Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)
1922-03-27 / 86. szám
BACSMEGYEI NAPLÓ 86. szára. <5. oldal. Sakk Rovatvezető; fi/íarócxy Géza 32. száma feladvány. Zeplet E.-töl. Sötét: KI6 (1). Világos: Kh2; Vc6; Fd5; Hg5; gy: d-í és d6 (6). Világos indul és a harmadik lépésre mattot ad. egyúttal úgyszólván az egyetlen vesztő folytatás. 28........... VÍ5X67! 29. Hc5Xd7 Ff7Xc4 30. Bel—«7X Kg7—h6 31. h2—hí Bb6—e6 Világos föladta. — Nagyon tanulságos játszma, mely azt bizonyítja, hogy a sakknál is szóhoz jut néha a véletlen. '!■; REGENT Megfejtések: A 31. számú föaldvány megfejtése: g. Vh7—g8! 32. játszma. Játszották a budapesti mesterversenyen 1921 szeptember hó 20-án. Világos: Saemisch 1. d2—d4 2. Hgl—f3 a, c2— 4. Hbl—c3 5. Fel—gö iá legmodernebb káhb megnyitás Sötét: Balia Z. Hg8—Í6 d7—d5 e7—e6 Ff8—e7 kezdetből a legócsjött létre, ehhez iugyan kár körutakon járni. Hb8—d7 Hf6—e4 Vd8Xe7 ti. 3 7. FgSXev 8. cáXdö ............ Erélyesebbnek tartjuk 8. Vdl—c2-öt s He4Xe3-ra 9. Vc2Xc3-at, ami által •cö hosszabb időre lehetetlenné válnék. 8. t .... . He4Xc3 9. b2X'c3 e6Xd5 10. Vdl—b3 Hd7—b6 Öobb . volna c7—c6, Bf8—d8-al kapcsolatban. 11. a2—a.4 a7—aö , 12. Ffl—b5X .... Saemisch a megnyitást kitünően játsz sza, hadállása szinte eszményi, tiszta lés áttekinthető. 12. ... . Ke8—f8 •Wipes jobb. BBS Az ezerarcú ember I. FEJEZET. Az ellopott 25 miliő. Voss Péter esete tisztán állott előtte, bizonyára ő ült a sárga autóban, melyet Louisvilleben láttak. Most a másik rendőr lépett be és a további kutatásuk eredményéről tett jelentést. A körözött egyén a Bristol-hotelben szállt meg, sötétbarna körszakállt visel. Dodd mosolygott. Milyen ügyetlen ember! Ez a Voss nem lehet normális. — Nála volt a kézi táska? — kérdezte Dodd. — Nem volt nála kézi táska. Nagyon megelégedett arccal ült az étteremben és pezsgőt ivott. A vendéglősnél a Oincinnatii-ut iránt érdeklődött. — Már intézkedtem, hogy Cincinnatiba sürgönyözzenek, — monda Dodd nyugodtan. — Az autó. meg kell figyelni, de nem szabad feltartóztatni, azt hiszem, itt es telesse! van dolgunk. A pénzt biztosan elrejtette, ezért nem szabad elfogni. Könnyen megeshetik, hogy cirógatásakor teljesen elveszti az eszét és akkor végleg elveszett a 25 nnlíió. A dolgot ezért a legnagy ibb olovigyázattal kell kezelni. A rendőr távozott. 13. elsáneol gí-re Fc8—e6 14. Hf3—e5 f7—f6 15. He5—d3 Hb6—c4 Elnézés; sötét aligha találna még égy lépést, amelyik oly sikeresen beülnék, mint a szőveglépés. 18. Fb5Xc4 dgXc4 17. Vb3Xb7 BaS—d8 18. Hd3—e5 Fe6—dö 19. Vb7—bi Bd8—dó 20. e3—eA Bd6—bS 21. Vbl—az Fe6—f7 22. Bal——el g7*—g6 23. e4—e5 f6Xe5 244. BeiXeö Ve7—d8 25. Bfl—el Kf8=—g7 26. Be5—e7 ..... Világosnak a gyalogos előnyön kívül a játszma megnyeréséhez teljesen elegendő positiv előnye is van, úgy hogy durva hiba .nélkül*könnyen nyerné a játszmái-26.............. Vd8—d5 27. Be7—d7 Vd5—Í5 28. Va2Xc4?? ........... Megbocsájthatatlan könnyelműség, világos a győzelem tudatában a buffetben erősítette magát s a játszmájához visszatérve, gépiesen lépte az