Bács megyei püspöki körlevelek, 1930

- 16

Miután szükséges, hogy az ifjúság a tudományban és művészetben kiképzést nyerjen, ezt pedig a család meg nem tudja adni, azért kezdtek iskolákat alapítani. Legelőször pedig, s ezt soha sem szabad elfelejteni, az Egyház nyitott iskolákat és hosszú századokon keresztül csakis az Egyház.

Az iskolának a nevelést a családdal és az Egyházzal egyetértőén kell végeznie. Ezen egyetértés akkor szűnt meg, amikor az államok ú. n. laikus iskolákat kezdtek alapítani, vagyis olyan iskolákat, amelyekben semmiféle vallásos nevelést nem engednek meg. Az igazi keresztény nevelésnél nem elegendő, hogy az iskolában csak hitoktatás van, henem szükséges, hogy az egész tanítást igazi keresztény szellem hassa át. Ahol ezt megakadályozzák, ott a katolikusoknak még a legnagyobb áldozatok árán is azon kell lenniük, hogy alapítsanak, fenntartsanak katolikus iskolákat és a meglevőket védjék. Ez valóban a vallás érdekében kifejtett munkálkodás és lényeges feladata a katolikus akciónak; s amikor a katolikusok nemzetiségre való tekintet nélkül erre törekszenek, — nyíltan akarunk szólni, hogy mindenki jól megértse, — akkor ezen törekvés nem holmi pártpolitikának a szüleménye, hanem vallásos cselekedet, a- melyre a lelkiismeret kötelezi őket.

A jó iskola hírnevét nem annyira a jó tanterveknek köszöni, hanem inkább a jó tanítóknak. A Szentatya is a legnagyobb örömmel említi fel, hogy nagy szómban vannak jó tanerők, szerzetesek, szerzetesnők és világiak egyaránt, akik szeretik az Egyházat s ennek következtében szeretik a rójuk bízott ifjúságot is. Mindazonáltal rájuk is illik az isteni Mester szava: „Nagy az aratás, de kevés a munkás”. Kérjük azért az aratás Urát, hogy küldjön még sok ilyen munkást a keresztény nevelés terére.

Gondosan kell továbbá vigyázni az ifjúság nevelésénél, amely ifjúság még gyenge, mint a viasz és könnyen engedi magát a bűnös életre átgyúrni, minden más környezetre is, amelybe juthat. Vissza kell tőle tartani minden rosszra vezető bűnös alkalmat és a jóra neki alkalmat nyújtani még szórakozásaiban és a társaságban is. Ezen kötelesség annál nagyobb, minél inkább felszaporodtak napjainkban különösen a városokban az alkalmak, amelyeknél a tapasztalatlan ifjúság erkölcsi hajótörést szenvedhet De abból, hogy kötelesek vagyunk az ifjúságra ügyelni, nem az következik, hogy az ifjúságot a világtól eltávolítsuk, hanem inkább, hogy a veszélyben megvédjük és megerősítsük a világ részéről fenyegető minden veszély ellen.

A keresztény nevelés célja és következménye.

Ezután a Szentatya megmagyarázza a keresztény nevelés igazi lényegét és célját. Közvetlen célja a keresztény nevelésnek az, hogy kialakítsa az igazi, a tökéletes keresztény embert, vagy inkább, hogy azokban, akik a keresztség

által újjászülettek, maga Krisztus alakuljon ki. A kereszténynek természetfölötti életet kell élnie Krisztusban és ezen életről összes cselekedeteivel tanúságot tennie, hogy a mi halandó testünkben az Úr Jézus élete nyilvánuljon meg.

Az ily módon nevelt keresztény olyan ember lesz, aki állandóan és következetesen egészséges, józan ésszel, amelyet Krisztus példája és tanítása természetfölötti világossággal meg- világosit, gondolkozik, ítél és cselekszik, — az ilyen az igazi, tökéletes jellem. Nem az az igazi jellem, aki életmódjában következetesen szem előtt tartja egyes emberek személyi véleményét, hanem ha az ember állandóan az igazság és a jog örökérvényű elveit követi, amit csak akkor tehet meg, ha Istennek megadja, ami az Istené, amint ezt minden rendes keresztény meg is teszi.

Az igazi keresztény nem becsüli le természeti képességeit sem, hanem azokat magában kifejti és tökéletesíti és ily módon megnemesiti önmagában a természeti életet és új értéket ad neki nemcsak a lelki és örökélet terén, hanem a földi és múlandó életben is. Ezt bizonyítja a kereszténység története. Különösen bizonyítják ezt a szentek, akikben a katolikus Egyház annyira bővelkedik. Ok voltak mindig és most is ők az emberi társadalom legnagyobb jótevői, ők az emberiségnek legtökéletesebb példaképei. Ezt bizonyítják a hiltertesztők azzal az emberfölötti munkával, amellyel a vad népek közé nemcsak a hit világosságát, hanem a műveltséget is viszik. Ezt bizonyítja a sok intézmény is, amelynek célja a szenvedő és szükségben levő emberiség megsegítése, ezt bizonyítják a keresztény nevelés intézményei.

A keresztény nevelés jótékony hatását minden tekintetben a Krisztusban való természetfölötti életből veszi, mert ez az élet fejleszti és tökéletesíti az emberben a keresztény nevelést. Krisztus, isteni Tanítónk, forrása és adományozója ezen életnek és az erénynek és egyszersmind az élet minden körülményei közt ragyogó példa, amelyet mindenki követhet, példakép különösen az ifjúság részére az ő visszavonultságában, amelyet Isten és emberek előtt az engedelmesség és minden más erény ékesített.

Az Egyház, Krisztus titokzatos teste, Krisztus szűzi jegyese, a hívők termékeny anyja, független és tökéletes nevelő.

Ezért kiált fel sz. Ágoston is a legnagyobb lelkesedéssel: „Oh te katolikus Egyház, a keresztények igazi anyja, joggal tanítod, hogy az Istent tiszta és szeplőtelen szívvel tiszteljük, akinek bírása boldoggá tesz bennünket, emellett pedig feladatoddá teszed a felebaráti szeretet és a róla való gondoskodást, úgy hogy benned megtalálhatja mindenki a hatásos orvosságot minden baj ellen, amely az emberek lelkét beteggé teszi. Te tanítod és neveled testi és lelki szükségleteinek megfelelően a gyermeket, erős kézzel vezeted az ifjút és gyengéden az aggot. Te a gyermeket a szülői hatalom alá rendeled, hogy engedelmes-