Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)
1922-03-19 / 78. szám
!0. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 78. szám. hogy a dinom-dánom nem tart örökké. Két ember találkozik az utcán. i — Kerestél ma valamit? — kérdi jfcz egyik. ; s-. Semmit! Hát te? í =— No, valamicskét! t —i Miben? — Kérlek szépen, egy narancs a vásárcsarnokban 400 korona, a Grand Hotelben 600, az Imperialban pedig 800. Vettem a vásárcsarnokban egy narancsot, aztán elmentem az Imperialba ebédelni s ott megettem. Kerestem rajta 400 koronát. Pécsi krónika A Bácsmegyei Napló pécsi levelezőjétől Pécs immár több mint egy fél esztendő óta ismét Magyarországhoz tartozik és az izgalmak, a politikai kirobbanásoktól és a megtorlástól való félelem elmúltak és Pécs éli újra a maga megszokott, kisvárosi életét, alig em lékezvén néha az időre, amikor a politikai érdeklődés központjában remegve vérta sorsa fordulását. A politikai élet közel sem olyan élénk, mint volt egy fél esztendővel ezelőtt, ami kor a város két táborra szakadva folytatta egymás ellen a harcot A választásokra való készülődés sem jelent semmi különösebb izgalmat, hisz Pécsett titkos szavazás lesz és mindenki tudja, hogy a belvárosi kerület a Rassay párté, a külváros pedig a szociáldemokratáké. Némi élénkséget hozott a város életébe a hatánaegállapitó bizottság, amelyik a múlt héten járta ba a baranyai hétért. A bizottságnak Gree angol ezredes az elnöke, Mannini francia ezredes, Sancernai francia százados, Jana-Gow japán ezredes és Valraszori olasz ezredes a tagjai. Jugoszláviát Csolek Antics ezredes, Kosziics alezredes és Palics zsgrebi egyetemi tanár, Magyarországot Waszel ezredes és Schwartz főhad nagy képviselték. Ettől a bizottságtól várják a pécsi hivatalos körök a hetárkér dés magyar értaíemben vett rendezését, bár a folyton hangozta tott kívánság íregvalósulé'sábcn — hogy a Dráva legyen a határ maguk a hivatalos körök sem hisznek. A bizottság Beremenden fogadta a küldöttségeket, mert ami gazdasági és társadalmi egyesü let csak van Baranyában, mind elküldte képviselőjét Bere-nendre, a bizottság elé. Tatisz Gyula ban kár volt a küldöttségek főszónoka, aki negyedórás francia beszédben igyekezett bebizonyítani Baranya gazdasági egységét. A pécsi lapok különben nagyon haragszanak a Baranyai szerb résznek lakóira, mondva, hogy azok megfélemlítik a határon innen lakókat, rnert azzal fenyegetik Őket, hogy ha a megy erek mellett mernek demonstrálni, felgyújtják a falvakat. Különösen a Baranjski Glasnik volt szerkesztőjéről, GHbonszkirél írnak nagyon kíméletlenül, mert — szerintük — Baranyának Jugoszláviához tartozó részén ő szervezi a nemzeti mozgalmat. Most már azonban eltávozott a határmegéllapitő bizottság és vele együtt a vérmes remények is javarészt megszűntek. De van Pécsnek újabb reménysége: az, hogy a pécsi egyelem régóta vajúdó ügyében végre megolgást fognak találni. A kormány a múlt héten értesítette Nendtvich polgármestert, hogy a hadapródiskola épületét átenged az Erzsébet Tudományegyetem céljaira. Evvel azonban még nem oldódott meg, véglegesen az elhelyezés kérdésére, de mindenütt azt remélik, hogy az ősszel mér az orvosi egyetem is megkezd heti működését, — nagy szomorúságára a pécsi orvosoknak. A pécsi sajtó hűségesen tükrözi vissza azt az unalmat, ami a városon elterül. A „Dunántúl" mérsékelt kereszténységét Linder Bélé ezredes öccse, a betiltott Pécsi Napló helyett az iparosok égisze alatt létesült a Pécsi Lapok "mérsékelt polgári magatartását a