Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-16 / 75. szám

% oldal

BACSMEGYEI NAPLÓ

75. szám.

Támadás a magyarok és a magyar párt ellen

— Miletics Szlávkő lapjának súlyos vádjai —

' Vcrsecen a radikális pártnak egy igen nívós és jól szerkesztett lapja jelenik meg, a V o j v o d i n a. A lap Mileties Szlabko orgánuma. Annak 3 Miletics Szlavko-nak az újságja, ,akinél talán senki jobban nem tudja, mit jelent az alap nélkül hazafiatlanságga! vádoltatni, mit jelent ijogok érvényesítését azzal megaka’ dályozni, hogy nemzetiségi, nem az 'uralkodó nemzethez tartozó polgár kíván a jogokkal élni.

•’ A Vojvodina legutóbbi számában , a következő cikk jelent meg:

J Nemrég megalakult a Magyar jPárt, Subotica központtal, azzal a ‘céllal, hogy ölébe gyűjtse az összes I magyarokat, akik magyaroknak érzik magukat és magyar lélekkel íé; lekzenek. A párt célja, mint azt a szervezkedés megkezdése után hivatalosan is közölték, hogy a magyar kisebbségnek kivívja a politikai jogokat, melyeket a trianoni szerződés garantál, emellett ez is, bogy megvédje és terjessze a magyar nemzetiséget és ébren tartea a nemzeti öntudatot. A magyaroknak külön politikai .pártba való szervezését s radikális párt elitéite, míg a demokraták a kérdésben liberálisabbá knak akartak nálnnk mutatkozni, a lépést nagy örömmel üdyözlik, azt remélve, hogy ebben a táborban megtalálják a jövő választásokhoz a szükséges tartalékokat. Mi már hozzászoktunk ehhez a sarlatán politikához, melyet a demokraták folytatnak, de hogy magát, a pártvezetöséget is ilyen politika hatja át, eklatánsán bizonyítják azok a nyilatkozatok, melyekben a magyarok magatartását és működését természetesnek és érthetőnek találják.

Miért ítélik el a radikálisok a magyarok külön pártban való szervezkedését. Az olvasó is könnyen megtalálhatja a választ: mert meg vannak arról győződve, hogy a Magyar Párt irredenta tendenciákat rejt magában, ami államunkra nézve a mai körülmények között több mint veszedelfnes. A radikális párt, mint az _ állam egyetlen pártja, mely egészséges politikát folytat, nem tud és nem akar derűs arccal üdvözölni egy államellenes akciót és igy ezt a pártot sem, amely kétségen kirül olyan párt, amilyenről itt szó yan.

Mint ahogy az egyes pártok vezetősége nyilatkozott is erről 3 mozgalomról. éppen ügy nyilatkozott a Bajtónk is, abból az álláspontból kiindulva, hogy a magyarok, ha céljuk a politikai jogoknak a lehetőség határáig való megvalósítása, csatlakozzanak valamely nagyobb párthoz, mert ez által több jogot tudnak a magyar kisebbségnek kivívni, mint amennyit izoláltan, mint különálló csoport el tudnának érni. Ezekre a megjegyzésekre a magyar lapok a magyar mozgalmat nagyon naiv módon védték, azt állítva, hogy a magyart csak magyar védheti és képviselheti;

Egy mégis sikerült a magyaroknak, az, hogy még feszültebbé tették a viszonyt, mely már amúgy is eléggé feszült volt, a radikálisok és demokraták között. A magyarok mozgalmának' védelmével a demokraták még inkább ellentétbe kerültek velünk,, a radikális párttal, mely elvi és nem lokális alapokon áll. Ez természetes következményeképp ki fogja hívni a radikálisok és demokraták közti éles küzdelmet.

Hogy ebbő! az ütközetből ki kerül ki győztesen, könnyű kitalálni, ha tekintetbe vesszük a két küzdő párt múltját,

A demokraták — mint a politikában ki nem tanult diákok — azt hiszik, hogy a magyarok barátai ennek a sok áldozattal megteremtett államnak. Kétségtelen, hogy volt valami alapja annak, hogy igy gondolkozzanak. Ez az alap azonban téves. A demokratákat a kővetkező körülmények vezetik félre: A demokrata pártban bizonyos számú kényszerrel beíratott magyar hivatalnok van, a demokraták tehát azt hiszik, hogy a magyarok a jövőben is ezzel a párttal fognak haladni, így vélekednek a demokraták, de mutatja nagy naivitásukat az, hogy ebből még nem következik, hogy a magyarok az államnak hü barátai.

