Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)

1922-04-25 / 114. szám

oldal, BACSMEGYEI NAPLÖ 114. szám, itt van Pertinax, itt van Georg Bernhard és Teodor Wolff és Frac­­caroli és Hamilton. Ezek minden információval el vannak látva az összes bizalmas ülésekről. Az in­formációkat valósággal házhoz szállítják nekik — maguk a dele­gációk vezetői. Aki az ó össze­köttetéseikkel nem dicsekedhetik, az ő kollegiálisukat és igazán szives készségüket veheti igénybe. Ha ezt nem teszi, vándorolhat egyik sajtófőnöktől a másikhoz, befuthatja Génua utait, felkapasz­­kodhatik a különvonatokra, hogy azok a Génua körüli helységekbe vigyék ki, amelyekben a delegá­ciókat elszállásolták : anyagot így is rengeteg utánjárással, hihetet­len időveszteséggel —- «s állan­dóan próbára tett leleményesség­gel kaphatnak csak. — Az az újságíró, aki a rossz­­valutáju országokból jön, akinek minden centésimot külön kell latra tenni, az angol, az amerikai és a boldog semleges újságírókkal méltánytalan feltételű térelőnyver­­senyt fut. Autó nélkül a delegá­ciók szétszórtsága mellett interjú­kat ugyancsak gyéren küldhet lap­jának. Mig a rosszvalutáju újság­író tüdejét loholja ki, ezek a bol­dogabb országbéli kollégák köny­­nyüséggel adják ki a napi autó­költséget, amely nekik potom 700 lírát, a magyar újságírónak 20.000, a szegény osztráknak pedig pláne 200.000 nehéz koronát jelent e fel fordított valutájú világban . Miért versenyképtelen az osztrák ipar ? — Adatok az osztrák árak és bérek alakulásáról — Wagner, alsóausztriai képviselő, akinek a kiélesedő osztrák gaz dasági válságról Írott könyve a napokban hagyta el a sajtót, ar­ról a folyamatról, amely az osz­trák termékek órát a világpiaci árszínvonal fölé emeli, érdekes közléseket tett, amelyek az ősz­­szes dunai utódállamok azonos természetű problémáinak megér­téséhez hasznos tájékoztatást nyújtanak. Wagner képviselő koz; léseinek legjellegzetesebb részét, a Bácsmegyei Napló bécsi tudó­sítója a következőkben adja: — Vizsgálásaim azt bizonyít­ják, hogy Ausztriában az ipari és a mezőgazdasági termékek órai a legtöbb cikknél elhagyták már azt a határt, amelyet az aranyva­lutában kifejezésre jutó világór jelez. Az áralakulásnak ez az ál­lapota szükségkép kiélesiti a helyzetet az osztrák ipar és mun­kásai számára, aminek első követ­kezményeiként az osztrák ipar számos nagyüzemének megállí­tásával kell számolnunk. — Ha a mezőgazdasági gép ipar termékeit nézem, a tizenhá­romsoros vetögép, amely 1914- ben 510 koronáért volt kapható, ez év januárjának közepén Bécs­­ben a 650.000 koronás eladási árat érte el. A világpiaci ár arany­­valutára átszámítva csak 621.180 koronát tehetne ki. — Egy varrógép, amelyet t kereskedelmi forgalomban 1914 ben 130 körönéért adtak el, 1922. frrnyak az aulában Régi egyetem, hosszú, morajló folyo­sók, melyeknek távoli zugaiban mint­ha a fiatalság visszhangja rejtőzne. Diákkor, elsuhanó arcélek a gázfényes aulában, első megilletődések és harcok, vájjon lehet-e mindezeket még egyszer életre hivni, valami bűvös szellemidé­zéssel ? Fönn a harmadik emeleten, a kupo­laterem, mely padjaival arénaszerüen. lépcsőzetesen emelkedik egészen a meny­­nyezetig. telistele van ifjú, borzas em­berfejekkel. Mindez a háttér. Lenn a magas dobogón, rengeteg íróasztalnál ül Beöthy Zsolt. Ez a környezet illik hoz­zá. Mintha színpadon lenne, egy hősi és szenvedélyes játékban. O az ezeréves ország alkotómestere. Nyugodtan épiti­­szépiti körmondatait, melyek egyre szé­lesednek. egyre ütemesebben zengenek, akár a hősköltemény hexaméterei, egyre emelkednek, fölfelé s aztán, egyszerre úgy rémlik, az égig érnek. Körülötte a millenium görögtüzfénye, ezer és ezer röppentyűje. Mindig van benne valami ünnepi. A múltat jelenti nekünk, nSely érintkezik a jelennel. Finom, kimunkált, a szépség felé rajongó feje hasonlít Bajza Józseféhez. Európai, mint Széche­nyi és magyar mint Vörösmarty. Az ő neveiket ejti ki leggyakrabban. Egy aranykor emléke marad számomra. Lenn a második