Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-15 / 74. szám

Amíg egy rokkant eljut odáig.. A városháza folyosóján szivbemar­­koló látvány tárult ma a járókelők szeme elé. Egy rettentő nyomorék, olyan, amilyeneknek ezreit a Dober­­dó pokla termelt ki egy borzalmas és szörnyű emberi nyomorúsággá, egy ilyen vérzivatarra emlékeztető rettentő roncs vonszolta béna tag­jait egyik emeletről a másikra, egyik hivatalszobából a másik szoba szigo­rú íróasztalai elé. Két kopott ba­kancs volt a kezén, mert laba nem volt a szerencsétlennek, hanem egy kis deszkához szijjazott felső­testét úgy vonszolta a kezén csúsz­va a városház lépcsőin íölfelé. A szánalom és a kíváncsiság meg­állított mellette. Nem volt koldus­­tipus, tiszta, jóltáplált arc, kopott, de foltnélküli kabát és az arcában valami félreismerhetetlen intelligen­cia. .Megszólítom. Okosan felel min­­dn kérdésemre, a szavaiban nincs lázadozás, csak csöndes, mindennel megalkuvó, határtalanul kétségbe­esett lemondás. Úgy mondja el az élet-tragédiáját. Szegény dijnok volt egy hivatalban, de volt egy kitanult ipara is: volt idő, hogy a vaseszter­­gályozással kereste meg a kenyerét. Szegény ember volt, de mindenkor tisztességesen fenntartotta magát. Aztán jött a háború... Katonavona­tok, front, borzalmak ... majd hó­napokig feküdt eszméletlenül a ha­lál karjai között. Mire újra eszmé­lethez tért, ez volt, ami most: egy* emberi roncs, aki már soha többé nem tud dolgozni. A két munkás, dolgos keze most arra kell, hogy jár­jon... És azóta a legsötétebb nyomor­ban van része. Refrénszerüen csen­dül fel szavaiban az a kérdés, hogy miért, miért mindez? Mert segélyt nem kap sehonnan. Rövid ideig ki­utaltak a részére néhány koronát, ami éppen csak arra volt elég,-hogy az éhenhalástól megmeneküljön, most már régóta elmarad az is. Nem szláv és igy nem kap rokkant-se­gélyt. — Sohse gondoltam a koldulásra, — panaszolja könnyezve — de most már nincs más menekvésem. Ha nem akarok éhenveszni, — én szívesen megtenném, de nincs hozzá elég erőm és bátorságom — most kény­telen vagyok már a koldulásra fa­nyalodni. Koldulni pedig nem lehet hatósági engedély nélkül, mert a rendőrök igazoltatják az embert. Ezért akarok most koldulási enge­délyt váltani, de az egyik hivatalból küldenek a másikba... És egy mély sóhaj után végtelen keserűséggel fűzi hozzá: — Holnap talán már én is az ut­casarkon fogom nyújtani a kalapo­mat a járókelők felé, . . Nem fog könnyen menni.., , Ennek a szerencsétlen embernek megrázó tragédiája — és mennyi ma az ilyen szörnyű tragédia — sok olyan kérdést ébreszt az emberben, ami sürgős feleletre várna. Mi lesz a nem szláv rokkantaknak a sorsa, hogyha a lassú hivatalos intézkedés nem tudja utolérni a nyomor ször­nyű és gyors pusztításainak lépését? Junius vége, az opciós év lejárta még nagyon messzi terminus azok­nak. akik éheznek és ki tudja, meny­nyi ideig fog még azután is tartani, amig ezek a szerencsétlenek meg­kapják azokat a filléreket, amelyek­kel az életüket váltják meg. Nem I 74. szám,______________ BACSMEGYEI NAPLÓ szabad hagyni, hogy minden rokkant az utcasarokra kerüljön és ha más­képpen nem lehet, ha az állam tör­vényei nem tesznek lehetővé más megoldást, úgy a társadalomnak kel­lene gondoskodni ezekről a szeren­csétlenekről, akikkel ma nem törődik senki. Kap-e antactkolcsont Magyarország? Olaszország támogatja a kölcsönt, mert részt a far a gobeiinkincsből — A Bácsmegyei Napló bécsi tudósítójától — A magyar sajtóban az utolsó két hét során ismételten felmerült egy az ántánt által Magyarországnak nyújtandó nagyobb kölcsön hire. Anélkül azonban, hogy ezzel a köl­­csönkérdéssel — amelyik pedig épp­úgy tengelye a magyar gazdaság szanálásának — érdeme szerint