Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-11 / 70. szám

70. szám.

BACSMEGYEI NAPLÓ

7. okla!

A kávéházi telefon

A telefon mindenesetre szép kitalálás. Ha iskolakönyvbe szánt olvasmányt imánk, most felsorolnék minden előnyét, de akkor is azzal végeznők:

— A kávéházi példányától azonban óvakodj. Ma pedig mégis ezen a területen keresnéd életed összeköttetéseit, mondj le minden reményről.

Telefonálni normális körülmények között az szokott, akinek sürgős mondani valója van s messzi ut, általában a személyes érintkezéssel járó fáradozás, megtakarítását keresi.

Általában véve nem nagy szórakozás, ideget ront s minden részvétünk a telefonos kisasszonyoké, akik hosszú órákon át kénytelenek tűrni a zúgását, lengését, mégsem vesztik el a kedélyüket.

Azonban hívjál föl,főleg délután, egy kávóházat. .

— Mással beszél? — csicsergi a központ.

Vársz egy percet.

— Kérem ...

•— Mással beszél.

Ezt kapod három, öt és tiz perc malva is.

— Nagysád, kérem, ugyanaz beszél még mindig, vagy én mulasztottam el közben az alkalmas percet?

Olyan választ kapsz, amilyen kedvben találod a központot.

— Ez hivatalos titok! — mondja néha.

Vagy:

— Igen, még mindig ugyanaz beszél.

— Szakítsa, kérem, szét, nagyon sürgős, főleg rövid mondani valóm van.

— Azt nem lehet.

— Szóval addig lóghat valaki egy telefonon, amig kedve van hozzá.

— Úgy von.

Meg kell hát magad adnod a sorsodnak. Félóra múlva kezded elölrül a kísérletet, — még mindig mással beszél.

Akkor lemégy magad a kávéházba, hogy ugyan mi ez?

A fülkében valóban fiatal legényke áll és cseveg.

— Ugye, Irmuska, . . . hallja írmuska ... a Laci is azt mondta ... a néni még nem volt otthon és sokat nevettünk ... de igazbul mondom ... alig táncoltam vele ... azt mér nem . . .

így megy a végtelenségig, csupa apró szamárság, mintha a közszolgálatot teljeljesitő telefon-állomás arra való lenne, hogy Irmuska, meg Plemplemke azon át bonyolítsák le beszéd és értelemgyakorlataikat.

Közben sorfalat állanak az ajtóban, a fülke körül, kereskedők, mások, akik igazán el vannak foglalva, akiknél a sürgős telefonbeszéd komoly életet jelent. Tapintatból néhányszor rányitnak Piertr plemkóre, de az nem zavartatja magát, mig csak titokzatos partnerét el nem nyaklevesezi a telefon mellől a mamája.

Végre leteszi a kagylót, de a komoly elem még mindig nem jöhet sorra, mert hirtelen beugrik a fülkébe a másik plemplemke.

— Csókolom a kézit, Mancika, hogy aludt? Beszéltetn a Lacival, azt mesélte .. . jaj. . . annyit nevettünk ... igazban mondom, emlékezhet tavalyra . . .

És Mancika nehezen emlékszik. Az ifjú pedig nem törődik vele, hogy ez alatt lekési az iskolában az algebra órát. Azzal persze még kevésbé, hogy igy nem jut hozzá a telefonhoz az, akinek erre komoly szüksége van...

De tán törődhetnének vele a kávéháztulajdonosok.

»»»»♦»»•««»fa»«««»««»«»»»

Á jugoszláv

Balt Mihály

— A zeneszerző hóhér —

— Seyrfried Alois — mutatkozik be egy elegáns magas ur az egyik zagrebi kávéházban és beszélgetni kezdek vele.

A napi eseményekről beszélünk, politikáról, színházról, később Aliagics kerül szóba, akit előzőnap akasztottak fel.

— Hallom — mondom — hogy Aliagics bátran viselkegett.

— Határozottan, a prakszisomban még nem fordult elő ilyen bátor ember. Ránézek Seyfried urra. Nem tudom mi a foglalkozása, előbb zenésznek mondotta magát és hamisittailan bécsi dialektusban beszél németül.

