Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)

1922-04-30 / 119. szám

2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1922 április 30. liberális városában, Debrecenben Bernolák Nándor népjóléti minisz­ternek olyan kevés volt az esély;, hogy visszalépett a jelöléstől A magyar politika krónikájáhozr tartozik az a nyilatkozatharc, amely Belliién miniszterelnök és Andrássy között tört ki újból a volt királyi családról való gondosko­dás kérdésében. Andrássy ebben a polémiában élesen támadta a kormányt génuai kudarcáért is és Bethlen miniszterelnök most bár megcáfolni nem tudja ezt a va­udat, mégis a felháborodás hang­iján utasítja azt vissza. . Harmincnégy nemzet képviselői egy csatahajón Génuából jelentik: Arról a fogadás­ról, amelynek a Danié Alighieri csa tahajó volt a színhelye, rövid távira­tok elmondottak annyit, amennyit rö­vid táviratokban összeszoritani lehet. De ez a fogadás néhány sornál töb-| bet érdemel. Egyenesen történelmi­nek lehet mondani azt a jelenetet, amikor III. Viktor Emánuel király a földteke minden részéből összesereg­­lett nemzetek küldötteit asztalánál látta. Harmincnégy nemzet 150 kép­viselőjét üdvözölhette hajóján, — amire még nem volt példa a históriá­ban. A delegátusok már mind á hajó fedélzetén voltak, amikor pontosan délben felharsant a napos káplár kürtje: — Jön a király. A delegátusok sorai között izgalom futott végig, mindenki elhelyezkedett és kíváncsian várta az olaszok ural­kodóját. A kistermetű Viktor Emánuel fürgén sietett a hajó fedélzetére. Leg­először Lloyd George angol miniszter elnököt ismerte meg. —Ah, — kezdte a király angolül, ■—■ üdvözlöm önt, miniszterelnök ur! Még néhány szót mondott neki, az­után a mellette álló Barthou francia delegátus felé fordalt. öt franciául szólította meg: — Örülök, hogy megszoríthatom a kezét. Feltűnést keltett, hogy amikor a király francia nyelven kezdett Ra.t­­henau német külügyminiszterrel be­szélni, a külügyminiszter németül vá­laszolt. A király csodálkozva nézett rá, majd igy szó't: — Igazán sajnálom, de nem tudok annyira németül, hogy az ön hazájá­nak nyelvén beszélhetnék önnel . . . Rathenau erre szintén franciára fordította a társalgást. Mosolyogva fogott kezet gróf Bán­­'ffy Miklós magyar delegátussal is. — Sohasem fogjuk elfelejteni — je­gyezte meg előtte a király — mily vitézül harcoltak a magyar katonák. A magyar külügyminiszter látha loan meglepődött erre a megjegyzés­re. Ezt válaszolta a királynak — Felséges uram, a magyar kato­nák a világháború alatt csak köteles­ségből, de nem szivükből harcoltak 1 Minden szem a király felé irányult, amikor az orosz csoport elé érkezett. Az utolsó pillanatig nem volt bizo­nyos, hogy a szovjetdelegátusok részt vesznek a királyi fogadtatáson. Az olasz kommunisták ugyanis roppant nehezteltek a moszkvai delegátusok­ra, hogy a polgári elemekkel oly fesz­­.telenül érintkeznek. Kifogásolták, hogy amikor a génuai konferenciát megnyitották, a király sürgönyének felolvasásánál Csicserin és társai is éljeneztek. — Tisztára burzsuj tempó, — kor­holták az olasz kommunisták Csicse­­rinéket — hogy önök frakkba öltöz­ködnek ég cilindert illesztenek a fe­jükre. Ez nem méltó proletárok kép­viselőihez! Az ellen pedig határozot­tan tiltakozunk, hogy elmenjenek a csatahajóra és részt vegyenek a fo­gadtatásban. Azt hitték, hogy az orosz delegáció számol ezzel a tiltakozással és még­sem megy el a Dante Alighieri-re. De Csicserinék nem törődtek az elvtársak aggodalmaival, ismét frakkot öltöttek, cilindert tettek a fejükre, szürke kez­­tyüt húztak a kezükre és megjelentek á király előtt. —Signor Csicserin, az orosz kül­­ügyek népbiztosa, — mutatta be han­gosan a királynak a