Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)
1922-04-26 / 115. szám
6. oldal. BACSMEGYEI NAPLŐ 115. szám; filozófia és kereskedelem elválasztásának szükségességéből kiindulva, kizárta igazgatóságából Steiner dr. és Molt kereskedelmi tanácsost. — Most még csak az „Eljövendő Nap“ likvidálása marad bátra. Séta a gyerekszobákban — Mit olvasnak a gyerekek? — Milyen megnyugtatóan jó a gyerek szobák piros mosolyos csöndjében barangolni. Pistukákkal, Jancsikkal, Bébikkel, Petárokkal gügyülő nyelvükön eldiskurálni. Szűk kis életük csöndes örömeit látni. A gyerekszobák széjel szakított mesaskönyveí között lapozgatni és azokból a nagy zsíros ujjnyoraos lapokból az énjüket összeállítani. Az ilyen szobákban állandó a jólét, de milyen szomotu az utcák sarkán fillérekért könyörgő gyerekek korán érett arcából a jövendő böríönlakök csúnya tragédiáját kiolvasni, öt-hat esztendős, l£gázolták, szeméből áz élet, a nagy nyomorúság kiáltó beszédét kiolvasni. Ezektől hiába kérdeztük, hogy mit olvasnak, piszkos kis kezük gyűrötten szorította az öszszekéregetett koronás papírpénzeket, mert bágyadt szemük csak azoknak a megolvasásával foglalkozik. A legelső Jancsika volt, lehulló hajában fényesen szaladgál a tisztaság. Zsirpárnás kis keze nagyokat ver a képeskenyv oroszlánjaira és vadállataira. Erélyes parancsszóval odasorakoztatja maga elé őket. Jancsika még maga nem tud olvasni, Ebédután azonban felolvasást tart neki a dadája. Arra a kérdésre hogy mit szeret leginkább olvasni, büszkén mondja, hogy az állatokról. — A gyite csikókrél, az oroszlán bácsikról, meg a tapsi füles nyulról. Amikor tiszta, nagy szemét az álom mézével vonja be az este keze, szelíd emberi hangon mesélő oroszlánok, aranysörényes csikók szaladgálnak apró kis ágyában. Mert Jancsika kívülről tudja már a hosszú rigmusokat és ha megkérik, el is mondja azokat. A'második interjút egy kislány adja, második elemibe jár. Dacos, büszke kis Orvosok Irta: Baedecker Uyencimü Írásom jelent meg csak az imént a Bácsmegyei Naplóban, s egy társaság arra méltatta, hogy beszélgetett róla. Az urak, akik jelen voltak, nem adtak igazat a szerzőnek. — azt állították, hogy olya» eszményi orvos, akinek a lelkét festettem, nincs is a világon, hogy a doktorok átlaga és különösen a modern „gyógyász‘ -ok típusa egészen másként fest mint az én jólelkü emberbarátom. S a témát nem ejtették cl. Olyan urak, akik a legkisebb fejfájásnál a doktorhoz szaladnak s a legcsekélyebb gyomorindiszpoziciónál a „tanár“-hoz futnak, s ha egy kissé nervózusak, szanatóriumban telepednek meg, nem győzték szidni a gyógytudomány bajnokait. Elmondták róluk, hogy sablonok szerint dolgoznak és nem tudnak vagy nem akarnak individualizálni, hogy csak a testnek a bajaival törődnek s ne egyúttal lélekorvosok is, hogy csak a jólfizető pácienseket kezelik szeretettel, s a szegényeket sommássan „intézikel“; hogy a családi viszonyokat nem tanulmányozzák s a finomabb vonatkozásokat a családi és a házaséletben nem veszik észre; hogy a reklám fontosabb nekik mint a gyógyeredmény, s a honorárium jobban érdekli őket mint az, hogy a beteg visszanyeri-e az egészségét és a munkaképességét; hogy nincs elég szociális érzésük s hogy nem törődnek eleget a gyógypedagógiával . . . S még sok olyan igazságtalanságot hordtak össze, amikben van egy kis igazság is . . . Valaki — sokat olvasott és tapasztalt az öreg ur — mégis a védelmükre kelt. — Ami engem illet — így szólt —, lány, diskurzus közben úgy mozog), mint egy táncosnő, fényesorru cipőjét csodálja folyton. Ő az öreg Andersen’ bácsival, Grimmel és Pósa bácsival barátkozik. De már nemsokára abbahagy ja a mesék olvasását. A harmadik osztályban már regényeket fog olvasni, apukától Verne könyvet fog kapni. Még ;sz előtt szeretné a Dobó Katica történektét elolvasni. Bandi nytíle esztendős, már ismeri Petőfit és Mark Twaint, tréfásnak, mulatságosnak tartja. Mikor azt kérdezzük tőle, hogy miért nem meséket olvas, surra csak annyit válaszol: l— Azok gyerekesek. Egy harmadik elemitfa kisfiú azért szereti