Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)
1922-04-30 / 119. szám
4..oJđ*L BACSMEGYE1 NAPLÖ . 1922. április 30. emeléssel meglepni. 1 A villamos menetjegyek árának emelése összefüggésben van már a sándon villamosvasút vonalának kiépítésével is. Az uj vonal építési munkálatainak már folynak az előkészületei: a városi főmérnöki hivatalban rövidesen már befejezik az uj vonal terveit és ezután rövidesen megkezdik már az útvonalon a pálya kijelölését és fölmérését. Az építéshez szükséges anyagok legnagyobb része is megérkezett már és igy minden lehetőség meg van arra, hogy a sándori villamosvasúti vonal építését megkezdjék. Opiumcsempészekkel a görög határon — Kirándulás a középkorba — »Fönn a Babunán ott lakik az ördög«, ijesztik a macedón anyák gyermekeiket és aki megjárta a Babunát, nem is csodálkozik rajta. Lentről mord és durva sziklaóriásnak látszik, amelynek csúcsai fehérek a hőtől, fenn még monstruózusabb, még komorabb, még vádabb. ) A janicsárok fészke. ' Ott van a Babuna Délmacedóniáhan, ellátni róla a görög hegyekig. Kopár és fekete, a törpe bokrok is csak a derekáig merészkednek, azontúl már íü is alig nö rajta. Valahol beiiorpad a teteje és ott, a hágón, ott járnak át rajta. A török időkben utonállók laktak rajta, meséli az izvőri hán (csárda) gazdája, janicsárok várták a kereskedőket, akik jártak a prilepi, Intólji, vagy az ohriti bazárra. Az öreg ínyehandzsia (csárdás) rémhístó- Siá^at mesélt a janicsárokról, de a Laráiságtalan hán egész biztosan kedveit tanyája volt a babunai betyároknak. Érthető, hogy a betyárok a Babusát választották tanyájuknak, hisz ejt vezet keresztül a messze környék egyetlen valamire való útja. Még a törökök vájták ki a sziklából, régen, tálán századokkal ezelőtt. De csak lovasoknak és szamárhajcsároknak készülhetett, mert a kocsi, vagy az autó éppen csakhogy elfér rajta. Kanyargós, meredek az ut, vérfagyasztó, feneketlen szakadékok felett. Ha a kocsis, vagy a sofför egy másodpercre elveszíti a nyugalmát, biztonságát, kocsi, autó, utas menthetetlenül a szakadékba zuhan. És ez a halai szomszédságában való utazás autón is eltart négy-öt óráig. Addig tart a hágóig való felkapaszkodás és a leereszkedés. A sofför, amint megyünk, hátraszól néha,: itt törte a karját nemrég a bitolji ■ püspök. _ Itt zuhant le a reszani csend, biztos, Ali bég csárdája. Fönn. közel a hágóhoz, alig pár száz méterrel a hóvonal alatt ott van egy csárda. Ali bég csárdájának ne vezi a környék. „ Ránk esteledett, fönn a csárda mellett megálltunk pihenni, a sofför megvizsgálta az autót, meggyujtotta a lámpákat. Bementem a csárdába, ütött-kopott viharvert épület, köböl összerakva, rnég a teteje is lapos palakö táblákból való. Sötét van benn, csak a söntésben pislákol egy árva gyertya. A faiéces söntést még egy sürüszövésü drótháló választja el az ivótól, kis ablak van rajta, mint a postán, ott adja ki a török korqsmáros a pálinkát, savanyú paprikát, túrót. De ostornyelet is lehet kapni, komisz, fekete szűzdohányt, meg gyufát is. Az ivóban sötét van, nem látom kik beszélgetnek, csak a hangokat hallom. Macedónéul folyik a szó, ami szerb lenne, de annyi bolgár és török szóval vegyítve,4 hogy csak üggyelbajjal lehet megérteni. Az ópiumcsempészek. Lassan megszokom a sötétséget, a korcsmáros kéretlen pálinkát tesz elém és megláthatom a beszélgető alakokat. Bocskoros férfiak öten ülik körül az asztalt és isznak. A jellegzetes barna szörruha van rajtuk, hosszú gyolcsing, mintha skót szók nyába lennének. A sarokban tarisznyákat látok, de fegyvert, azt hiába kerestem, Békés utasok, gondoltam megnyugodva, csak az nyugtalanított, hogy amikor beléptem, elhallgattak és azóta csak suttogva folyt köztük a szó. Az egyik hébe-hóba hátrapisiogott felém. Kimentem megnézni, hogy