Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)
1922-03-17 / 76. szám
76. szám BACSMEGYEI NAPLÓ 7. oldal Tavaszi tragédia Két kis maszatos, bámész tekintetű legényke baktatott ma délelőtt az uccán. A nagyobbik kezében hatalmas, kékes szinti üveget szorongatott, bágyadt, opálos színű tejjel megtöltve Az aranyos napsugár csókolőzott a szürke aszfalttal, káprázatos ruházatú nők, délceg férfiak ringatták magukat kényesen a langyos, elomló levegőjű uccán-A-boltokban kereskedők klnálgatták árujukat, a doktornál villogó pápa szemű bácsi vizsgálgatta szigorúan a betegeket, a borbélynál beszappanozott emberek ültek unott letargiával és mindenütt, amerre csak mentek, néztek, zaj, moraj és jóleső lustálkodás. A két zavarodott, bámész fiúcska lassan haladt csak előre és Jancsi, a nagyobbik szórakozottan szorongatta kezében a keskeny nyakú tejes üveget Jancsi szivében furcsa érzelmek motoszkáltak. A nők! — a kacagó, igerlő nők olyan sose iátottan néztek, pillantgattak rá. És a szédületes, tarka tömeg! Jancsi kábult, zavarodott lelkét ujjongó vágy, piruló idegesség zománcozta be. Vidám csibész nótákat fütyörészve, ballagott mellette öccse és a pöttömnyi emberke érdeklődve, kíváncsian tekingetett szét a korzón. És most, — most történt a tragédia, amit talán nem is szabadna tragikusnak mondani, mert olyan mulatságos és nevetni való volt. Az egyik gázlámpa előtt Jancsi orra bukott. A tejes üveg óriási csörömpöléssel zúzódott darabokra és Jancsi arcát, ruháját, lágyan, hűsítve forró testét, folyta be a sürü fehér tej. És persze, hogy kacagott mindenki a riadt, sirósra görbült szájú, tejes arcú Jancsin, a mint feltápászkodott. Az álmos kereskedők neki gömbőlyödve álltak a bolt előtt, az orvosok elvesztették komolyságukat a nagy nevetésben és a borbélyüzlet ajtajában a beszappanozott arcú emberek harsogtak a jóízű nevetéstől. Mindenki Jancsin mulatott, kacagott, csutolódott és Jancsi körül, miközben hatalmas könycseppek csurogtak só san a szájába, forogni kezdett a világ. Öccse, a jóval kisebb, pöttömnyi emberke, aki eddig kövülten állott mellette, hirtelen, felcsukló hangon igy szepegett bátyjához: «— Jancsi ne bőgj! — és azután mivel már szólni többet nem tudott, felcsukló, nagy keserűséggel parányi szivében, ő is zokogni kezdett. Séta a becskereki piacon — Velikibecskereki tudósítónktól ~ Az újságokban az utóbbi idő* ben örömmel olvassák a becskerekiek, hogy újra egy nagy olcsósági hullám következett el. Olcsóbb a liszt, a zsir, a tej és a tojás, ezt olvassák a lapokban és a szegény tisztviselő felesége nagy reménységgel veszi a cekkert és megy ki a piacra, kora reggel bevásárolni. Hogy odakint aztán mit tapasztal, arról beszámol az alábbi tudósítás. Becskereken háromszor van hetenként piac : kedden, pénteken és vasárnap. A keddi piac leg élénkebb, akkor legnagyobb a kínálat. Tudósitónk is elment kedden a becskereki piacra egy kis szemlét tartani az olcsósági hullám hatása felett. A tejtermékeknek külön helyük van, mindjárt a templom mellett. Megkérdeztük a kofától: — Hogy méri a tejet néni ? — Négy forint.-r- Olyan drága ? Hát nem lett olcsóbb a tej ? — Azt lesheti az ur. Örüljön, hogy nem emeljük az árát. Hét a széna milyen drága, amit a tehénnek adunk. A túrót is a régi áron adja. Egy kis csomó három forint. Talán a hús olcsóbb lesz — gondoltuk, és átmentünk a mészároshoz. Azelőtt a hús kilója 10 dinár volt, most megkérdezzük, azt mondják 20 forint. (Most itt mindent forintban számítanak.) De figyelmeztet a mészáros, hogy minden kiló húshoz 15 deka csont jár. Vagyis egy kiló hús áll 85 deka húsból és 15 deka csontból. A burgonya kilója öt forint, nemrég még csak négy volt, az alma ára is emelkedett. Nemrég