Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-08 / 67. szám

BACSMEGYEI NAPLÓ 7. oldal torait uj gazdagok versenye ez s Síig az előbbiek teljes tudatossággal válogatják meg a művészüket, addig l?áklául van egy rémerósöm. kit ha­talmas áruháza a gazdagok sorába lendített, ez véletlenségből összeis­­iDcrkedett egy festővel s azóta szen­vedélyes képgyiijtő lett. Régi, ne­ves családok nyitották meg szalon­jukat a művészeknek. Valósággal fémjelzést ad egy-egy ilyen szalon­ban való szereplés s ezek közül a leghíresebb a Frau von Bülow sza­lonja. Az első fecskék A suboticai utcák unalmas egy­hangúságába tegnap uj, furcsa ala­kok sodródtak bele. Vagy öt-hat barna bekecses, csizmás, fekete kucsmáju férfin, tipikus bánáti vi­seletben, vállukon hatalmas bugy­rokkal járták be a várost. A batyu­ból mindenféle tarka, szeszélyesen kusza mintákkal befuttatott cifra­­virógu, bolyhos térítők, asztali fu­tók, falvédők kandikáltak ki. A vá­rosháza előtt az asszonyok kiváncsi serege fogta körül őket és izgatot­tan turkáltak a rojtos, rikitósan sok­színű holmik tömkelegében. A napbarnitotfc arcú, komoly, hall­gatag falusiak pedig nyugodtan néz­ték a kiabáló, sopánkodó asszonyo­kat és várták, hogy keljen az áru. Megszólítottam az egyiket, mintha nékem is vásárló szándékom volna és érdeklődtem az árak iránt. Egy nagy, rózsaszínű foltokkal pettyegetett ágyteritőt húzogatott előttem két jól öltözött., pergő nyelvű asszonyka és egyik sem akarta el­engedni. Heves szóváltás kereke­dett. amely mar-mór tetleges inzul­tussá fajult, amikor a terítő gazdája, félve, hogy a veszekedés miatt eset­leg árujának eshet baja, szétválasz­totta őket és gyorsan elcsomagolta a háborúságot felidéző térítőt. A rojtos ágyteritő 2800 koroná­ba kerül. Falrédők 300—100 koro­na között, asztalterítő 1600 koro­náért kapható. Valamikor tiz-husz koronáért gyönyörű finom kidolgo­zású szőtteseket lehetett venni és a jámbor falusi, akinek felesége hó­napokig dolgozott a fantasztikusan tarka ábrák művészi elrendezésén boldogan számolta össze a »pengő forintokat«, amik a térítőkért foly­tak be. Hosszú ideig nem láttuk sehol­­sem a békevilágban oly megszokott bugyros figurákat, akik házról-házra jártak fel a falukból és kínálták lel­kes buzgalommal szines, rikitós vi­rágú holmijukat. Most ismét felbukkantak a feledés homályából és jól esik látni a roha­nó, folyton siető emberek között, ezeket a méltóságosan lassú, kimért fépésü, kissé tétovázó, a város for­gatagától megzavarodott falusiakat, akik komótos kényelembe helyezked­ve ajánlják csábitó »portékájukat«. Az asszonyok pedig vágyakozva, szeretettel forgatják, tapogatják a régen látott kelméket és — alku­doznak. A bekecses paraszt bizony­gatja, hogy neki mennyi sok időbe, munkába került, mig kiállította. Az­tán a drága anyag. A sokféle pam.uk és miégyébb... A rége rendszerint $z, hogy a »nagyságos asszonyom« nem tud ellentállara a csábításnak és kissé sóhajtozva lefizeti a ropo­gós száz dinárokat. Az atjuöak estére árujuk tekin­télyes részét 'már eladták. Ä meg­­máradtakat gondosan összecsoma­golva vállra vetve cepelték vissza az állomásra és éjjel azon aludtak. A pénztár körül egymás mellett le­­heveredtek és a jó vásár után nyu­godtan elaludtak. ügy látszik, tényleg haladunk már a rendes, annyiszor óhajtott »béke­­állapot« felé. Az első fecskék fel­tűntek a látóhatáron. — Az első fecskék természetesen álfecskóg. A bánáti háziipar gyöngyeit, amiket mint önkezük munkáját dicsérik és árusítják a nép egyszerű gyermekei, valamelyi csehországi vagy ausztria' gyárban csinálták . . . Beszélgetés egy tőrök hercegnővel az ifjú Törökországról és a törők nő iről Istan Ali Begazzi hercegnő Stain­­búiból a napokban Bécsbe érkezett. A hercegnő, aki közeli rokonságban áll V. Mohameddel, a minden törö­kök szultánjával, egy orvosi konzí­liumra