Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-26 / 85. szám

2. oldal. nyivel javították az egyes államok sorsát és az általános gazdaság helyzetet ? Nem is kívánható ilyesmi, de nem is lehetséges, ha különböző nemzetek képviselői ülnek össze, akiknek az egyes népek boldogu­lása nem érdekük, tehát érdemleges munkát nem is végezhetnek. Mi fascisták, a legigazságosabb meg­oldásnak azt tartanók a középeuró­pai problémák tekintetében, ha Né­­met-Aufeztria egyesülne Németor­szággal, mert egy állam csak zárt nemzeti alapon althat fönn és bol­dogulhat. Kicsempészett német fegyverek Berlin. Az országos törvényszéken a jövő hét keddjére tűzték ki annak a nagyarányú bünpörnek a végtár gyalását, melyben a fegyver- és iSsiercsempészek fölött fognak Ítél­kezni. Kilencen vannak a vádlottak, köztük Hahn Richard titkos ud­vari tanácsos, Xolly kapitány, Teett volt főhadnagy, Unruh egykori szá z dós, egy m gasrangu bankn'sztvi­­sJÖ és egy margaringyáros. A vádirat elmondja, hogy a le­­fegyerzésről szóló törv ny életbe lépte u!án a vádlottak külföldiekkel három „üzletet* kötöttek s milliókra menő német gyalogsági fegyver és lőszer kicsempészésére vállal­koztak. Az eiső üzlet öt millió gya­logsági fegyver és minden egye puskához 200 töl én/ szállításáról szólt, egyenként 310 márka egység­áron. Ebben az üzletben az azóta szökésben levő Hohenlohe herceg is részes volt A masodk üzlete. 9 millió gyalogsági fegyverre kö­tötték, melyeket délam mái álla­moknak ad ak el, egyré zü«et azon­ban később átruháztak az O 6§zSr­­? Zagyai haláros á'lamckra. Egy kritikus albumából Irta: Bceőeher A nőkről irni nagyon háládatos do­log. Akár jót mondunk rótok, akár rosszat, mindig akad közönség, amely az ilyen írást olvassa, r— s azonkívül egy talán nem éppen hálás, de min­denesetre érdeklődő publikum, amely azt kritizálja. Nő közönséget értek, mert a nők semmiről se halla­nak olyan szívesen — még a divat­ról se — mint saját magukról. S minden egyes asszonyolvaső annyira nőnek érzi magát s az egész neme képviselőjének, hogy róla Írottnak és hozzája címzettnek tartja mindazt, amit a neméről Írtak; bóknak (és természetesen sziuigazságnak) a jót, és sértésnek (persze rut rágalomnak) a rosszat. Senki se bántotta meg annyira a nőket, mint a máskülönben pompás Diderot, azt mondván, hogy aki ir ró­luk, az mártsa a tollát a szivárvány meleg színeibe, s az írása hintse por­zó gyanánt a pillangók finom himpo­­rát. Az igazi nő aligha kivánja ezt a közönséges írói szokásoktól olyannyi­ra elütő eljárást, s bizonyosan az az óhajtása, hogy közönséges tintával Írjunk róla, s hogy a feminista vagy aníifeminista cikkeinket itatópapiros­sal borítsuk be, vagy —• ha olyan ós­­diak vagyunk és porzót használunk — homokot szórjunk rájuk. A modern nővilágnak nem kényeztetés és nem középkorias lovagi imádat kell, ha­nem becsületes és igaz szó. S joggal erezeti magát sértve, ha — a gyen­geségére tekintettel, amelyet tagad te« »csínján«. bánunk vele. Nem szi-BACSMEGYEI NAPLÖ 85. szám. fegyverrakományt sikerült is Ham­­urgba kicsempészni és a szabad ki ötőben hajóra tenni. Hahn titkos tanácsos ebből, a két üzletből a maga és társai szá­mára tiz millió márka jutalékot kö­tött ki. E,y követségi tanácsos is részes volt az üzletben, aki jó pénz­ért vállalkozott rá, hogy megszerzi a kiviteli engedélyeket. A harmadik üzlet állítólag Olasz­országgal jött létre, szintén millió számra rugó német fegyverek szál­lítására. A vizsgálat során a vádlottak mindent bevallottak. A tárgyalás napokig fog tartani, mert igen sok tanút idéztek be. Pánik Magyarországon a jóvátételt