szovjet-delegá­tust a főudvarmester. A király mosolyogva szólt hozzá franciául: — Örülök, hogy láthatom önt . , . Úgy veszem észre, hogy az ön heve olaszosan hangzik. Csicserin . , , ha­tározottan olasz! — Lehet, — válaszolta Csicserin, - de elhiheti Felséged, hogy nem va­gyok olasz. A főudvarmester ismét hangosan jelentette: —' Signor Leonidas Kraszin, az grosz külkereskedelem népbiztosai ' A király vele is kezet fogott és né­hány pillanatig elbeszélgetett vele. — Úgy látom, _ mondotta többek között Kraszin, — hogy felséged igen népszerű. — Miből látja ezt? — Abból a hatalmas éljenzésből, amellyel a nép felségedet fogadta. A király mosolygott és tovább ment. A cercle után asztalhoz ültek. Csi­cserin a génuai érsekkel ült szemben. Az érsek arról tudakozódott, milyen az orosz, katolikusok sorsa Oroszor­szágban. — Nálunk minden vallás teljes szabadságot élvez! válaszolta Csi­cserin. — Szabadság ... szabadság ... 1 jegyezte meg az érsek, — az bizony igen nagy dolog és igen szép dolog és bólintott fejével. Később az érsek összekoccintotta poharát az orosz delegátus poharával és az ételsorkártyájukat névaláírásuk­kal ellátva, kicserélték. Amikor a ki­rályra szóló pohárköszöntő elhang­zott, az orosz delegátusok is felállót tak, s hangosan kiáltották: éljen a király! Oroszország újjáépítésének tervei Lloyd George nem hívja össze a szignatárius hatalmak konferenciáját — Barthout Párisba hívták — Az orosz memorandum szövege A konferencia legnagyobb ese­­énye az, hogy B rthou Pnincaré miniszterelnök utasítására megszaki >otta génuai tartózkodását. Csütörtö­kön késő éjszaka a francia miriisz­­rtanács elhatározta, hogy Barthout ? eredeti instrukciók szigorú betar­­'ásóra j<gja utasítani. Llyod George zzel szemben arra az álláspontra h lyczkedett, hogy a német-orosz zerződés nem tartozik a nagykövet .onferencia elé. Barthou erre P>*ín­­carétöl utasítást kapott, hogy utaz ’ék Párisba. Barthou az eddigi terv szerint két nap múlva visszatér Génuába. A francia delegáció Barthou elu­­azása kapcsán nyilatkozatot közölt írói, hogy Ba ihou, aki 'zombator élelött tiz órakor távozik Génuából, mm akart Párisba u azni, amig el iem készültek az oroszokhoz inté­zendő memorandum alapelvei. A nagykövetek értekezlete elutasitotia a francia ja­vaslatot Párisi jelentés szerint a nagykö­vetek konferenciája pénteken a kül­ügyminisztériumban összeült. A konfe­­encia nem adott helyet a francia kormány indítványának, hogy a német-orosz szerződés megvizsgálá sával a nagvköveti k nferenciát biz zák meg és ezt a Legfelsőbb Ta nács hatáskörébe utalta át. Lloyd George vissza­­vonta javaslatát A Newyork Herald és a Journa1 egybehangzó hírei szerint a génua értekezlet megszakítása a Legfelsőb Tanácsnak a Riviéra egyik Génuá­­hoz közelfekvő v rosában tartandó ülése miatt küszöbön áll. Lloyd George azonban most még ennél, is tovább ment engedékeny­ség tekintetében, hoey lehetővé tégy a franciák engedékenység, t is eddig merev álláspontjukkal szemben. Lloyd George visszovonta az alá irö hala.mák összehívására vonat­kozó javaslatát, mert elhatározta, hogy a kényszereszközök kérdést’ egyedül Poincaréval fogja megtár gyalni. A Népszövetség ülése Genf. A Népszövetség tanács május 5-ikán megkezdi tizennyolca1 dik ülésszakát, amelyen többek közi az albániai, litvániai és lengyelor­szági kisebbségek védelmének kér­désével foglalkoznak. A szövetséges hatalmak terve Oroszország felsegitésére Paris. Az orosz delegációk me­morandumára adandó ultimátum­szerű jegyzék két javaslattervezete között csak két pontra nézve van komolyabb eltérés. Az első az orosz háborús adós­ságok dolga. Az angol jegyzék-ter­­v zet szerint bizonyos körülmények között