogy ilyesmi nincs • podgyász közt. De azért keresnek, megszégyenitően és irgalmatlanul. Levettetik a cipőt és megmotozzák az utast. Miért uram, miért ? ... Ki tudna erre választ adni ? Akkor, amikor húsz fórumon keresztül lehet hozzájutni az útlevélhez és minden erre hivatott hatóság kiállítja az utasról a bizonyítványt, hogy megbízható és át- és visszaengedhető a határon, — a szó szoros értelmében tetőtől talpig való átvizsgálás csak arra jó, hogy az utazni kénytelen személyeket emberi méltóságukban és önérzetükben megalázzák. Mert mindenkiben csempészt és gazembert sejtenek. Ugyanakkor pedig, amikor az ártatlan közönség ily fölösleges molesztálasnak van kitéve, a hivatásos csempészek és
