Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-22 / 81. szám

.ft «MaL— BACSMEGYEI NAPLÓ tóttá (imadSsíh Azt» 'a támadást, iiinefy hadseregének megsemmisülé­sével és Sylvestre tábornok öngyil­kosságával végződött. A tiszti junták hatalmát jellemzi az, hogy Berenguer visszahívása két súlyos politikai válság utáu csak jHosfc következett be. A tábornok waradt és inkább a kormány ment [el. Két kormányválság árán most [végül is távozik helyéről Berenguer .tábornok, arról a helyről, ahová a kormánynak és a spanyol politiku­moknak akarata ellenére került a tiszti tanácsok erős nyomása alatt. A plakát pesti specialitás, olyan mint a viz, amely állandó és há­lás témája a vicclapoknak. A pesti vízvezeték valóban rémes, majd­nem jobb volna ha olyan volna, mint a suboticai — semiíyen. Ma gasabb emeleteken néha napokig nem folyik, de ha történetesen mégis folyik, úgy pontosan akkor kezdi meg a sztrájkot amikor a au»-*». Igrií A drágaság városa Bvíapui levél a sok plakátról és a kevés ViaW) a pénzszűkéről a jelSltbőséjrűl és egyéb aktualitásokról ^ Érdekes látványt nyújtanak az üzletek kirakatai, mint mutatják meg hajszálpontosan a drágasági hullám emelkedését. Amióta a villamos 8 koronára emelte a vi­teldijat és a felemelt vasúti tari­fák életbeléptek, a kereskedők kö­telességüknek tartják haladni az Érral. Egyik előkelő szabócégnél n»ér 3200 koronába kerül egy átmeneti kabát és 22—25000 ko­ronába egy egyszerű tavaszi zackó. Emeltek a kávéházak, az éttere mek, a borbélyok, egy szóval min­denki, aki csak emelhetett. A bérkocsisok nemrégiben kapták meg az engedélyt a negyvensze­res taxira, most hatvenszoros vi­teldijat követelnek. Hisz ez borzasztói — mondte • közlekedésügyi tanácsnok. — No és az nem borzasztó — válaszolták a bérkocsisok — hogy Bécsben ötszázszoros tarifa van. Becs és Becs. Az a recept. Va­laha a volt császárvárosban se hitték, hogy ezerrel kell megszo rozni a békebeli árakat. A drágaság dacára is a mulat­­nivágyók tábora nem apadt. Leg­utóbbi szombaton este — már erősen benne a böjtben — nyolc bál zajlott le közte a színész bál, amelyen még nem látott pompát fejtettek ki az asszonyok. Mert a 3o ezer koronás kosztüm­­árak mellett is divatos uj ruhák­ban korzóznak végig a Duna parton, a férfiak járnak már kora tavasszal kiskabátban, mert ez ál­lítólag divat és főleg, mert kevés embernek ven 32ooo koronája át­meneti kabátra. De lehet látni Pesten sok jó (Sltözött embert is. Kisgazdákat, akik feljöttek deputációba felaján­lani a kerületet Gömbösnek vagy Rassaynak, vagy más pártnak — elég nagy választék — és most egy kicsit végigsétálják a várost. Ók a helyzet urai ma, az egykor másodrangu állampolgárok, a pa­rasztok, akiket Pallavichinitő! An­­daházy-Kasnya Béláig minden po­litikus dédelget. A deputációzó parasztnál csak plakát van na­gyobb számmal BudapestenJOlyan az egész város mint az októberi orosz forradalom idején, ámbár azóta a plakátköltségek is lénye gesan megdrágultak: A sok hiva­talos hirdetmény mellett, amelyek az adófizetés esedékességét em ütik, jól megférnek a jelölt urak plakátjai is, a jelölt uraké, akik így közük ígéreteiket, amelyek között jelentékeny szerepe van az adóelengedéseknek is. Lépten nyomon zöldszinü plakátok tar­kítják a hirdetőoszlopokat és a gázak falát, ezeken hirdeti az Egy­séges plakát az igét legnagyobb szükség van rá. Ha a pesti polgár a csap alá éli, hogy jól megmosakodjon, bizonyosai, akkor szűnik meg folyni a viz mikor már be ven szappanozva és éppen készül magát lemosni. Ilyenkor felsóhajt a pesti polgár: Könnyebb volt Mózesnek ' vizet fakasztani a kősziklából, mint a budapesti vízcsapból 1922-ben. A forrongó Délafrika Az aagol-bur háborúban résztvevőjének élményei A délafrikai eseméi^ekkel kap­csolatosait és azoknak megvilágítá­sára egy magyar állampolgár, aki a burok oldalán harcolt az angol—búr háborúban, a következőket mondta el egy újságírónak: A kormánypárt, vagyis az Unió hí­vei, Smuts tábornok körül csopor­tosulnak, aki transrali önkéntesek élén harcol a lázadqk ellen. Smuts tábornok egyike volt Ang­lia leggyülöltebb ellenfeleinek. Er­ről nagyon érdekes beszélgetésem volt Smuts tábornok nővérével.