tényleges szerkesztő": Lenkei Lajos, a szociáldemokrata „Munkás" mérsékelt szociálizmusát pedig Döme! Anselm személye garantálja. Élesebb szó, bátrabb hang ritkán hallható, Pécsett — ébredők vannak, de akik ébrednek, néhány ifjú diák — igazán keveset számítanak ma még. A színház élén még mindig Nádassi József, aki hosszú kilincselésekkel végre megtörte a bojkottot és most vígan játszék — mit is lehetne egyebet? — Pékár Gyula Dantonját. Tihanyi Béla, Szintay Nándor, Komáromy Rózsi, Fejes Ferenc és Komlós Vilmos a főerősségek. Fejes és Komlós különben távozni készülnek Budapestre, ahová meghívtak őket: Ben Blumenthal színházéhoz. A sportélet minden egyébbel ellentétben pompásan fejlődik. A PMSC, a PÁC és a Bőrgyár már kiheverték a veszteséget, ami az emigrált já tékosok elvesztése okozott nékik. A pécsi válogatott csapat Németországba utazik, ahol a délnemet városokkal fog mérkőzni. Mindent összefoglalva csend és unalom letf az ur Pécsett és a sok izgalmat átélt város éli a maga jellegzetesen magyar, vidéki életét nagy emóciók, nagy események nélkül. Arra, hogy Hoffmann Ottó dr., a függetlenségi képviselő, a baranyai kisgazdapárt elnöke a fogságban átélt szenvedés következtében megőrült és a pécsi elmegyógyintézet szomorú sorsú lakója — arra itt igazán nagyon kevesen gondolnak. S.-S. A novisádi tavaszi építkezések Hatvan uj ház épfii — Az iparkamara és ügyvédi kamara épít — Két bérpalota A tél kínzó lakáshiánya, a kilakoltatás, a kötelező építésről szóló rendelet, meg az egészségtelen, alacsony, nedves lakások nagyarányú tömegépitkezést indított meg, ami most tavasz eleien már nagy lendületet vett, de ami őszig még nagyobb arányokban fog emelkedni úgy, hogy a mei tűrhetetlen és egészségtelen akésviszonyokon idővel tálén segítve lerz. Novisad szenved a Vajdaság összes városai közül a legnehezebb lakáshiányban. Az uj épülő középületeket, amikbe itt levő állami tisztviselőket akartak elhelyezni, sorra elfoglalták az azóta ujonan jött hivatalok. A meglevő alacsony, földszintes házak tulajdonosai sem építkezhet nek, mert a mostani lakóknak nem tudnak az építés idejére lakást szerezni. Végeredményben — kevés kivétellel — csak a még be nem épített helyeken építkezhetnek ezek nagy része oíyan messze esik a város központjától, hogy a tulajdonosaik nem szándékoznak emeletes bér házakét építeni. Ezek a nagy akadályok dacéra, élénk építkezési kedv mutatkozik. Az építések negyobb része azonban földszintes, két szoba konyhás kis tisztviselő lakások, vert fallal, alacsony szobával és többnyire a tisztviselő telepen. Ezzel az épitéskerivvel egyidőben a házak, telkek arai is rohamosén emelkedtek. A városnak a limánon levő há: helyei az utolsó árverésen, március 16-án, négyszer drágában keltek el, mint előtte, úgy, hogy a város hét házhelyért legutóbb egymillió kétszázezer koronát kapott. Ezek n a házhelyeken a véteti szer* zCdés értelmében a miniszteriami jóváhagyástól számított 60 napon beül meg keli kezdeni az építkezés* s egy éven belül be kell fejeéni. A mérnöki hivatalban körülbelül hatvan jóváhagyott építkezési terv fekszik, ezek közül nagyobb része magánház, néhány ipartelep, raktárak, két kétemeletes bérpalota. (Koszté Jovánovics Deáklér - Nyeguseva-ulica sarok és Gerich Istvány Örmény-utca) Az Ipar- és Kpreskedelmi kamara szép földszintes házat épít a limánon, az Ipar- és Kereskedelmi Bank négy földszintes házat épit a tisztviselői részére. A múlt esztendőben 179 épi tési engedélyt kértek, ez ebben ez esztendőben