fog­lalkoztak volna. Mint annyi sokszor a magyar politikában, ebben az eset­ben is. a napi politika legközelebb fekvő kérdései nyelik el az érdek­lődést: a gazdasági kérdés s a vele összefüggő nehéz problémák töme­ge a pénzügyi politika intézőinek szűk körén kívül csupán a nagy pénzintézetek vezetőit foglalkoztat­ják. A kölcsön ügyére nézve a legille­tékesebb körökben a következő fel­világosítást kaptuk: — Kölcsönajánlatot sem a ma­gyar pénzintézetek vezetői eddig nem kaptak, kétségtelen azonban az, hogy a kölcsön megszerzésének le­hetőségei immár Magyarország szá­mára is megnyíltak. Ugyanakkor, amikor a hatalmak az osztrák köl­csön ügyében kedvező döntésüket meghozták, Olaszország képviselője konkrét indítványt terjesztett elő, hogy Magyarország is kétmillió fon­tot — mintegy hatmilliárd magyar koronát — kapjon beruházási köl­­csönképpen, még pedig ugyanazon biztosítékok ellenében, mint Ausz­tria. — Ám éppen ezek a biztosítási feltételek képezik a kölcsönügylet­nek nemcsak gazdasági, hanem poli­tikai tekintetben legnehezebb prob­lémáját. Olaszországnak ugyanis az a kívánsága, hogy a kölcsön biztosí­téka fejében a gobelinkincsnek az a része köttesék le zálogkép, amelyet Magyarország a császári gobelinek­ből igényel. Olaszország ezzel el akarja ismertetni Magyarországnak a gobelinekre vonatkozó igényét, hogy azután önmaga is jelentkezhes­sek mint utódállam a Habsburg-kin­­csek megfelelő kvótájáért. Egy kormány, amely önmagát akarja megbuktatni — A génuai konferencia után Fakta lemond — Róma, március l ó. Rég volt kabinetnek akkora többége a Monte citorion, mint Factaénak, de sohasem volt bi­zonyosabb, hogy a kormány csu pán meghatározott ideig marad hivatalában, mint éppen most. A ^enovai konferencia előkészítése, Olaszország képviselete a tanács­ai záson: ez a kormány feladata, erre egyesültek giolittiánusok, nittiánusok, fascisták és néppár i ík, de bizonyos, hogy a konfe­rencia után a Facta-kormány el­hagyja helyét, amelyet kényszer­­helyzetben tart, a többség bizal­mából — az összes pártok elle­nére. Az olasz parlamentizmus is el­jutott odáig, hogy válságban van nak az összes pártok. A polgári pártok Giolitti és Nitti között im­­bolyognak : a monarheikus libe­rális párt, amelynek most de­­mokratapáit a neve, megszokta a hatalmat, de teljesen korrumpá­lódott az alatt a kormányzati rendszer alatt, amelyet Crispi kezdett és Giolitti annyi ügyes­séggel folytatott. Az olasz egy­ség megalakulása után az első kormányok tüzzel-vassal be akar­ták vinni a politikai gondolko­dásba az állami egység gondola­tát, a kormányok az egyes vidé­kek érdekeire való tekintet nél­kül alakultak meg. Crispi alakí­tott először kormányt úgy, hogy minisztert adott Sisiliának, Basi­­licának, Umbriának, Toscanának, Venetonak, Lombardiának és Pie­­montnak. Ezt a rendszert foly­tatta Giolitti s az uj Factakabinet megalakulásánál is nemcsak a pártok, de a provinciák is szá­mítottak. A polgári középpáríot lélekben szinte földrajzi határok bontják meg. Észak-OIaszország Giolittiá­nus, a déliek Nitti hívei — Gio­litti a piemonti Cuneoból indult el pályájára, Nitti a nápolyi egye­tem tanára. A délolasz agráriusok szemközt állanak mindkét árnya­lattal, — s az uj Facta kormányt ők szeretnék legelsőbben meg­buktatni. Az agráriusok benne vannak a kormányban, de robbantani akar­ják. És buktatni akarják a giolit­­t ánusok is, akik Factát csak hely­tartónak tekintik, hogy Giolitti visszajöjjön. A nittiánusok két ellenőre benn a kabinetben — Rossi és Amendolo — arra van­nak hivatva, kogy keresztezzék a Giolittista puccsot, amelyet meg fognak akadályozni a néppártiak is, hacsak meg nem bontja őket a párt belső válsága. A párt egy része, a katolikus polgári