Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)
1922-04-24 / 113. szám
2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 113. szám met egyetemekre, sőt a dékáni Hivatalban elvették az illetők érettségi bizonyítványét is, mindaddig, amig nem szerezték meg Grassl igazolványát. Semmiféle más hatósági igazolványt nem fogadtak el hitelesnek, ami sok német diáknak okozott kellemetlenséget és késedelmet tanulmányaiban. Akiknek viszont volt Grassltól igazolványuk, azokat nemcsak hogy azonnal beíratták, haneijn ösztöndíjban is részesítették. Dr. Grassl György lakásán egyébként letartóztatása után házkutatást tartottak, amely alkalommal állítólag- több-terhelő levelet is találtak. A kulturszövetség titkára ellen megindult az eljárás és egyelőre Novisadon internálták. Amint értesülünk eljárást indítottak a Kulturbund még egy tekintélyes vezetője ellen, aki a Grassl által kiállított igazolványokat többnyire szintén aláírta. A bánáti kiutasítások Retorzió tizenhárom szerb család kiutasításáért Tegnapi cikkünk, amelyben a Bénáiban folyó kiutasításokról számoltunk be, Beogradban visszhangra talált. Ma beogradi tudósítónk autentikus forrásból arról értesült, hogy az újabban történt kiutasítások már azelőtt szankcionáltattak, mielőtt Pastes miniszterelnök fogadta volna a magyarság vezetőit. Az újabb kiutasítások okairól illetékes helyen úgy nyilatkoztak, hogy a kiutasítások r etorzióképpen történtek. A magyar kormány még a húsvéti ünnepek előtt tizenhárom olyan szerb családot utasított ki, akik az S. H. S. királyság javára optáltek. A kiutasítást közvetlenül a húsvéti ünnepei előtt tudatták az illetőkkel, akiknek husvétra már el is kellett hagyni lakhelyüket. A magyar kormánynak eljárása indította az S. H. S. királyság hatóságait arra, hogy megtorlással éljenek. Tudósítónknak ehhez az értesüléséhez nem fűzhetünk kommentárt, anynyit azonban konstatálhatunk, hogy az olyan esetekben, amelyekben tisztán egyéni okok az irányadók, a kormány, amint a sentai eset bizonyítja, teljes súlyával igyekszik a helyi hatóságok túlkapásait ellensúlyozni. Ilyen esetekben sajnos, anhljor az iniciativa nem a mi kormányunk kezében A ’bitolji katasztrófa méreteiről még mindig nem alakul ki tiszte kép. A Bitoljba kiküldött újságírók közül az első helyzetképet most a Politika kiküldött munkatársa küldte, akinek egész Prilepig sikerült eljutnia és onnan április 22-iki keltezéssel a következőket táviratozza lapjának : Prilep tele van menekültekkel, akik azonban annyira el vannak foglalva a saját ba’ukkal, kogy nem tüdnak a katasztrófáról • részletes fölvilágositást adni. Valamennyien-a katasztrófa első órájában hagyták el a várost és még most is leirhatatlan félelem uralkodik rajtuk. Prilep u cáit minden oldalról ezek a menekül ek özönlik el, akik nagyrészt hiányosan vannak öltözve és mezítláb vannak. A k tonák is fegyver nélkül, hiányos öltözetben menekültek el. Sok asszony a mene-, küiés közben gyermeket szült. A szülők gyermekeiket, gyermekek szülőiket vesztették el a menekülés zűrzavarában. Később azonban a kerületi főnök és a katonai hatósá »ok erélyes intézkedései következtében a rend. fokozatosan helyreállt. . E y Biioljból érkezett másik legújabb jelentés szerint. a lakosság < újból elmenekült a környékbeli fal. va be attó v ló félelmében, ho{irv U''<hb murvróraV r1 s- r i< föl tenni. A iStagy&r részről történt .kiutasításokról még a húsvéti ünnepek alatt értesült a kormány, a retorziók fegyver alkalmazásához, amint látszik, csak hosszas fontolgatás után nyúlt. Anélkül, hogy a magyar kormány eljárását menteni akarnék, rá kell mutatnunk arra, hogy méltánytalan és igazságtalan, ha a magyar kormány túlkapásait, ügyetlenségeit és igazságtalanságait ártatlan polgárobbanni, mert az ezen raktára^ közelében levő élelmiszerraktár ég« Bár a hatóság kijelentette már, hogy a veszély elmúlt, a lakosság nem hisz az ilyen nyilatkozatokban. Tyirkovics, Csicsevics, Tyenán-Zia képviselők a kormánytól táviratilag kérték, hogy a bitolji