követelések miatt — Hu$z évi haladékot kér a magyar kormány — Budapestről jelentik: A magyar poii.ikai köröket teljesen a jóvátétel kérdése foglalkoztatja és általában óriási izgalmat kelt a hatmilliárd aranymárka követeléséről elterjed ir. ügy politikai, mint közgarda­­sági körökben katasztrofálisnak mo; dják Magyarorszáfera nézve ez a jóvátételt követelést. A jóvátételi bizottság budapesí­­főtitkára. Jean Herbert ugyan teg­nap kijelentette, hogy a jóvátételi bizottság még nem állapította meg Magyarország számszerű jóvátétel, összegét, ezzel szemben már hiva­talos jelentések vannak arr/'l, hogy az antant egyelőre Magyarországtól három milliárd és Ausztriától külön három milliárd aranymárkát követel. A mai lapokban szakemberek nyi latkoznak a jóvátételt követelés vár­ható következményeiről és ezek közt Lipták Pál volt állami tkár például i következőket mondetta: — A jóvátételt követelések, ha a róluk szóló hírek igazadnak bizo­nyulnak —- az állam oly irtózatos rnegierheltetés ve! járnak, hogy utá­nuk egy rettenetes devalváció is bekövetsezhetik. Legjobban a ter­melő osztály fogja megsinyleni, me t azt teljesen tönkre teszi. Nem tu­dom elképzelni, hogy azt az óriási iifferenc t, amit köv^p'nek * rri kis termelésünkkel hogyan fogjuk k egyenlíteni. Az igy előálló szám­szerű különbözeiét csak akkor le­hetne eltüntetni, ha a korona le­szállana 0.01 re, szóval reis alapra mert akkor azt mondhatnók, tessék papirost küldeni, mi aztán nyoma­tunk bankót, amennyi tetszik. Csak­hogy igy Ausztria sorsára ju;um<. Nem szabad elfelejteni, hogy a többi államok ipari termékeinek áraihoz viszonyítva a mi termékeink árát t • vább emelni nem lehet s igy azok nem hozhatnak ki sem mi fele dif­ferenciát. Ha a pozitívumok a közvélemény elé kerülnek — való­ságos felfordulás, lázongás követ­kezik be. . . Más szakvélemény szerint jelen­leg arról folynak a tárgyalások hogy Magyarország a jóvátételi ösz­­szeg fizetésére húsz évi haladékot kapjon, ahogyan Ausztria is meg­kapta ezt,a halasztást. A magyar szociáldemokrata párt is fölemelte már tiltakozó szavát a jóvátétel követelések ellen és elha­­t rozta, hogy a remzetközi szövet­ség utjáu közbelépésre kérik föl a külföldi testvérszervezeteket. A jóvátétel kérdésével egyébként legközelebb a magyar min szterta nács is foglalkozik. In memóriám — Verne — A fantázia ernyőjére az emléke, zés rávetiti a múltak jelenéseit. Föl­vonulnak a mesegyermekkor sze« 'eplői, a megfejthetetlen csudák hő­­sri, kalandok átélői, titkok fölfejtői, a tudás és elszántság megtestesítői, Köztük a tréfaszerzők és mókaci­­nálók: Némó kapitány, Sztrogoff Mihály, Hatteras kapitány, Negovo, Habakut Izsák, Grant kapitány gyer­­m kei, Passepartout, Paquanel — ki tudná fölsorolni minden szereplőjét annak a színpadnak, amit Verne Gyula tudása és fantáziája népesí­tett be ? A fantáziának bizonyára nem leg­kiválóbb költői képviselője Verne, akinek ma van halála évfordulója. Wells, Doyle, Dominik, vagy ne menjünk messzebbre a példáért: Jókai s talán még Kipling és szé­gyenben és kisszerüségben marasz­talják a vernei intuíciót. De senki nem tudta úgy foglalkoztatni, le­nyűgözni és elbűvölni a gycreklel­­ket, mint Verne s mindig olyan módon, hogy a tudomány iránt keltsen érdeklődést s a megismerés számára tegye fogékonnyá az écre* dezö ismereteket. Ha majd egyszer kutatni fogják annak a generációnak lelki fejlődé­sét, mely a természettudományos világnézi etet alakította ki a meg­tisztult gondolat fényének útmuta­tása mellett a jelenségek és értel­mezéseik összefüggésével, nem le­het mellőzni azt a szerepet se, amit Verne