Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-05 / 64. szám

64. szám BACSMEGYEI NAPLÓ 7. oldal. Nem munka, hanem segély kell a bécsi munkanélkülieknek Küzdelem a tejszínhab ellen —* jelölt küzdene az elnöki székért és amennyiben a független szocialisták és a kommunisták közös jelöltben tudnának megegyezni, nem volna teljesen kizárt az a lehetőség, hogy ez a közös jelölt kapja meg a rela­tív többséget. Németország szeren­cséjére az ilyen megegyezés nem tartozik a gyakorlati lehetőségek közé. ' A kis bűnösökéi becsukják ■— Az osztrák tisztviselőnyomer — Bécsből jelentik: A bécsi orszá­gos törvényszéken most tárgyalták Liebmann Mózes és fiai galíciai be­vándoroltaknak, valamint Hagg Pé­ter udvari tanácsosnak, az osztrák pénzügyminisztérium osztályvezető­jének és Scbütz pénzügyminiszteri tisztviselőnek bünpörét. Az volt a vád ellenük, hogy az osztrák állam - kincstárt le nem bélyegzett és Ausztriaiján nem nosztrifikáit ősz* trák hadikölcsönök utólagos felül­bélyegzésével megkárosították. — Hagg udvari tanácsos, aki hatvan­­esztendős, bevallotta, hogy Lieb­­xnann Mózes megkörnyékezésére se­gítségére volt a csalás keresztülvi­telében. Mentségül azonban felhoz­ta, hogy harminckét évi állami szol­gálat után a legnagyobb takarékos­ság mellett sem tudott magának és családjának ruhát, fehérneműt és cipőt vásárolni. Rettenetesen eladó­sodott, valóságos nyomorban élt, úgy hogy kénytelen volt engedni Liebmarm csábításának, hogy utólag lebélyegezze az elkésve benyújtott fcaoikölcsönkötvényeket. Az ügyész erre megjegyezte, hogy Ausztriában sokezer állami hivatal­noknak nem megy jobban a dolga, mire a vádlott azt felelte, hogy f.ok­­ezer hivatalnok megtette volna ugyanazt, amit ő tett. Elmondta meg, bogy a tárgyalásról koldus­ként kell távoznia. Állásából el­csapták, a lánya hozományát, 6000 osztrák koronát, amit harminckét évi szolgálat alatt gyűjtött, rááldoz­ta a pörre. A másodrendű vádlott, Schütz, pénzügyi tisztviselő, azt adta elő, hogy feleségével, anyjával és anyó­sával a legnagyobb nyomorban élt. Mikor a háború után a frontról visz­­szajött, tiz korona napidijból kel­lett megélnie, a napidiját csak ké­sőbb emelték fel 16 koronára. A gyereke tüdővészes, a felesége csont-tuberkulózisban szenved, sem orvosságot, sem ennivalót nem tu­dott szerezni számukra. A bíróság Haggot egy évi, Schützöt nyolc havi súlyos börtön­büntetéssel, Liebmann Mózest más­fél évi, fiát, Liebmann Celót, tiz havi súlyos börtönbüntetéssel és az országból való kiutasítással sújt­ják. Hagg és Schütz védői a tárgya­lás 60rán mindenképpen arra töre­kedtek, hogy a vádlottak nyomorú­ságos helyzetével mentsék a csalá­sokat, az államügyész azonban föl­háborodva utasította vissza Hagg udvari tanácsosnak azt a mentegető­zését, hogy az ő helyében sok ezer állami tisztviselő éppen úgy csele­kedett volna. Az ítélet megokolásá­­ban a bíróság kimondotta, hogy el­riasztó példát sta­tuálni, annál is inkább, mert az osztrák állami tisztviselő meg nem vesztegethetősége a legnagyobb nélkülözések közepette is tagadha­tatlan ténynek tekintendő. Becs, Bécs városéban mosta­nában sok a milliomos, de meg­számlálhatatlanul több a munka­­nélküli. A milliomosok mulatnak, a munkartelküliek pedig egyre többször tüntetnek. Legutóbb is vagy két héttel ezelőtt a munka­­nélküliek nagyméretű gyűlést tar­tottak, utána pedig utcai tünte­tést rendeztek, hogy az osztrák kormányt ilyképen rábírják mun­kaalkalmak megteremtésére, illetve a munkanélküli segély felemelé­sére. A munkanélkülieket, mint a bécsi rendőrség megállapította, a bécsi kommunisták bírták rá a tüntetésre, akik