első jónak látszó lépést, mely azonban — Elkészült, asszonyon* — szólt be Dodd udvariasan az ajtón, moly mögött Polly öltözködött. — Azonnal jövök — felelte. — Szegény gyermek, — sajnálkozott Dodd és újból nézegette a sikkasztó arcmását. Péter Voss őrült, ha még mindig megtartotta a szakálla!.. A körözőlevél nem mehet ki a fénykép nélkül, Dodd gyorsan magához vette s az ablakhoz sietett, de a rendőr már eltűnt. Azonban egy óriási autó robogott a ház elé, egy másik kicsi követte s ez utóbbiból kiszállt Jim Stokes, a Stokes és Parkéi cég főnöke, s a következő percben Dóddal szemközt állott. — ön itt? — szólt Jim meglepetve. — Mintha hívásomra jött volna, — kiáltott Dodd és egy arcképet nyomott a kezébe. Vigye ön e képet gyorsan a rendőrségre, hogy a kőrözö-levél ezzel a képpel jelenjen meg. Az első háromezer példányt azonnal express küldjék Newvorkba! — Newyorkba, — mondá Stokes s le kellett ülnie, úgy reszkettek a térdei. Már nyomon van tehát? •— Siessen, — sürgette Dodd, anélkül, hogy felelt volna a kérdésre. — Én előbb néhány szót akartam váltani Vossné asszonnyal, — szólt Jim csökönyösen. —• Szükségtelen, ö elkísér engem, — felelte Dodd s kituszkolta az ajtón. E percben rohant be Polly utrakészen. — Az autó már itt van, — kiáltás e pillanatban megismerte Jimet. — Oh, Stokes ur, én halálosan szerencsétlen vagyok. Bocsásson meg neki és az Isten szerelmére kérem, ne jelentse fel. Mi jó szóval rá fogjuk venni, hogy^ pénzt visszaadja, hiszen csak pillanatnyi elmezavarban vette el. Kérem, kérem, kedves, jó Stokes ur, ne jelentse fel a rendőrségen! Dodd ur megígérte nekem, hogy nem lesz semmi törvényes következménye a dolognak. Ugy-e, megígérte? — fordult Doddhoz. — Meg is tartom, — felelte Dodd — a rendőrséghez csak a végső szükségben fordulok, azaz ha a milliókat jószántából vissza nem adja. — Halijai — kiáltott Polly s kiszaladt, hogy a szolgáló-leány teendőiről intézkedjék.* Jim Stokes kővé meredten állott és Voss arcképét bámulta. Talán jobb is, ha Vossné nem tudja meg az igazat. Dodd jelenlétében különben is lehetetlen felvilágosítani. Hiszen nemsokára visszatér, majd akkor közli vele a tényállást. — Ne tétovázzék már, — ordított rá Dodd, — legfőbb ideje, hogy menjen, nehogy elkéssen. Jim nem tehetett mást, minthogy .szótfogadott, Dodd először saját lakására hajtatott, hogy kis bőröndjét, mely mindig utrakészen, csomagolva volt, magához vegye-Öt perc múlva már Louisville felé berregett a százhúsz lóerős óriás motor, melynél hiba ki volt zárva 1 Fáradhatatlanul nyelte a zugó szörnyeteg egyik kilométert a másik után. Miután sehol meg nem állt, játszva hagyta el a leggyorsabb expresszvonatot. A két sofför az uíon felváltva aludt. •— Tahitaha, — tülkölt a jelzökürt, Polly a párnákba süppedve csakhamar elaludt. Dodd is lehunyta szemeit, most még pihenhetett. Estére elérik Cincinnatit. A sárga automobilt a bent ülő szakállas emberrel délfelé többen látták, benzint vett és kelet felé eltűnt. Tíz perc alatt ennyit megtudtak. — Hát mégis Newyorkba ment, — csodálkozott