Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-13 / 72. szám

2. oidai. BACSMEGYEI NAPLÓ 72. szám. Huszonhat pályázó jelentkezett a suboticai főrabbi állásra A suboticai izr. hitközség elől­­árósága pályázatot hirdetett a megüresedett főrabbi állásra. A pályázat március 1-én járt le és meglepő eredménnyel záródott, amennyiben sokkal nagyobb szá­mú pályázó jelentkezett, mint amennyire számítani lehetett. Nem kevesebben, mint huszon­hatén adták le pályázatukat a su­boticai zsidó hitközség főrabbi ál« iására. — Van a pályázók közül ausztriai, romániai — a legtöbb magyarországi, szlovenszkói is szép számmal, cseh, sziléziai, sőt van egy pályázó Dániából is. Az SHS királyságból négy pályázó jelent­kezett. A pályázók névsora a követ kező: dr. Deutsch Emészt, Karán­­sebes (Románia), dr. Lewin Móric Wien (Ausztria), Heinrich Hillei Weísz, Somorja (Szlovenszkó), Go’dberger Izidor, Tata (Magyar­­ország), dr. Linksz Izsák, Deve­­eaer (Magyarország), dr. Kun La­jos, Jászberény (Magyarország), dr; Urbach Henrik, Zemun (SHS), dr. Schönfeld Adolf, Beszterce­bánya (Szlovenszkó), dr. Márk J. Ábrahám, Biala (Szilézia), dr. Neu­mann József, Déva (Románia), dr. Fried Lázár, Avarfelsőfalu (Ro­mánia), dr. Silberfeld Jakab, Bé­késcsaba (Magyarország), dt. Mül­ler Móric, Leipa (Csehország), dr. Grosz Manó, Kun-Szent Márton (Magyarország), dr. Bernáth Mik­lós, Budapest (Magyarországé dr. Pap Lajos, Brassó (Románia), dr. Grünwald Illés, Csáktornya (SHS), dr. Fischer Leopold, Daruvár (SHS), dr. Krausz Ignác, Körmend (Ma­gyarország), dr. Lázár Dénes, Bu­dapest (Magyarország),dr. Setrww­­ger Lázár, Eger (Magyarország), dr. Guttmann Simon, Szentes (Magyarország), dr. Gerson József, a jelenleg Suboticán működő ér­demes főrabbi, Liebermann Manó, Budapest (Magyarország), dr.Wink­­ler M. Sz-, Kopenhága (Dánia) és dr. Spira Salamon, Miskolc (Magyarország). A beérkezett huszonhat pálya zatot a hitközség elöljárósága, amely erre az alkalomra a hitközr ség egyes előkelő tagjaival kiegé­szíti magát, beható vizsgálat alá veszi és a pályázók közűi az arra érdemesnek talált három négy pá­lyázót próbaszónoklatra hivja meg. A próbaszónoklat után történik mega jelö.és a főrabbi állásra, ha a pályázó olyan, aki a hitköz­ség igényeinek minden tekintet ben megfelel. A főrabbit a hitközség összes ségé, az úgynevezett nagygyűlés választja meg és igennel, vagy nemmel szavaznak le. A főpap csak akkor tekintetik megvélasz tottnak, ha valamennyi szavazat kétharmada reá esett. Hazavágyédik a volt német trónörökös WieringenbőJ Oelsbe — Igénytelen családi élet köztársasági alapon — A Bácsmeqyei Napló németországi munkatársától — Braun bácsi a halál pituarában Irta: Tamás Istuőn Braun bácsi, akiről még többször fogsz hallani ezen a helyen, nyájas olvasóm, akinek furfangos elmélke­déseit, megdöbbentően előrehala­dott, logikus világszemléletét, poli­tikai álláspontját és más nagyíontos­­ságu, rád nézve tanulságos mondá­sait, azonkívül apró-cseprő, ügyeit gyűjtöttem össze okulásodra, egy mogorva, házsártos öreg ur, akinek két sötét, barátságtalan szobája kö­zül a kisebbiket én lakom már közel három hónapja. Braun bácsi igen szeszélyes, ki­ismerhetetlenül változékony termé­szetű ember. Örökös perpatvarban, viszálykodásban é] töpörödött', so­vány kis feleségével, egy ijedős, folyton nyögdécselő, Őszes hajú asz­­szonykával, aki már csak sóhajtozni és bánatos vigasztalásokat tud adni a néha be.tévedő Ismerősöknek. Ám ne hidd, kedves olvasóm, hogy Braun bácsinak nincsenek jő tulaj­donságai is. Braun bácsi, leszámítva mérges, dübörgő kitöréseit, ' fanati­kusan vallásos ember.. Elsők között Berlin, március A német közvéleményt nagy meg­lepetés érte: annak a monarchista puccsnak a vezéralakja, amely ép­pen most két éve olyan nagy izga­lomban tartotta Németországot és amely a birodalmi kormányt