azt remélték, hogy a tüntetés — mint már a közelmúltban egyszer megtörtént, — hatalmas rombolássá fog fa­julni. Az utcái felvonulás után a munkanélküliek akkoriban kül­döttséggel járultak a kormány elé, amely megnyugtatta és- minden­fajta ígéretekkel bocsátotta el őket. Mint értesülünk, az osztrák kor­mány állotta ígéreteit és a mun­kanélküliek részére megfelelő munkaalkalkalmakról igyekszik gondoskodni. Ezzel szemben azon­ban elhatározta, hogy a munka nélküliek segélyét egyáltalán nem hajlandó felemelni. Valószínűnek látszik, hogy a munkanélküliek a kormánynak ezt a lépését nem valami meg-Ki emlékszik még arra a felzú­dulásra, amivel a magyar ügyvé­dek fogadták azt az igazságügy­miniszteri rendeletet, amelyik el­rendelte, hogy tizfilléres űrlapo­kon lehessen csak kérni betekin­tés végett bírói aktákat. Hol van­nak azok az idők, amikor még tiz filléreken fel lehetott zúdulni. A ti2filléresekkel elhagytak bennün­ket ezek az idők is. A beaogradi igazságügyi kor­mányzat egy korábbi rendelke­zése alapján két dináros bélye­get kell ragasztani azon kérvény­re, amit a bírói iratokba való be­tekintés végett terjesztenek elő a felek, vagy képviselőik. Ugyanez a rendelkezés fölemelte a hitele­sítések illetékét is, kimondván, hogy az idegen okiratok hitele­sítéséért kétszeres illetéket kell fizetni. Ezt a rendelkezést egyes bíró­ságok területén úgy értelmezték, hogy a magyar nyelvű okiratok hitelesítési illetékét is a maga­sabb tarifa szerint állapították meg. Mivel azonban a bírósági irattárak kizárólag magyar nyelvű okiratokat tartalmaznak, nyilván­való, hogy e rendelkezésnek ilyen értelmezése nem volt összeegyez­tethető a legszigorúbb jogi álla póttal. Ezt a kontroverziát a no­­visadi tábla elnöke felügyeleti ha­táskörébe megszüntette, kimondta, hogy azok a magyar nyelvű ok­iratok, amelyek kiállításukkor a bíróság hivatalos nyelvén állíttat­tak ki, idegen nyelvű okiratoknak nem tekinthetők. A vajdasági bíróságok legna­gyobb része a most megállapi-j elégedettséggel fogadják, mert a bécsi viszonyok ismerői előtt két­ségtelen, hogy a munkanélküliek túlnyomó többsége egyáltalában nem töri ma«rát a munka után, hanem inkább a segélyre pá­lyázik és annak felemelését jóval szívesebben látta volna, mint a munkaalkalmak meg­teremtését. A munkanélküliség kérdése mellett a bécsieket jelenleg nagy mértékben foglalkoztatja a tejszín­hab problémája is. Tudvalévőén már 1915-ben, a háború második esztendejében a hatóságok szigo­rúan megtiltották a tejszínhabnak verését és kiszolgálását. Ezt a tilalmat azonban nem vették túl­ságosan komolyan és egyes elő­kelőbb vendéglők és jobb cuk­rászdák a tiltó rendelet figyelmen kívül hagyásával tészták és süte­mények készítésénél felhasznál­ták a tejszínhabot, valamint ál­­andóan kedveskedtek vendégeik nek tejszinhabos kávéval és cso­koládéval. A hadiélelmezési hiva tál — amely Bécsben még most is fennáll — most erélyesen til takozett e visszaélés ellen és teg­nap uj rendeletet bocsátott ki, a melyben büntetés terhe alatt kö veteli a tejszínhabot eltiltó 1915. évi rendelet szigorú követését. tott két dináros illetékre vonat­kozó rendelkezést úgy értelmezi, hogy azt azoknak is le kell irni, akik a telekkönyvbe akarnak be­tekinteni. Ez az értelmezés két­ségtelenül helytelen, mert a nyit­­vánkönyvbe való betekintést nem lehet bírói iratok kikérésének te­kinteni. A telekkönyvek nem is sorolhatók a bírósági iratok gyűj­tőfogalma alá. Ha azonban a mi­nisztérium álláspontja is ez, igy feltétlenül módosítani kell a ren­deletét. Akinek volt már kezében telek­könyvi letét, az tudja, hogy oly­kor