Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)
1922-03-25 / 84. szám
84. szám. BACSMBGYEI NAPLÓ 7. oldfiü MOZAIK. Magyar mágnás a bécsi életről Érdekes könyv jelent meg a bécsi könyvpiacon .A könw címe »Becs 3787-ben« és szerzője gaiántaj gróf Fekete János. Mint finom 9zilhuettek, halk tónu au genreképek, úgy hatnak e mü egyes fejezetei, melyek a fehnlágoso.dott abszolutizmus nagy uralkodója nafe, II. József császárnak, fővárosa ról szólnak. Gróf Fekete, mint azt az előszóból megtudjuk, »különös ember« volt. ősi magyar arisztokrata-család sarja, — aki a Theresianumban végzett, de Voltaire-rel barátkozott. Sőt Voltaire meg is dicsérte Fekete verseit, ezt a dicséretet azonban nem kell nagyon komolyan venni, mert a dicséretet a nagy fracia szabadgondolkodó alghanem arra a száz üveg tokaji borra értette, melyet a gróftól verseivel együtt kapott... Fekete egyébként a bajor örököse dési háborúban mint huszártiszt vett részt, azután nyugdijaztatta magát s csak a költésnek élt, — a versköFéz nek és a pénzköltésnek. Ez utóbbilr ? határozottan több tehetsége volt, — mert abban a hirben állott, hogy korának egyik leghíresebb adósságcsinálója. Érdekes, hogy a magyar four milyen találóan jellemezte a bécsi népet, amely szerinte »nagyon kivá *csi és mulatni vágyó«, azonkívül minden svindlernek hisz ... szeret jól enni, szereti a kényelmet és jómódot Nem veszedelmes, nem rosszindulatú, szívesen dolgozik egész nap, hogy este mulathasson egy kicsit. Igaz, hogy mulatozás közben kivégzi összes minisztereit és tábornokait, hogy saját közigazgatási, meg haditervein ábrándozzék e!...« A »könnyelmű nők«, akiket gróf Fekete alighanem még' jobbam ismert, -Bécsben csinosak, de épp oly haszontalanok, mint r-.ás nagyvárosokban. A »szobalányok kasztját« a »fejdisz« és a »miđer jellemzi, ami bájaikat kidomborítja. A luxus nagyon lerontolfa az erkölcsöket: »ha a férj nem tud eleget ker-.sni, akkor legyen elkészülve arra, rogv a felesége megcsalja... És a férjesnek ez ellen nincs is kifogásuk, mert úgy gondolkodnak, hogy: »inkább választják a szégyent, mint a nyomort-. Látnivaló, hogy gróf Fekete nem bánik épp keztyüs kézzel a bécsiekkel, akik különben »teljesen az alsópapság befolyása alatt állanak és teljesen érzéketlenek a magasabb kultúra iránt: még az anyanyelvén megírott könyvet is csak igen kevesen értik meg«. II. József császár udvaráról azt írja a gróf, hogy az inkább hasonlít egy főhadiszálláshoz, mint Európa első fejedelmének udvarához. »Annyira katonás itt minden és anynyira egyszer ... hogy a legkisebb katonának és a legszegényebb polgárnak is szabad bejárata van ide, ahol mindig megsegítik, ha panasza i;azságosnak találtatik«. Az előkelő társaság hölgyeit nem szidja a szerzőnk. Feltűnő csak a következő mondat, amelyet akár tegnap is Írhattak volna s nem százharminc évvel ezelőtt: »Igen sok hölgy van s köztük akárhány egész értelmes lány, aki anglomániában szenved és a szigetország minden lakója biztos lehet abban, hogy Bécsben körülhizelgik és a kegyeit keresik... Maga az a tény, hogy valaki az angol király, alattvalója, legyen egyébként bármily közönséges ember, megnyit számára minden szivet...