Bács megyei püspöki körlevelek, 1931

- 23

A jugoszláv Püspöki Kar az ő népéhez.

(Az 1931. október 12.— 16-án tartott püspöki konferenciáról.)

Krisztusban Szeretteinkl

Nagyon komoly időket élünk. Mint valami borzalmas ragály terjed a világon a pártütés Isten ellen. Az Istenben vetett hitnek a helyét mindinkább elfoglalja az a hazug és fonák felfogás, hogy a földi élet a kizárólagos célja az embernek. Ez a szellemi járvány — sajnos átterjedt a mi vidékeinkre is. És jórészt belőle származnak azok a különféle gazdasági bajok is, melyek ma oly kínosan nehezednek reánk és hangos szóval kiáltoznak segítségért a keresztény irgalmassághoz.

Mindez, Krisztusban Szeretteink, arra int és ösztönöz bennünket, hogy ráirányítsuk a figyelmet mindkettőre: egyrészt az istentelen világfelfogásra, másrészt a gazdasági ínségre, hogy elejét álljuk a veszedelemnek, mely legnagyobb kincsünket, katholikus hitünket fenyegeti. Erős, tevékeny hitre van szükségünk, mert sz. Jakab szerint „A hit cselekedet nélkül holt". (Jak. 2, 26,)

I.

Az Isten ellen nyílt harcot kezdett minden téren az oroszországi istentelenség. Irtózatos következetességgel iparkodik romba dönteni azokat az intézményeket, melyeket az isteni törvény létesített az emberi nemzet boldogí'á- sára. Ennek az oroszországi, Istentől elrugaszkodott pogányságnak hirdetői onnan átjutnak más országokba is, és különösen városi helyeken és ipari vidékeken mind többen jelentkeznek olyanok, kik gyülölséget hirdetnek az Isten és törvényei ellen.

Mindez olyan rettenetes jövendőt készít elő, amelyben többé nem az Isten lesz az úr az emberi társadalom fölött, hanem a durva és otromba erőszak, mikor az Isten fiainak Ígért szabadság helyét rabszolgaság, az isteni törvény által létesített testvériség helyét haszonért és élvezésért folyó harc foglalja el. Isten nélkül az emberi társadalomban nincs előhaladás, nincs boldogság. Isten nélkül okvetlen kitör a harc egyes emberek avagy a tömegek között.

S mint említettük, ennek az oroszországi új pogányságnak és vad tusakodásnak előjelei már észlelhetők minálunk is. Vannak, kik arra törekednek, hogy főként az ifjúságot szerezzék meg ezen Istent nélkülöző világfelfogás számára.

Naturalizmusnak, a természet követésének mondja a tanult világ ezt az irányzatot, amely eldob minden kinyilatkoztatott igazságot. Ez az új pogányság sírját szeretné ásni a katholikus egyház minden intézményének. Azt hangoztatja, hogy nincs Isten, nincs halhatatlan lélek; azt vallja, hogy az ember természeténél fogva jó, mintha eredeti bűn nem is volna; azt hirdeti, hogy nincs szükség se Istenre, se vallásra, se imádságra, se szentségekre. Ezek nélkül is jó az ember és jó is maradhat.

Ez a naturalizmus, ez a tisztán természetes felfogása az életnek, nem akar tudni a természetfölötti világról, amellyel a vallás foglalkozik. Egyformának hirdet minden vallást, tehát nem becsül semmiféle vallást; a kath. vallás meg épen szálka a szemében. Az életnek ez a csupán természetes felfogása azt hirdeti, hogy az ember állatból lett; hangoztatja, hogy nincsen változhatatlan igazság, sem örökérvényű erkölcsi törvény. De ki ne venné észre ennek az Istent mellőző világfelfogásnak csalfaságát? Hát tisztelhet az egyáltalában valamilyen vallást, aki a vallás helyébe a maga vallásta- lanságát tolja föl?

Sokféle úton módon próbálkozik ez a természetimádó felfogás az embereket eltávolítani a vallástól és az Istentől. Újságokban, könyvekben, szóbeli előadásokban nyíltan is harcol a kereszténység vallási tételei ellen; kineveti és kigúnyolja a vallás szertartásait, jól tudván azt, hogy a legkönnyebb kiölni a hitet abból a szívből, melyben a vallás tisztelete megingott.

Ebből a természetimádó felfogásból kifolyólag tengeri és folyami fürdőhelyeken olyan léhaságot tapasztalhatni, amely eltekint minden illendőségtől, mindent megengedettnek hirdet s így viszi be a nép közé az erkölcstelenséget. A legerősebben el kell ítélnünk a meztelenségnek ezt az ízléstelen kultuszát. Ugyanezt a