Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)
1922-03-26 / 85. szám
85. szám. Budapest az antik város A Neues Grazer Tagblatt egyik friss-szemű munkatársa járt a magyar fővárosban és útjáról hosszabb közleményben számol be lapjában. Legérdekesebbek azok a megállapításai, melyekben Budapest mai konzervatív jellegét szögezi le Európa egyéb régi városaihoz képest. A Fiatal és szűzi Budapest, mely ifjúságával mindig elkápráztatt az ottjáró európaiakat, most az and eme iregime-ek jellegét viseli magán. Jrne ez ítélet: „Budapest még mindig megőrzött valamit a régi monarchia patinájából. És ha az ember évékig élt a bolsevista Oroszországban, járt az uj német vagy osztrák köztársaságban, a magyar fővárosban különös érzései tá madnak. Itt sok minden még a régi szent korona fényében ragyog : a régi közös hadseregbeli kardok, a hatalmas aranykardbojtok, a fekete tisztisapkák, a föícsillagozott parolik, atillák, zsinóros keblek és nadrágok láthatók még itt. Sőt valódi tábornokokat is találni ebben a városban. De nemcsak tábornokokat 1 Igazi grófok, bárók: — sőt hercegek élnek a magyar metropolisban. Európának ebbenjaz egyik gócpontjában még mindig skrün párbajozgatnak. Itt még mindig látni diszhintókat, vadászfogatokat, amint tüzes lovak robognak velük a csattogó aszfalton. Az uj osztrák iaka-BACSMEGYEI NAPLÓ 9. oldal program Csökkentik a köztisztviselők és a minisztériumok számát Az osztrák sajtót és a sokhivatalnoku osztrák állam egész köz érdeklődését napok óta teljesen leköti az osztrák takarékossági Programm, amelynek első részleteit most bocsájtotta a kormány a nyilvánosság elé. Már az első részletekből megtudhatták a közalkalmazottak, hogy az ötödére zsugorodott Ausztria államháztartásának rendbehozésára elsősorban a 31 évnél régebben szolgáló köztisztviselőknek s a három éve még nem szolgálóknak kell uj kenyérkereset után létniok, mert hiszen nemcsak a tervezett végkielégítések, hanem a 31 évet meghaladó szolgálatuk nyugalmi illetményei sem biztosíthatják egymagukban a megélhetést. A kényszerű intézkedéseket bevezető tanácskozások idején elképzelhetően szorongó érzésekkel várja a köztisztviselők nagyszámú serege, amelynek sorait az uj törvények a hivatalösszevonásokkal kapcsolatos állásmegszüntetés révén is erősen meg fogja ritkítani. A Bácsmegyei Napló bécsi tudósítójának alkalma volt arra, hogy az u. n. takarékossági bizottságnak, az Erspar ungskomission egyik tagjánál tájékozódjék a tervezett intézkedések némely ismeretlen részletéről ; a nyert információkat a következőkben közölhetjük : — Az első törvényjavaslat, a mely a törvényhozás elé kerül, az 'államvasut, a posis és a táviró intézményeit veszi ki a minisztériumok szervezetéből. Ez a három szerv ezentúl külön-külön mint kereskedelmileg bejegyzett cég fogja munkáját folytatni: Ezeket az intézkedéseket, valamikép az állam ipari üzemeit mint azt már korábbi beszélgetésemben említettem, az „állami üzemek főkormánybiztosa" fogja miniszteri hatáskörrel vezetni. — Egy másik törvénytervezet a minisztériumok számát fogja csökkenteni. Az államkancellár hivatalát külügyminiszterével fogják egyesíteni. Ugyancsak egy minisztériummá egyesül a belügy és a hadügy. A közoktatás, a vallás, a tudomány és művészetek ügyeit szintén együttesen egy minisztérium fogja ellátni a közegészségügy egész területét is. Végül a kereskedelem, ipar és föjdmivelés ügyeinek közös gondozására is egy minisztérium alakul, előreláthatóan népgazdasági minisztérium címén. Mélyreható és okos reformok