megyünk-ő tovább, de a sofför azzal biztatott, hogy eltelik abba még egy óra is, mert az autón javítanivalót talált. Visszamegyek, ahogy leülök, az egyik macedón átkiált hozzám: — Ki vagy te? —Újságíró. T— Hová mégy? — Megyek keresztül a Babunán. —Skopljéből jössz? — Nem, Suboticáról. Erre az egyik odajön hozzám és barátságosan mondja, hogy ő már volt Suboticán. Csodálkoztam, mig elmagyarázta, hogy marhahajcsár és ilyenképpen elkerült Suboticára is, sőt Bajmokon és Sztapáron is volt már. — Hallom — mondja — hogy Baj'mok már nem Szerbia, sem Sztapár. A többiek látták, hogy »barátságba keveredtem« egyikükkel, áthivtak az asztalukhoz. Gyanakodva fogadtak előbb, ké sőbb azután megeredt a nyelvük — nem kis szerepe lehetett ebben a köz ben elfogyasztott pálinkának — és beszélni kezdtek. így tudtam meg, hogy ópiumcsempészekkel kerültem össze. Kavadarból jöttek, mesélte el az egyik, ott vették az ópiumot és most viszik Görögországba. Érdeklődni kezdtem, hogy vették, hol adják el, de nem akarták megmondani. Gyanakodva néztek végig rajtam, nem feleltek. Később, amikor azt hittem, hogy elfeledték a kiváncsiskodásomat, kértem őket, hogy mondják meg, merre lehet itt átmenni a görög határon. — Át kell neked menni? — kér dezte az egyik. _ Szeretnék átmenni. — Ha nem maradhatsz itt, átvi szünk, de tudod-e, hogy lelőnek a határőrök, ha meglátnak? Erre a biztató ígéretre lemondtam görögországi expediciós tervemről, és igyekeztem másra terelni a szót. Csempész barátaimon közben már érezhető volt a sok pálinka, az egyik tam, hogy ez a macedón népdal. A sofför még mindig hátára fekve dolgozott az autó alatt, nem volt rá remény, hogy hamarosan tovább mehetünk. A csempészek pedig már duhajon, berúgva ordítoztak, a vén török pedig egyre csak rakta eléjük a pálinkát. TT , Középkor. Lestem, hogy mit beszélnek a részeg csempészek. B u f b a mennek, tudtam meg a beszédjükből, ami egy falu, túl a határon. Aztán a határőrökre került a szó. Részegen, ordítozva szidták a határőröket, neveket js mondtak és hősi fogadkozásokat tettek, hogy majd elbánnak velük. A kaland kezdett kényelmetlenné válni. 'A széles, rézgombokkal díszített bőröv mögül előkerültek a revolverek és belel öttek a csárda mennyezetébe Szerencsére belefáradtak .ebbe is és isméit beszélni lehetett velük. Sem imi, sem olvasni egyikük sem tudott, a marhahajcsáron kívül egyik sem volt még Skopljén túl — a háború végét görög-macedóniában várták ki — négyük nem tudta, hogy mi a vülanyvilágitás, telefonról, színházról egyikük sem hallott. Ott élnek a hegyek között maguknak és egyformán, a kulturvilágtól évszázadnyi távolságban és megvetve azt. A nyugati kultúrából csak az autó jutott le hozzájuk, azt is többnyire elromolva látják és nevetnek rajta. Török légkörben élnek még, — engem effendinek szólítottak — és a forrongó világról, népek nagy tusájáról, régi országok összeomlásáról, uj országokról — semmit sem tudnak. Ha valami nagy városról kérdezek, amely egyúttal elérhetetlenül meszes van tőlük, akkor S t a m b u 11 mondanak és az egyik, aki Suboticán volt, amint közéjük ültem, mesélte a többieknek, hogy ott borzasztó gyorsan járnak a vasutak. Késő éjszaka volt már, amikor a sofför jelentette, hogy indulhatunk. Otthagytam őket, a messze letűnt évszázadok, furcsa darabos embereit, akik oly gondtalanul, oly primitiven tudnak csodálkozni mindenen, ha a sors közéjük vet valakit, aki messziről, még Stambulnál is messzibhről jön közéjük. Lampet Béla. A sentai polgármester elleni vádak — Harminchárom magyar tisztviselőt tett kenyértelenné — Senta csöndjébe zajos öröm vegyül bele. A polgármester ügye, amelyet a likvidációig kényszeritettek, közeledik a befejezés felé. Ma még nem lehet biztosan tudni, hogy tulajdonképen mi történik a polgármesterrel, nyugdijazzák-e