elem, ugyanis helyteleníti a párt vezé­rének dón Sturzonak az útját, amely a polgári középpel való szövetség helyett mindinkább — a szocialisták felé közeledik. Don Sturzo egyelőre fölötte erős párt­jában, amelynek talaja a szegény délvidéki olasz parasztságban gyökeredzik, s dón Sturzo — mi­ként a német centrum is — szi vesebben menne együtt a mér­sékelt szociáldemokiáciával, mint a nagyiparral és a nagybirtokkal. A kommunisták Bombacci ve­zetésével már régen különváltak ugyan az olasz szociáldemokrá­ciától, de magában a pártban éles ellentétek dúlnak éppen a kor­mányvállalás kérdésében. A párt eddigi vezérei: Turati, Treves és Modigliani otthagyták a pártve­zetőséget, mert helytelenítik an­nak — forradalmi programmját. Szerratiék, akiknek taktikája és politikája a német független szo­cialistákéhoz hasonlatos, nem akarnak együttmenni a monarchi­5. oldal kus polgári pártokkal. Ez az el­lentét bontja meg a párt egysé­gét : a korményvállalás, az akti­vitás kérdése körül harcol mér három év óta minden pártkon­gresszuson a két árnyalat, ame­lyek közül — Turatié a kisebb.! A Facta-kormány készül a ge­novai konferenciára, s közben a pártok mind sorakoznak ellene, hogy miként tudják majd meg­buktatni. Facta Giolitti számára készíti elő a talajt, dón Sturzo­­nék és a nittiánusok ezt akarják megakadályozni. A kormányzat és a parlament állandó válságán csak uj válaszlások segítenek. Első tavaszi séta Palicsoa A Nap kövér, széjjelterulö suga­rakban füröszti meg az utcát. Az emberek arcán a vasárnap ünnepé­lyessége szineskedik. A villamos megújuló' fiatalsággal fut a keskeny sínpáron, deszkafalai közé szorult utasok nyugtalanul várják a cél el-, érését: Palicsot. Sűrűn tarkálló tömeg hámozódik Jú a végállomásnál. A hirtelen rend­be szedett utak egymásba ölelkező övezetében csoportokra szakadva ín­­! dúlnak meg. A kurszalón vörös cse­repes tetejéről lecsúszott a vastag ; hósipka és hidegre fázott lapjai mo­hón isszák az első tavaszi meleget. A főút mentén lévő Bodega előtt fehér térítővel takart asztalok szí­nesednek bele a csöndes egyhangú­ságba, körülöttük napsütésre vágyó, szikkadt tüdejü városi emberek le­helik fáradtságukat a tó ide kéklő {mozdulatlansága felé. Délutánra nyárfák keskenyre •váf gott során megduzzad az élet. Akik­nek szent a napsugár, azok kifutot­tak mind ide, hogy szomorú áldoza­tukat eléje vigyék. A tó kékesebb színbe mártotta millió ráncát, szerelmesen kínál­ja apró hullámos játszódással magát a tavasznak. Partján hancurozó gye­rekek kiabálják még töretlen fiatal­ságukat a hullámok egyenletes mu­­zsikáju csapkodásába. Egy keleti ember, a nyakán egy kis asztalkával, Ezeregyéj tündérei­nek, királylányainak csemegéjét, az alavát, árulja. A hosszú nádfedeles szálloda szobáinak ajtaja tárva nyit­va, a tél nagyon elhasznált, levegő­jét ontva magukból. Valahonnan, egy kocsma füstös le­vegőjéből, szláv nóták búskomorsá­ga úszik bele a délutáni csöndbe, sebeket vág rajta. Most halkan szűrődik az alkonyat a tó tükrére, hideg leheletével elhomályosítja. A hullámok vonal nélkül, mérges zu­­gással vágódnak a parthoz, hűvössé­get vágnak a sétálók arcába. A pu­hán hulló alkonyi szürkeségbe két szem szúrja bele véres pillantását. A suboticai villamos. A kerekek tompa idezajongása elnyomja a korcsmák borgőzt lehellő kurjants­­sait. A tavaszi levegőtől fáradtan siető emberek lépegetnek a meg­álló felé. A sűrűsödő szürkeségben elvesznek a kontúrok, csak a han­gok összevisszasága ölelkezik testté. __ Milyen jó nekünk suboticaiak­nak. „ — Szép a tavasz Pahcson. A villamos meghorkan. Csengeté­sébe belefonódik egy citerás-banda kórusos éneklése meg szakadozott pengetése: . ■< I —, Ti szi miika

Next

/
Thumbnails
Contents