öt-hat, néha még több ivet is tesznek ki a törölt tételek. A rendelet szigorú értelmezése sze­rint most ivenkint két dináros bé­lyeget kell leróni annak, aki ilyen betétet a kezébe akar venni. Su­­botica város betétje több mint száz ivböl áll, aki a legjelenték­telenebb ok miatt kényszerítve van betekinteni Subotica város telekkönyvi betétjébe, annak több mint 2oo dinár illetéket kell le­rónia. Tudvalevő, hogy különö­sen a Bácskában milyen sok egy­­nevü ember van. A Sztipicsek, Vojnicsok, Vidákovicsok száma egy-egy falu lakosainak számával fölér. fia most valaki ezek közül keresi egynek a telekkönyvét, megtörténhetik, hogy illeték fejé­ben egész kis vagyont ki kell fizetnie addig, mig rátalál a ke­­resett ingatlanokra. Ez a Jcércfés aminek nem akar juk jelentőségét túlozni, mégis súlyos és ésszerű rendezést igényel. Nem lehet nagy dijakkal megnehe­zíteni a hiv. aktákba; való betekintést. Drágul az igazság Még a telekkönyvbe való betekintésért is fizetni kell A jóvátétel! bizottság kifogásai a magyar költségvetés ellen Paris. A jóvátételt bizottság jegyzéket intézett n magyar kor* mányhoz, amelyben kifogásolja, hogy a magyar költségvetés nem tartalmaz semmiféle intézkedést a jóvá­tétel teljesítésére vonatkozóan. Mint a jóvátételt bizottság buda­pesti megbízottai jelentik, a ma­gyar költségvetés nem állapítja meg a jóvátétel céljaira szüksé­ges összegeket. Ezért a bizottság emlékezteti a magyar kormányt arra, hogy a trianoni szerződésben k fejezetten elismerte a háború okozta károkért való felelősségét és a ká­rok jóvátételére vonatkozó kötele­­zetiségét. Sürgeti a magyar kor­mánynál a már nosztrifikáit szol­gáltatások (szénszállítások) további teljesítését és . bejelenti, hogy legközelebb közölni fogják a magyar kormánnyal az anyagi szolgáltatások további listáját, elsősorban az állatszállításokra vo* natkozóan. Követeli a jóvótételi bizottság, hogy a magyar kormány jelentse ki, hogy Magyarország a jovuter teli bizottság felszólítására a meg­felelő összegeket bármikor beál­lítja a költségvetésbe. A bizottság reméli, hogy a magyar kormány­tól mielőbb megfelelő ígéretet kap, A német színházak válsága — A színház, mint üzleti vállalkozás — Németországból egészen meg­döbbentő hírek érkeznek arról, hogy'a színházak nagy része meny­nyire súlyos gazdasági viszonyok közt tengődik, sőt igen sok olyan színházat is komoly válság fenye­get, amely évtizedes munkával kiváló művészi pozíciót szerzett magának. A breslaui hires opera, valamint a düsseldorfi színház fenntartásának lehetősége már tel­jesen kérdésessé vált és más több nagyobb német színház bezárását is elhatározták már. Thüringiábari sem folyósítják többé a színházak részére az eddigi államsegélyt és most azzal a tervvel foglalkoznak; hogy nem volna-e lehetséges több színház egyesítése utján a hely­zetet megmenteni. A wcimari szín­ház már egyesült a jénaival és ugyanígy több régi német szín* házi város akar fuzionálni. Még komolyabb a helyzet Ham­burgban, ahol kérdésessé vált a régi, hires városi színház további fenntartásának lehetősége. A ham* burgi városi tanács ugyan legutóbb megszavazott három és fél millió márkát a színház részére, de ez az összeg sem látszik elegendő­nek ahhoz, hogy a kiváló színhá­zat megmentsék. A gazdasági viszonyok ma hi­hetetlenül súlyos terheket rónak a színházakra. A színház fenntar­tása maga rs nagy anyagi áldo­zatokat követel ma, egy művészi szempotokbói kifogástalan előadás kiállítása pedig egész vagyont emészt fel.. Egy bemutatót ma hihetetlen színházi költségvetések előznek meg, és százezrekbe ke-

Next

/
Thumbnails
Contents