A tények be fogják bizonyítani, hogy a dolgok nem állnak úgy, ahogy azt, a demokraták elképzelik. Mindenütt, ahol a magyarok bármily jelentéktelen számban vannak, a kommunista agitáció idején kommunista központok voltak. A m agyarok voltak a leglelkesebb kommunisták nálunk, mig Magyarországon a legnagyobb elkeseredéssel védték Szót István koronájának integritását. Ott a magyarok még ma is azt hiszik, hogy az ébredő magyarok utján vissza tudják szerezni a megszállott területeket A kémkedési afférok oly szoros összefüggésben állanak a magyarokkal, bogy felesleges erre szavakat pocsékolni. Ilyen tettekkel akarnak a magyarok bennünket arról meggyőzni, milyen hívei államunknak!

Szembetűnik az, hogy a magvarok Írülőn pártba szervezkednek rögtön- az opció lejárta után, január 28-án, amikor a kérvényeken még meg sem száradt a tinta. Szép a magyaroktól, hogy ilyen szép meglepetést rendeztek számunkra fenti céljuk kiemelésével. De meg vagyunk győződve, hegy a magyaroknak más céljaik is vannak, melyeket nem közöltek velünk. Ezekre a rejtett célokra következtethetünk, ha jól megbíráljuk a következő tényeket: Közismert dolog, hogy a kompakt magyar tömegek északi határunk mentén vannak Magyarország irányában Zombortól Veliki-Becskerekig, ahol a határok még nincsenek fixirozva és ahol batármegállapitó bizottság a tavasz é$ nyár folyamán megkezdi működését. Ekkor majd a magyarok, fegyelmezett pártba tömörülve, melybe jelentékeny számú intelligencia tartozik, a bizottság elé fognak állni magyar zászlókkal és kívánságokkal. Ezen óhajokat nagyon is jól ismerjük, úgy, hogy inkább szeretnénk azt, ha az összes

magyarok a határokon túl volnának.

A suboticai bíróságnál 30 tekintélyes magyar van lezárva irredentizmus és kémkedés miatt, akik nyíltan bevallják, bogy cselekedtek és cselekedni fognak az állam ellen és akiknél magyar zászlókon kívül Írásbeli dokumentumokat is találtak működésűkről. Bácskában templomokba rejtett magyar zászlókat találtak, melyeket istentisztelet idején mint szentséget mutattak a hívőknek .

Most mindenki, aki éretten gondolgozik, döntse el, bizalommal lehetünk-e a magyarokhoz? Véleményem szerint nem, legalább azokhoz nem, akik idegenkednek tőlünk.

És ezek a magyarok szemrehányásokat tesznek nekünk velük szemben tanúsított bizalmatlanságunk miatt. De nem csak hogy szemrehányásokat tesznek, hanem fenyegetődznek is. Annyiban fenyegetődznek, hogy állandóan hivatkoznak jogaikra (melyeket nem ők szegeztek meg), melyek különböző szerződésekkel, népjjgáva! stb. vannak biztosítva.

És bár a Magyar Párt kiadta jelszavát, hogy mindenki, aki magyarul érez, csatlakozzék ehhez a szervezethez, mégis ^ találkozik elég bunyevác és szerb, akik csatlakoztak ehhez a párthoz, akik lekopik nacionális büszkeségüket és saját nemzetiségüket. És mi vár ezekre az elvetemedettekre? Elmagyarosodnak és elfelejtik származásukat. És igy a Magyar Pártnak irredenta céljain és működésén kivül még a magyarokra más fontosabb hivatással is van: nemzetileg öntudatlan bunyevácok és szerbek elidegenítése.

Itt meg ken állnunk és megkérdeznünk önmagunktól: lehetséges-e és szabad-e egy nacionális pártnak egy szláv államban ilyen missziót végezni. Véleményem szerint nem lehet és nem szabad. Ha már igazán patrióták és az idegenek jogainak tisztelői vagyunk, mégis kénytelenek leszünk éber szemmel kísérni e párt működését, hogy minden kísérletet ebben az irányban még csirájában elfojthassunk. Mi elismerjük a nemzetiségi kisebbséget és az ő polgári és politikai jogaikat, de nem ismerhetjük« el mindazokat a jogokat, melyekre ők mint kisebbség igényt tartanak. Különösen pedig nem ismerhetjük el véreink elidegitésének jogát, mert elvégre nekik Is meg kell érleniök, hogy mi mindazt, ami állami és nemzeti érdekeinkre káros, nem fogadhatjuk el, mint a sors aiándékát. Ha a magyarok ezt nem értik meg és a fenti értelemben folytatják működésűket, tudják meg. hogy a szerbek acélizma meg fogja nekik mutatni az irányt, amelyen kell és muszáj haladniok. . ^ R■

