Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-31 / 90. szám

4 ofđetf. BACSMEGYEI NAPLÓ 90. szám rtondja a lopásokat. Kormos János -adta az eszméU a lopásokhoz, ő be­szélte rá a többit, hogy alakítsanak közös haszonra tolvaj-társaságot. Az első expedíció a következő volt 1919. év ősze táján, egy viharos éj­szakán befogták Kormos lovát — egy lova volt még akkor — a régi, roz­zant kocsijába és elindultak kocsit lopni. Ez kukoricaszedéskor volt, ami­kor sok kocsi volt a tanyákon. A fe­­keticsi földeken találtak egy jó kocsit. A magukkal hozott rozoga szekere' széjjel szedték, rárakták az idegen, jó kocsira, befogták a lovat és elhajtot­tak. Most már volt alkalmas szállit­­eszközük a későbbi lopásokhoz. 1920. év telén »el lett hozva« — mondja Goda — Feketicsröl egy eke, s több más gazdasági eszköz. A harmadik expedíciónál lisztet, korpát és ismét egy kocsit loptak, az­tán egy más alkalommal székeket vit­tek el egy tanyáról, leszereltek egy gémes kutat, egy háztetőt, a verbászi földeken loptak hat tyúkot és két lóra való szerszámot, más alkalommal egy zsákban 50 drb kis csirkét, 9 kacsát és egy sparhert loptak. De nem mindig ilyen apróságokról volt szó. Egyszer, 1920. év őszén el­hajtottak három hizott sertést és vé­gül — ez volt a tizenharmadik expe­díciójuk —- két szekéren 30 métermá­zsa kukoricát. loptak el egy tanyáról. A femhármas szám azonban rossz kabala, éppen ennél a tizenharmadik lopásnál fogták meg a társaságot. Egyik szomszéd észrevette, amikor éjjel a lopott kukoricát a »központba«, Kormos házába szállították, bejelen­tette az esetet a csendőrségnél és le­fülelték az egész társaságot. A töhbi vádlott is teljes beismerés­ben van. A tanuk, illetve károsultak nagyobb lésre nem kiván kártérítést, egy kis részük pedig visszakapta a lopott hol­mit. A tárgyalás reggel 9 órától, kevés megszakítással, esti 6 óráig tartott. A perbeszédek után a bíróság meg­hozta Ítéletét, mely szerint Kormos Jánost három és fél évi fegyházra, Goda Sándort 3 évi, Dorogi Mihályt 2 és fél évi {egyházra itélék, beszá­mítva egy év és négy havi vizsgálati fogságot. Kovács Dávidot egy havi, Gurnyák Gergelyt 1 és fél havi, Gurnyák Pált J havi, Bresznovszki Pált 2 havi és Szokola Istvánt 8 napi fogházra ítél­ték. Az elítéltek megnyugodtak az íté­letben, az ügyész felebbezett. A Fersián-ttgy tárgyalása Budapest. A kémkedéssé vádok Persian ÁJ m és R iőd Alpár bűn­ügyében ma folytatták a tanukíha I- gatásokat. A bíróság Vitáit Ferenc msgá.i­­hivatalnok iényeptelen tanúvallo­mása után dr, Andrejka Károly rend­őrfőkapitány-helyettest hal gatia k , Andrejka Károly t nuvalloinásábar előadta, hogy az a két nyugta, ame­lyet a rendőrkapitányságnak beszól­­gáltaitak, noteszlaton volt írva. A rendőrkapitányt vallomáséra a bíró­ság megesket'e. Utána dr. Bellák Vümos rendőr­kapitányt hallgatta ki. Tanú elöadt hogy emlékszik arra, hogy látott két nyugtát, az egyik 10C0 koronáról a másik 5000 koronáról volt Hál­­litva. Arra nem emlékszik, hogy R nyugtákon miféle aláírás volt. Tanul a bíróság megeskette. Ezután Farkas Róbert államrendőr­ségi detektívet hallgatták ki. Farkas Róbert elmondotta, hogy 6 közvetle­nül nem szerepelt az ügyben, csak a háttérben állott, ó Szendrőtől két no-Páris. A Petit Párisién értesülése szerint a nézeteltérések London és Párls között Poincarénak Curzo lorddal tartott tanácskozáson jelent­keztek először. Francia részről ragaszkodnak ah­hoz, hogy a lefegyverkezésre, a jó­vátételre és a békeszerződésekre vonatkozó minden kérdés kikap­­csoilassék a genuai tárgyalás anya­gából. A Petit Párisién és az Echo de Paris szerint bizonyosra vehető, hogy a francia delegáció visszavo­nul a konferenciáról, mihelyt ezek a kérdések szóvátétetnek. Poincaré egalább igy nyilatkozott több Íz­ben. A Daily Mail értesülése sze­­int különben az angol kormány vé­leménye is megoszlik arra nézve, hogy bizonyos kérdéseket helyes-e a genuiai tárgyalásba bevonni. A tegnapi londoni minisztertanácson, — írja a Daily Mail — például több miniszter a leghatározottabban ellenezte L'oyd George-nak azt r szándékát, hogy elismerje a szovjet kormány!. Churchill kijelentette, ho vezesrtben inkább leteszi tárcáját. Paris. A Chicago Tribune szerin' az angol kormány Genusban öt portra nézve szándékozik előter­jesztést tenni, melyek a kővetkezők; 1. Nemzetközi kölcsön az elérték­­elenedctt pénzű országokn k; 2. visszatérés az aranyvalutára; 3. nemzetközi bankegyezmény a valuták megalapozására; 4. 