Andersent, mert sok tündér van a könyvében és a történetek végén a /ossz embereket mindig megbünteti. Klárinak, a hétéves kis elegáns dámának nincsen irodalmi ízlése, olyan könyv vet olvas, amilyet a mamájától kap. Neki mindegy. Ilus, a második polgarista leány, akinek legnagyobb szórakozása a lapokban megjelenő rejtvények. megfejtése, Mar dách Ember Tragédiáját olvassa. Jókait, Vernét, Guliver utazásait, mind még elemista korában olvasta. A gyerekszobák ajtója becsukódik, az ucca porában szabadjára engedett gyerekek furćsa táborába megyünk. Palinak az apja kocsis. Azt mondja, csak a kisbetűket tudja, nincs ideje az iskolába járásra. Sohasem olvasott, nem is akar, ö majd ha nagy lesz, mindig újságot fog olvasni. Könyv néni kel! neki. Csonk lábszára egy kopogó mankó szijjas ágyába szorul bele. Amint tipeg, ott a többi között, rossz fujtatós tüdejéből olyan furcsán eregeti ki a szavakat, szeme élénkségéből látszik a befelé élés nyugtalansága. Csontszu miatt vágták le a lábát. Negyedikbe jár. Már sok mindent olvasott. Az apjának, aki nem tud olvasni, ö szokta vazárnaponként az újságot felolvasni. Tudja jól, hogy mi történik a világban. Még a szerkesztői üzeneteket is elszokta olvasni. Még könyvet nem olvasott, de nagyon szeretne. Neki mindig volna arra ideje, mert játszani nem igen tud, ismerek nem egy doktort, aki teljesen ártatlan mindazokban a hibákban, amelyekkel vádolják őket. Ismerek orvosokat, akik a betegeknek és családjuknak egyszersmind papjai, tanítói, tanácsadói, akik a házi perpatvarokat elintézik, a házastársak közti ellenteteket megszüntetik. s a szülők és gyermekeik közt támadt konfliktusokat elsimítják. Ismerek» orvosokat, akik keveset törődnek a tiszteletdijjal, s akiknek egyedüli vágyuk, hogy a betegük megromlott egészsége helyreálljon s a család a munkásembert, a kenyérkeresőt, a családfenntartót visszakapja; akiknek puszta megjelenése a háznál már felgyógyulás, mert teljes vigasztalás; akik bölcs és emberséges tanácsaikkal is előmozdítják a családi élet harmóniáját s betegeiknek és a környezetüknek a megnyugvását; akik nemcsak, hogy nem fogadnak el fizetést a szegény emberektől, de ezeknek az érdekében megsarcolják azokat a pácienseket, akiket ázerencsejavakkal áldott meg a gondviselés, s ezeknek adományát megtoldva á magukéval a Szegény ördögök számára szükséges gyógyszerekre, kényelmi cikkekre, erősítő italokra és tápláló eledelekre fordítják; akik minden betegüket nemcsak testi, de lelki vizsgálatnak is alávetik s ä pszihológiai momentumokat is figyelembevéve kezelik; akik a betegeiknek nemcsak gyógyítói, de barátai és jóltevői is; akik —r • — Elég! Elég! — szakították félbe a többiek. És egyenkint kiáltozták : — Hol vannak ezek a doktorok ? — Neveket kérünk! — Pontos címeket! — Mikor rendelnek? Kórusban pedig mind azt kérdezték: — Hol vannak? Hol? — Regényekben és színmüvekben! —felelte az orvosok lelkes védelmezője. de nem szeret. Az anyja nem akar neki könyvet venni. A kis koldusok, akik a Városi Kávéház bejáratánál, a forgalmasabb uccák sarkán nyújtják alamizsnáért csontra soványodbtt kezüket, nem olvasnak. Egy kis meg egy nagy fiú, az egyik hat, a másik hét éves, még este tizenegykor is ott posztóinak a városi előtt. Nekik nincs idejük az olvasásra, pénzt kell keresniük, (sryí) MOZAIK. Mikor a zápor szakad ... ‘ JD élután hirtelen elszürkül aiz ég, gyalus felhők úsznak rajta át, olyanok, mintha a szegélyük valami fehér gomból yüséggel volna montírozva, aztán püha négykrajeáros nagyságú foltok tűsnek az aszfaltra, utána nyomban megered az eső és mindjárt zuhataggá is. nő. Akit az utcán ér, az rohanni kezd. A bolthajtások, a kapualjak megtelnek viiágos harisnyás, félcipős kisasszonyokkal, leginkább egyszerű -emberekkel. Én ’ két öreg asszonnyal kerülök össze, nagyon szegények és különösen rongyosak. Most ismerkednek s kezdik az időjáráson, akárcsak a szalónok démonjai. —-A sógorasszonyom, folytatja az egyik mindéin átmenet nélkül, hagymát akart ma venni. Negyven forint kilója. Ki hätte volna, hogy ezt is megérjük! — Ettől az esőtől mindenkinek terem majd,vigasztalódik a másik. Szóba kerülnek más drágasági tételek, azt mondják, amit millió ember, —. szinte a könyökön nő ki a szakadatlan 'panasz, milyen olcsó volt va-i lami valamikor s milyen drága ma.