Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-18 / 77. szám

2. cfđal. BACSMEGYEI NAPLÓ 77. szám. -Visszaveszik a iamiléhai a palicsi magyar iskolába Hirt adtunk arról, hogy a palicsi magyar elemi iskolából a német ér­­zsiáó nemzetiségű tanulókat, mint­egy 25 gyermeket a suboticai tan­felügyelőig intézkedésére kizártak. Ez az intézkedés a tanügyi törvény azon a rendelkezésén alapul, hogy a nem magyar nemzetiségű tanu­lók oly helyeken, ahol nincs saját anyanyelvű iskolájuk, csak a szerb iskolát látogathatják. A suboticai tanfetígyaiőségtöl nyert értes déseink szerint ezt az in­tézkedést az is szükségessé tette, hogy a palicsi magyar elemi iskola annyira túl vän zsúfolva, hogy a tanulók létszámát már emiatt is csökkenteni kellett. Az iskolának 120 növendéke van a négy osztályban, akiknek tanítá­sát e. y tanerő látja el. Az iskola túlzsúfoltságán a tanfelügyelősé .< véleménye szerint már egészségügyi szempontból is enyhiteni keltet. Egy másik oka a kizárásoknak az is volt, hogy idősebb, 12 éven fölüli gyermekek is jártak az iskolába, amit a tanügyi törvény is tilt. Az első osztályban is voltak 12 éves gyermekek, akiket most szintén el­távozottak. A kizárások érthető konsternációt keltettek a szülők körében, különö­sen azoknál a szülőknél akiknek gyermeke már a negyedik oszt lyba jár és még nem tudja az állam­nyelvet. Ezek emiatt bizonyára nem tudnának beleilleszkedni a szerb iskola tanügyi rendjébe, nem tud­nának megfelelni és így legalább egy évet veszítenének tanulmányi idejükből. A suboticai tanfelügyelö­­ség azonban, mint értesülünk, mél lányosán jár el az ilyen esetekben é« a szűk k i/ér^érí* néhánv negye­dik osztályos gyermeknek újból meg engedték, hogy az iskolát tovább látogathassák és a vizsgát a ma­gyar iskolában befejezhessék. Értesüléseink szerűt a palicsi Suboticának azt a károsodást, a mely földjeinek elvesztés ' révén érte, valami y< n módon pótolni kell. A? eddigi veszteségeken kivül újabb anyagi vesztes g érte a várost az által, hogy már bizonyossá és meg­­változhatatlamá vált az a tény, hogy újabb 1600 hold földet vesz I a kormány a város földjeibő. agrárcélokra. Ez a jöved lem csökkenésen ki­vül még nyolc milliós készpénz kia­dást is ró a városra, miután ezt a t rü etet a város már annak idején bérbeadti, a bérösszegek, mintegy nyolc milliónyi összegben már be is f nlytak a város pénztárába és ezeket természetesen' most vissza kill fizetni a bérlőknek. Ezek a folytonos újabb és újabb anyagi megrázkódtatások arra keny- 7eri k a város tanácsát, b^gv uns magyar iskola túlzsúfoltsága, a nö­vendékek nagy száma miatt a tan­­felügyelőség a jövő évben a mos­tani egy tanító mellé még két tan erőt fog alkalmazni. jövedelmekről gondoskodjék. Miután Píetikoszits polgármester annak ide­jén ahhoz a feltételhez kötötte állá­sában való maradását, hogy a pót­adót nem emelhetik fel, azért a vá­ros most más adók bevezetését tervezi. Több uj adónem tervét dol­­gonza most ki a tanács és ezek az adók valószínűleg már a husvét előtt meg ártandó áprilisi közgyűlés elé kerülnek jóváhagyás céljából. A tervezett uj adók közül a >. egyik egy általános vendéglői adó lesz, a mit minden vendé, lőre és korcs­­már egy összegben vetne ki a város évente. Ez az adó inkább csak a vendéglősöket érinti — természete­sen igyekeznek maid a közönségre áthárítani — ellentétben azzal a más'k uj adónemmel, mely mint kávéházi fényüzési adó már a kávé­ivói V'"dégekre hárulna. Az ad'1' tervezet szerint ugyanis a kávéhá­zakban este kilenc óra után blokk endszer alapján tiz százalékos fel­árakat hoznának be és ez a tiz százalék, amit minden cikk után kellene a fogyasztónak fizetni, a vá­rosi pénztárba folyna be. Ha ez az adó azokra nézve, akiknek a kávé­ház csakugyan fényűzés, nem is sérelmes, mégis meggondolásra kész ett, hogy ma a kávéház már