még 5 dinárért adták, ma már 6 dinárt kérnek érte. A zsírnak az éra is felment 10 koronával, most 80 korona az ára kilónkint. Egyedül a tojás ára száilt lejebb. Egy tojást egy dinárért már lehet venni Becskereken, pedig még a múlt héten két dinár volt az ára. De ezzel aztán vége is van az olcsósági hullámnak, mert a többi élelmicikknél inkább drágasági hullám hatása mutatkozik. Szegény tisztviselőné őnagységa szomorúan, üres kosárral megy haza a keddi piacról, mert őneki még az egy dináros tojás is drága. Egy kis krumpli van otthon, egyelőre megmarad a paprikás krumplinál, hús nélkül. Majd talán később . . . Amerikai Ítélet Európa kele ének válságáról Hit látott Vaudéin Páriában, Essenben, Becsben,Varsóban és Budapesten? Sam. V a u c 1 e i n, a philadelphiai Baldwin lolcomotiv-gyárak vezérigazgatója tanulmányi körúton volt Európában. Útja során az európai ipar és kereskedelem számos gócpontján fordult meg. Az útjáról visszatérő nagyiparossal a New- York Herald egyik szerkesztője beszélgetést folytatott az európai országok gazdasági képéről és a várható alakulásokról. Vaiclein igazgató válaszaiból a kővetkezőket emeljük ki: — Brüsselben töltöttem a karácsonyi ünnepeket. Itt a király fogadott és Mercier kardinálissal is találkozhattam. Innen újév napján érkeztem Németországba, Essenbe, ahol megtekintettem a Krupp-gyárarakat. Meglepi a figyelőt Németország hatalmas ipari fellendülése. A német valuta alacsony és az élelmezési politika észszerüsége oly munkabéreket tett lehetővé, amely minden külföldi versenyt kizár. A német munkás ma az amerikai munkabérek 10%-áért dolgozik. — Norvégiában is jártam. Gazdasági helyzete rosszabb, mint Amerikáé. Ipari kivitelé jelentékenyen hanyatlott, mert szomszédai képtelenek vásárolni és mert valutája túl magas. Svédország helyzete jobb, mert kielégítő kereskedelmi viszonyt tudott létesiteni a szovjettel és az orosz kereskedelem számottevő része Svédországon keresztül bonyolódik le. —1 Óriási ez a kereskedelmi forgalom. Méreteiről képet nyújt az a tény, hogy a véd gyárosok ezer mozdonyra vettek át megrendelést .Oroszországtól. Az orosz kereskedelem azonban Svédországnak ezidőszerint egyetlen kedvező külkereskedelmi tétele. Különbéi; a svéd gyáripar helyzete éppoly mostoha, mint az Egyesült Államoké. — Lengyelországnak időre és külföldi tökére van szüksége, hogy rendbe jöjjön. Földrajzi helyzete Oroszország és Európa nyugata között igen kedvező kereskedelmi lehetőségeket nyújt neki. Érintkezik az ország vasúthálózata a nagy román vonalakkal és kikötőkkel. Szén vas leleőhelyei néhány éven belül jelentékenyen és érezhetően fognak beleszólni az európai piacokon. Lengyelország fakrvitelével is számottevő konkurrens. A jelen pillanatban egyként égető szüksége van arra, hogy felvegye a forgalmat nyugattal és Oroszországgal. — Magyarországon és Ausztriában kedvezőtlen helyzetet találtam. Budapest jobb helyzetben van. mint Bécs, de nem is hasonlítható Varsóéhoz. Úgy látszik, hogy Budapest csillaga Ietüuőben van és nincsen kilátása a javulásra. — Budapestről Parisba utaztam. Mennél inkább haladtam nyugat felé, annál szembeszökőbb volt az eltérés a nyugat és a kelet állapota között. Az a benyomásom, hogy Franciaország ma jólétben él. Németország helyzete elüt Franciaországétól. Általában maradandó bennem a benyomás, hogy Európa kelété felé menve mindenütt válságot találtam. ' „Hat ember drámaírót keres“ A római Teatro Valle színpadén egy megkapóan érdekes uj komédiát játszanak mostanában. Luigi Pirandello müvét, amelynek furcsa címe : „Hat ember drámaírót keres". Csillogón elmés szatíra Pirandello komédiája. Az újdonság cselekménye egy színház színpadán játszik, próba alatt. A