-— Ide hallgasson, folytatja az első. Háború is volt, rekvirálás meg ^kivitel is, aztán megkapta mindenki a porcióját, — megmondom nyiltan, a . katonák,— .mégse volt ilyen nehéz az élet, mint most. Mitől van ez? — Én nem tudok már . semmit, hangzik a felelet, csak azt a szegény királyt irigylem, aki elég üggyel-bajjal élt, aztán most bevégezte. Aszongyák, a felesége is meghalt, de az újságban még nem olvastam. Inkább az ne született volna meg, aki a forgalmi adót kitalálta. Mért forgalom már az is, ha kötőt akarok venni e helyett a rongyos helyett? Sóhajtások, apró szünetek, tűnődések. ,— Tudja, az volna a legjobb, ha egy ilyen nagy vihar elsöpörné egész világot. De szívesen lennék az első áldozat! A zápor szakad tovább, már nem is zápor, hanem egész őszies jellegű eső; pihenőt nem ismer, megduzzasztja a csatornákat, néha belekap a forgószél s akkor füstöl az aszfalt, — az egyik szegény öreg visszatér a múltra. — Nem lehet megélni, senki sé tud megélni. Csak bíznák rám, megtalálnám én egyszerre hol a baj? Mert akármit mondanak is, elpusztult a háborúban vagy két millió ember. Erre feleljen néni, ezek már nem élnek. Vagy tán azt mondja, hogy élnek? — Dehogy, lelkem, dehogy. — Na lássa. Hát ha nem. élnek, nem is esznek., Ha pedig nem esznek, hol az ő részük? — Hol? — mondj a másik, inkább maga elé meredve, azután* bámulnak bele. tovább a viharos áprilisi délutánba. » • ' • ■ , Sárkány a tetők fölött Hogy úszik... és milyen dacosan Ingatja nádvázas fejét, Minthogy ha fönn, a kik magosban Ő volna kezdet és a vég,, Papirkoloncát még sem érzi, A spárgakantár nem zavarja, A felíeg tejtestvére neki S a messzeség az édesanyja. Alul világok üllepednek, Hitvány rögök és ferde házak, Az utcagyermek kénye-kedve * Röpülésének mit sem árthat, Ö életem, szép, kósza sárkány Komor, kevély tetők felüt, Mi lesz, ha eltépik a spárgát Játékronió, cudar kezek? Mi lesz velem, botor gyerekkel, Ha egyszer szivemből kitépnek És játszadozni mély egekkel Nem lesz több dal, könny, bánat, ének ? TERESCSÉNYl GYÖRGY, — Tisztek az egyetemen. Beogradból jelentik: A hadügyminisztér legutóbbi rendeletében megengedi az aktív tiszteknek, hogy a belföldi egyetemeket, mint rendes hallgatók látogassák. A tiszti egyetemi hallgatók az előadásokon és vizsgákon civilruhában jelenhetnek meg. — A „Novosti“ Wrangelék el" len. Elénk feltűnést keltő cikk jelent meg a „Novosti“ legutóbbi számában. A cikk heves támadást intéz Wrangelék ellen. Árulóknak nevezi őket, mert nem fejtenek semmiféle tevékenységet éhező testvéreik érdekében. Az orosz éhség nem csak a szlávság, hanem az emberiség ügye. A segély akcióban minden ember igyekszik részt venni, csak Wrangelék nem, aki pedig ebben a világakcióban nem vesz részt, azt nem is lehet még az áruló elnevézéssel sem illetni. Azt csak egy elnevezés illeti meg, még pedig az, hogy nem ember. Wrangelék nemcsak, hogy nem támogatják éhen pusztuló testvéreiket, hanem életveszélyes fenyegetéssel akarják elriasztani az SHS. királyság szolgálatában álló orosz újságírókat is, akik támogatják a segély akciót. — Osíjek az oroszországi éhezőkért. Osijekről jelenti tudósítónk : Osijek város vezető körei — élén Hengl dr. polgármesterrel — elhatározták, hogy az oroszországi éhinségesek számára eszközlendő nyilvános gyűjtésen felül még más módon is gyűjtenek á szerencsétlen Szovjetoroszország lakossága számára. Május 7-én, vasárnap nagyobb szabású gyüjtönap lesz. A délelőtt folyamán a város úri hölgyei az utcákon és tereken persely-gyűjtést rendeznek, délután pedig nagyszabású népünnepély a Regimentsgarteriben. A népünnepélyen résztvesznék az Osijeken tartózkodó orosz emigránsok is.* Ugyanazon a napon fogják megtartani az országos hadiárva napot is. A tiszta jövedelem a két jótékony cél között fog megosztatni.