emeletgn, a kis te­remben, népes hallgatóságnak fiatal ta­nár beszél, jegyzeteire hajolva, szagga­tottan és idegesen, nyugtalan mozdula­tokkal kisérve azt, amit mond, Riedl F’rigyes. Neki nincsenek már arányos, Ívelő körmondatai. Széttöredeztek azok a haladó időben, csillogó megjegyzé­sekké, nemes észrevételekké finomod­tak, az uj kor vívódásában. A jelent érezzük s titkos szeretettel vonzódunk hozzá. Aranyt emlegeti, a leglelkibb költőt, a modern kisérteti átót, az ön­vádlót, ki összeköt bennünket a remek­írókkal, föntartja az irodalom eleven folytonosságát. Ezeken az előadásokon n,-m egyszer hallunk a budapesti utcá­éi, egy-egy újságcikkről, mely tegnap jelent meg, az élet és tudomány össze folyik. Nincs vége a tanításnak akkor mikor befejeződik az óra. Megyünk az egyetem folyosóján és hirtelen hátunk mögött terem, kiveszi kezünkből a köny­vet, melyet olvasuok. kérdez, helyesel, vitatkozik, teára hiv bennünket, vala­mely olasz partvidékről levelet ir és a pontosságával föhegyzi, melyik német lapban látta nevünket. Kedves kisértet, mindenütt jelenlevő, mindent tudó, foly­­ton követ. Gyors egymásutánban haltak meg mind a ketten. A halál nemcsak az élet megszűnése, hanem jelkép is. Akk#r ha­lunk meg, mikor minden, ami körülöt­tünk „van, idegenné és érthetetlenné vá Ük. Ok, akik mélységesen összeforrtak történelmünkkel, már évek óta tévedezve bolyongtak ezen a földön, önmagukat keresve. Beöthy Zsoltot a háború után egyetlen egyszer láttam, egy szürke téli délelőttön, mintegy az elhalványult ezer éves glóriában, futetlen könyvtárszobá­jában olvasott, kendőkbe bugyolálva és fázott. Riedl Frigyest pedig a városon kívül pillantottam meg egy magányos sétámon, amint egyedül állt, hajadonfőit dúlt szakállal, hosszan, mereven egy pontra nézett, szokása szerint hangosan beszélt, mintha földrehullott ábrándjai­val és gondolataival társalogna. Való­ban jelentős emberek voltak mind, a ketten, mert jelentettek valamit életük­­be i és halálukban, nemcsak tudósok, a kik adattárukat közölték, hanem min­denekelőtt a szépség imádói, művészek kik megrezzentek egy verssoron, álmok­ban gondolkoztak és ép ezért közvetlen hatást gyakoroltak, nemzedéket nevel tek fel. Ma is megismerem tanítványai­kat, kiknek örökbe hagyták tudásukat, szempontjaikat, de apró-cseprő szoká­saikat is. Beöthy tanítványai kék tintá­val írnak, Riedl tanítványai lila tintával. Minden, ami az övék volt, ma már a2 élet végtelen körfolyamában kering. Ki lesz az utódjuk ? Ki hat majd igy a következő nemzedékre az egyéniség és művészet példájával? Ki folytatja, a mit ők abbahagytak ? Az aulában az ő árnyaik lengenek. Kosztolányi Dezső. anuár közepén csak 240.000 ko­ronáért tudott forgalomba bocsáj­­tani az osztrák ipfar, januárban, amikor a világpiaci ár osztrák koronákra átszámítva 158.340 ko­ronában állapítható meg. Ennek a két utolsó számnak a szembe­állítása mutatja, milyen messze van bizonyos cikkeknél az osz­trák gyáripar árszabása a világ­piac árai fölött. A bérek alaku­lása ennek az áralakulásnak tel­jes magyarázatául nem szolgál­hat, mert a kvalifikált fémipari szakmunkás, aki 1914 ben átlag­ban 28 koronás hetibér fejében dolgozott, folyó év január havá­ban 25.200 koronát kapott heti munkájáért, holott a mnnkapiac világparitása szerint 34.204 koro­nát kaphatott volna. — A ruházati cikkekben Au­sztria termelése szintén sok pon­ton haladta már meg a világpiaci árakat. Egy férfiruha ma Bécsbers 140 000 koronába kerül, a világ­piaci ára osztrák koronára át­számítva azonban csupán 88.200 korona, tehát alig több az ősz trák ár felénél. Ám a bérek ala­kulása itt sem ad magyarázatot a termelés megdráguláséra, mert pl. a szabómunkások átlagos heti bére 22.700 koronát tesz ki, a mellyel szemben a békebér arany­­valutábaa kifejezett ellenértéke 48.400 koronát tenne ki. Az osztrák eljövendő terme­lési krízis okát a vizsgálódások adatai szerint a valuta állása mellett főként az élelmiszerek hi hetetlenül megnövekedett áraiban találjuk meg. Egy