máról­­holnapra menekülésre kényszeritet­­te, az országot pedig egy 12 napos általános sztrájk veszedelmeibe dön­tötte, — Kapp titkos tanácsos le­velet intézett a birodalmi főtörvény­­székhez, amelyben hajlandónak nyi­latkozott arra, hogy az ellene meg­­inditott. hazaárulási por-tárgyalására megjelenik svédországi azilumából. Jól informált körökben határozot­tan állítják, hogy Kapp — a volt német trónörökös egyenes kívánsá­gára irta meg levelét, amelyben ki­jelenti. bogy hajlandó magát a bíró­ság rendelkezésére bocsájtani. A volt trónörökös ugyanis — az «un­entwegt« és mindenárcm-monarchis: ták nagy bosszúságára — jelentős változáson ment keresztül. A volt német trónörökös, aki tvieringeni önkéntes, számkivetettsé­­gének magányában gyógyfcovátSKw dásra adta magát, ennek az unalom­űzésnek is leszakíthatta a virágait és ellenállhatatlan erővel jelentkező honvágyában levelet irt Zorn egye­temi tanárnak, akinek . valamikor ,Bonnban hallgatója volt. Azzá 3 hit­vallással lepi meg ebben a levélben a volt trónörökös Németországot, nem utolsósorban és és nem éppen a legkellemesebben a legitimistákat — hogy nem lehet immár vita tár­gya, monarchia vagy köztársaság, mivel hogy a weimari nemzetgyűlés lehet látni az imaházban péntek es­ténként megrokkant, hajladozó alak­ját a hívek zsolozsmázó, alázatos se regében. Az iromba, kusza rendszertelen­ségben épült házban mindenki az ő éles, rettentő, mindent maga alá gyűrő befolyása alá került és jaj a bátor ellenszegülőnek. Az ilyen sze­rencsétlen egyéneket- irgalmatlanul kitúrta. Hatalmának korlátlan volta abban keresendő, hogy már huszonkét éve lakja a két vizes , hámló-falu szobát siránkozó, hallgatag feleségével. Gyermekei is itt jöttek világra, in­nen széledtek el mindenfelé és kike­rülve apjuk kemény, hiríelensujtó kezei alól, bizony megfeledkeztek a szigorú, lármás öreg úrról. A napokban aztán csodálatos va­lami történt. Braun bácsi, az izgága] veszekedős »Braun ur«, csöndes, jámbor, nyájas emberré lett. Meg­békéljen jár fel és alá szobájában, nem dobja ki látogatóját, ha sáros lábba! megy rá a lilastráfos szőnyeg­re, vagy uram isten! — zajos csö­römpöléssel, hirtelen vágja be maga mögött a rozoga konyhaajtótv Braun bácsi három nap óta ked­ves, előzékeny és udvarias minden- kapni sem merő feleségéhez, többsége a köztársaság mellett nyi­latkozott. . Már pedig a népre bármilyen ál­lamforma áldásos lehet, ha egyszer á nép többsége helyesli és alkotmá­nyába foglalja. A levél a munkásság feló való hajbókolással végződött: nincs — úgymond — az az állam­forma, amely a munkások többségé­nek bizalma nélkül tartósnak ígér­keznék. Ezt a levelet csakhamar követte egy másik, amely arról elmélkedik, hogy minden korszaknak megvan a maga arculatja és hogy azokon, akik maradiak, végiggázol a történelem szekere. Tetézte aztán a meglepeté­sek sorozatát az a hír, hogy a volt trónörökös is beáll legközelebb az emlékírók sorába, hogy a világot a nagy összeomlásról való személyes tapasztalataival és vélekedésével megismertesse. Mi sem természetesebb, mint hogy a volt német trónörökösnek arra. a mindezek után hangoztatott kíván­ságára, hogy engedjék meg neki a visszatérést, hazájába, ahol Geisten, sziléziai kis kastélyában »igénytelen cPáMdi életet akarna felesége és gyermekei oldalán élni«, a haloldali pártok részéről az a felelet, hogy a visszatérést sokkal inkább akadá­lyozza az antant bizalmatlansága, mint a német kormány jóindulat­­hiánya. Meg kell tudniillik jegyezni e helyütt, hogy a volt trónörökössel szemben nem áll fenn hivatalosan számkivetési határozat. A német köztársaság vezetőemberei különben eddig mindig tartózkodtak minden olyan lépéstől, amely a császári Csá­kihoz. Sőt! egypár megszorult adó­sának nagylelkűen elengedte a tar­tozását. Igaz ugyan, hogy ezek a tartozá­sok sohasem rúgtak öt-tiz dinárnál többre és