^ Én az almansnecki csata után néhány ezer főből álló angol fogolycsapatot kisértem Machadódorpba, a búr kor­mány későbbi székhelyére. Utam az Ermelo-keriileten vezetett, keresz­tül. Ha jól emlékezem, julius hónap elején volt, éppen a Yaal-menti nagy csata napjaiban. Julius hónap­ja a transvaali fensikon a telet je­lenti. Nappal ugyan meleg van, de éjjel lement a hőmérő néha a fagy­pontig. Szomorú farmok előtt vitt el utunk, mindenütt csak asszonyok és gyermekek: a férfiak ott áltak a Vaal folyónál. Mindenki tudta, hogy az Ermelo-kommandó súlyos harc­ban van az angolokkal és remegve várták az eredményt. Késő éjjel kel­tem át élcsapatommal a Vaal­­fclyón. A közelben hatalmas farm­hoz értünk, gazdasági épületekkel. Az első emberi lény, aki elénk sompolygott, a zulukaffer mindenes volt. —- A misszusz (úrnő) még ébren van, — mondotta — aztán gyanús harci külsőnket mustrálva hozzátet­te: Smuts parancsnok nővére. Az utóbbi megjegyzést azt jelen­tette: Ha netalán rabolni akartok, akkor nem jó helyen jártok. A tá­bornok nővére, amikor látta, hogy rendes harcosokkal van dolga, igen szívélyesen megvendégelt minket és elég közlékeny lett. Az angolokról természetesen a legnagyobb gyűlö­lettel beszélt. — A fivérem — mondotta - ugyanazzal a gyűlölettel viseltetik .irányukban, mint én. El tudom kép­zelni, milyen érzelmekkel áll ott a határon és nem rajta múlik, ha ezek a rablók nem vesznek mind oda a Vaalban. E párbeszéd óta húsz esztendő múlott el és a történelem nem állott meg. Botha Lajos tényleg Anglia leglojálisabb alattvalója lett a hurok leveretése után, de a lojalitásban utána nyomban Smuts tábornok kö­vetkezett, Csak Herzog következe tes önmagához, ö és politikai barát­­.jai, hívek maradtak régi álláspont­jukhoz: Délafrika az afrikandereké. Suboticai kereskedők a magas vasúti álláspénzek ellen — Az érdekeltek értekezlete a vasutigazgatőságon — A közlekedésügyi minisztérium legutóbb megjelent rendelete ér­telmében minden vagon után, a mennyiben azt a vasúti értesítő kézhezvételétől számított 4S órán belül ki nem raknák, vagy nem továbbítanák, kocsiálláspénzt kell fizetni és pedig a 48 órás határ­idő eltelte után az első 24 órá­ban óránként 2 dinár 50 patát, a második 24 órában 5 dinárt és az ezt követő órákban ÍO dinárt. Ezen rendelet úgy vámárukra, mint belföldi küldeményekre egy­aránt vonatkozik. Ezzel az intézkedéssel a Voj­vodina kereskedeimét újabb csa­pás érte, mivel a legnagyobbrészt külföldről érkező áruk elvámolása és továbbítása a kézbesítéstől számított 48 órán belül úgyszól­ván lehetetlen. Lehetetlen már csak azért is, mert a kocsiknak a pályaudvaron való megtalálása, a vámvágányra való álüttatása és elvámolása néha napokat vesz igénybe. Viszont, hogy a vám­­tisztviselők a kocsikat azon a vá­gányon vámolják^» ahol azok ta­láltattak, teljesen elképzelhetetlen, minhogy 40—50 kocsinak a pá­lyaudvar különböző részéin való elvámolása nem történhetik meg. Az uj rendelet következtében a suboticai állomáson a legutóbbi időben egyes cégekkel már fizet­tettek is olyan álláspénzeket, a melyek saját, hibájukon kívül me rtiltek fel. Épen ezért, hogy a kereskedőket a rendelet egyol­dalú és káros hatásától mente sitsék, a szuboticai szállítócégek a vasutigazgatóságtól testületileg kérték az időelött alkalmazott