Dodd. Most már minden kétsége eloszlott az iránt, hogy Voss Péter elmebajos. Aztán tovarobogott az éjszakában kelet felé. A négy fényszóró, mint négy vakító nap, világította meg az utat. Polly nyugodtan aludt, megszokta a kürt tülkölését. Dodd néha-néha pár korty bort itatott vele. Az ártatlan, gyönge, bájos teremtést, ki ott a párnák között feküdt, szívből sajnálta. Ez az elragadó gyermek egy elmebajos tolvajhoz volt láncolva, sőt szerette is. — Mintha nem volna elég tisztességes emher a világon, — és Dodd egy elégedett gyors pillantást vetett a kis tükörbe, jnely a kocsi oldalára volt erősítve. A soífőröknek ki volt adva a parancs, hogy ha a sárga autót megpillantják, bizonyos jelt adjanak, mint a vadászkürt. Pollyt már háromszor riasztotta fel e jel. Először egy bérautó volt Graftonból , másodszor egy nagy kiránduló kocsi, melyben egy nagy família tanyázott; harmadszor egy teherautó volt. Virradatkor elérték az Alleghany előhegyeit. Most tudta a kocsi valódi teljesítőképességét kimutatni, anélkül, hogy gyorsaságát csökkentete volna, futotta be a magasságot. Cumberlandban reggeliztek. Polly kissé összeszedte magát, de igen keveset evett. Dodd elragadó szívélyességgel szolgálta ki. Tíz órakor elhagyták a hegység magaslatait, e percben pillantotta meg Polly az 1177-es sárga autót. A tülök búgott, a sárga kocsi, mint egy agár rohant az átelleni lejtőn lefelé és villámgyorsan eltűnt egy kanyarulatnál. — Itt van- — kiáltotta magánkívül s egész testében reszketett. Dodd még nagyobb sebességre serkentette a soffőröket. De nem ért el semmit, a számtalan kanyarulatnál nem lehetett nagy gyorsaságot kifejteni. Ekkor Dodd végső eszközhöz nyúlt. Mikor újra feltűnt a sárga autó, Browningját elővette. Polly rávetette magát s Doddnak meg kellett esküdnie, hogy nem céloz Péterre. A legközelebbi kanyarulatnál Dodd háromszor elsütötte fegyverét. Az utolsó golyó talált s az autó hátsó gummi-kereke felpukkant. Pár perc — utolérték. Dodd három ugrással a kocsinál termett, megragadta a sikkasztót, de azonnal el is bocsátotta. A bűnösnek vélt alak ugyanis két párnából és egy kis légpárnából állott, melyre egy felsőkabát és egy kemény kalap volt ráhúzva. A sárga autó sofförje egy pár horzsolás árán szabadult s olyan buta pofát vágott, amilyen csak egy sofförtől telik. — Be vagyok csapva, — dörmögte Dodd. Polly elájult, mikor férjének kabátját és kalapját felismerte. Dodd felfogta s a kocsiban lefektette. A sárga autó vezetőjétől- nem lehetett semmit megtudni. Ez az utolsó pillanatig abban a hiszemben volt, hogy eleven utast visz kocsiján. Három órakor éjjel Graftonban szállt be az utas és az autó azóta sehol meg nem állt. — Vissza Cumberlandba, — rendelkezett Dodd. — A pénzem! — ordított a sárga kocsi sofförje és öklével fenyegetőzött. A hortyogó koffer. A zajos newyorki Broadwayn egy férfi sétált, ki sárga porköppenyt, szürke, rövidre nyirt haján sárga sapkát viselt autószemüveggel. Arca szakáltalan. Ez az ur nem volt más, mint Voss Péter, a milliók tolvaja Szent Louisböl. (Folyt, köv.)