azok, melyekről informátorunk szólott. Kevésbé megnyugtató ezeknél az információknál az a közlés, hogy a személyzeti létszám apasztésára épen a minisztériumok összevonásának idején egy uj miniszter lép a kabinetbe, a „létszámapasztás - minisztere." Emellett az uj miniszter mellett természetesen egy uj minisztérium is fog működni, amelyik csupán szégyellősségből választja a létszómapasztási bizottság szerényebben hangzó címét. Pozsonyban megtalálták Petőfi Sándor egy ismeretlen levelét A pozsonyi M. I. P. Sz. (Mü kedvelő Ifjak Pozsonyi Szövetsége) a napokban „Uj Auróra" címért egy Almanahot bocsátott ki Po: zsonyban, mely a mai nehéz nyomdai viszonyok közt már fényes külső kiállításával is feltűnést kelt. Az előszó szerint a vaskos kötet szerkesztői „hálás emlé kezéssel szentelik könyvüket irodalmunk ujjáébresztő lelkes szellemének: Kisfalud: Károlynak". A könyv, mely súlyos bizony! téka a szlovenszkói magyarság kulturális színvonalának, egyik legérdekesebb közleménye, mely nek a közeledő Petöfi-centennárium kölcsönöz főképpen aktuálitást, sőt szenzációt, a nagy költő egy eddig ismeretlen levelének közzététele. Id- Samarjay Emil dr., a pozsonyi ügyvédi kamara elnöké bukkant reá nemrégiben édesatyjá terjedelmes magánleveleinek rendezése közben. A halványzöldes szinü papírra irt kis nyoícadrét alakú négyoldalas levelet Petőfi 1844-ben, tehát 21 éves korában irta akkor 23 éves id. Samarjay Károlynak, ki Petőivel több ízben állott összeköttetésben, mint ezt id. Samarjay Emil saját maga is hallotta évek óta sirban nyugvó édesatyjának közléséből, de a levél létezéséről neki sem volt ezideig tudomása s ezért meglepetéssel fedezte fel azt egy iratcsomóban, mely az 1840—1850-es évekből való leveleket tartalmazza. Samarjay szerint a levélben megnyilatkozó hang annyira Petőfire ivall, hogy hitelességéhez nem férhet semmi kétség s amellett oly kedves és őszinte, amint ez csak egy Petődtől telhetett ki. A levél szövege a következő: Pest, aug. 10. 1844. „Te SamarjayI Megbocsátok, (miután bocsánatot, kérsz tőlem), hogy tegeztél leveledben; és én még csak olly udvarias sem leszek, hogy tőled viszont bocsánatot kérjek azon borzasztó vétkemért, hogy szinte tegezni merlek, (mint mingyárt amott a levél tetején láthatod) melly iszonyú vakmerényre egyébiránt magad jogositá! fel. És ezzel legyen bevégezve a te-ról szóló históra... de félre a tréfával. A milly váratlanul jött, olly Örömmel olvasóm leveledet/ mert én szeretlek. S hogy mingyárt, úgyszólván első, együttlétünkkor ez Orczy,-kertben nem borultam nyakadba, és nem kiáltják föl ilmár valami öt hét óta nincs honn, s még azt sem tudom, mikor fog megjönni, — mint hallom, most Pápán van. Ad vecom Vörösmarty I tudod-e, mi sorsa lesz verseimnek? Hanem az egész história. A mint a tavasszal Debrecenből Pestre jöttem, (természetesen gyalog — az ut egyébiránt mulattató volt, mert o sár csak néhol folyt be csizmám szárán) tehát a mint Pestre jöttem, verseimet, mellyeket még Debrecenben összeírtam, több helyen kinálgatám, hogy vegyék meg: mert pénzre volt szükségem, ha élni s ami több, becsületem föntartani akartam. Debr.