jött fel a török fővárosból Bécsbe és bennünket mint rekon­­valescens fogadott egy elegáns bé­csi gyógyintézet társalgótermében. A hercegnő rendkívül müveit, né­zetei, ahhoz képest, amit Európában a török nőkről tudunk, rendkívül progressziveb, azt lehetne mondani, hogy európai ízűek. Folyékonyan be­szél franciául, pompásan van tájé­kozva hazájának politikai, kulturális mozgalmairól. Mindenekelőtt mint egy török honleányhoz illik, nagy lelkesedéssel emlékezett meg a tö­­rökség nemzeti hőséről, Musztafa Kemaíról, akinek nemrégiben keltet­ték, mint már annyiszor, halála hírét az angol sajtóban. Musztafa Kemal azonban — mondja a török herceg­nő — nem halt meg és nem is hal­­fiat meg mindaddig, amíg diadalra nem viszi Angorában a török nacio­nalizmus ügyét a görögökkel egye­sült angolok ellen. A hercegnő személyesen ismeri Musztafa Kemalt. — Törökországban — mondja a hercegnő — olyan nemzeti hősként ünnepük Musztafa Kemalt, mint akár a Konstantinápolyt meghódító Mohamed szultánt. A szultán és kör­nyezete, tekintve az országnak az antanttól függő viszonyát, kénytele­nek uiég behódolni Anglia és Fran­ciaország elöirásainab, de mind ke­vésbé titkolják azt a szimpátiát, amelyet a lázadóknak elkeresztelt angoraiak iránt éreznek. Sokkal érdekesebbek azonban a hercegnő ama kijelentései, amelyek­ben a török nő helyzetét s a modern Törökországot jellemzi. — Nem is hinné el, — mondja a hercegnő — hogy mennyire hamis az a kép, amely Törökországról itt Európában megrögzödött. Az euró­pai emberek nagy része meg van győződve róla, hogy Konstantiná­poly még ma is a maradiság és az izlám-romantika hazája. A török élet jellemzésének még mindig az ön­kényes basát, a háremet, az odalisz­­kokat és az euoobokat tartják. Pe­dig mindez már rég a törtéenelmé. Törökországban szabad ugyan a többnejűség, de csak a legkeveseb­ben gyakorolják azt. Konstantiná­polyban itt-ott akadnak még gazdag kereskedők, földbirtokosok és ban­károk, akiknek két vagy három fe­leségük van. De ez már ritkaság­­számba megy és még a fővárosban is egéUren kísérel es és elszórt ese­tek közé tartozik'. Vidéken nyoma sincs a többnejüségnek. A többnejü­­ség megszűnésének többféle oka van. Legfőbb indoka gazdasági ter­mészetű. Hol van ma az a férfi, aki leromlott anyagi viszonyok között, képes volna több feleséget eltartani és ezt a terhet szívesen magára vál­lalná. De ettől eltekintve, a mai mo­dern török nőt össze sem lehet ha­sonlítani múlt. századvégi sorstárs­­nőivel. A törökországi nők már egé­szen eleurópaisodtak, igen sokan kö­zülük gyakorlati kenyérkereseti pá­lyákra adták magukat, amit annál könnyebben megtehettek, mert ma már nemcsak a gimnáziumok, hanem a konstantinápolyi tudományegyetem is nyitva áll a tannlni óhajtó nők előtt. De nemcsak a hosszabb tanul ni női munkaerőt. Üzletekben eláru­­fútónök, telefon-, táviró- és posta­hivatalokban a hivatalnokok tekinté­lyes része a konstantinápolyi nők sorából kerül ki. — Azt falcán nem kell külön hang­súlyoznom, hogy a régi arcfedő-fá­­tvol lassan-lassan kimegy a divatból vagy talán helyesebben nagyon is alkalmazkodik ahhoz és idővel egé­szen nyugati jellegű csecsebecsévé válik, amelyet mi sem különböztet inog attól a fátyoltól, amelyet az európai nők viselnek. — Még a legmodernebb szellemi áramlatok iránt is van érzékük a tö­rök nőknek. így jelentős feminista­­mozgalom van Konstantinápolyban, amelynek vezetői egészen nyugati színvonalú folyóiratot adnak ki. Sok mányt igénylő pályákon, hanem a török nő, aki az irodalom terén is egyéb foglalkozási ágakban is talál- szép sikereket ért el. Megalakult a Német Párt Becskereken — Együtt akar báládul a Magyar Párttal — — Velikibecskereki tudósi ónktól. — Vasárnap délelőtt a becskereki németség nagy politikai gyűlést tartott, amelyen kimondták a Né­met Párt megalakulását és a ze­­muni