előreláthatólag meg fog kétszereződni. A limáni házhelybeosztósokon és a házhelyek árán változtatott az az uj terv, hogy a vasúti állomástól kiindulva széles kövezett utat húznak a strand útig, ami jelentősen tehermentesíteni fogja a Vasututcét. A legutóbbi időben a következők kaptak építési engedélyt: Löwinger Ármin, Riesz Jakab, Budosan Gyóka, Komlós és Székely, Milinszky Mihály, Jagodity Gyula, Andricsek János, K'ein Péter, Szűcs Ferenc, Salamon Jakab, Koródi Lajos és Tsa, Sanurćsics Nikola, Sole Géza, Göttel Sándor, özv. Nagy Sándomé, Breszlauer Miksa, Misics i Kaukér, Ipar és Kereskedelmi Bank, Drázsity, Dungyerov i drug, Jóca Gruity, Máriás János, Bozsidér Kékity, Kovács Mihály, Weisz Albert, Milovánovity György, Tokin Szava, Franek József, Keller Ignác, Stein Miksa, Gotwald Károly, Fuchs Oszkár, Milos Osztaity, Lunav Péter, Krumesz Pál, Stevan Szremac, Filip Rezső, Belyanski és Stern, Fogarasi Ferenc, Milán Makszimovity, Stevan Lalosevity, Jakovity Csedomir, Vágó Andor, Ipar- és Kereskedelmi Kamara, Tepavac JMakszim, Csepregi István, Simon Gyakovity, Geiger Márk, Gavrilovity János, Motoripar r.-t., Milos Stáity, Dovják Julis, Lerch István, Kábelgyár, Koszta Jovénovity, Gerich István, - Porcelléngydr, Ügyvédi Kamara, Nagy Viktor, Schomann és Bauer. Hány iskolája van az SBS.. államnak 1918 óta mostanáig az állam iskoláin jelentékeny fejlődést konstatálhatunk, 1918—19 évben a beográdi egyetemnek 51 tanára és 826 diákja volt, a zágrebinak 131 tanárja és 26oo hallgatója. 1920—21-ben a beográdi egyetem 127 tanár és 7250 hallgató, a zágrebin 133 tanár és 3249 hallgató, a ljubljanain 73 tanár és 769 hallgató, a skopljei filozófiai fakultáson 10 tanár és 34 hallgató, a szuboticai jogi fakultáson 10 tanár és 137 hallgató volt. Elemi iskola 5974 volt az országban 12,458 tanítóval és 800,878 növendékkel. A gimnáziumok száma 134, 2656 tanárral és 55,482 tanulóval Tanító képző 32 van, 433 tanár és 5603 diákkal. Reáliskola 5 van 138 tanárral 3154 növendékkel, hajózási iskola van 3, 35 tanár és 458 növendékkel, polgári iskola 52, 335 tanárral és 4892 diákkal, leányiskola 62, 518 tanárral és 10,625 diákkal, kereskedelmi iskola 22, 272 tanárral és 3910 tanulóval. Ezeken kívül van még egy állatorvosi főiskola Zágrebban 4 ’anárral, az 1921. évi nyári szemeszterben 51, a téli szemeszterben 62 hallgatóval és ugyanott egy technikai főiskola 30 tanárral és 325 diákkal. Szerb'ában, Montenegróban és a Vajdaságban összesen 348,616 diák volt, és pedig 231,283 fiú és 117,433 leány. A nemzeti kisebbségek iskolái ebben a kimutatásban nincsennek külön feltüntetve. Ez iskolák állapotára nézve utalunk a beográdi „Epocha“ cirr.ü újság március 16 -i számában megjelent megértő hangú cikkre. Ez talán az első közlemény a beográdi sajtóban, amely a nemzetiségek kulturális élete iránt komolynak látszó érdeklődést tanúsít Ez „Epocha" cikkében a következeket mondja: „Államunk alapításakor a demokratikus princípiumok hatották át egész politikai és ku'turális életünket. —- Az állam érdeke megkívánja és megköveteli, hogy kihasználjunk minden tehetséget az egységes állami élet javára, azoknak a nemzetiségeknek belső köze* ledése alján is, akik mint kisebbségek közöltünk élnek“. „Minden állampolgárnak szabadságában áll az állammal szemben és különböző követeléseket támasztani." „A nemzetiségi kisebbségek követeltek iskolákat. Az állam elébuk ment és megadta nekik a kedvezményeket, melyek azonban mindezideig csak magántermészetüek. A felszabadulástól máig