-ben volt adósságom, s azt bizonyos időre le kellett fizetnem. Kínáltam tehát verseimet jobbra, balra, mig egy szamár (különben üterator) az egész kötetért 6o váltó ftot Ígért. Történetesen elmondom Vörösmartynak körülményemet, ső azt mondja, hogy várjak, ha lehet, majd eszközöl valamit. És azt eszközölte, hogy verseimet a nemzeti Kör adja ki; s a költségek levonása után az egész jövedelem az enyém. Ezer példányban nyomják ki, s ha mind az ezer elkel, a tiszta jövedelem mintegy 1.5oo váltó forintra fog menni. Ugyan e Kör küldött szét a easinóknak mintegy százötven előfizetési ivet. A munka legfölebb novemberre fog kijönni. Ha van ismeretséged a pozsonyi fiatalok közt, tehát charlatánkodjál ügyemben, azaz nógasd őket, hogy előfizessenek. Tóth Lencziné! is van előfizetési iv. Hohó, de már borzasztó hosszú leszek, melly hibába levélírásnál különben nagyon ritkán esem. lendő pathossal: „Tegezzük egy* mást, legyünk barátok stb., az csak azért történt: mert nekem az effélék iránt desperátos antipathiám van, s többet szeretek érezni, mint kimutatni. És azért most is fölötte csalódandol. ha netalántán aztat hiended, hogy a következő lapon baráti érzelmeim sentimentélis kitöréseit ol vashatandod. Ó nemi erről egy kukkot se... csak azt ismétlem még egyszer, hogy szeretlek. A mit rám bíztál, teljesíteni fogom; Frankenburgot megkérdezem, hogy mit csinál verseiddel? (mellyeket, in parenthesi mondva, mér eddig is inkább kiadhatott volna, mint holmi kétségbeejtő Szelestey- és Sujánszkyadékat.., otr barátom, at Hlyen költők az én megölő betűim, ezek gyiikolnak még engem!) Vörösmartf’^ Sejtetni engedte zsenialitásét, mint tapasztalni fogod... igen érni előre figyelmeztetlek, hogy rendes és hosszú... szóval becsületes levélre tőlem mennykő kevés kilátásod van; mert ahhoz nem értek, absolute nemi Eddigi hallgatásodon fölötte csudálkoztam, s okát meg nem magyarázhatám... pótold helyre, irj sokat, (én csak úgy köpöm a verseket) irj sokat mondom, s minél többet ollyfélét, mint az Atheneumban „A falu" volt. Mikor ölelhet barátod Petőfi. Miután leveled bevégezvén, olvasóm Vachotnak küldött verseidet. A „magyar kard" nagyon tetszik, csak a markolatán (smint más versedben emlékszem szerelmi) s több effélékkel nem tudok megbarátkozni. Kerüld ezeket. „A fecskékhez" úgy hiszem, mér nem igen uj gondolat, s ilylyesmi fordul elő benne: „hogyha hűtlen lesz, meghalok" stb. ez roppant sentimentólitáS, s megvallom, ez nekem nem tetszik (a sentimentalitas t. i.) Tán nem szükséges bocsánatot kérnem, hogy baráti őszinteséggel szóltam. Szeretnék veled élő szóval effélékről beszélni, papíron nem igen tudom magam kifejezni. Légy boldog!" Midőn Petőfi e levelet megirla, akkor kezdte valóságban meteorszerű ragyogó pályafutását, mert igaz ugyan, hogy már két évvel előbb megára vonta a figyelmet az Athenaeum hasábjain megjelent A borozó cimü költeményével, melyet Pápán irt meg s hangja dé híressé túl ajtóképpen mégis csak az az első verskötete tette, melyről a most napfényre kezűit levelében ir. Gyanús idegenek Becskereken Becskerek sem nagy város, itt mindenki ismer mindenkit. Ha idegen vetődik a városba, mindenki róla beszél. Nyomoznak utána, egymást kérdezik, ki az. Most nagy izgalom van Becskereken. Gyanús külsejű idegenek csoportosan tűnnek fel az utcákon. Nagy, erős, marcona külsejűk, kemény férfi tekintettel járnak fel-alá. Az egyik alacsony, zömök ember, szúrós tekintetű, hosszú, bokáig érő felöltőben és Széles karimáju kalappal. A másik nyúlánk, erős, hatalmas izomzatú fiatal férfi, kopott eleganciával öltözködve. A harmadiknak az arca majd kicsattan, olyan mint egy hentes, asszony is jár vele és folyton civakodnak. A legnagyobb feltűnést kelti azonban egy robusztus testalkatú szerecsen. Ez nem olyan szerecsen mint a többi, a bőre nem csokoládébarna, hanem Szénfekete. Soha még ilyen fekete négert nem láttam. Szinte gyanús nekem a feketesége. Aztán a