— A prakszisába ? — kérdem.

— Igen, mióta állami Ítéletvégrehajtó vagyok.

Ijedten húzódom arább. Nem csekélység. A hóhérral koccintgatok itt már egy óra óta. De nem, nem lehet, hogy ez az elegáns ur — hóhér. Tréfa lesz.

Látja, hogy hitetlenkedem, mógegyszer mondja : Állami Ítéletvégrehajtó vagyok. Azután elkezd mesélni. Elmondja az élete históriáját.

Becsben született, négy gimnáziumot végzett, azután zenei tanulmányokkal foglalkozott. Mint egész fiatalember került Sarajevóba és most is ott él. Harminc éves kora óta hóhér, eddig harminc embert akasztott fel. Aliagics volt a harmincadik. Hóhérsegéd korában, nyolcvan esetben segédkezett, az uj országban ez a harmadik esete.

A tizedik rangosztályba besorozott állami tisztviselő minden akasztásnál útiköltséget és napidiiat kap.

Panaszkodik Seyfried ur, a hóhér, a rossz életviszonyokra, a drágaságra, meg hogy kevés az akasztás. Nem lehet megélni.

— Otthagyom Sarajevót. Elmegyek vissza Bécsbe, mondja, tovább hegedülök, komponálok, mégis csak az az én igazi mesterségem. Komponista vagyok.

Nézem ezt a jó öltözékü, intelligens, kékszemü, angolbajuszu bácsit és megkérdem miért lett hóhér.

Kedvetlenül és vállvonogatva mondja :

— Összevesztem a családommal, csúffá akartam tenni, igy lettem hóhér.

— ítéletvégrehajtó, javítom ki.

— Mindegy az uram, mondja, hóhér az, akárhogy forgatjuk.

MOZAIK.

Az afrikai vers

A Bácsmegyei Napló postája egy napon messze Afrikából ho* zott levelet. Az Algiri Geryvitlbe került valahogyan egy bácskai fiú, névszerint Ifkovics János, aki mint írja tizenöt éve csavarogja be a nagyvilágot.

A Bácsmegyei Naplónak ez a messze került barátja kéri, hogy küldjük neki a lapot, szeretné tudni mi újság itthon.

A lapot persze azonnal elindítottuk a címére, a szerkesztő azonfelül egy levelet is irt, amelyben arja kéri, hogy írjon néha az ottani dolgokról. Van-e arra sok bácskai, bánáti fiú, hogy élnek, mivel foglalkoznak, törődik-e velük valaki, szóval olyan dolgokról, amelyek érdeklik a lap olvasóit.

Hetek múltak el közben, az algid hü olvasóról már elfeledkezett mindenki, amikor újra jött egy exotikus bélyegü levél. Jó vastag, látszott, hogy tele van kéziratokkal. Nagy izgalommal bontja ki a szerkesztő, a munkatársak az asztala köré gyülekeznek és várják a levél tartalmát. A szerkesztő felbontja, sűrűn tele Írott oldalak esnek ki belőle. Abban a pillanatban meggyűlnek az arcok, „algiri tudósítónk“ — verseket küldött. Istentelen rossz lírai verseket, amilyeneket csak a forró afrikai nap préselhet ki egy ember agyából.

Magasan száll a fecske,

Saharán vándorol ti magyar gyermeke,

Hátúi néz és gondolkodik

Vajön mikor érek már Congoig.,

írja afrikai tudósítónk, mi pedig kivételes ebben a rovatban szerkesztői üzenet — ezünk neki, mondván, I. I. Geryvillc (Algír) Afrika. Ne verseket küldjön az isten szerelmére, vers van elég Európában is.

Sí*«»««®«

i*«e ««*»•*«»«

SZANATÓRIUM Dr. HEISZLER

sebészi-, bel>, női-, idegbetegek részére Külön fiziketherapiás osztály

Telefon 4-06.

SUBOTICA

Ói

ra,

mely kétezer évig jár megállás nélkül

Rochésterben van egy óra, mely az órák között a Matuzsálem szereltét tölti be. Készítője, George B. Seiden szerint, legalább liatszáz, de esetleg 2000 évig fog járni, anélkül, hogy egyszer is föl kellene húzni, rriert az óra rádiummal működik.