mégsem tekinthető tisztán szórakozó helynek és vannak éjszakai foglal­kozással biró egyének is, akik rá vannak szorulva este kilenc óra után is a kávéházra. A harmadik uj adónem a házbér­­fillér volna. Ez az uj adó minden lakás vagy üzlethelyiség bérlőjét megadóztatná a fizetett lakbér ará­nyában, sőt esetleg kiterjesztenék azt a földbérletekre is. A város ettől az adótól várja a legtöbb jövedel­met, mert bizonyosnak látszik, bogy a házbéradó tetemes összegre fog rúgni. Szó van ezenkívül még újból a kutya-adóról is, továbbá a kocsik megadóztatásáról, aminek alapján minden hintó vagy más fogat meg­adóztatás alá esne és ezenkívül is még néhány kisebb adó terve fog­lalkoztatja az illetékes köröket, az ezekre vonatkozó javaslatokat most dolgozzák ki. Az uj adók alapjául a Zagrebben érvényben levő városi adók szol­gálnak, aminthogy általában a föl­sorolt uj adók már a legtöbb na­gyobb városban érvényben vannak és Suboticán is kénytelen lesz a város bevezetni ezeket az aj adó­kat, hogy ezáltal legalább némileg helyreállíthassák a város pénzügyi egyen ulyát. A város ezeknek az uj adóknak bevezetésével — mint em­­itettük — más városok példáját kö­veti, amely városok nem károsodtak annyit, min* Subotfc*. Újabb angol-francia ellentét A nagyköveti konferencia tegnapi üléséről jelentik, hogy i konferencia a versailiesi szövetségközi katonai bizottság jelentését tárgyalta, amely i németországi katonai ellenőrzés fenntartását követeli ugyan, de az ellenőrzés iaríamának megáiI pitását a nagykövetek konferenciájára hízza. Az angol katonai képviselet a fran­ciák részéről indítványozott nyolcévi időtartamot nem fogadta el. A nagy­köveik ülésén is tisztán szembeöt­lőit a francia és az angol fölfogás közt levő ellentét. Gróf Sforza, aki mint Olaszország képviselője ezúttal először vett részt a nagyköveti ér­tekezlet tanácskozásain, közvetítő javaslatot tett. Azt indítványozna, hogy maradjanak a nyolcesztendös ellenőrzés mellett, ha azonban Né metország a békeszerződés végre hajtásánál lojalitásának bizonyítékát dná, az ellenőrzés hamarább is megszüntethető. Franciaország ezt a kompromisszumot elfogadta, az an­gol képviselet azonban a javaslat elfogadását kormánya jóváhagyásá­tól tette függővé. Újabb városi adók lesznek — Vendéglői, kávéházi és házbér-adét léptetnek életbe Snboticán F) módszer írta; Uajéa Ferenc A 222-es hordár mesélte: — Nagyon elegánsan volt öltöz­ve. Hosszúkás levelet adott, hogy a ,borítékon levő címre délután négy órára elvigyem. Jól megfizette, az­után elment. A levelet megszagol­tam, finom parfőmillata volt, a cim Jila tintával Írva. Ebből is láttam, hogy jobb ember küldheti, mert csak azok írnak extra-szinü tintá­val. Délután pont. négy órakor be­csengettem. Inas nyitott, ajtót, be­vezetett a szobába. Legnagyobb meglepetésemre ugyanaz az ur vet­te át a levelet, aki délelőtt átadta. Mintha nem is ismert volna. Fárad­tan nyúlt a levél után, késsel óva­tosan felnyitotta, érdeklődéssel ol­vasta, csak a szája körül keletke­zett valami fájdalmas, keserű vo­nás. Még borravalót is adott. Kicsit csodálkoztam a dolgon. Hordár vagyok, postája és közvetí­tője sok furcsaságnak, láttám már levélátadáskor görcsösen zokogni, boldog csillogó örömöt is vittem, naftalin-szagu bundát sötét bolthaj­tásos zálogházba, utolsó aranygyű­rűt az ékszerészhez. Hamis tanú voltam elkésett találkozónál, sötét este cipeltem csomagokat, melyek­ben lopott holmi volt és nyári haj­nalon sok pénzért melegbe burkolt, apró csecsemőt tettem a lelencház kapuja elé. Az emberek sok mindent cselekszenek, melynek értelmét csak ők tudják, a piros sapkás ember ptolsó néma közvetítője elhatározá­suknak. Húsz évi prakszisomban ez volt az első eset, hogy levelet vit­tem valakinek, aki saját magával levelez. Déiután már nem gondol­tam rá. Másnap délelőtt újra eljött