az összeg leszállítható. Anglia olyan szöveget ajánl, hogy minden állam irányában fennálló orosz ha­ditartozást egységes összegben kell megjelölni és evégből három tagú választott bíróság kiküldését ajánlja. A bizottság elnökéül az Egyesült Államok legfelső törvényszékének elnökét kellene megnyerni, vagy a Népszövetség nevezné ki a válasz­tott bíróság elnökét. A második pont a nacionaiizált és kisajátított magánvagyon kérdése. Anglia ebben a kérdésben haj­landó elfogadni a szovjetkormány jánlatát, mely szerint azok a kül­földiek, akiknek oroszországi tulaj­donát kisajátították, ha vissza akar­nak térni Oroszországba, nem kap­ják ugyan vissza nacionaiizált va­gyonukat, hanem állami koncessziók és bérszerződések utján juthatnak kárpótláshoz, mely szerződések kö­telezően 99 évre folyamatosan meg­­hosszabbitandók. A kártérítés ilyen módjára az an­gol jegyzék egészen váratlanul meg­lepő megoldást ajánl, nevezetesen, hogy a szövetségesek és általában az érdekelt államok nyújtsanak hosz­­szu lejáratú kölcsönt a szovjetkor­mánynak. Anglia 20—25 millió font sterlin­get hajlandó adni. Belgium 200 millió frankkal venne részt a hitelnyújtásban. japán 12 millió jent áldozna Oroszország talpraállitására. Franciaországtól az angol javas­lat azt Kivánja, hogy mérnököket és műszaki személyzetet bocsásson Oroszország rendelkezésére. Olaszország megfelelő munkaerőt adna és ezenkívül mezőgazdasági gépekkel látná el Oroszországot. A francia jegyzék-tervezet a két pont kivételével nagyjában megegye^ zik az angol tervezettel, de azt is tartalmazza, hogy a szovjetkormány *ötelezze magát, hogy jövőben a külföldön semmiféle propagandát nem fog űzni, továbbá tartozik min­den egyes állam irányában külön­ít ülőn elismerni a régi államadós­ságokat és kötelezőleg kimondani, hogy nem fog semmiféle igényt emelni az antibolsevista mozgalmak­nál, ellenforradalmi hadműveletek­ből eredő állítólagos követelések ér­­■ ényesitésére. Követeli, hogy a szovjetkormány vállaljon kötelezettséget minden ma­gánvagyon kártalanítására. Az oroszok hajlandók a megegyezésre Az angol kiküldöttek körében bizo­nyosra veszik, hogy sikerülni fog Oroszországnál meg­egyezni a tekintetben, hogy a ki­sajátított tulajdonokat az állam ; kilencven esztendőre bérbe veszi, Rakovszki kijelentette, hogy Orosz­ország hajlandó elismerni adókötelez­vényeit 1918-ig teljes mértékben. Kö­zölte, hogy Oroszországban vissza fogják állítani a külföldiek örökösö­dési jogát. Oroszország kész hozzá­­/ mini a világbéke-egyezményhez is ibban az esetben, ha a szovjetet elismerik. Politikai válság Oroszországban Leninnek triumvirátussal való he­lyettesítése befejezett ténynek tekint­hető. ' A kormány élén Trockij, Cir­­lupa és Rüpov (vagy Lunacsarszkij) fognak állni. Az utóbbi mögött Zinov­­jev áll, akinek, mint az internacionálé elnökének, nyíltan lehetetlen a kor­mányzásban résztvennie. A trium­virátus jelszava : Mindent a forradalomért! Ez az uj jelszó .katonai kommuniz­mus“. Kommunista vezető körökben a hangulat rendkívül izgatott. SHS—magyar gazdasági tárgyalások Génua. Jankovics Velizár, a jugo­szláv delegáció vezetője fogadta Bal­­kányi Kálmánt, az OMGE igazgató­ját, akivel hosszabb megbeszélést foly­tatott. Jankovics kijelentette, hogy a kisantant nem fogadná szívesen egy kollektív szerződés megkötését. Az SHS királyság ezzel szemben két­oldalú szerződést kötött úgy a némer tekkel, mint az osztrákokkal. Az SHS királyságnak főleg vasúti anyagra van szüksége, aminek ellenében fát és élelmiszert szállítana Magyarországba. A tárgyalásokat ebben az ügyben még folytatni fogják és erősen remél­hető, hogy mihamar kedvező meg­­egyézés jön létre.

Next

/
Thumbnails
Contents