szinigazgató, a súgó, a színészek és színésznők éppen n próbához látnak, mikor félszegen, hat ismeretlen ember lép a színpadra. Egy sovány, sápadt, vöröshaju férfi, két gyászruhás eszszony, egy zöldsálas fiatalember és két gyermek. A direktor meglepve kérdi, mit keresnek a színpadon ? Szószólójuk, a vöröshaju férfi természetes hangon feleli : „Egy drámaírót." Kiderül, hogy a hat ember egy családot képez, amelynek élete valóságos dráma; csak a drámaíró hiányzik, hogy megírja és a színpadra vigye ezt a töiténetet. A direktor és a színészek őrültnek tartják az egész társaságot, de a vöröshaju férfi elmondja családjuk történetét és a színészek csakhamar figyelmes hallgatók lesznek. A vöröshaju férfi —. mint az elbeszélés sorón kiderül — megcsalt férj, aki miután évekkel azelőtt elhagyta hűtlen feleségét, drámai körülmények között újra találkozik vele, sőt nemcsak vele, de a leányával is, akinek atyja az asszony szeretője volt. Ennek a leánynak a testvérkéi a kis Hu és a kis leány, a zöldsálas fiatalember pedig a vöröshaju férfi fia. A leányt a „Mostoha apja" egy divatárusüzletben lelte fel, amelynek nem volt éppen jó hire. A család története érdekli a direktort s elhatározza, hogy drámát irat belőle. Mindjárt ki is osztja a „család" szerepeit a színészek és színésznők között, ami ellen a vöröshaju férfi és kisérői tiltakoznak, mert hiszen a színészek nem „ők". Azonban kénytelenek beleegyezni a változnatatlanba, s megvető mosollyal, néha könnyes szemmel nézik végig, hogy játszók le a divatáruüzletben történt jelenetet a társulat színészei. Szellemes karikatúra ez, amely csak akkor válik komollyá, amikor a „mostohalány“ a drámai helyzet hatása alatt hirtelen félretolja az ő alakját személyesítő színésznőt és maga „ugrik be" a szerepbe, hogy élete szomorú drámáját a hallgatók fülébe sírja. Az embergyulölő Bataille. A minap elhunyt Henry Bataillerő! sok érdekes és jellemző apróságot olvashatunk mostanában a francia lapokban. Bataillet szinte egyértelműen Franciaország első drámaírójaként ünnepelték az utolsó időben. Népszerű volt, de nem igen szerették, mert tulérzékeny, könnyen sértődő, emberkerülő volt. Annyira ment érzékenységében, hogy egyszerűen megtiltotta, hogy olyan kritikusok vagy Írók megjelenjenek darabjának főpróbáján, akik nem hódoltak neki korlátlan csodálattal. Azt is megtette, hogy még a bemutató előtt vitába szállt azokkal a kritikusokkal, akik darabjában kifogásolnivalót szoktak találni és előre kimutatta majdan elfoglalandó álláspontjuk tarthatatlanságát. Bataille mindig excentrikus és embergyülölő volt. Húszéves kora óta teljesen visszavonultan élt, mindig dolgozott. Beteges és ideges volt, bár külseje, legalább az utóbbi időben, nem árulta ezt el. Soh’sem tudott sokáig egy helyben maradni és a Bois de Boulegneban levő pompás villájában szinte sohasem tartózkodott. Ha uj darabját mutatták be, a szinházhoz legközelebb eső szállóban vett lakást és a szereplőknek el kellett készülve lenniök arra, hogy Bataille még éjjel is próbát tartat a darabjából. Nyáron az erdők közé menekült valami kis házikóba, Soissons környékén, még a háború idején is. Télen pedig Maimaison környékén húzódott meg egy villában, teljesén elzárkózva az emberektől. Évekig együtt élt Bady Bertával, az ismert színésznővel, akinek a „Kolibri marná" t is irta, s aki tavaly a legnagyobb szegénységben halt meg. Helyét Bataille oldalén a fiatal Yvonne de Bray foglalta el, aki a „Balga szűz" óta a költő minden müvét inspirálta. Yvonne de Bray volt mellette az utolsó perceiben is. ROSSIJA—FONCIERE biztositó- és viszontbiztosító társaság. Az SBS. allem legnagyobb nemzett intézete. Flókljaxgatóaági Snbottes (Hitelbank palota) juapüxo
