Bács megyei püspöki körlevelek, 1929
— 12 híveket és a lelki pásztorokat és megtette őt főpásztornak minden pásztor fölé, megtette őt az anya- szentegyház látható fejének. Már előbb is, egy más alkalommal, mondotta az Üdvözítő ugyanazon apostolnak: „ Te Péter vagy, és e kőszálon fogom építeni anyaszentegyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erőt, rajta. És neked adom a mennyek országa kulcsait. És amit megkötsz a földön, meg leszen kötve a mennyekben is; és amit feloldasz a földön, fel leszen oldozva a meny- nyekben is." (Máté, XVI. 18. 19.) Máskor meg ezt mondotta Jézus Péter apostolnak: ,,Simon, Simon . . . én könyörögtem éretted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited; és te egykoron megtérvén, erősítsd meg atyádfiáit“. (Luk. XXII. 31. 32.) Világos tehát, hogy Péter az,ő látható működésében a világ Megváltóját, az Ür Jézus Krisztust helyettesíti és hogy ő az Egyház alapja, nála vannak a mennyek országának kulcsai és hogy az ő feladata atyjafiait a hitben megerősíteni és a bárányokat és juhokat, vagyis, Krisztus egész nyáját legeltetni. Miutánpedigaz Egyház feladata, hogy fennmaradjon nemzedékről nemzedékre, ,,mindennap a világ végezetéig“ (Máté, XVIII. 20), azért nem lehet, hogy valaha is meg ne legyen az egyházban azon fő, akit Krisztus arra rendelt, hogy vezesse és kormányozza egyházát. Péter mint római püspök halt meg. A pápa, a római püspök, utódja Péternek az ő püspöki székén. Az efezusi zsinaton, 431-ben, a pápa követei erősítik meg a hozott zsinati határozatokat ezen nyilvános és ünnepélyes kijelentés mellett: „Senki sem kételkedik azon, és mindenkor ismeretes volt, hogy Urunk és Üdvözítőnk a meny- nyek országának kulcsait és a feloldozási és kötési hatalmat Péternek adta át, az apostoltestület elsejének és fejének, a hit oszlopának, a katolikus Egyház alapjának. Péter él és ítélkezik az ő utódaiban egészen napjainkig és a századok folyamán. Mostani pápánk, XI. Pius, ép úgy, mint sz. Péter, Jézus Krisztusnak helytartója, akinek hivatása, hogy folytassa és fenntartsa Krisztusnak isteni művét. Ezért vagyunk kötelesek, Krisztusban kedves testvérek, hogy a Szentatya iránt olyan tiszteletet és engedelmességet tanúsítsunk, amilyent más embernek nem mutathatunk, mert a Szentatya, mint Krisztus helyettese, méltóságában és hatalmában felette áll minden más embernek. A pápa egyszersmind Atya, Szentatya, az ösz- szes pásztorok és hívek közös Atyja. Az egész világ Krisztus földi helyettesét pápának hívja. Ezen szó „pápa“, annyit jelent, mint atya. Ezen név teljes joggal illeti meg Krisztus földi helytartóját. Ő a mi Atyánk, mert ő Krisztus nagy családjának látható feje. A legfőbb hatalom az Egyház kegyelmi javai felett az ő kezében van. Krisztus egyházában minden hatalomnak főcélja az, hogy a malasztnak lelki, természetfeletti, isteni életét leikeinknek megadja, kifejlessze és megerősítse. Teljes joggal nevezzük tehát azon papot, aki bennünket megkeresztelt, aki a bűnbánat szentségében bűneinket megbocsátja, aki nekünk a sz. áldozást nyújtja, atyának, lelki atyának. A pap azonban ezen működését. amely után őt atyának nevezhetjük, csakis a püspöktől kapott felhatalmazásánál fogva gyakorolhatja. A püspök tehát lelki atyja úgy az összes papoknak, mint az összes híveknek, kik egyházmegyéje területén vannak. A püspököket pedig a pápa hatalmazza fel és csak a pápával egyesült és a tőle függő püspökök gyakorolhatják a katolikus Egyházban azt a fönséges szolgálatot, amelynek gyakorlásában válnak lelki atyáinkká. Ezért a pápától és az ő legfőbb hatalmától függetlenül nincs a Katolikus Egyházban lelki atyaság. A pápa tehát, mint Krisztus helyettese és a Katolikus Egyház legfőbb elüljárója, az összes elüljárók és az összes hívek atyja, forrása minden lelki atyaságnak, azért nevezték őt a keresztények már a legrégibb időben is nemcsak Atyának, Szentatyának, hanem az atyák Atyjának, és nincs tanítás, melyet a Katolikus Egyházban minden időben határozottabban vallottak volna. Ezért szeretjük mi, Krisztusban drága testvérek. Szentatyánkat, a pápát, ezért tiszteljük őt, ezért ünnepeljük őt, ezért engedelmeskedünk neki, ezért vagyunk az ő hűséges, odaadó, hálás gyermekei. Az ő gyermekei, az Atyáé, a Szentatyáé, az atyák Atyjáé. A Szentatya továbbá Tanító, az Egyház legfőbb Tanítója. Sz. Péter személyében az isteni Üdvözítő minden utódjának, minden pápának a világ végezetéig mondotta: ,,Legeltesd juhaimat!" és ,.én könyörögtem éretted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited; és te egykoron megtérvén, erősítsd meg atyádfiáit! ‘ A Szentatya tévedés nélküli Tanító, ha apostoli székéből, ex Cathedra, beszél, vagyis, ha mint az egyház legfőbb Tanítója és Főpásztora az egész egyházra kötelezően hit- és erkölcsi tanításban határoz, így tanítják ezt az összes egyházatyák, és tanítók. Ez sz. Irénnek, sz. Cypriánnak, sz. Ágostonnak, Krizologus sz. Péternek tanítása. Ez az efezusi, kalcedoni, konstantinápolyi, lateráni, florenzi, lyoni, vatikáni egyetemes zsinatoknak tanítása. A vatikáni egyetemes zsinaton, 1870-ben, ki is mondották ünnepélyesen ezen tanítást, mint szent hitünk dogmáját. Üdvözítőnknek, az Egyház láthatatlan fejének, gondoskodnia kellett arról, hogy Egyházának legfőbb tanítója nyáját tévedésbe ne vezethesse. Azért adta meg sz. Péternek és utódainak a csalhatatlanság ajándékát, hogy Krisztus nyáját áldásosán legeltethessék a tiszta isteni tanítás legelőjén. Azért mondotta Krisztus sz. Péternek és Péterben minden utódjának: ,,Simon, Simon, én könyörögtem éretted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited; és te egykoron megtérvén, erősítds meg atyádfiáit Ezért fogjuk mi, Krisztusban kedves testvérek, minden pápának és a mostani XI. Piusnak is azt mondani, amit 1862-ben a Rómában összegyűlt püspökök mondtak IX. Piusnak: „Te vagy számunkra az igazi tanítás Tanítója. Te vagy a közösség központja. Te vagy az emberiségnek az Isteni Bölcse- ségtől meggyújtoít kiolthatatlan fáklyája Te vagy a szikla, az Egyház alapja, amelyen a pokol hatalma sohasem vesz erőt. Amikor Te szólasz, Pétert hallgatjuk. Amikor Te mondasz határozatot, Krisztust követjük".