rendelet módosítását. A vasutigazgotóság a szállítók kérésének eleget tett és vasárnap délelőttre a vámhivatal főnökének és a raktárfőnőknek bevonásával az érdekelteket. Az értekezlet, a melyen valamennyi suboticai szál litócég képviseltette magát, rész­letes vita tárgyává tette a rende­letet és azokat a módokat, amely­­lyel a rendelet sérelmes voltát enyhíteni lehetne. Á szállítócégek azt a kérelmet terjesztették az értekezleten a vasutigazgatóság elé, hogy a va~ sut bocsásson egy nagyobb vágányt a vámáruk rendelkezésére és a vám áruval érkező vagonokat azonna irányítsák erre a külön vágányra hogy igy az áru haladéktalan el­vámolása lehetővé váljék. A vasutigazgatóság belátta en­nek a keresnek indokoltságát és azonnal ki is szemeltek erre a célra egy vágányt, amelyet az igazgatóság kiküldötteinek ígérete szerint erre a célra fognak ren delkezésre bocsátani. Vannak azonban komplikáltabb elvámolási esetek is, amikor pél 81. szám. dául a vámhivatal rendelkezésére árumintákat kell küldeni Beo­­gradba vegyvizsgálat céljából) Ilyen esetekben az áruval telt vagonoknak a minta visszaérkez­­téig, igen gyakran IO—14 napig is az állomáson kell veszteget­niük, ezt a körülményt pedig az uj rendelet nem veszi figyelembe, hanem ugyanúgy álláspénzzel sújtják az ilyen kocsikat is. A szállítók most ezt a kereskedel­met súlyosan érintő, gyakorlati­lag keresztülvihetetlen intézkedést is módosíttatni kívánják és ennek érdekében is megtörténtek már a szükséges lépések. Szükséges volna mindenesetre^ ha ebben az akcióban a szállító­kat a legelsősorban érdekelt ke­reskedők is támogatnák és az egyöntetű mozgalommal a pen­delet módosítására förekednének. továbbá megkísérelnék elérni azt, hogy az olyan küldeményekkel, amelyek a vasút vagy a vámhi­vatal hibájából nem kézbesíthe­tők a kiszabott határidőn belül«, kivételt tegyenek. Remélhetőleg a rendelet sérel­mes rendelkezéseinek módosítása sikerrel fog járni, mert ellenkező esetben a túlzottan magas költ­ségek ismét nagyobb drágaságra vezetnének. Pasiamairörök Romániában Az Averescu-kormány három volt frefektusa, a call crai, a cons* tancai és tecucii már hetek óta le van tartóztatva. Ezenkívül nem kevesebb, mint nyolc hasonló ügy van folyamatban a külön­böző bíróságok előtt. Csak néhány nappal ezelőtt küldték át a bíróságnak eljárás és vizsgálat céljából az erdélyi egészségügyi felügyelőség tízmil­liós hiányának ügyét. Deleanu volt kereskedelemügyi államtitkár ellen két ügyből indí­tottak eljárást. Mindkettőnél arról van szó, hogy a szükséges elő­zetes engedélyek nélkül állított ki kivitel engedélyeket. A közoktatásügyi minisztérium dolgait sem hagyták figyelmen kívül. Itt is két ügyben folyik el­járás amelyek közül egyik — ha majd tárgyalásra kerül a sor —• igen érdekes részletekkel fog szol­gálni. Negulesci volt közoktatás­­ügyi miniszter annakidején iskola céljaira egy nagyobb épületet vásárolt meg a vidéken hatszáz­ezer lejért. Az épületet óriási költséggel átalakították, berendez­ték és iskolát nyitottak meg benne. Néhány hónap múltán azonban rájöttek arra, hogy az épület is­kolának egyáltalában nem alkal­mas és elekor eladták az épületet a volt kormányhoz igen közel­álló egyik személyiségnek negy­venezer lejért. A legutolsó ügy, amelyet csak két nappal ezelőtt küldték át az ügyészségnek, a bukovinai szö­vetkezetek ügye. Mindössze annyi szivárgót ki, hogy a szövetkeze­tek elszámylása körül milliós hiá­nyokat és óriási rendellenessége­ket tapasztaltak, amélyek követ­keztében az áílamot sokmilliós károk érték. A liberális sajtó természetesen mindent elkövet, hogy a közön­ség figyelmét ezekre a birói eljá­rásokra terelje, az ellenzéki lapok, köztük elsősorban Averescu or-

Next

/
Thumbnails
Contents