« Nagyon udvariatlan a könyvnek az a kitétele, mely szerint »az öregedő nők, korukra való tekintet nélkül, úgy öltöznek, mint a kislányok’ és csodálatos, mindig akadnak olyan naiv férfiakra, akik a hervadt bájakért rajongnak. A nők különben a pénzért rajongnak s a házasságokat is a vagyook irányítják: »kevés város van a világon, alhoi ilyen kevéssé ünnepélyes házasságokat kötnek«. Gróf Feketének szerencsétlen volt a házasélete s lehet, hogy ez megmagyarázza a XV111. századbeli világfinál a strindbergi hangulatokat, minthogy az is lehet, hogy azokra a hölgyekre, akiknek kikapós eseteit kiszerkeszti, azért haragszik, mert — kudarcot vallott náluk. FALU TAMÁS: ÉLET-UTCA Oh, mennyi szép bolt, kirakat És mindegyiken vasiakat. Kinyitni egyet sem tudok, Jó tesz, ha tovább indulok. Én is voltam bolt, kirakat, De letört rólam a lakat. Kincsem, gyöngyöm halomba' volt És jött az éj és kirabolt. Rajtam cédula, riadó: „Egy üres élet kiadó“. ^ Lakásínség — mint válóok Hogy szerelmes jegyespárok hosszú ideig nem tudnak házasságot kötni, mert képtelenek lakást szerezni, arra nem kell a szomszédokba menni példáért, de1 hogy a lakásínség miatt régi házaspárok is vélni kénytelenek, egymástól, arról a bécsi polgári bíróság előtt tegnap megtartott tárgyalás tár elénk megdöbbentő képet. Bécsi tudósítónk jelenti, hogy a polgári bitóság előtt Knei Antal villamosvasúti kalauz válópört indított felesége ellen hűtlen elhagyás miatt, mert a szűkös lakásviszonyok miatt felesége elköltözőt! tőle vidéken lakó szüleihez. Elmondta, hogy a háború előtt volt kényelmes lakásuk, amelyet azonban midőn 1919-ben a harctérről hazaérkezett, mások általi elfoglalva talált. Hosszas keresés után is csak egy szobát tudott szerezni, a .melyet azonban kénytelen volt még két más lakótárssal megosztozni. Ez azonban nem jogosította még fel feleségét, hogy őt elhagyja, mert igen sok házastárs él ma hasonló szűkös lakásviszonyok közt Bécsben. A vádlott asszony azzal véde- Kezett, hogy ő nem ellenszenvből, hanem jószándékkal hagyta el urát, akit szeret. De házaséletük tisztaságát látta beszennyezve azáltal, hogy ugyanazon szobában, ahol Ők aludtak, még két fiatal kalauz lakott, akik gyakran magukkal hozták haza barátnőiket. Ilyen légkörben — úgymond — amilyet a me tani lakásmizériák teremtenek, tiszta, boldog házasság nem képzelhető el. Ezért hagyta el a férjét és menekült szüleihez. A biróság a válókeresetet elutasította azzal az indokolással, hogy az asszony nem ok nélkül hagyta el férjét. Erkölcsi érzése jogosan háborodott fel azon, hogy egyetlen szobájukat más szerelmes párokkal kellett megosztani. Nagyon sok házaspár van most Bécsben, akik megfelelő lakáshiányában nem élhetnek együtt. Ez azonban nem lehet ok a házasfelek elválasztására, mert a férj addig is köteles feleségéről gondoskodni, mig a viszonyok változása és az uj építkezések lehetővé teszik, hogy megfelelő lakást szerezzen, amikor aztán jogosan követelheti az asszony visszatérését. Ilyen komplikáció-, kát idéz elő a lakásínség a szerelem és a boldog házasélet terén is. Beszélgetés egy japán politikussal Yokohamát«, a tokiói „Fehér párt“ tagja nyilatkozik a japán politikai helyzetről és Japán kulturális viszonyairól Yokohamato, egy nagy japán lapnak a munkatársa, oki különben a japán nagy „Fehér Pártnak", mely főleg az európai nemzetek Ázsióban való térfoglalása elleni küzdelem jegyében alakult, európai és amerikai tanulmányújának befejezéséül Bécsbe érkezett és ez alkalommal munkatársunknak igen érdekes képet festett a japán politikai törekvésekről, és Japán kulturális viszonyairól. — A washingtoni konferencia Japán helyzetében semmiféle változást nem hozott. Azok az eredmények, melyeket el tudtunk érni, egyáltalán nem felelnek meg a mi igényeinknek, mert mi, mint Ázsia vezető állama, nem egyenrangúságra törekszünk Ázsiában az európai államok mellett, hanem éppen az európaiaktól kapott eszmék alapján arra törekszünk, hogy Ázsia az ázsiai nemzeteké legyen s ennek alapján az ázsiai nép számára követeljük a hegemóniát. Ennek legfonto sabb motívuma az a fölismerés, hogy az ázsiai nemzetek