rendszerint a szomszéd ácsmester, vagy az épület első frontján lakó füszernagykereske­­dőékhez járó mosónő vették igénybe kölcfeöneit. Ennek a rendkívül csodálatos megjavulásnak senki sem tudta okát adni és a házban értetlen álmélko­­dással latolgatták az esélyeket. A változás oka, amit csak én tudok, a következő: Braun bácsi a múlt éjjel szörnyen uyugtalnnkodott. Minden szó, só­hajtás beszűrődött hozzám és az ijesztő nyögésektől, kiáltozásoktól én sem tudtam aludni.. Egyszercsak rettentő hörgéssel, borzalmasan, mint egy végső agóniában, görcsö­sen rángatózni kezdett. Fuldoklóit, sovány testét rázta s kínos, hasoga­tó gyötrelem és én ijedt kíváncsi­sággal,' a nehéz, fülledt levegőben, lestem, mi történik odaát. Braun bácsi, magához térve, be­szélni kezdett halálra rémült, muk­lád bármelyik tagját valamiképp mártírrá avathatta volna. Hivatalos helyen nem nagyon hajlandók az »igénytelen raeghuzódást,« szó sze­rint venni. Azt mondják, bármilyen eltökélt szándéka volna is a volt trónörökösnek, hogy visszavonult* ságban töltse oelsi napjait, mégse volna elkerülhető, hogy csakhamar teljes mohósággal vetnék magukat. Oels remeteségére mindazok, akik legitimista vágyaik számára benne keresnék a kristályosítót. Nagyon vegyes a hatás, amelyet 3 volt trónörökös levelei a jobboldali pártokban gyakorolnak. A szélsőjobb bon levő német nemzetiek, akik nem igen látnak túl az orrukon, egyene­sen meg vannak döbbenve és zava­rodott hallgatásba merülnek: Itt nagy a készség rá. hogy elfordulja­nak a trónörököstől, aki a köztársa­sággal való kacérkodásában ennyire elvetette a sulykot. Egészen más a, benyomás, amely a német néppárt­nak, a monarchista mozgalom meg­fontoltabb szárnyának az eljárását .irányítja. Vezérük, Stresemann, egy­szeribe a helyzet magaslatára emel­kedik, amikor a volt trónörökös le­veleiről a sajtóban nyilatkozik. Fti­­vclahangon kéri a német közvéle­ményt, ne Ítéljen a trónörökös tet­teiről, amikor az ilyenekre a törté­nelem tanulságai szerint a legtöbb1 esetben rácáfoltak a későbbi ural­kodó cselekedetei. Stresemann, a politikus, odáig megy, hogy még konzervatív voltát is tagadásba vegye a volt trónörö­kösnek. Még jellemzőbb az a meg­állapítása, hogy a volt trónörökös gondolkodása ellentétben van azzal a felfogással, amely a zsidó szárma­zásban már ezért is támadni valót talál. Hogy ezek a ravasz stratégá­nak meghozzák-e azt az ered "lényt, hogy a volt trónörökös népszerűsí­tését egyengessék a most még meg­lehetősen tartózkodó német közvéle­ményben, majd elválik. Biz nyosnak csak az látszik, hogy az oelsi kas­tély nem egyhamar válik egy »csön­des családi élet« színhelyévé. A né­niét közvélemény feszült érdeklődés­sel várja az ország további sorsára döntő befolyású fejleményeket. — Róza... én most meghalok.. - mein Geld... a dinárok,,. a tar­tozásokat te hajtsd be ... (itt hör­­gésbe fűlt, szaggatott hangja) a Klá­ra nénitől... meine fünfzen Gulden ...a Ferenc kocsistól öt dinár jár..? és a szalmazsákban is van nyolcvaii dinár... menj el a Starthoz., „ Csak a Starkhoz... ő a legolcsób­ban temet el... ismer már régóta Braun bácsi elhallgatott. Sípolva, makrancos akadozással fujódott mel­léből a hang és én megilletődve pa­­rentáltam el magamban az öreg urat. Reggel, mikor már biztosra vettem, hogy egy sirdogáló özvegyet találok, majd bent halott férje mellett, leg­nagyobb meglepetésemre — nyugod­tan itták a kávéjukat. Halkau, el­gondolkozva kortyogatták lefelé ég nem értették meg, miért bámészko­dom látott szájjal rájuk. Szóval, Braun bácsi nem halt meg, csak — megváltozott. Aláza­tos, szelid öreg lett a dölyfös, per­lekedő »Braun ur«--ból és heve*, vi­táink alkalmával — bármily hihe­tetlenül hangzik is — mindég nékem engedi át a dicsőséget. Braun bácsi a halál pitvarában’ járt és megintette őt az Ur kaszás szolgája ..i

Next

/
Thumbnails
Contents