Közhitük ezt a cikket, annak demonstrá ása végett, hogy a radikális párt egy vajdasági hivalalos lapja milyen tónusban kezeli a magyarok szervezkedésének ügyzf. Ennél a cikknélrosszhiszemübb, denunciálólb és türelmetlenebb nugnyilaikozás t nyilvánosság e ött a magyar szervezkedés kérdésében még nem hangzott el. Az ilyen cikk kitünően alkalmas arra, hogy a magyarság és a radikális párt között heyrehozha totlanulmegzavarja azt az összhangot, ami a múltak tradícióin és a jelen*

nek érdekein nyugosznak s amely

visszha: gnak már úgyis éppen elég zavaró momentumát kénytelen őrizni az emlékezet.

Honnan veszi a jogcímet a radikális pártnak ez a fornma, hogy az itt élő magyarságot nemzetellenes törekvésekkel vádolja meg ? A magyarság szervezetének nem volt egyetlen olyan megnyilatkozása sem, amely nem hangsúlyozta volna a föltétien dllamhüséget, az állam írott törvényeinek és életérdekeinek való tökéletes engedelmességet. És hol van egyetlen tette a magyar szervezetnek, amelyik ellentmondott volna ereknek a hűségnyilatkozatoknak ? Nagyon minimális jogászi tisztánlátás kell ahhoz, hogy a kémkedés címén letartóztatottak ügyét ne lehessen a magyarság szervezkedésének rovására írni. Eltekintve attól, kopt a letartóztatottak ellen nines meg jogerős bűnösséget megállapító ítélet, addig tehát a vádlottakat még nem szabad bűnöseknek tartani, milyen alacsonyrendü Ítélkezés az, meiy egy-két ember állítólagos bűnössége miatt bűnösnek tartja az egész nemzetiséget? És szóljunk-e arról, hogy a letartóztatottak között vannak olyanok, akik hónapok óta vannak bebörtönözve, — családjuk nyomorba taszítva, anélkül, hogy bizonyíték volna ellenük. A Vojvodina a legnagyobb megvetés hangján szól azokról a szlávokról, akik — szerinte — a magyar párthoz csatlakoztak. Hát nem tiltakoznék a Vojvodina a legnagyobb eréilyel as ellen, ha a szerbség nemzeti érzésére azoknak a magatartásából vonnának le következtetést akik a magyar párthoz csatlakoztak. Ha •— csupán az analógia kedvéért föltéve — van is magyar, aki vétett dz áiiamhüség ellen, az ö bűne miatt épenugy nem lehet elítélni az egész magyarságot, mint — szintén csak az analógia kedvéért föltéve - a magyarsághoz csatlakozott szerbek után a szerbség faji hűségét és nemzeti érzését.

Gonosz és rosszhiszemű ráfogás az, hogy a magyarság melengette a kommunizmus csiráit. Honnan küldték a kommunista képviselőket tömegesen a nemzetgyűlésbe ? Onnan, aho) hírmondója sincs a magyarságnak.

N m volt még arra példa, hogy egy nemzetiséget, melynek megadták a politikai szervezkedés szabadságát, pusztán azért tartsanak államellenesnek, mert külön pártba szervezkednek. Azokat, akik ho-zájárult k a magyarságnak ehhez az állásfoglalásihoz — ez már az unalomig ismert dolog — a kővetkező meggondolások vezették:

Az országban nincs egy nagy koimányzó párt, aminek keretében úgy szervezkedhetne a magyarság, hogy a többi pártot ne állítsa maga ellen csatasorba. A maroknyi magyarság csak igy teheti hallhatóvá hangját, ha egységes marad. De ha egységesen a radikális pártban tömörül, maga ellen lázitja a radikális párt ellenfeleit. Ha a demokrata párthoz csatlakozik, maga ellen in.erli a demokrata párt politikai ellenség it. Kiszámíthatatlan az, hogy a jövőben melyik párt, vagy milyen pártok lösznek a közhatalom kezelői. A magyar pá. t pedig nem teszi függővé a magyarság jogait és a magyarok gazdasági és kulturális elhelyezkedésének bizt nságát a politikai pártok sikerétől, vagy bukásától.

A Vojvodina ördögöt fest a falra