kg. liszt, mely a háború előtt 34 fillér volt, ma Bécsben 630 korona, a 414 ko ronás világparitással szemben í A zsir 2400 korona az 1900 koro­nás világárral, a burgonya 160 korona a 120 koronás és a tüzelő­fa 3500 korona a 2100 koronás arany valuta-paritással szemben. A városi lakosság elviselhetetlen ter­hek alatt roskad s az osztrák tér melési krízis aligha tartóztatható fel .. . •• Autón a világ körül — Világjáró búr család Osijeken — — Osijeki munkatársunktól. — Rövid ideig, mindössze két na­pig különös és ritka vendégei voltak ennek a nyárspolgáriasan egy szerű drávaparti városnakolyan vendégei, amilyenek legfeljebb száz esztendőben egyszer tűnnek fel a hétköznapok szürkeségébe. A különös vendégek egy még különösebb karavánt alkpttak. Rendes, megszokott, de méretei­nél fogva nem mindennapi cir­kuszi kocsit egy különös, határ­talan fényüzésü kényelemmel be­rendezett hatalmas autó vonatot Az autó két oldalán angol nyelvű, hatalmas felírások: Utazás a világ körül! Saját há. Az egész család egy egész világ, az egész emberiség. A család tagjai J. Van Storm Roux Weston, a felesége, két le­ánya és kisfia. A délafrikai Oranje bur szabadállamból valók és azzal a kolosszális tervvel kóborolnak szerte, hogy — körülutazzák a földet. .. A világutazó elmondotta, hogy két évvel ezelőtt hagyta oda csa ládostól délafrikai hazáját, hogy régi tervét: bizonyos lelki misz-Államokbeli Detroitban, Fordék­­nál megépíttette az autót, saját tervei szerint aztán megindult földkörüli útjára, amelyen csak a megélhetés kedvéért foglalkozik’ cirkuszi mutatványokkal, de való­jában a belső, fontosabb célja — térítés ... — A világháborúban három évig harcoltam, mint angol köz­katona — beszélte el Mister Van; Storm — és azalatt az idő alattv arra az igazságra jöttem rá, hogy az emberek tulajdonképen csak azért háborúskodnak egymással, mert nem ismerik egymást. Én magánosán már az egész világot bejártam és most sarkal a vágy.j hogy azt a gyermekeimnek is megmutassam, hadd lássák és is-; merjék meg az igazságot, hogy az emberek és a népek mindenütt egyformák. Az emberek határta­lanul gyűlölik egymást és ez az alapja és az oka minden háború­nak. Ez ellen akarok harcolni szerény tehetségemmel, gyönge hangommal s a gyűlölet helyett a szeretetet elültetni a szivekbe. Van Storm egyébként vihared­­zelt férfi. Imponáló egyéniség, aki nem fél semmitől. ^ Az autója monstruózus alkot­mány, 23 lóerős, a belseje töké­letes hálókocsi. Két emberhosszu­­ságu pamlag áll az oldalain, a melynek támlája, fölemelve, víz­szintes irányban megrögzithetö és igy négy széles, kényelmes, ruganyos ágyat szolgáltat. Az autó bejáratánál jobbra áll a mindössze egy méter széles kony­ha, petroleum-fütésre berendezve. Ott készíti el Weston mama az ízletes hazai búr ételeket — ma­gyarázta a délafrikai. Van Stormék eddig beutazták Amerikát, Franciaországot és az olaszok földjét. Most az SHS. ki­rályságon keresztül Görögország ielé igyekeznek, hogy onnét Tö­rökországon keresztül Ázsiába menjenek, amelyen keresztül, a Csendes óceánig szándékoznak autózni, hogy végül Amerikába térjenek vissza. Osijekről Beograd felé veszik útjukat, onnét Szerbián keresztül Athénba, majd Konstan« tinápolyba utaznak, ahol átkelnek a Boszporuson Ázsia földjére. Az utazás még több esztendeig el fog tartani. Az utazás befejezése után Weston nyilvános előadás-sorozat révén kívánja majd ismertetni ut­jának élményeit, tapasztalatait és esetleges sikereit. Érdekes módon utazza körül a világot Weston: csak délelőtt ha­ladnak, délután pihenést tartanak — lehetőleg mindig valamilyen* lakott helyen —amikor is rendes iskolai előadást tart gyermekeinek. Az előadások nyelve holland, de a másik anyanyelvükön, az angcfr Ion is folyik az oktatás. Késő este hagyta el a különös karaván Osijeket. . . axmrojxiaxixirxTTii-ri > ima féle csokoládébonbonok utolérhetetlen ek liegt leivel, jjízunyos icini mist­­^ *£Ziót megvalósítson. Az Egyesült- EmnnnrvTMTrvvTrvirrn-irTv^nnnr^

Next

/
Thumbnails
Contents