központhoz való csatlako­zást. AJgyülésről, mely nagy tömeg i észvételével folyt le, részletes tudósításunk a következő: Délelőtt 11 órakor nyitotta meg a pártgyüiést dr. Heinermann Ala­jos orvos. Beszédében kifejezte, hogy miután január 26. óta a né­metek az SHS. államnak egyen­jogú állampolgárai, szükségessé vált a németség politikai szer­vezkedése. A németek részére nincs hely más, már meglevő pártban, mert sehol sem látják biztosítva érdekeiket. Egy párt sem tartotta szükségesnek az opció le­jártával programmját a nemzeti kisebbsé ek érdekeire való tekintet tel referálni. Külön kell szervez* kednie a németségnek, mert a német nyelv, német kultúra és a német nép védelme az ő hivatásuk. Meg keli alapítani emberi, német, keresztény és állampolgári exis­­tenciánkat. Hűség az állam iránt, békés egyetértés az itt élő többi népekkel, összetartás egymás kő zött és ezek az eszközeink. Tolveih Oszkár bankigazgató rá­­mutatot arra, hogy a német nép a világonsok erszágban szétszórva ól, de mindenütt hü és loyális. Jogokat csak az állam fhü polgá­rai kaphatnak. Németnyelvű nép- és felsőbb iskolákat, gazdasági érvényesülést, szociális reformo­kat akarunk. A mi pártunk szelleme demokratkus, mert az egész né­met nép demokratikus gondolko­zása Azt akarjuk, hogy az egész németség egy táborban legyen, de a szociáldemokratákkal nem ud­­tunk megegyezésre jutni. Nem szü netelhet azonban az akció, amely a munkásokat is ebbé a pártba akarja behozni. Beszélnek egy né­met -keresztény—szociálista párt megalakításáról. Ez nagyon hely­telen volna, mert az erőket szét­­iorgácsolna. Matijé József tanár beszéde után dr. Weiterschan József előterjesz­tette a központi párt programm­ját, mire a gyűlés kimondotta a megalakulást és a zemuni köz­ponthoz való csatlakozást. Azután egyhangúlag megválasztották a tisztikart. Elnök lett dr. Heiner­­mann Alajos alelnökök; Tolveth Oszkár. Merschbaeher János és Weitershan János, titkár: dr. Wei­terschan József, jegyző: Wehner János, pénztáros: Krumenacker Jó­zsef. Dr. Heinermann Alajos megvá­lasztott pártelnök zárószavai után a mindvégig {impozáns és komoly1 lefolyású gyűlés ért. Együttműködés a magyarokkal Becskeri munkatársunk felke­reste dr. Heinermann Alajost, az uj párt elnökét és vele az aktu­ális kérdésekről beszélgetett. A beszélgetés során dr. Heinermann a következőket mondotta: — A mi pártunk magától érte­tődően keresztény pórt, mert az egész német nép keresztény, kat­­holikus és lutheránus. Természe­tes, hogy erkölcsi kérdésekben és a politikában is keresztény ala­pon állunk. Szociális alapon is állunk, de nem az egyenlőség elvi alapján, hanem az igazság alapján és az igazság nevében akarunk küzdeni minden társa­dalmi igazságtalanság ellen. Küz-. deni akarunk azért, hogy az ál­lampolgári jogok és kötelességek igazságos arányba kerüljenek egy­mással. Nézetem szerint a politikai szer­vezkedés csakis faji és kulturális alapon jogosult. A statisztika sze­rint az SHS. állam területén több mint félmillió német lakik, de azt hiszem közel háromnegyed millió. — Mi az álláspontja Elnök ur­nák a magyarok pártszervezkedé­sével szemben? — kérdeztük. Csak helyeselhetem a magyar pártalakulást. Szükséges és fontos, hogy a magyar nemzetiségi kisebb­ség saját jogainak és jogos kíván­ságainak kiküzdésén dolgozzon. Mi németek, a magyarok politikai szer­vezkedését teljes erkölcsi támogaiás­­bao kívánjuk részesíteni. — Miképen képzeli a német pártnak, a magyar párttal való együttműködését ? , — Mi önálló és független pár­tot akarunk alakítani és ha ez már meg lesz szervezve, akkor általános érdekű kérdésekben az összes pártokkal és az összes szempontokkal együtt akarunk haladni. A nemzetiségi kisebbségek közös kérdéseiben pedig a többi nemzetiségekkel, igy a magyarokkal is, együtt akarunk működni. Spe-

Next

/
Thumbnails
Contents