20 millió dollárnyi nemzetközi alap létesítése Oroszország támoga-A bécsi színház­igazgatók olEenzivája Max Reinhart ellen A német rendezés atyamesterének, á magyar származású Max Reinhard­­r.ak keleti hóditő tervei már hosszabb idő ót* kísértenek, nemcsak az osz­trák, hanem az utódállamok sajtójá­ban is. Az újságok közölték, hogy Reinhard berlini intézeteinek fentar­­tásával Bécsbe készül, hogy a schön­­brunni udvari kamarmaszinház kibér­lésével bázist teremtsen magárak to­vábbi, az utódállamok felé irányuló müvészkörutakra, melyeknek kapcsán Reinhard bécsi intézetének színészi együttese Magyarországnak, Csehszlo­vákiának, Romániának és Jugoszlá­viának mutatkozna be. Reinhard bécsi terjeszkedésének ezért művészi szempontból egyenesen kiszámíthatatlan jelentősége lett vol­na. Az új rendezői teremtés a klasszi­kusok reinhardi interpretálása bevo­nult volna az utódállamok és az egész dunai Európa a háború után némileg elszigetelt színházi világába. Rein­­hardnak azonban igen sok ellensége van a konzervatív színpadi körök és kritika régióiban. Nem volt tehál a be­avatottak számára egyáltalában meg­lepő, hogy mindjárt Reinhard bécsi terveinek első kísérleteinél a császár­­város színigazgatói között rendkívül erőteljes oppozició ütötte fel a fejéi a világhódító Max Reinharddal szemben. Ez az ellenzék, harcban a legkülön­bözőbb fegyvereket használta, tekin­tettej arra, hogy. különböző jellegű és teszlapon írott Ms nyugtát kapott, amelyen Keresztély Árpád aláírása volt. Az egyik 5000 koronáról, a másik 1300 koronáról volt kiállítva. Tanú megesketését sem a biróság, sem a feiek nem kívánják, Sására; 5. a tulmagas védvámok kiküszö­bölése. Páris. A genuai korferencia ide­jén angol, francia, olasz, német, orosz nyelven írott újságot adnak ki, melynek szerkesztését egy nem­zetközi bizottság vállalta. Páris. A minisztertanács elhatá­rozta, hogy Barthou igazságügymi­nisztert küldi Genuába, mint Francia­­ország főképviselőjét. Páris. A F garó a genuai konfe renciáv 1 kapcsolatban irja, hogy Poincarénak nem áll hatalmában megállapítani azokat a feltételekéi, amelyek mellett Németország és Oroszország résztvehetnek a genuai értekezleten. Ez Franciaországra nézve fájdalmas és sötét pont. Jó1 tudják, hogy a két állam Európa újjáépítésével szemben támadó pro grammal jön, amely nem egyéb, mint saját országaik újjáépítési terve. Franciaországnak ki kell jelentenie, hogy szintén Európához tartozik és idényt fart az újjáépítésre. Erre vá laszul az imperializmus vádját veik szemére. Frarciaország genuai sze­repe egyáltalában nem könnyű, mert titokzatos veszedelmek selya nehe­zedik a közvéleményre. Róma. Az itteni kormánykörök­ben az a hír terjedt el, hogy Facta és Schanzer a genuai konferencia előtt talá kozni fog Pasicscsal és Nincsics külügyminiszterrel Rapal­­lóban, hogy a rapa'lói szerződés végrehaj ásáról tanácskozzanak. tájékozottságu elemekből alakult. A bécsi állami szinházak sáncaiból a Burgszinház igazgatója, Wildgane és Strausz Richard, az ismertnevü kom­ponista harcoltak legelkeseredetteb Reinhard bécsi berendezkedése ellen. A sehőnbrunni karoaraszinház ugyan­is a forradalom óta a Burgszinház igazgatásában állott. Nem csoda tehát, hogy az év túlnyomó részében a lá­togatók teljes hiánya miatt zárva is volt. Mindazontál éppen a schönbrun­­ni »Schlosstheater« és a Burgszinház hivatalos kapcsolatát használták fel arra, hogy Reinhard ellen döntő érve­ket vigyenek