Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)
1922-03-14 / 73. szám
Ára 1 dinár BAGSMEGYEI XXIII. évfolyam Subotica, kedd 1922 március 14 73. szám Megjelenik minden reggel, ünnep útin ét hétfőn délben TELEFOtH SZÁK; Klndőhiental 8—58, szerkesztőség 5—10 Előfizetési ér t negyedévre 90* —dinér SZEKKESZTÖSÉG: Kralja Alexándra-ulica 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Alezandra-nlica 1 (Lelbach-palota A fogoly próféta Ä szerkesztő, aki néhai jó Cbolnoky Viktor szerint a leglaifeusabb újságolvasók közt is a leglaikusabb, (ugy klasszifikátja a világtörténelem .egykorú eseményeit, mint a tanár a diákokat. A genuai konferencia, a porgosá gyilkosság, a filmbemutató a Korzó-moziban, a nyakkendők és napernyők tavaszi divata g a r m o ndot kap és kéthasábos címet, amikor G a n d h i elfogatásinak regisztrálása egy kompressz borgisban szorul össze. A világ szájtátva nézi a konferenciákra való előkészületeket, mint ahogy a hippodron sátrának fölállítását áhitatos odaadással nézik a gyerekek. Fölnőtt embereknek játéka ez is és Shaw mondta: csak az egészen fölnőtt emberekkel lehet úgy bánni, mint az egészen kis gyerekekkel. S amíg Lloyd George, Lenin és Poincaré a Richter-—'Wilson-félo építőkövekkel akarják újraépíteni az összeroskadt Európát, — nem hiába kártyavár volt a régi rend, de egy kártyára tették is föl egész sorsát — addig messze, Keleten, a miszticizmus kodén túl, az ismeretlenség presztízsén által olyan világesemények játszódnak le, amelyek napfényt és (cicerót követelnek maguknak. , A Kelet és Nyugat két világa között. eddig csak tömegkatasztrófák gázolták ld az utat. Mit kaptunk Keletről? Kaptuk a keresztes hadjáratok után a luest és a vjtustáncot, kaptuk az influenzát, kaptuk a pestist, kaptuk a kiütéses tífuszt, hiába szelídítette el a középkor kuruzslásba ojtott orvos tudománya a morbus Hungaricus névvel, Keletről kaptuk az egyiptomi szembetegséget, amit valamikor marg u a r i t e kedves és enyhe szavával neveztek el s csak később irtózatosodött el trachoma-vá. Keletről kaptuk, Kadmus apánktól, ettől a föníciai jött-menttől, a betűk ismeretét s volt-e nyavalyája az emberiségnek, ami jobban meggyötörte volna, mint a betű. Keletről kaptuk a bolsevizmust, ezt a mákonyos mámort, ami olyan, mint az éhgyomorra ivott pálinka, urnák halál, szegénynek egészség. Kelet kapui most nem a gondolatnak és szenvedésnek dögvészeire tárultak el. Uj próféta támadt, u j Simeon, mint ahogy idők teljességét váró zsidók köszöntötték a próféta, megérkezésének első bizonyságát. Amikor csontjainkat és hitünket összetörte a háború s a nyomor zakatolása kirázta belőlünk minden foszlánnyá tépett reményét a jobb jövendőnek — akkor, Keleten* a hitnek, fanatizmusnak és emberanyagnak föl nem tárt medencéjéből uj gondolat bontakozott ki s mint a miazmák a levegőn keresztül a tisztaságnak, jóságnak, vértekén áldozatnak, egy gondolatát, . hitét; elvéreztető önfeláldozásnak baktériumaival fertőzte meg Európa vériszapos szivét és öldöklő karját, amiből a gyűlölet görcsös voűaglása nem engedi kiesni a kardot. Amikor a gazdasági rendnek: az anarchia * állandósulásának egyensúlyát az egymással szemben álló társadalmi osztályok diktatórikus törekvései teremtik meg, az ébredező aktivizmus és repedező kapitalizmus korában Gandhi azon a földön, amelyen legtöbbet szenvedtek az