legnagyobbrésze, főleg Kína és még inkább India, egyrészt csakis látszólagos önállósággal bírnak, másrészt egyáltalán nem bírnak önállósággal s a fölöttük való hatalom minden helyen európai kézben van. Mi nem ismerjük el az európaiaknak azt az álláspontját, hogy az ázsiai népek nem elég érettek az önállóságra — mert igenis, érettek s ha az európai kultúrához nem jutottak el teljes mértékben, annak az az oka, hogy a gyarmatosító törekvések kizárják a felvilágosító munkát. Ha közel engednek a kultúrához az ázsiai nemzeteket, akkor egyszerre felérhetnének az európai magaslatokig, minthogy felért oda az önállóságában érintetlenül maradt japán nemzet. Mi japánok tudjuk, hogy ázsiában megvan a talaj egy harmadik európa megteremtésére, ennek azonban előfeltétele, hogyanagy európai nyomás lekerüljön Ázsiáról. — Ez magyarázza meg, hogy Ázsiában a nyugtalanságok nem akarnak és nem is fognak véget érni. Mi, japánok az európai nemzetekkel való jó viszony fenntartása érdekében passzív reszisztenciával nézzük a dolgokat, de soha nem jutna eszünkbe, hogy azt meggátoljuk, vagy lehetetlenné tegyük. Mi most a mi nemzetünk helyzetének kiépítésén dolgozunk, a kultúránkat terjeszszük Ázsiában a nemzetek között de a politikába nem szólunk bele. Mi igenis, meg akarjuk teremteni az összes ázsiai nemzetek egységes önállóságát, mi nemzeteket akarunk Ázsiában és nem gyarmatokat, ez majd 800 millió ember érdeke és többek között Japáné is. — Mi együtt dolgozunk Európával a kultúra tekintetében. Japán ma nemcsak a legmodernebb államok sorába tartozik, hanem a legegészségesebbek közé is. Mi nem ismerjük azokat a politikai kilengéseket, mint amelyek itt Európában állandóan fenyegetnek azzal, hogy az egyensúlyt felborítják — mi polgárállam vagyunk polgári kormánnyal, teljes egyenjogúsággal és teljes életlehetőséggel mindenki számára. A társadalmi szokásaink nem oly szabadok, mint a franciáké, de tisztábbak és határozottabbak, a mi társadalmunk keretében nincsenek az osztályellentétek kiélezve, mint itt mindenütt. Ennek az oka pedig az, hogy megbecsüljük a munkát. Az oktatás oly széles alapokon nyugszik, mint itt Európában talán sehol. Egyetemeinken hírneves európai tn nárok mellett oly japán tudósok is tanítanak, akiknek neve tudományos körökben és azokon kívül is világhírre tett szert. Az elemi oktatás mindenkire nézve kötelező, sőt most tervbe vették azt is, hogy ez iskolákban, gymnáziumokban a rendes tárgyak mellett ipari szakképzésben is fogják részesiteni a tanulókat — és ezzel az egyetlen reformmal japán közoktatásügye minden más állam közoktatása elé kerül a gyakorlatiasság szempontjából. — És ebben rejlik a japán nemzet jövőjének minden biztositéka. Ebben rejlik a „sárga veszedelem" is Európa száméra. De minél élesebb az ellenállás velünk szemben, annál törhetetlenebb marad a mi nemzeti .összetartozandóságunk munkára ösztökélő ereje. Mi sokat tanulunk az európai elnyomott országoktól is, mert látjuk — iegfőképpen a magyarnál — hogy minél inkább meg akarják semmisíteni, minél több akadály tornyosul a nyugodt fejlődése s szabadságjogainak érvényesítése elé, annál hatalmasabban domborodik ki a nemzeti egység minden nagyszerű jele. Nálunk ez ma csak szublimált értelemben van meg, mi nem a közvetlen létünkért s a közvetlen megsemmisítésünk ellen harcolunk, hanem jövőnkért, a helyünkért e vezető világ és kulturhatalmasságok sorában, mert ha erre meg van a mi velünkszületett életerőnk és tehetségünk, akkor emberilen és erkölcsileg azt megsemmisíteni nem lehet, nem szabad és nem is engedhetjük. Ebben rejlik a mi nemzeti és faji öntudatunk, amely egyben erőnket jelenti.