vagy véglegesen menesztik, annyit azonban már meg lehet állapítani, hogy Spáics Koszta polgármesternek ott kell hagyni Senta város vezetését és ez a tény Senta város polgáraiban a legnagyobb megelégedést kelti. Azóta a nevezetes városi közgyűlés óla, amelyen VutCS Jocó indítványára bizalmatlanságot szavaztak neki, Spáics Koszta csak névleg volt Senta város polgármestere. Ebben a több hónapos harcban, amelyből a város polgármester-ellenes hangulata került ki győztesen, feltétlenül olyan motívumok játszanak közre, amelyeknek a publikálása közérdekű. Egy közhivatalt betöltött egyén túlkapásai és jogtalan intézkedései voltak azok az okok, amelyek az objektivitás alapján álló szerb városi vezetőket arra indították, hogy Spáics Kosztát a polgármesteri székből kibuktassák, A belügyminiszter végzésé még nem érkezett meg Sen tára, azonban Szudárevics képviselő táviratát, amelyben Vuics Jocót Spáics Koszta elejtéséről értesítette, itt hiva talos határozatnak tekintik. A kam pány megindítói hangsúlyozzák, hogy nem érik be csupán azzal, hogy Spáics Kosztát megfosztják állásától, hanem szigorúan lefolytatandó eljárást Követelnek ellene. Harminchárom magyar tisztviselő ügye A mű t hónapban tartott városi képviselő testületi gyűlésen tört ki a nyílt harc Szpájcs ellen, amely t Vuics Jocó vezetett. Ezen a gyű éser o van kijelentések hangoztak ti, amelyek aiapján Stpáicsnak feltétlen bűnvádi feljelentést kellett volna Vuics Jocó ellen inditani. Ez azonban nem történt meg, ham m Szpáics hagyta, hogy a már nyilvánosan felhozott vádak tisztázatlanul maradjanak. Beográdban azonban meghallották a vádakat, amelyeknek alapján történt azután a Szpáics elejtése. Vuics Jocót aki a Szjtáics ellenes éktelenül ordítani kezdett, a többiek , , ^ . , zümmögtek hezzi fe éü ‘»“Sa">TMak a vezetője munkatar sunknak a következőket mondotta: — Szpáics hi vatalnokoskodása alatt a jogtalanságok egész sorozatát követte el. Már tavaly volt szó Szpáics felmentéséről és annak idején nekem ajánlották fel a polgármesteri széket. Én azonban tudtam, hogy Szpáics örökségét csak úgy lehet átvenni, ha kormánybiztosi hatáskörrel ruháznak fel, mert csak igy lett volna lehetséges a Szp ;cs ügyeinek rendezése. — A jogtalanságok közül egyet említek csak meg, az elbocsátott harminchárom magyar tisztviselőnek a dolgát. Ezek a tisztviselők még az optálás előtt letették a hüségesküt. Egyszer az egész város meglepetésére Beográdból egy rendelkezés ött, hogy mind a harminchármat fe mentik állásuktól. Most kiderült, ogy Szpá cs Koszta azt a jelentést küldte Beográdba, hogy a nevezett lisztviselők nem tették le a nüségesküt és igy természetesen nem alkalmasok arra, hogy közhivatalokat tölti enek be. Ennek a hamis jelentésnek az alapján történt azután a felmentés és igy lett harminchárom családos ember egy időre »enyértelen. Ma már részben elheyezkedtek ezek az emberek, de egy re szűk még mindig kenyér nélkül van. Ebből az egy esetből is viláosan meglehet állapítani, hogy Szpáics Koszta polgármesterkedése nem csak a város, hanem az állam szempontjából is káros volt. A pártok közötti béke A Szpáics Koszta ügyében nemcsak egy frakció, hanem az egész városnak a különböző plattformokon álló pártjai exponálták magukat. A harcot tulajdonlapén a radikális-párt indította meg, de az utóbbi időben már valamennyi párt egységes volt ■ Szpáics elleni küzdelemben. így volt azután csak lehetséges, hogy Beogradban tényleg elejtsék a polgármestert. Most már a polgármesteri állás betöltése foglalkoztatja a közvéleményt. A harc már ebben az irányban is megindult. A belügyminiszter döntése még nem ismeretes, de valószínűnek tartják, hogy a belügyminiszter a tanács valamelyik tagiát fogja a polgármesteri teendők vezetésével megbízni. Ha ez nem