árvizek, földrengések és epidémiák erőszakától, az erőszaknélküliség uj vallását alapította meg: Ez a vallás a tömeghipnózis csudákat teremtő gyorsaságával terjedt el. Ma még nem mérhetjük fel jelentőségét, vájjon világnézletté fog-e kiépülni s az evangéliumi szelídség megtestesítője lesz-e a földi életben, vagy csak’ a szegénység által meggyötört embereket a szegénység által meghajszolt nacionalizmus ejtette-e rabul s a tömegmozgalom határait az indiai szabadságharc érdekei ‘jelölik-e meg. Az uj prófétáknak, az uj vallásalapítóknak egy a sorsuk: a börtön és a keresztfa. A londoni Írástudók és farizeusok, Montagu és Lloyd George alig pár héttel ezelőtt jelentették ki az angol parlamentben, hogy Gandhi ellen nem fognak erőszakot alkalmazni, ma már moshatják kezüket, az indiai megszálló hadsereg elvégezte helyettük ezt a feladatot. Gandhi ma fogoly, holnap talán már balálra ítélt s holnapután halott. Börtön és keresztfa’ nélkül nincs martirium, martirium nélkül nincs győzelme a hitnek. Politikai támadás Wrangel beográdi akciója ellen —» Interpelláció a fehér-orosz szervezkedés miatt — Etíy érdekes interpelláció foglalkoztatja a politikai köröket, amelyek feszült érdeklődéssé! várják a kormány válaszát, amely úgy lehet külpolitikailag is messze kiható je lentőséggel fog bírni. Moszkovjevics Milán földmüvespárti képviselő ugyanis interpe lációt jegyzett be hétfőn a külügyminiszterhez Wrangél tábornok hadikészülödéseivel kapcsolatban. Az interpelláció indokolásában a képviselő elmondja, hogy a külügyminisztérium hivatalos demendje szerint Wrangel tábornok magánügyek elintézése céljából tartózkodik Beogndban. E nek ellenén azonban Wrangel magát az orosz hadsereg főparancsnokának nevezi. Ezt a cimet csak ai orosz cár viselte, tehát úgy látszik, hogy Wrangel cárnak érzi magát. Jellemző az is — mondja tovább az inti rpeiláció — hogy Wrangel ügyvédjével Burzevvel épen akkor érkezett Beogradba, amikor a kisantant kos ferenciája összeül és Oroszországot is érdeklő kérdéseket tárgyal. Legfőképen ezután azt kifogásolja az interpelláció, hogy az SHS királyságban Wrangel orosz hadsereget szervez, bár az SHS állam nincsen Oroszországgal hadiállapotban. ley ez a ténykedés egyrészt az SHS királyság szuverenitását, másrészt a nemzetközi jogot is sérti. Az interpelláló a külügymin sziertől a következő kérdésekre kér a szkupstina nyílt ülésén választ: 1. Ismeretes-e a külügyminiszter előtt, hogy kicsoda Wrangel báró és elismert-e öt az SHS kormány z orosz kormány fejének és az orosz hadsereg főparancsnokának ? 2. Ha nem ismerte el, úgy hckatonai ágensei és segédei vannak Beogradban, akiknek nagy befolyásuk van az orosz menekültek állami komissziójára, amely a menekültek segélyezését intézi? 3. lsmereles-e a kormány előtt, hogy Szófiában az orosz hadsereg főparancsnokságának a tanácsa mii ködik, ennek szellemi központja Berlinben van és Beogradban is működik olyan orosz katonai szervezet, amely ennek a tanácsnak a tagja. Báró Wrangel képviselve volt ann a hírhedt monarchista kongresszuson is, amelyet a múlt évben Reichenhallban tartottak s amelyen a régi orosz monarchia visszaállításét követelték, összeegyeztethetőnek tartja-e a káiügyminiszter mindezt a megkötött békeszerződésekkel? 4. Hadiállapot van-e az SHS. királyság Oroszországgal, mióta és miért? 