harcba. Azt mondották ugyanis, hogy a bécsi Burgtheater klasszikus stílusát és megszentelt ha­gyományait veszélyeztetné Reinhard bécsi vendégjátéka. Más színigazgatók nem tudtak még ily komolyan hangzó ellenérveket sem felhozni Reinhard ellen. Ezek inkább színészi körökben intrikáltak a félel­mes berlini ellenfél ellen és keresztül vitték, hogy egyes jelentkezésektől el­tekintve nem nkadt színész, ki lekö­tötte volna ni a ,-i bécsi Reinhard­­intézetnél. , A minisztériumokban folyó Reta­il ard-ellenes kampánynak pedig az lett az eredménye, hogy visszautasí­tották Reinhard, a Schlosstheater ki­bérlésére vonatkozó ajánlatát.' Jellemző azonban, hogy mindezek a nehézségek nem vették el Reinhard kedvét attól, hogy Bécsben mégis csak talajt .teremtsen magának. Tárgyalásba kezdett a Theater an der Wien igaz­gatóival, Karczag yjlmossa! és Ma­rischkával, hogy az ő segítségükkel és a Theater an der Wien színpadán jusson szóhoz Bécsben a reinhardi rendezés. Ilyenformán Reinhard még­is csak megtette az első elhatározó lé­pést a kelet felé irányuló gtaggione előadások felé. Gárdájába a német művészet legjava tartozik. Egyelőre klasszikus darabok újjáélesztését fog­ják kultiválni Goethe és Möllere jut­nak először szóhoz Bécsben és csak­hamar az utódállamokban is Apró koldusok az utcasarkon A gyermeknyomorról sok szó esik manapság és a társadalom lomhán, de mégis megmozdul végre, hogy enyhít­sen azoknak a nincstelen, szomorú sorsán, akik nem tehetnek róla, hogy az apjukat néhány szomorú évvel ez­előtt meggyilkolta egy gránát, vagy hogy az anyjuk a kezeinek véresre dolgozásával sem tudja megszerezni nekik a mindennapi karéj kenyerei. A kis szerencsétlenek ijesztő elsza­porodásáról és sikoltó nyomoráról azonban minden írott szónál meggyő­zőbben beszél az, amit nap-nap után látunk, hogy milyen apró kis gyerme­kek alkotják ma az utca koldusainak többségét. Felbukkannak ezek a kis kéregetők az utcasarkokon lépten­­nyomon, véznán, rongyosan, szánal­­matkeltőn és valahogyan más már a megjelenésük is, mint azoké a jólisraert kis utcakölykőké, akik a mozik és cukrászdák előtt keinek a járókelők­től »egy koronát«. Ezeknek az újfajta gyermek-koldusoknak a szemében csakugyan a szenvedés izzik, az ar­cukról valóban az éhség sápad ránk megdöbbentően. Az utcasarkokon kívül, a nyilvános helyiségekben bukkannak ezek a kis szerencsétlenek a leggyakrabban elénk. Nem lehet mostanában egy fél óráig sem ülni a kávéházban, vagy valamelyik étteremben úgy, hogy ezek a szerencsétlen gyermek-koldu­sok, mint maga a vádoló lelkiismeret, fel ne tűnnének az asztalok között. Úgy imboiyognak az ivlámpák-és vil­lanykörték ragyogó fényében, mint sápadt, reszkető árnyék és ahogyan görnyedten, öregesen elnyafogják a kéregetés szokásos koldus-szavait, bennük él az életük egész szörnyű tragédiája: gyerekkorban, amikor még gondtalanul, jókedvűen kellene ját­­szaniok, már a legnagyobb megaláz­tatás súlyos keresztjét kell viselniök; koldulniok kell. Hogy valahogy nincsen igy jól és hogy egész másképpen kellene lenni, az bizonyos és ezt érzi minden em­ber. De hogy ki az oka ennek a rém­ségnek, hogy ki felelős ezért a ször­nyű tragédiáért, amely a gyermek­­leiket ezreit öli meg, azt nehéz volna megmondani. Érzi és tudja ezt jól a hatóság is, amely azelőtt a legdrákóibb szigorral akadályozta meg a gyermekeknek en­gedély nélkül való koldulását és most tehetetlen az elszaporodott kis kérege­­tőbkel szemben. Addig, amíg nem le­het szeretetteljes, segitőkezet nyújtani a kis szerencsétlenek felé, addig nem lehet ezzel a mitsem adó kézzel bün­tetni sem. Azonban tenni kel] valamit. Az ut­casarkon, kávéházakban és éttermek­­’ben elénk bukkanó apró koldusok szörnyű kórusa figyelmezteti a társa­dalmat, hogy itt a tizenkettedik óra, cselekedni kell, ha meg akarjuk men­teni a jövendő generációt, Génuában a valuta javításáról tárgyalnak — Kiélesedett at ellentét Francia- és Angolország kozott —

Next

/
Thumbnails
Contents