Bács megyei püspöki körlevelek, 1928

5

Krisztusban szeretett Paptársaim és Híveim!

A mai napon az Isten irgalmából és a Szentszék kegyelméből öt éve annak, hogy Reánk bizták a kalocsai és bácsi egyházmegye azon részének a kormányzását, amely a béke szerződések értelmében uj hazánknak az S. H. S. királyságnak jutott osztályrészül. Munkálkodásunk ötödik évfordulóján nem teszünk említést az elmúlt küzdelmeinkről és fáradozásainkról, hanem felhívjuk Magunkat, Paptestvéreinket és Híveinket nem annyira számadásra, hogy végeztük kötelességeinket, mint inkább az előttünk álló feladatokra, hogy miképen őrizhessük meg a reánk bizott katolikus hitet teljes tisztaságában, a- mely üdvünk egyetlen támasza, népünk legnagyobb kincse. Annyi lelki és külső veszedelem támad reánk, hogy a jövőben való tiszta látásunk elhomályosul, hogy kénytelenek vagyunk Szt. Péter ezen szavaira figyelmeztetni: „Testvérek! Legyetek józanok és virasszatok!“ (I. Péter. 5. 8.) Ne engedjük magunkat elhódítani oly eszmékkel és kívánságokkal, amelyek zavarólag hatnak biztos Ítélőképességünkre és „oly tanitókat gyűjtenek körénk, amint füleiknek kellemesek és hallásunkat elfordítják az igazságtól és oda fordítják a mesékre" (II. Tóm. 4. 1—8.) „Ennek - a fenyegető veszedelemnek és alkalomnak — álljatok ellen a hit erősségével (1. Pét. 5. 9.“ Ne legyünk hasonlók a nádszálhoz, amelyet a szél ingat" (Luk. 7. 2.) Életünk minden útján a zavartalan tiszta katolikus világnézlet vezéreljen bennünket.

A legnagyobb veszedelem, amely vallásunk tisztaságát fenyegeti, helyzete a vidéknek, a melyen élünk. A mi egyházmegyénk különféle felekezeteknek a lakóhelye. Bácska termékény földjein oly emberek keresnek megélhetést, akiknek különféle hitelveik vannak, és akik oda törekszenek, hogy saját tanaikat terjesszék és másokra reáerőszakolják.

A népek és a vallások ezen vegyüléke képezi a legnagyobb nehézséget a katolikus erők egyesítésének, és legnagyobb veszedelem is a katolikus vallás tisztaságának megőrzésére.

A különféle emberekkel való mindennapi érintkezés eltompitja a katolikus öntudat gyengédségét és megmételyezi az egészséges érzülete, és a katolikus vallás kizárólagos igazságába vetett hitet. „Egy az Isten, egy a hit, egy a keresztség" (Efez. IV. 5), és egy a szent katolikus és apostoli egyház is, amely Krisztus tanainak hűséges őre. A Szentlélek szakadatlan jelentéte az egyházban adja a kétségtelen biztosságot arra nézve, hogy az üdvösség utján járunk. „Ez a rejtett kincs, melyet ha az ember megtalált, elrejti és mindenét eladja és megveszi azt a mezőt" (Mát. 13. 44.)

Mint a katolikus egyház hü gyermekei önérzetesek vagyunk arra, hogy Jézus igazságának teljességét bírjuk és követjük. Azzal mutatjuk meg, hogy tanitványai vagyunk, ha szeretjük egymást. A felebaráti szeretetet gyakorolnunk kell teljességgel úgy belső terjedelmében mint külső vonatkozásában. Ezen parancs teljesítésében nem zárhatjuk ki egy felebarátunkat sem, és a jó cselekedetek teljesítésénél ne kérdezősködjünk senkinek a neve, nemzetisége vagy vallása után. Tegyetek jót mindenkinek. Polgári érintkezéseinknél legyünk mindenkivel szemben előzékenyek és szeretetre méltók.

Ha pedig alkalom nyílik arra, hogy az örök igazságokhoz való viszonyunkról tegyünk tanúságot, ha ami vallási kötelességeinkről van szó, akkor előtérbe lép az első főparancs kötelező szava: „Szeresd a te Uradat Istenedet teljes szivedből (Mát. 22. 37.)“ Ha lelkünk közvetlenül Istennel foglalkozik, teljes figyelmünket reá kell fordítanunk, s ilyenkor megszün k egyéb köteleségünk, és elesik az emberek iránt való figyelmünk.

Az örök igazságoknál nem lehet kétszínűség, a vallási igazságokban nincsen alku, nem lehet kiegyezés, Akik a hit ösvényétől eltávolodtak, Krisztus egyházától elszakadtak vagy iránta engedetlenek lettek, már hajótörést szenvedtek hitükben,velük elvesznek utitársaik is. „Mi köze a hívőnek a hitetlenhez" (2. Kor. 6. 15.) Milyen vallási közössége lehetne az öntudatos katolikusnak a többiekkel ?

Hogy pedig szent vallásunk igazvolta iránt a népben az öntudatot megőrizzük, és a vallási érzület gyöngitése és igy a hitbeli elszakadás veszélyét távol tartsuk, óvjuk őket a nem katolikusokkal a vallási dolgokban való érintkezéstől. „Hát nem tudjátok, hogy egy kis darab kovász megrontja az egész anyagot ?“(I. Kor. 5.)