5- H > nincs hadiállapotban, tud-e arról, hogy az orosz menekültek fegyveres akciót készítenek elő ez SHS. királyság területén Oroszország ellen ? 6. Tud-e a külügyminiszter arról, hogy azok a menekültek, akis nem hajlandók Wrangel kalandjában résztvenni, nem kapnak seg;lyt? 7. Ha mindezekről nem tud a külügyminiszter, úgy hogyan akarja megvédeni az S. H. S. királyság életbevágó nemzeti érdekeit és miképpen akarja föntartani a jövőben a barátságos viszonyt a demokratikus Oroszországgal? Az interpelláció hullámai elé politikai körökben nagy érdeklődéssel tekintenek, annál is inkább, mert a külügyminiszter válasza egyben bejelentése lesz annak az álláspontnak, melyet az SHS. királyság a génuai konferencián az orosz-kérdésgyan lehetséges, hogy Wrangelnek ben el fog foglalni. Megbukott a görög kormány Konstantin király győzelme minlaterelaoka fölött Athénből Jelentik: A kamara szombati ülésén Gunarisz miniszterelnök válaszolt az ellenzék támadásaira a beszéde végén felvetette a bizalmi kérdést. A kamarában 155 szavazat esett a bizalmi Indítványra, 162 pedig ellene, vagyis hét szavazattal bizalmatlanságot szavaztak Gunarisz miniszterelnöknek. A kamarának ezzel az állásfoglalásával eldőlt a harc, amely Konstantin király és a miniszterelnök között folyt és ebben a harcban Immár másodszor is Konstantin király győzött. A király, akit Venlzelosz száműzött országából, visszatért oda és most hallatlan ügyességgel sikerült neki megakadályoznia Gunarisz cselvetéseit és megelőznie második száműzetését. Miként Venlzelosz, a nagy cselszövő, úgy Gunarisz is azzal akarta megmenteni Görögországot, hogy másodszor Is feláldozza Konstantint. ■— Gunarisz előbb Rámába, azután Párisba és Londonba utazott, nyíltan azért, hogy kőlcsöntárgyalásokat folytasson, de valójában, hogy kedvezőbb álláspontra hangolja Olaszországot és Franciaországot. Gunarisz útja kudarccal járt és ekkor határozta rá magát a miniszterelnök a végső cselekedetre, Londonból táviratot küldött Athénbe, hogy az entente Konstantin távozását követeli és felszólítja a kormány tagjait, hogy kérjék fel a királyt a lemondásra. A minisztertanács össze is ült és megbízásából Kartalisz miniszter fel is szólította Konstantint, hogy hagyja el Görögországot. Gunarisz és Kartalisz György hercegnek akarták megszerezui a trónt. Konstantin Kartalisz felszólítására kijelentette, hogy nem hajlandó lemondani. Kartalisz erre arra hivatkozott, hogy a kamarában majd módja lesz kimondatnia a trónfosztó határozatot. A kormány otthon és a külföldi sajtóban akciót kezdett a király ellen és ebben segítségére siettek a krétai venizeüsták is, akik gyorsan parázs kis forradalmat csináltak az örökké háborgó szigeten. Ámde Konstantin átlátott a kártyán : a krétai forradalmat gyorsan leverte, a vezetőket összefogatta, lepaktált a különböző ellenzéki pártok vezetőivel és föltétlen ügyességével sikerült magának biztosítania a trónt. Amikor Gunarisz hazatért, mindent megváltozva talált, az angol követ feltűnően megcáfolta azt a hirt, hogy Anglia Konstantin lemondását kívánja, sőt hangoztatta, hogy Anglia éppen a király személyében látja az angolgörög barátság biztonságát. Konstantin ezzel diplomáciai győzelm t ért el Gunarisszal szemben. Minél fn ább folytatták ezek Konstantin-ellenes politikájukat Franciaországban, annál inkább megerősítették a király helyzetét Angliában. Minél inkább támadták az