Gyula tüttott be a tudomány iránt való érdeklődés fölkeltésével. A tudomány legnagyobb népszerű­sítői: Bösche és Haeckel előtt íz & regényei törték föl azokat a rö­göket, amiken előtte a tündérek és <4r''ánvok jártak Verne és BO’sc^e várványszin meg lepkehimpor kell ide, hanem objektiv igazság. S udva­riasság se kell több, mint a férfiakkal szemben- De kevesebb se. A lány a legszebb, a az asszony a legjobb dolog a világon. * A nők többé-kevésbbé mindig sze­repet játszanak, ök: született szí­nésznők. Nem mind tehetségesek ter­mészetesen, de azért, szeretnék ját­szani. Még a családban is, még ha egyedül vannak is... Vagy ilyenkor próbát tartanak? * A színészeten kívül nincs művé­szet, amelyben a nő csak közelébe is jöhetne a férfinak. A legtehetsége­sebb festőnő is mily távol áll a nagy piktoroktól, s a legtalentumosabb köl­­tönő is mily messzeségben az igazi poétáktól! De a nagy színházak ki­váló művésznői elérik, ső tfölülmul­­ják a férfiszinészeket. S az életnek a kis színésznői is főzik a férfiakat az élet kis komédiáiban. * A nőknek — mondta egy francia iró — Párisban mindig igazuk van. Én azt tapasztaltam, hogy igazuk van Subotieán is és mindazokban a városokban és falvakban, amelyek a helységnévtárban előfordulnak. * A legnagyobb bókot talán az a hölgy kapta, amióta áll a világ, aki­ről azt állította egy tisztelője, hogy az ő birtokában van a világ legszebb képe. — Hogyan? — kérdezte az urasz­­gzony, akinek a legbecsesebb képe egy szerény Kézdi-Rovács volt — Hát tükre! — felelte az udvarló, akj jobban értett a nőkhöz, mint a képzőművészetekhez. * Egy nagyon vallásos ember mond­ta: — Legjobban az Istent szeretem. De aztán mindjárt a nők következ­nek. I . *.v A fiatal lányban már meglátod né­ha az asszonyt, de az asszonyban mindig megtalálod — ha meg tudod keresni — a fiatal leányt. * A nő, ha festi magát, olyan, mint a hamis kártyás: korrigálja a szeren­cséiét. A’ szakértőt nem .csapja be. Az ártatlan fiatal leányok nem olyan együgyüek és a tapasztalt öreg­asszonyok nem olyan rafíináltak, aminöknek látszanak. * N ő i s m e r e t. — Az ember köny­­nyen nézi a libát hattyúnak. Mind­kettő fehér. * Ha minden rossz igaz volna, amit a nőkről Írtak, akkor ez édes terem­tések gonoszabbak volnának az ördö­göknél, s ha mindaz a jő, amit mond­tak róluk, igaz lenne, akkor a csalfa lények jobbak volnának az angyalok­nál. * Az ember szinte azt hihetné, hogy a nőnek két lelke van, Mert annak, akit szeret, egészen más lelket mutat, mint a többi férfiaknak. * Aki nöismerő, az egyszersmind em­berismerő; de az emberismerő nem okvetlenül nőismerő is. .* Ha igaz, hogy a nők ismerik leg­jobban a nőket, akkor valószínű, hogy Balzac egy ideig nó volt, s bizonyos, hogy George Sand sose volt az. * Egy őregur vallomása: — A szerelemről még csak le le­het mondani, de a nőkről lehetetlen. * A bont senki se szidja annyit, mint áz iszákos, s a nőket senki annyit, mint a szerelmes természetű. ¥ Abban az időben, amikor igen sok hamis műtárgy került forgalomba s majdnem minden európai múzeum­ban rájöttek arra, hogy ■ drága erek­lyékként őriznek vakmerő, de ügyes hamisítványokat, valaki, egy kacér hölgyről lévén szó, igy kiáltott föl: — Hamis, mint egy műtárgy. Egy másik úriember pedig, akinek egy Rubens-képéről kiderült, hogy hamis, ekként sóhajtott: — Hát te is megcsaltáló Hát te is csak olyan vagy, mint az asszonyok?! * Mikor a nő valami égbekiáltó osto­baságot készül 'elkövetni, s ebben csellel, vagy erőszakkal megakadá­lyozzák, akkor azzal okolja meg a visszavonulását, hogy: = Az okosabb engedi

Next

/
Thumbnails
Contents