és átadta a lilatintás levelet. A borí­tékon látszott a friss szaggatás, a ragasztószer piszkos nyomaival. — Négy órakor felmentem. Minden úgy történt. *mint előző napon. Az ur fáradtan felbontotta, elolvasta, borravalót adott és megköszönte. Három héten keresztül pontosan minden délelőtt megkaptam a leve­let. A biztos napikereset könnyített életemen. Feleségemnek cipőt vá­sároltam, hús is került asztalunk­ra; a iilatintás levél jóvoltából. Soha nem beszéltünk egymással, de mégis úgy éreztem, hogy nagyon szeretem ezt az embert, aki bolond ugyan, de hasznot hoz a szegény, de okos embernek. A lilatintás levél a használattól összegyűrődött, szélei a ragasztástól megkoptak. Diszkrét ember vagyok, de azért nem tud­tam ellenállni a titokzatos levél csábításának és egy kapu alatt fel­nyitottam. Szép hegyes betűkkel ennyi -volt Írva: Kedves Róbert! Menyasszony lettem. Szomba­ton lesjz az eljegyzésem. Soha többé nem megyek hozzád, úri asszony akarok lenni. Elli. A levél tartalmából nem tud­tam 'meg sokat, legföljebb annyit, hogy nő miatt vándorol a Iilatintás levél zsebemből a bolond úrhoz és vissza. Ez nem volt újság számom­ra. Régen tudom, hogy férfi sorsát, okos cselekedetét, bolondságát a nők intézik; láthatatlan drótszála­kon, mosollyal vagy könnyel, levél­lel vagy üzenettel. A szomorú ur és Elli közt elképzeltem az összefüg­gést, csak azt nem értettem, hogy miért kell mindennap egy régen kül­dött levelet elvinni, elolvasni, lera­gasztani. Oh tudom, hogy a leveleknek sor­suk vau. Sokáig élnek fiókok mé­lyén, a gondolat apró gyöngyszemei lassan elsárgulnak, a szerelem ezer­­szinü szóvirágai már csak bágyadt mosolyt jelent annak, kinek egykor az élet májusán a boldogságot je­lentette. Minden levelet tisztelek, ha kézhez kapom, úgy érzem, hogy valaki rám bízza rövid életének egy fontos epizódját, de nem értettem a bolond urat, aki egy megirt, a fiók mélyére érett levelet küldet magá­nak. Elmondtam feleségemnek. Asz­­szonynép nem sokat kutatja a dol­gok okát, hanem hamarjában kisvá­­szoudarabkából tárcát varrt a le­vélnek, hogy ue gyürőűjék a gyako­ri használattól. És történt, hogy egy délelőtt nem jött az ur. Hiába vártam dél­­időn keresztül. Nagyon megijedtem. Lehet, gondoltam, meghalt. A bo­londok gyorsan halnak, vagy talán beteg. Kétségbeesetten mentem dél­után a lakására. Az inas, mint régi ismerőst, bevezetett a szobába. Az elegáns ur karosszékében ült, szájá­ban óriási szivarral. Mosolyogva fo­gadott, Arcán nyoma sem volt a meglepetésnek vagy haragnak, hogs', hívatlanul zavartam. Helyet muta-» tott, likőrrel kínált ég mikor zava-i romban hebegni kezdtem, leintett és halk hangon a következőket mondta: i — Három héten keresztül beesik Ietesen és pontosan hordott egy le* •velet. Biztosan azt hitte, bolonddal van dolga. A levél tartalmát elol­­vasta. Ugy-e, nincs abba semmi kü* Iönös? Egy fiatal leány búcsúzik egy öreg legénytől, mert férjhez megy. Az öreg legény azonban na* gyón szerette azt a fiatal leányt és nem birt úgy, egyszerűen bele* törődni a változhatatlanba. Ezért kellett mindennap a hordár, hogy a.z Öreg legény lassanként belenyugod* jék. Mindennap újra és újra átélte azt a pillanatot, mikor három héttel ezelőtt a lány helyett a levél érke* zett. I A régi kedve lassan visszatért, már másra is tudott gondolni ég tegnap délután, közvetlen a levél után, betoppant a fiatal asszony és kijelentette, hogy nem tud nélkülem, élni... Tovább nem folytatta. Mélyet szippantott és nézte a kéken tér* jengő füstkarikákat. Borravalót nem adott, de kezet fogott velem. Torkomat a sirás fojtogatta. A lép­csőházban gyönyörű nővel találkoz­tam. Szinte szaladt az emeletre. Gyűlölettel néztem utána. Haragudó tam minden uriasszonyra és a levél számára varrt vászontárcát köny­­nyezve összetéptem. - . - v t /

Next

/
Thumbnails
Contents