A jeles óra már eddig is megintitatla, hogy mit tud és igazolta a keféje helyezett nem csekély bizalmai, mert egyelőre már tizenhat esztendeje működik s a lehető legpontosabban mutatja az időt anélkül, hogy egyszer is hozzá kellett volna nyúlni.

19(Jö juniúsában vitte Mrs. beiden az órát magával Európából s ez a fölfedezés akkoriban teljesen újszerű volt, mert a rádiummal való kísérletek még akkor csak gyermekkorukat élték. Az órát azután J.‘ Strutt, a cambridgei Trinity College egyik jeles tudósa tökéletesítette s az óra azóta teljesen szabályszerűen és megbízhatóan teljesiti a kötelességét.

Tudósok állapították meg azóta, hogy az óra addig fog járni, mig csak a rádium hajtóereje ki nem merül, az pedig 600 évig biztosan nem fog megtörténni, de esetleg 2000

.......■W

I

1

esztendőnél hamarább' sem következik be.

Mikor Mr. Seiden ezeknek a \éleményeknek az alapján meg vásárol la az órát. akkor úgyszólván köznevet - ség tárgya volt Amerikában s az összes vicclapok és humoros rovatok egyideig őrajta, illetve az óráján élőskodiek. fölemlítve többek között azt. is, hogy dédunokái is azon fogják megmérni az időt. Most azonban, hogy tizenhat esztendő lepergett azóta s az óra még mindig rendületlenül, sőt rendesen működik, kezdik az események igazolni a tu'dósok véleményét.

Az óra szerkezetét egy kis üvegszekrény rejti magában, melynek mahagóni fából- készült, alapja van. Belii! a szekrénykében van égy kis fémszekrény, -mely a rádiumot őrzi.

Az óra a legtökéletesebb szerkezet. melyet valaha emberi agy* feltalált. — mondta Mr. Seiden —mindazonáltal van valami kis hibája is. Néha késik néhány másodperccel.

Mr. Seiden mindenesetre nagyot) örül. hogy ilyen ritka jószág van a .birtokában s egyáltalában nem fél attól, hogy az óra megáll vagy elbomlik. mert hiszen ő 2000 évi jótállással vásárolta.

f *

Az osztrák álla mi üzemek problémája

A külföldi hitelek felyósitása

Ausztria politikáját és közgazdaságát az elé a kényszerhelyzet elé állítja, ^ hogy az államgazdaság konszolidációjának nehéz problémáival pár hónap során birkózzék meg. A nagy hitelek folyósítása előtt akarják még megteremteni a hitelező államok a nyújtandó hitelek megtérülésének anyagi biztosítékait s a hitelezőknek ez az akarata az osztrák politikai élet felelős tényezőinek ugyancsak súlyos fejtörést okoz, A tisztviselők egy részét <•! kell bocsátania.

A terv az, hogy -az áljain üzemeit az egyes minisztériumok hatásköréből kivegyék, a gyakorlatban tehát önállósítsák, az igy önállósított állami üzemek vezetésére pedig egy főkormánybiztust állítsanak.

Az állami üzemeknek ez a főkorwánbiztösa a kormánynak is tagja volna, rangja és állása a miniszterekével volna azonos, mégis a minisztertanácsban a. főkorinánybiztes .csupán azokhoz a kérdésekhez szólana hozzá, amelyek az állami üzemek dolgát érintik.

A legnagyobb parlamenti pártnak, a keresztciiyszocialistáknak, az a terve, hogy a postát, a vasutat és a távírdát magántulajdonba vagy legalább is magángazdaságok kezelésébe adják.

A nagynéniét, a nemzeti szociális és a szociáldemokrata közalkalmazottak, különösen pedig a posta-, távíró és vasút alkalmazottainak szociáldemokrata és német-nemzeti szövetségei, a legélesebbéit szembefordulnak ezzel a tervvel.

A - Lidowe Nowine« írja Á csehszlovák állam tudvalevőleg nem fizette ki a lefoglalt birtokokat, hanem a tulajdonosok követelését javukra irta. A pénzbeli megváltás lebonyolítására annakidején késznek