lakosságnak azonnal fizessen kártérítést. Az a kétmillió dinár segély, amit a kormány eddig kiutalt, nagyon kevés és nagy elkeseredést kelt a lakosságban, amely a háború alatt is igen sok kárt szenvedett, amikor a város két esztantteig tüzérségi tűz alatt állt és ezekből a károkból sem térített meg eddig a kormány semmit. Eitoljban nem dolgozik egyetlen állami hbatal sem, mert az épületek vagy rombadőltekv vagy legalább is erősen megrongálódtak. Ezideig azonban még egyik minisztérium sem nyújtott hitelt a legfontosabb épüiefek kijavítására. Tegnap adta ki egyébként a belügyminisztérium ai első hivatalos kommünikét a bitolji katasztrófáról, amely a hövetkezőket jelenti: — További robbanások és a tűz tovaterjedésének veszélye teljesen megszűnt. A nép kezd visszatérni házaiba. A robbanás első percétől az utolsó óráig teljes rend és nyugalom volt a város vagyonbiztonságát illetőleg, ami a hatósági köze rrte'rte'piti mnuMján'*k köszönhető. Az első egymillió dináros segély már megérkezett Bitoljba, amelyet egy a bitolji képviselők vezetése alatt álló bizottság oszt szét. Vasárnapi bitolji jelentések szerint 23-án sem történt újabb robbanás és a veszély teljesen elmúlt. A la« kosság újból kezd visszatérni és egyes házakban már megkezdték a javítási munkákat is. A vizsgálat megállapította, hogy a' robbanást egy őrtáiló katona vigyázatlansága okozta. Az áldozatok száma még ismeretlen, mert a hatóságok nem engednek még senkit közel a veszélyeztetett helyhez. Skopljei jelentés szerint a katonai hatóságok rendeletet bocsátottak ki, amely szerint egész Délszerbiában a lakosságot távol kell tartani a municiós raktáraktól. , Hogyan él az uj pápa ? —A Vatikán legszorgalmasabb lakója— Az uj pápa a Vatikánban való bevonulása után teljesen megváltoztatta annak belső képét. A Vatikán egyetlen lakója sem olyan szorgalmas, mint ő. Reggel félhatkor már talpon van és nyolc órára a reggeli misét már be is fejezte. Azután megreggelizik, amit csak nagyon szerény reggelinek lehet nevezni, mert nem áll egyébből, mint eey* csésze fehér kávéból és egy darab vajaskenyérből. A reggeli után dolgozó szobájába vonul, ahol kilenc óráig titkárait és adminisztratiós referenseit fogadja. Az egyházi és lithurgiai ügyekről kedd és péntek kivételével, minden nap jelentést tesz neki egy kardinális. Délelőtt tíz órakor kezdődnek az általános kihallgatások, amelyek félkettőig tartanak. Levelezését és a sürgős ügyeket ettől az időtől kétóráig intézi el. Két órakor megebédel. A pápai konyha legsűrűbben előforduló ételei, a milánói szokások szerint olajosán elkészített ételek. Ebédhez a nagy könyvtárteremvan, a sajnálatos eseményekért csak azoknak az előidézőit lehet felelőssé I rokon torolják meg. \A lakosság nem mer visszatérni Bitoljba — Az első hivatalos jelentés a katasztrófáról — fiz oruos Egy barátom, a legjelesebb orvosdoktorok egyike, igy nyilatkozott előttem a pályájáról: — A mi pályánk csak lelkiismeretlen embernek való. Hiába csóválod a fejeedet, a legkomolyabban hiszem, valiooí*' és mondom. Akinek ielkiismerete van köztünk, azaz: szíve: — mert ez a kettő bizonyos relációkban egyet jelent — az nem alkatik soha nyugodtan. Folyton aggódnia kell, hogy esetleg nem jól ismerte föl a betege baját, vagy hogy nem a legjobb szisztéma szerint kezeli, s hogy a tudomány valamely uj vívmánya, amelynek hasznát vehetné az adott esetben, elkerülte a figyelmét... Utóvégre az orvos is művész, akit bántanakj mindazok a kétségek s a saját tehetségéhez fűződő aggságok, amelyem mindeen valamire való — tehát lelkiismeretes — művészet nyugtalanítanak. S a léleknek ez állandó vergődése ellen mitse használ az elbizakodottság és a csalhatatlanság érzete, mert a lelkiismeretes ember, még ha orvos is, sohase elbizakodott és sohase állítja magát csalhatatlannak. A »nagy tanárok« talán még kevésbé, mint egynémely vidéki -»kolléga«. Jól esik nekik, ha téveszthetetleneknek tartják őket, de ők maguk nem.mindig mennek »biztosra« s néha jobban félnek, mint a kishitű beteg vagy annak aggódó környezete. Akármilyen nagy honoráriumot kap az ilyen doktor, még ha doyen-i magasságra emelkedik is az, csak a vesződsége és a tudománya van megfizetve — a lelke háborgásáért, a szive zakatolásáért s az álma nyugtalanságáért örökké adós marad neki a páciens.-». Képzeljetek egy tetőtől-talpig becsületes és kiválóan emberséges gonaolkozásu embert — mert a lelkiismeretes or-' vos ilyen! —, aki mindig attói fél, hogy meg talál valakit ölni és sohase biztos benne, hogy nem terheli-e már is egy emberölés a lelkét! Az ilyen élet bizony nem a legvidámabb élet... És sok a családi titok, amelyet rá bíznak, a sok szomorú sors, amelynek mélységeibe bepillantani kénytelen, a számtalan katasztrófa, amelynek akaratlan tanúja, — mindez nem olyan teher, amely altatólag nehezedik a szempillákra, ide olyan, amely izgatóan, álomfoszj tón hat az idegekre. Aggódó szülőket megnyugtatni, állandóan hazudni; a közeledő véget, a fenyegető rémet, az elkerülhetetlen halált »kíméletesen « bejelenteni; minden na.gyobb betegünknek az ágyánál más-más komédiát játszani, bizony nem könnyű feladat... S aztán 'mégfigyelni egynémely betegünknek : az ágya körül a csúf haszonlesés és önző kapzsiság kíméletlen és sokszor groteszk küzdelmeit, az örökölni vágyók titkolt reménykedéseit és jól vagy rosszuk miméit bánatos szomorúságát és fölfedezni a csontvázat a házban (a »Skelett im Hausecct), amelyet csak az orvos meg a pap szokott észrevenni, s amely ilyenkor láthatóvá válik, — óh, mindez nagyon alkalmas arra, .hogy próbára tegye az orvos erejét, az idegeit és főként a lelkiisme-, rétét, amely ilyenkor a másoké helyett is háborog. Istenem, a gyónható papon kívül talán az orvos az leginkább, aki tudja, hogy milyen komiszak az emberek. S a bajt nem .enyhíti, sőt súlyosbítja, hogy ő is, mint a lelkész, titokban kénytelen taftani az adatokat, amelyeket meg tud, s a tapasztalásokat, amelyeket tesz. Fel kell dolgoznia a maga lelkének a műhelyében mindazokat a megállapításokat anélkül, hogy könnyíthetne magán azoknak ,a kikiabálásával, a saját méltatlankodásának és elkeseredésének a továbbközlésével... és e gyarlóságokról napról-napra újabb bizonyi-1 Jtékokat kapni, folyton újabb szégyenletes »emberi dokumentumokat« szerezni, mily sivár élmény! Megfigyelni a szívtelenséget, amint játsza az áldozatkészét és nézni a brutális önzést a gyöngédség palástjában; különböző jelmezekben és maskarákban meztelenül látni a bűnös embert, az álszenteskedő nőt és a tartüffösködő férfit, ez az orvos fájdalmas hivatása és szomorú szórakozása! S mily csekély vigasztalás e sok kínos tapasztalással szemben az a kis elégtétel, hogy nem egy betegünk körül szépséges erényeket is látunk: önzetlen fáradozást, őszinte aggodalmat s a vértan uságig menő önfeláldozást! Ez is kínzó és leverő látvány, mert itt még nagyobb a szenvedés, még fájóbb a gyötrelem, s föltétlenül na-* gyobb a boldogtalanság. Az orvos ga is beteg, s átkozza a tudása és a művészete korlátolt határát, hogy nem tud segiteni.., S mindezzel szemben nem tenni és nem tehetni főbbet a kötelességénél, maga is fájdalom. Hiszen lelkiismeretesnek .lenni: az is már nagy és (az orvosnál különösen) állandó szenvedés. Főleg, ha hozzájárul a töprenkedés, a nagy circulus vitiosus! —1 teljesiti-e igazán a kötelességét?, elegendő-e, ha a kötelességét teljesíti, s azontúl nem tesz semmit? és hátha nem is - teljesítette azt? Ha hozzájárul az aggodalom, hogy valamit elmulaszt, vagy rosszul csinál? Az ilyen leikiismeret mindig nyugtalankodik. s mentül eszményibb, azaz mentül orvosibb az orvos, annál kevesebb nyugalma van a lelkiismeretének ... Nem, nem! — ez a pálya nem való lelkiismereten embernek. És én nem hiszem, hogy az az orvos, aki igazán lelkiismeretes, egyszersmind boldog ember! Hogyan lehet boldog, akinek sok más embertársának a sorsa is fáj? És mondd, kérlek, igazság az, hogy épp az a'z ember, aki legjobban érdemelné meg, hogy boldog legyen, nem lehet az? Igazság ez?, i Baedeker.
